A long time ago, in a galaxy far far away...

Gondolom nem vagyok egyedül vele, ha a fenti mondat már szinte a retinámba égett. Ez két okból lehetséges: egy pozitív, és egy negatív okból. A negatív az, hogy a filmek után  annyi mindent akartak (hozzátenném, sikerrel) eladni a Star Wars nevével, hogy az egyre inkább a minőség romlására ment. Szerencsére a The Force Unleashed nem ezt a kategóriát képviseli: 1-2 apró rendezői malőrt leszámítva szinte tökéletesen illeszkedik a Star Wars világába. A Star Wars világába, ami nem nevezhető éppenséggel egyszerűnek vagy kicsinek.

Történetünk közvetlenül a 3. film, azaz a Sithek bosszúja (Revenge of the Sith) után játszódik: Palpatine a szenátus manipulálásával átveszi a teljes hatalmat a köztársaság felett, és új arculatot ad neki: a 66-os parancs kiadásának értelmében a klón hadsereg az eddig őket győzelemre vezető Jedik ellen fordul, és egy egész galaxisra kiterjedő mészárlás során a Jediket kiírtják. Megszületik a Birodalom, amely kíméletlen elnyomással és terrorral uralkodik a galaxison. Itt kezdődik a Force Unleashed története, mely szerint Vader a galaxis-szerte elmenekült, bujdosó Jediket vadássza le egyesével...

A Kashyyyk bolygón, miután megölte az ott rejtőzködő Jedi-t, rálel a halott lovag kisfiára, aki különösen fogékony az erőre. Így Vader magával viszi, hogy tanítványaként felnevelje, és kíméletlen Sith Lord-ot faragjon belőle.

Így hal meg a fiú, és születik meg Starkiller, akinek egy feladata van: megkeres, és elpusztít.
  

Új, mégis minőségi Star Wars!
Mint a legtöbb Star Wars játék esetében, most is egy akciójátékról beszélünk. Egy külső nézetes hack n' slash akciójátékról van szó, ahol igazi badass karakterként, Sith lovagként különféle küldetéseket hajtunk végre a mesterünk parancsára. Ez általában annyiból áll, hogy a birodalmi kémek által megjelölt bolygón találjuk meg az ott bujdosó Jedit, és végezzünk vele. Mivel Palpatine nem tudhatja meg, hogy Vader titokban tanít egy másik Sith-et, így nem hagyhatjuk hogy a klónok jelentést tegyenek rólunk: ugyanúgy az ellenségeink, mint mindenki más.

Alapvetően egy Legacy of Kain: Defiance / Devil May Cry / God of War szerű harcrendszerrel megáldott játék a TFU, viszont ezt nagyon nagyon sok mindennel megbolondították. Eddig azt hittem, a Star Wars: Jedi Academy az a játék, ahol a legkülönfélébb módszerekkel tehetjük el láb alól rosszakaróinkat, és hát... én is tévedek.

Látványos kardmozdulatok után fordulatból lökéssel a falhoz csapni valakit? A földről felemelve valakit falhoz csapni, majd a földön leszúrni? Megteheted! BÁRMELYIK falból kitépett géppel, acéllemezzel agyonütni valakit? Netán valamelyik generátorból az erő segítségével kitépett vezetékkel halálra rázni azt, aki az életedre tör? A csillagromboló ablakát kitörve vákuumot létrehozni és kiszippantani az űrbe a klónkatonákat? Vagy egy repülőgépről letépett hajtóművel megsütni az ellenfelet? Mindezt, és még sokkal de sokkal több mindent megtehetünk! Egyszerűen hihetetlen, hogy az ultrarealisztikus fizikának köszönhetően milyen látványban van részünk a játék során, és hogy milyen sok lehetőséget ad a környezet manipulálhatósága, amivel érdemes kísérletezgetni, különben tényleg csak egy "kattintok, fénykard száll, meghaltál" játékot fogunk látni benne. Fantasztikus, nincs rá jobb szó. Ahogy BÁRMELYIK fémfelületet meghajlítva kinyithatjuk a zárt ajtókat, óriási szerkezeteket tehetünk a földdel egyenlővé másodpercek alatt, mindezt a Jedi Academy akrobatikus, elegáns stílusában.

