Nate Hope

Nate Hope

32/F
Moderátor
üzenetet írok neki

Morbius filmkritika

Link másolása
A Sony-s Marvel-filmek purgatóriuma.
Az, hogy a Sony mind a jó képregényadaptációk elkészítéséhez, mind a marveles univerzumépítéshez totálisan inkompetens, nagyjából annyira magától értetődő, mint az, hogy az ég kék, a fű meg zöld. Az utolsó értelmes szuperhősös filmjük a Pókember 2 volt, ami 2004-es, szóval már idestova tizennyolc éve próbálkoznak, hogy felvegyék a versenyt a grandiózus dömpinggel, de amíg a Disney már régen lekörözte őket legalább egy tucatszor, ők valahol a futópálya szélén agonizálnak eltaposva és lábon lőve. Először a Pókember-filmekkel fürödtek be (azóta egy bonyolult üzleti megállapodás alapján az MCU használja a karaktert, amiből a Sony is komolyan profitál, de hát nem lóghatnak örökké Kevin Feige-ék tőgyén), aztán saját frencsájzt, azaz egy Pókember nélküli Pókember-univerzumot toltak ki a futószalagról, de eddig abban sincs túl sok köszönet. A Venomot ugyan zabálta a közönség, de közben a hardcore képregényrajongók epét hánytak a karaktermosdatás és a gyerekbarát hangvétel miatt, a Venom 2 pedig, noha mutatott valamiféle fejlődést (még tököt is növesztett magának félig-meddig), az tisztán látszik, hogy nem ezek a filmek fognak minket meggyőzni arról, hogy a fejesek értik az eredeti alapanyagot és tudják, mit csinálnak. Teljesen egyértelmű, hogy ilyen harmatgyenge alapokra egyszerűen nem lehet normális, életképes univerzumot felhúzni. És most megérkezett a franchise legújabb darabja, a sokat halogatott, hosszú pótforgatásokkal csinosítgatott, csaknem két esztendeje a dobozban heverő Morbius, amire már tényleg nem tudok semmilyen frappáns beszólást, csípős kommentet, vagy szarkasztikus odamondást kitalálni, helyette marad a fáradt, kiábrándult szemforgatás és a lesajnáló kézlegyintés. Szóval nincs új a nap alatt: a Sony tovább folytatja az univerzumépítéses tökörészését, és eddig mind közül a Morbius a leghitványabb agyszüleménye.

3420.gif

Emelkedjünk felül egy kicsit a kreativitást egyre inkább megerőszakoló és legyilkoló hollywoodi stúdiórendszeren, és gondoljunk bele: a Morbius leginkább egy David Cronenberg-féle kisköltségvetésű testhorrorként tudott volna működni, és úgy is csak egy feszes, kilencven perces játékidővel. Sötét hangulattal, hatásosan megalapozott, sanyarú karakterdrámával (születésétől fogva nyomorék orvos, aki elkeseredetten kutatja a gyógymódot a betegségére), az emberi zsenialitás szülte tudományos áttöréssel (a főhős a csodaszérum feltalálásával az evolúció egy új fokára lép), majd a nemsokára bekövetkező, visszafordíthatatlan, sorsszerű, húsköntösbe bújtatott borzalommal (a doktor szép lassan elveszíti testét, aztán identitását is, amelyet szomorú, szívszorító emberi tragédia kísér végig). A groteszk, gyomorforgató transzformáció bemutatásával (Morbius emberből vámpírrá való átalakulása az orvostudomány nagyjának alkotása, amely tökéletesnek hitt mesterműből eltorzult, állatias ösztönlény, szörnyeteg formálódik), és a végső, nyugtalanító, a megnyugvást élből eltaposó tanulság levonásával (a határtalan emberi egoizmus a tudomány és a technológia veszélyeivel kombinálva, valamint, hogy a főszereplőnek milyen borzalmas árat kell fizetnie saját önhittségéért). Nem is állna ez messze az eredeti képregényes figurától, de persze az, aki ilyesféle koncepcióra és szellemiségre számít, annak nemhogy bilibe lóg a keze, de nyakig elmerül benne. A Morbius természetesen a szokásos Sony-féle Marvel-sablont követi. Adva van egy közepes tucat-rendező (Daniel Espinosa az első Venomot dirigáló Ruben Fleischerre rímel, annyi különbséggel, hogy ő egyetlen olyan filmet sem tett le az asztalra, amit most érdemes lenne felidézni), néhány szebb napokat látott sztár (Jared Leto lassan visszaadhatja az Oscar-díját, Matt Smith viszont így is viszi a prímet, de – ahogy kb. mindegyik hollywoodi filmjében – itt is csak papírpénzre váltja a tehetségét), egy-két vérciki poén (nem mennek el a megszokott MCU-szintig, de emellett normális párbeszédek sincsenek), és persze a szokásos főgonosz-mosdatás. Hiszen, ha már csak a negatív karakterek jogaival rendelkezünk, hozzuk ki belőlük a „legjobbat”, tökmindegy, hogy a prezentálásuk szembemegy mindazzal, mint amit a képregényekben képviseltek.

