Nate Hope

Nate Hope

Gyilkos Halloween filmkritika

Több vér, kevesebb agy.

1913.png

A John Carpenter rendezésében bemutatott 1978-as Halloween – A rémület éjszakája elvitathatatlan hatást gyakorolt a horror, azon belül is a slasher zsánerre. Ha műfajt nem is, de mindenképpen trendet teremtett, amelynek köszönhetően elárasztották a mozivásznakat a megölhetetlen, sehová sem siető, de mindig, mindenhova odaérő néma, maszkos gyilkosok, akiket az elkövetkezendő négy évtizedben a stúdiók a rosszabbnál rosszabb, folytatásokkal, a felesleges mitológiaépítéssel, valamint a bénán előadott, erőltetett magyarázgatásokkal annak rendje s módja szerint szépen ki is véreztettek. A Halloween-frencsájz is megkapta a maga kötelező epizódjait (majdnem egy tucatot), amelyek végeredményben újabb és újabb szögek voltak egy olyan sorozat koporsójába, amit már az első résszel el kellett volna vágni, dehát ismerjük a jó öreg, Hollywoodra tökéletesen igaz mondást, hogy pénz beszél, kutya ugat. Így az eredeti film óta eltelt csaknem negyven év alatt hosszú és kemény munkával sikerült sírba tenni Michael Myers, azaz a „The Shape” karakterét, annak minden egyéniségével és megfoghatatlan misztikusságával együtt. Illetve csak majdnem, ugyanis 2018-ban a füves vígjátékoktól és a fajsúlyos, művészfilmes drámáktól a horrorba átnyargalt David Gordon Green és leginkább a kretén, altesti poénokkal operáló komédiákból ismert Danny McBride újra elővette az álarcos gyilkost, és sikerült nekik az, ami negyven éve, Carpenter eredeti filmje óta senkinek sem jött össze (még magának Carpenternek sem): számtalan kudarcba fulladt folytatás, újragondolás, remake és reboot után méltó módon folytatták a ’78-as klasszikust, és egyúttal le is zárták azt. Hogy akkor mégis miért volt szükség most, 2021-ben a nagyszerű és minden tekintetben zseniális film után egy újabb epizódra? A válasz mi sem egyszerűbb: a pénz most sem tudta befogni a száját.  

3334.png

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gordon Green és McBride eleve két részben képzelte el az eredeti Halloween folytatását, de mivel a 2018-as film nemhogy korrekt, de egyenesen meglepő és elsöprő sikert aratott, úgy döntöttek, hogy trilógiává duzzasztják Myers visszatérését. Ennek eredménye a Gyilkos Halloween című „második” epizód, amely új, érdekes gondolatok helyett inkább csak kitölti a helyet a nyitány és a jövőre érkező befejezés között, miközben a közvetlenül az előző rész után játszódó történet koncepcióját pont azok a dolgok húzzák karóba, amik annak idején, a nyolcvanas években egyszer már legyilkolták a frencsájzt és a slasher műfajt is. Pedig az első húsz perc, az eredeti filmhez hozzátoldott flashbackekkel és az előző rész végén lángba borult házban, illetve annak környékén lezajló esztelenül brutális mészárlással még kifejezetten ígéretes is: Michael igazán elemében van, gond nélkül felkoncol mindenkit, aki csak az útjába kerül (szegény tűzoltók jól be is rágtak a jelenet láttán – bezzeg rendőröket nyugodtan apríthat, azok manapság úgysem számítanak), és ez, a ’78-ban játszódó, retro-üzemmódban készült visszaemlékezésekkel együtt ügyesen hozza Carpenter klasszikusának félelmetes, szikár egyszerűségét. Az alkotók tényleg nem spóroltak a vérrel, a Gyilkos Halloweenben sokkal több a brutalitás és a belezés, mint az előzményben, a rajongói igényeket szépen ki is elégítik, azonban hamar egyértelművé válik, hogy mindezzel a kreativitás hiányáról, illetve a szegényesen és kidolgozatlanul előadott mögöttes üzenetről akarták elterelni a figyelmet. Igencsak veszélyes terepre tévedtek ezzel az írók, hiszen korábban akárhányszor próbáltak magyarázatot találni Michael motivációjára, megölhetetlenségére és mibenlétére (a Laurie-val kapcsolatos rokonsággal, az elcseszett családi háttérrel, vagy a druidás marhasággal), annak mindig csúnya vége lett. Nem lehet tehát eléggé kihangsúlyozni, hogy ha valamit, akkor ezt aztán végképp ne tegyék egy Halloween-filmben – márpedig Gordon Greenék pont ezt csinálták.  