Fejlődésrendszer is van, ugyanis szinteket lépünk a harcok során: minimális RPG feature, de manapság szinte minden műfajban megtalálható. Új kombók megvételén kívül még erőinket tuningolhatjuk, vagy passzív tulajdonságainkat (ellenálló képesség stb). Különösebb jelentősége nincs, lényegében 2-3 kombó van amit ajánlott megvenni a komolyabb ellenfelek ill. bossok miatt, minden képességünket megszerezzük a játék során automatikusan, itt maximum erősíthetünk rajta valamicskét - na meg harci stílusunkat is így állíthatjuk össze. Példának okáért: rágyúrhatunk az erőhasználatra, aminek köszönhetően nehezebb tárgyakat is könnyűszerrel felemelhetünk, esetleg többet egyszerre, és nagyobb erővel vághatjuk neki az ellenfélnek. De, ha úgy tetszik építhetünk fénykardhasználatra, cserébe nagyobb valószínűséggel védünk egy lézerlövedéket, többet sebzünk, vagy éppen komoly területre kiható kombókkal oszthatjuk az áldást.

Merre az arra?
Viszont legyen bármilyen jó is a harcrendszer, egy unalmas körítéssel megette a fene az egészet. Bár sokféle környezetben megfordulunk, ezek sajnos a játék felétől fakó dögunalomba fulladnak - ugyanis minden bolygón kétszer fordulunk meg, és bár a pálya és még a külsőnk is más minden alkalommal, a játék kiszámíthatóvá válik.

A változatos környezet színesíti a játékot, de nem mindegy hogy milyenek azok a színek: egy jó grafikus megjelenés nélkül nem ért volna el a játék akkora sikereket konzolon, mint amekkorát elért. Ebből már tudható, hogy nem akármilyen látványban lesz részünk: az utolsó fűszálig minden mindenre hatással van, a fizika törvényeit tökéletesen modellező, élethű és (bár utálom használni ezt az olcsó közhelynek minősülő kifejezést, de ide ez illik a leginkább) élő, lélegző világban kalandozunk. A fizikát már emlegettem a harcokkal kapcsolatban, de meg kell említeni hogy a környezetünkre való hatásunk nem feltétlenül kell destruktív alakot öltsön (bár 99%-ban úgyis az lesz a vége ^^ ): hihetetlen, hogy mikre oda nem figyeltek. Az erő lökést használva a Feluciai növényzet végighullámzik, minden egyes virág és fa beleremeg, majd némi kilengés után visszaáll az eredeti helyzetébe. 3, azaz három fizikai motor is dolgozik a játék alatt párhuzamosan: a DMM, az Euphoria, és a HAVOK Engine felelős a tökéletesen realisztikus fizikáért.

A környezet kidolgozásával sincs problém: nem vitték túlzásba azért így távolról sem olyan amire érdemes lenne visszaemlékezni 10 év múlva, de a Kashyyyk arcképét legalább úgy vissza tudták adni, ahogy a filmekben. A környezet egyedüli negatívumaként a csillagrombolók viszonylag egyhangú, ismétlődő, szürke és helyenként unalmas folyosóit tudnám felhozni, de hát nem várhatjuk el, hogy egy csillagrombolón páfrány legyen minden sarokban. Mint már említettem, nagyjából az összes már bejárt helyszínre a sztori során visszatérünk, és bár más pálya fogad minket mint a legutóbb, engem valahogy zavart hogy sok idő eltelte után megint ugyanazon a bolygón járkálunk, így a játék fele inkább unalmas kínlódás, amiken erősen érződik hogy csak azért van benne, hogy egy fair játékidőt tudjanak kipréselni a The Force Unleashed-ből.