3421.png

Morbius esetében annyival másabb a helyzet, hogy a figura már a füzetekben is egyfajta tragikus sorsú antihős volt, aki miután – Pókember és Penge ellenségeként – borzalmas tettek egész sorát követte el, végül feladta állatias énjét és többé-kevésbé pozitív, vagy legalábbis nem esztelenül gyilkolászó, gonoszkodó karakter vált belőle. Csak ehhez a karakterfejlődéshez a képregényekben több tucat szám kellett, itt viszont alig több mint másfél órában akarják lezavarni az egészet, és ezen a foghíjas, sietős tempójú narratíva sem segít, ami minden elképzelhető szempontból katasztrófa. Ordas nagy logikai bakik, a vágási munkák során eltűnt percek (mintha komplett jelenetek hiányoznának a cselekményből, emiatt sokszor azt sem tudjuk, hogy épp mi zajlik a vásznon), súlytalan események (főhősünk a legelső átalakulás után lemészárol egy zsoldoscsapatot, de a felelősségre vonást elintézik egy „értük nem kár”-ral, meg a haláluk előtt amúgy is egy nőnemű mellékszereplővel kötekedtek, szóval hulljon a férgese), és egy totális abszurditásba átnyúló, egyébként felesleges holtsúlyként a levegőben lógó krimiszál, ami összefogná ezt az egész szerencsétlenséget. Az érthető, hogy egy olyan világban, ahol létezik egy Venom és valószínűleg létezik egy Pókember is (azért valószínűleg, mert ez a filmből nemigen derül ki – a nézőcsalogató Keselyű-cameóval rendesen palira vettek mindenkit), már nem olyan nagy kunszt, hogy egy nemrég még mankóval közlekedő, fél lábbal a sírban álló férfi parkour-betyárként menekül a rendőrség elől, de egy kihallgatás közben megvillantott vámpírpofán azért már csak meg kellene lepődni. Nem akarom dicsőíteni az MCU-filmeket, mert mostanában ott is nagyban megy a gagyizás, de azokban legalább vannak rendesen megszerkesztett karakterívek, precízen kimért tempó, és folyamatos audiovizuális ingerek, azaz sikeresen fenntartják a figyelmedet (sok mindent el lehet róluk mondani, de hogy unalmasak lennének, azt semmiképp), nem érzed úgy, mintha egy 2, 2 és fél, vagy akár 3 órás filmen fél napig ülnél a moziban.

3419.gif

A lényeg, a lényeg: azok legalább VALAMILYENEK, ahogy a Venom 1-2 is volt valamilyen – bár való igaz, talán utólag pont ez lesz a Morbius szerencséje. Mert minden hibája, minden sutasága ellenére ez egyáltalán nem egy olyan film, amiért fejek fognak hullani, nem olyan film, ami miatt karrierek dőlnek romba, nem olyan film, ami miatt a benne játszó színészek még évtizedek múlva is bocsánatot kérnek majd. Nem ez lesz az évtized Batman és Robinja, ahhoz nem elég emlékezetes. Annyira semmilyen, érzelemmentes, piszkosul hosszú, passzív valami, hogy a nézése közben úgy érzed, mintha meghaltál volna és a purgatóriumba kerültél, ahol éppen arra vársz, hogy eldöntsék, a mennybe vagy a pokolba küldjenek-e. Hasonló jelentéktelenség és tét nélküliség jellemzi egyébként a Sony-t is: nem egy Disney/Marvel, aminek menetrendszerűen kell szállítania a filmeket, és nem egy Warner/DC, aminek minden erejével azon kell ügyködnie, hogy jó filmeket csináljon, és így komoly konkurenciája lehessen a képregényadaptációk egyeduralkodójának. A Sony Marvel-frencsájza csak egy aprócska lábjegyzet az oldal alján, végképp nem lehet róla elmondani, így a sokadik ballépés után, hogy szarban lenne, mert ahhoz nem elég fontos, nem elég nagy piaci tényező, eddig még nem teremtett olyan alapot, amit egyáltalán le lehetne rombolni. Tök mindegy, hogy mit csinálnak, egy – ha jól számolom – hatodik silány próbálkozás már nem sokat nyom a latba. Ettől függetlenül ideje lenne számba venni az elmúlt tizenöt évet, levonni a megfelelő következtetéseket, és nagyvonalúan beadni a kulcsot, mert ezekkel a filmekkel igazából csak a rajongókat hergelik.

3418.png

Persze nyilván nem a Morbius lesz ennek a gyászos sorozatnak a vége, jövőre jön a Kraven, a vadász, aminél személy szerint már egyáltalán nem érdekel, hogy a címszerepet játszó Aaron Taylor-Johnsonnak külsőségeiben az égvilágon semmi köze sincs az eredeti karakterhez, csak legalább a film nézhető legyen.
 
aBkS2nFN8EMcMZEm6G2higwFSl7.jpg
1.
1.
ilovekellybundy
ez az a film, hogy ha azt a majd két órát (vagy már nem tom milyen hosszú de annyinak tűnt) BÁRMI mással töltöd az életedben, boldog ember leszel. Ha valaha létezik nálam 1 pontos film, megvan a tettes.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...