3335.png

Merész, ha nem egyenesen hatalmas ostobaság ez a 2018-as epizód után: az előző rész többek közt pont azért volt remek, mert ahelyett, hogy megpróbálták volna megfejteni, megmagyarázni és bonyolítani a karaktereket és a Carpenter alkotta mítoszt, inkább visszakanyarodtak a pőre, puritán stílushoz, amellett, hogy újat is mutattak Laurie Strode figurájáról és a negyven éve feldolgozásra váró traumájáról. Nem spilázták túl, nem gondoltak hozzá semmiféle felesleges dolgot Michaelhez sem, szimplán ő maga volt a nagybetűs Gonosz, és kész, akit nem lehet csak úgy megölni, sem megfejteni, hogy miért olyan, amilyen (a jelenet, amikor szó nélkül beletapos az őt évek óta sikertelenül megérteni próbáló pszichiáter arcába, valami zseniális), és a film az áldozatszerepek tekintetében is a carpenteri hagyományokat öregbítette (azaz az átlag slasherek levágásra váró tahói és hülyepicsái helyett kedvelhető, valódi lélekkel és személyiséggel felruházott karakterek voltak benne). A Gyilkos Halloween viszont ezeréves klisékre húzza fel az amúgy is több ezer sebből vérző koncepciót. A szereplők, akiknek korábban a szájukba rágják, hogy szigorúan maradjanak a kocsiban, akkor is, ha beüt a baj, aztán naná, hogy kiszállnak a kocsiból, amikor beüt a baj. Egyes figurák olyan idióta módon viselkednek, mintha direkt akarnának belefutni Michael késébe és meghalni. 2021-ben sem jutottak el odáig, hogy a halálos ítélettel egyenlő különválás helyett inkább együtt maradjanak, továbbá a film során úgy nagyjából féltucat alkalom nyílik rá, hogy a szart is kiverjék és lőjék Myersből, akiről mindenki tudja, hogy kvázi halhatatlan és bármit túlél. Minden pontosan olyan, mint a nyolcvanas években.  

3333.png

És ez csupán a probléma egyik része, mert közben Gordon Greenék Haddonfield lakosságát is lincshangulatba taszítják: a polgárok megelégelik a rengeteg hullát és az utcákon parádézó Michaelt, ezért közösen összefognak, hogy végre ellássák a baját – ilyen egyébként már történt a sorozatban, no nem mintha itt jobban sikerült volna előadni, sőt. Minden bizonnyal valamiféle komoly, súlyos társadalomkritikát akartak megfogalmazni, ám a felszínes forma (szinte már hallani Keenan Ivory Wayanst a Ne légy barom!-ból, ahogy minden jelentőségteljes pillanatnál bemondja, hogy ÜZENET), a komolykodó, túlírt monológok (melyeket a méltatlanul mellőzött Jamie Lee Curtis szájába adtak, hogy legyen valami funkciója azon kívül, hogy egy kórházi ágyon fekszik), és a hányavetett narratíva (a hosszan felépített mondanivaló a csúcspont elérése után nagyjából fél percig számít, aztán gyorsan el is felejtik az egészet) elejét veszi mindenfajta hatásos gondolatiságnak. Michael sem úszta meg ép bőrrel: a film izzadságszagú és borzalmasan légből kapott magyarázatokkal próbálja megválaszolni a karakter kinyírhatatlanságát (kb. ötvenszer hangzik el, hogy a gonosznak meg kell halnia, de értelmes párbeszédeket már nem igazán sikerült kanyarítani hozzá), melynek erőszakos, hányásig tartó sulykolásával tökéletesen illeszkedik Hollywood jelenlegi trendjeihez, amikor már semmi sem maradhat megvilágítatlanul, nem lehet semmiféle misztikum, nem szabad a nézőkre bízni semmit, minden áron, ha a fene fenét eszik, akkor is maradéktalanul fel kell világosítani/hülyének kell nézni a közönséget.  