Kisebb grafikai bugok előfordulnak, mint pl. a megfelelő szögből nézett fal egy bizonyos pontján átlátni, vagy a fénykardunk nem mindig rakódik el amikor halljuk a hangját (nem probléma, nem lehet külön elővenni és elrakni mint a Jedi Academy-ben, de ez a Devil May Cry szerű harcrendszer miatt van, és jól működik, pont ahogy kell neki).

Érdekesség még, hogy a főbb szereplőket (természetesen a már ismert Star Wars szereplőkön kívül) azok szinkronhangjáról mintázták: a Starkillert alakító színész (Sam Witver) szinte egy az egyben ugyanúgy néz ki, mint főhősünk, és a Starkiller hajóját vezető pilóta hölgyemény is ugyanúgy egy szőke bombázó mint a játékban: Nathalie Cox.

 Dark Side of the Forc... of the Game.
Mit lehet elrontani egy amúgy jó játékon, ha már kész van? A trehány PC portot, például. Egyesek szerint nehezen irányítható: nekem, aki DMC-ken és hasonló játékokon eddződött, nem jelentett problémát. Szerintem másnak sem fog, de vegyes véleményeket hallottam, a jobb klikkel való "telekinézis" használat néha pedig tényleg kesze-kusza tud lenni. Aki a Prince of Persia részekkel játszani tudott, az tökéletesen fog tudni játszani ezzel is.

Mit hozhat még maga után egy trehány port? Optimalizálatlanságot. Ezzel el is érkeztünk a játék leges legnagyobb hibájához: a gépigényhez. A játékba be van építve egy maximális frame per second korlát, ami 30. Általában ez az az érték, amit az emberi szem még folyamatosnak, akadás mentesnek lát. Nos, örülhetünk ha elérjük ezt az fps számot. Nem csak hogy optimalizálatlan a játék, még a nemtörődömség is ordít róla a PC-s verzió esetében: a felbontáson kívül SEMMIT, szó szerint SEMMIT nem lehet állítani a grafikán. Gondolná az egyszeri gamer, hogy nembaj, vannak config file-ok, megbuheráljuk, átírunk pár TRUE-t FALSE-ra, pár 1-est 0-ra, és meg van oldva. Sajnos erre sincs lehetőségünk, egy egyszerű lowconfig 0-át írhatunk át 1-re, ami körülbelül semmi változást nem hoz - ezt egyébként később egy patch formájában is beépítették az options-be, de nem kell bántani, a teljesítmény nem javul tőle, de a látvány sem változik.

 A játék megjelenése óta azért eltelt az idő, és a mai konfigok már valószínűleg probléma nélkül fogják vinni, de még most is meglehetősen prociigényes a dolog. Fel nem fogom, hogy lehet annyira nemtörődöm módon kiadni valamit, hogy az átvezető videók is néha néha beakadnak, sőt! A hangok még az átvezetők alatt IS, h nem bírja a procink ami nagyon nagyon sokat elvesz a játékélményből. Két különböző configon volt szerencsém többször is végigjátszani (aki szeret badass karakterek bőrébe bújni, annak az újrajátszhaóság elég magas), és aki 4 magot tudhat magáénak, annak nem lehet problémája. Megjegyzem az Xbox360-ban messze nem ilyen proci van, ott még sincs ilyen gond, de hát trehány munka, trehány port.

Mindenképpen érdemes felrakni a játékhoz elérhető patcheket, mert az alap 1.0-hoz képest sokat javul azért a teljesítmény, de a borzalmastól még így sem áll elég messze.

Hangok, zene
A John Williams féle klasszikus Star Wars zenék után végre kapunk új zenéket is. Nem mintha a klasszikus dallamokkal baj lenne, sőt! Az új zenék is kifejezetten azokra épülnek, és nagyon jók lettek. Van egyfajta jellegzetessége, amiből tudjuk ha meghalljuk hogy ez csak a The Force Unleashed lehet, mégis szinte egy az egyben ugyanaz mint a régi Star Wars zenék, a hangszerelés, a dallamok, az összhangzás, minden nagyon jól sikerült. A hangeffektek a szokásos fegyverhangok, illetve a villámszórás hangja, különösebben kiemelkedő dolog nincs az effektekben amit említenék... talán a fémek hangja miközben hajlítjuk.

