A következő sorokban egy kritika félét olvashattok, így, az évad, és sorozat fináléja előtt pár nappal.

Az első 5 részről nem szólnék, akit érdekel az olvassa el a sorozatjunkie-n, vendégbloggerkedés keretein belül beküldött, általam írt kritikát, itt: http://www.sorozatjunkie.hu/2013/03/08/spartacus-3-evad-feltavnal-irta-frankie/

Szóval, elég sok minden eltelt azóta, hogy elhagyták a menedéket nyújtó várost, mely falain belül, biztonságban átvészelhettek fél évadot. Ez a lépés ugye egy kényszerű cselekedet volt, mely halálba vezetett a hideg hegyek, és Crassus könyörtelen csapdájának szorításába Spartacust és a seregét. Egy okos húzással megszabadultak a hurok szorításától, és melegebb éghajlat felé vették az irányt, eltérő nézeteik miatt azonban a Crixust pártolók és Spartacus híveinek útja végleg külön vált. Előbbi a dicsőségbe kívánta vezetni vérre szomjazó rabszolga hordáját, mely azonban halálos csapdába futott, melyet Crassus állított eléjük. Crixus elesett Tiberius kardja által. A megtorlásra pedig az eheti részig kellett várni ahol szemtanúi lehettünk egy rögtönzött gladiátor viadalnak, ezúttal a rómaik oldaláról. Tiberius halott, nem úgy ahogy vártuk volna, de szükségszerű lépés volt, kezdtem félni az epizód vége felé, hogy mégis túléli. És itt tartunk most, röviden szerettem volna azért vázolni a helyzetet, bővebben felesleges is lenne, spoileres írás révén.

Bár a Spartacus a nézők túlnyomó többségének a vérről, erőszakról és fedetlen, meztelen testekről szól én nem szeretnék elmenni ebbe az irányba ebben az írásomban. Ezek a momentumok még mindig az egyik legfontosabb részét képezik a sorozatnak, nem is szeretném az égbe magasztalni őket, azt kapjuk tőlük amit elvárunk, tartva az előző évadok által diktált színvonalat.

Ami számomra naggyá teszi ezt az évadot azok a zseniális karakterek. Crassusról junkie-s írásom során írtam eleget, azóta nem sok mindenben változott jelleme, talán Kore elvesztéséből származó megingását tudnám kiemelni, mely rávilágított, hogy a nagy és könyörtelen Crassus is emberi lény és a rabszolgalány íránt táplált érzései hihetetlenül erősek.

Spartacus és Crixus civakodása is folytatódott az elmúlt 4 részben, majd elérkezett a pillanat mely során külön útra tértek, belátva, hogy érdekeiket nem lehet egyeztetni és a folyamatos csatározásaik se vezetnek sehová.

A kedvenc karaktereim viszont Tiberius és Ceasar. Utóbbit az évad feléig nem igazán tudtam dícsérni, a Tiberiussal folytatott csatározása során bontakozott ki igazán. Ezeket a jeleneteket öröm volt nézni, sokszor jobban érdekeltek mint a Spartacus körül folyó események. Izgalmas volt nézni, hogyan próbálnak mindketten egymás ellen szövetkezni és saját magukat pozitív fényben beállítani Crassus előtt. Ami az eheti rész végén történt, azt Caesar diadalmaskodásának könyvelnék el, bármennyire is tőle független dolog volt Tiberius halála, mégis ő az aki elindította az eseményeket azzal, hogy elküldte a megrendezett tárgyalásra.

Nálam az évad jelenlegi állása 10/9, egy csavar a végén, egy váratlan fordulat lendíthetne egy kicsit az értékelésemen, de erre nem számítok, hiszen mind tudjuk, hogyan kell véget érni a történetnek. Már az elejétől fogva tudtuk, Spartacus törénete menetelés a biztos, elkerülhetetlen halál felé...

Írta: NemTudomMiLegyen/FrankiE