3336.png

Ezek után főleg nem lennék az írok helyében, ugyanis egy év múlva érkezik a Halloween Ends című finálé, ami elvileg az utolsó rész lesz (bár a producerek nemrégiben tett nyilatkozatai némiképp ellentmondanak ennek), és ha bottal ütnének sem tudnám megmondani, hogyan lehetne ezt úgy befejezni, hogy az méltó legyen ’78-as filmhez és a ’18-as folytatáshoz, és akkor Michael Myers misztikusságának és hátborzongatóan túlvilági mibenlétének megőrzéséről még nem is beszéltünk. Bár igaz, ami igaz, az alkotók ezzel egy kicsit a saját csapdájukba estek. A frencsájzt a 2018-as Halloween tökéletesen és nagyszerűen lezárta, ennél fogva mindenféle hozzátoldás eleve felesleges, nincs már mit mondani erről a szériáról és erről a karakterről. Nem kétséges, hogy a trilógia harmadik darabja ettől függetlenül is megpróbálkozik majd ezzel. Hogy sikerül-e neki, vagy sem, az jövőre kiderül.

Halloween_Kills-155251220-large.jpg

6.
SLi
#3: szerintem ez nagyon elcsépelt már hogy egy slasher film self aware, meg kifigurázza a műfajt (ennek egy egészen infernális példája a most megjelent Nobody Sleeps in the Woods Tonight 2), lassan az lenne a meta ha jönne egy slasher ami vér komolyan veszi magát
5.
A Fénybenjáró
Nekem a 2007-es Rob Zombie-féle verzió jött be nagyon. Az összes többi szerintem átlagos. Ezt még nem láttam.
4.
Nate Hope
#1: Ezt a "dühös városlakók összefognak a gonosz ellen"-t egyszer már elsütötték a sorozatban, a 4. részben, ott jóval viccesebb és jobb is volt. A redneckek csoportja habzószájjal szétlő egy bokrot, mert ott mozgott valami, aztán kiderül, hogy csak egy szegény csöves volt az :D
3.
Nate Hope
#2: A rendező és az író múltja miatt engem nem lepett meg a vígjáték-feeling, szerintem egyértelmű, hogy szándékosan mentek el a paródia irányába, viszont nincs eléggé jól kidomborítva, hogy ezek a pillanatok a '80-as évek slasher-kliséit figurázzák ki. Szerintem ilyen abszolút nem illik egy Halloween-filmbe, még ha működött volna, akkor sem.
2.
nemfontos
A film legviccesebb figurája egyébként - a neve sajnos nem jut eszembe - a kopasz fickó, aki minden esetben ha összefut pár emberrel, elmondja a lelkesítő beszédet, hogy "na most aztán jól kicsináljuk a gonoszt"... Nem hiszem hogy paródiának készült volna, de végül az lett belőle.
1.
nemfontos
Szerintem teljesen tönkretették a filmet. A 2018 -as epizód azért működhetett, mert nem változtatott az eredeti formulán. Abszolút jó érzékkel nyúltak a témához. Ehhez képest a folytatás teljesen félresikerült. Bevezettek egy sor új karaktert, akikre végül nem volt szükség, mert nem kezdtek velük semmit. A felháborodott városlakók sokszor komédiába hajló megmozdulásai mellett, michael -nek alig jutott szerep, az a kevés pedig kevés volt arra, hogy bármiféle feszültséget tudjon magával hozni. Kicsit úgy éreztem, mint ha egy megbeszélésen az ötlet kosárba bedobott cetlikből írtak volna forgatókönyvet. Az - amerikában manapság kötelező - lmbtq propaganda sem tett jót az összhatásnak, a főhős házát birtokló, abszolút komolytalan két férfi annyira kilógott az egész filmből, hogy a rájuk szánt 15 perc csak arra volt jó, hogy megmutassák kik ők, és miért vannak ott, ahol. Még a haláluk is olyan volt, mint ha kötelező lett volna így megírni, nehogy valakinek ne legyen egyértelmű, ami ekkora már minden átlagos iq -val rendelkező ember számára az.
Az egészet megfejelték egy zavarba ejtő befejezéssel, ami után nem vagyok biztos benne hogy lesz még mit nézni egy év múlva, ha befejezik a filmet.

Sajnos az alkotók elkövették azokat a hibákat, amik korábban végül megölték a sorozatot. Csalódott vagyok.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...