A szinkronhangokkal sincs különösebb probléma, bár Starkiller hangja lehetett volna komorabb, sötétebb hangvételű is, legalábbis addig, amíg ilyen szerepet tölt be. Ez utóbbi mondat remek kedvcsináló a sztorihoz, ami amellett hogy nem lóg ki a Star Wars univerzumából, önmagában is remekül teljesít: fordulatos, helyenként drámai, de mindenképpen fordulatos (nem győzöm hangsúlyozni, szóismétlés ide vagy oda).

A hangulata is megfelel a Star Wars-tól elvárható minőségnek, és a főszereplő Anakin-hoz hasonló vívódása szintén egy óriási plusz pont: van, hogy sem Starkiller, semi a játékos nem fogja tudni, melyik oldalon áll.

Ultimate Sith Edition
De mitől Ultimate Sith Edition? Attól, hogy a konzolra DLC formában megjelent kiegészítőket alapból tartalmazza a PC-s verzió. Ez 3, kampánytól független új pályát ad, amik a hosszúságukat tekintve sem összecsapottak: a minőséggel már lehetnek problémák, de ez inkább a sztoriban található meg: enyhén fura, hogy Starkiller a Hoth-on Luke-al párbajozik... nem véletlenül különálló, sztoritól független alternatív végkimeneteleket feldolgozó küldetések ezek. Úgymond "fun", arra jó, hogy ilyet is lássunk, nem szabad komolyan venni, mert csalódhatunk - vagy, ha a rossz befejezést választjuk a játék végén (mert lehet ám választani!), akkor egy alternatív sztorit kapunk, a DLC pályák jó része pedig ezt a fonalat viszi tovább...

A DLC-k még tartalmaznak egy rakat skin-t, így akár Darth Maul szerepében is játszhatunk (bár sajnos a kétpengés botját nem lehet használni), ahogy a legtöbb fontosabb szereplőként is: Obi Wan, Qui-Gon Jinn, Anakin Skywalker, Darth Vader, de akár hű droid társunk formáját is magunkra ölthetjük. Persze ilyesmit inkább a 2. végigjátszáskor ajánlott használni, mert elég illúzióromboló tud lenni elsőre... természetesen a testreszabáshoz hozzá tartozik még a fénykardunk színének változtatásának lehetősége (ehhez semmit nem tett hozzá az USE kiadás).

Most akkor szeressük, ne szeressük?
Szeressétek. Minden, főleg technikai hibája ellenére egy jó hack n' slash akciójáték lett a The Force Unleashed, amely bár konzolon egy virágzó műfaj, PC-n érthetetlen módon nagyon kevés képviselője teszi tiszteletét, így érdemes azokat megbecsülni, pláne ha rá is szolgálnak. The Force Unleashed pedig nem csak egy jól hangzó és sablonos alcím, a jelentését folyamatosan érezteti velünk a játék, az erőnk tényleg hihetetlen méreteket ölt: gyerekként (sacc / kb 6-8 évesen) kikapni a kardot Vader nagyúr vasökléből nem kis teljesítmény, és ha már ekkor ilyesmikre képes a főszereplő, lehet sejteni hogy mik lesznek később... a legdurvább jelenetnél egy csillagrombolót is lerántunk az égről, ami tényleg szájtátásra ösztönöz. Hogy miért rántjuk le az égről, az kiderül hogy ha végigjátsszátok: már ha van hozzá elég erős gépetek, és nem zavar hogy az  is elég sokszor lassított felvételként viselkedik a játék 4 mag alatt... szokható, akadni nem fog, csak lassulni.

Érdmes kipróbálni mindenképpen, főleg hogy ma már 2000 Ft körül csapják utunk, aki PC-n nem teheti, az Xbox-on legalább. A PC verzió csakis a trehány port miatt csúszott le a nagyok listájáról, pedig emlékezetes klasszikus válhatott volna belőle.

Ha tetszett amit olvastál és úgy érzed, szívesen olvasnál még tőlem, LIKE-old!