Napról-napra élem én is életem. Éled te is, és élik mások
is. Én látom a jövőmet és néha még most is nyaldosom múltam sebeit, vagy épp
magasztalom dicsőségét, és hiszem hogy az út igaz irányok felé tart.
Én...
Na és ők?
Ők vajon merre tartottak? Ők kik önkezükkel vetettek
véget az életüknek. Ők, akik azokat is magukkal ragadták, kiket előtte még
szerettek. A halál előtti percekben talán még azt mondogatták maguknak
"szeretem őket, és értük áldozom magam". Mégsem így történt. Te őket
öngyilkosoknak, és családjukat írtó őrült vadállatnak nevezed. Én kétségbeesett
kiáltásnak.
Nem az egyénre értve, hanem a társadalomra. Bizony minden
egyes halál ami önnön keze által éri az embert, nem a saját életének gyásza,
hanem a környezetének szégyene. Kérdezheted mi közöd hozzá, és válaszolhatsz
modern emberként: semmi.
A baj az:
Valahol igazad is lesz.
A társadalom érdemi magja széthullóban van és a
környezeti összefogás soha nem látott módon hullik szét és morzsolódik le
folyton. Mai világunk elérte azt amire az evolúció sosem volt képes.
Csordaszellem nélküli önpusztító falkákat termel ki.
Hiszen nézz körül a saját életedben. Elvárások és célok
vesznek körül minduntalan. Ezek egy részét nem is te alkotod magadnak.
Helyetted alkotják meg a következő mondataid magvait. Neked tanulnod kell,
dolgoznod kell, kűzdened kell. A cél minél kevesebb erkölcsi és minél magasabb
szintű mondvacsinált logikai érvvel megtámogatni mindezt.
Felkelsz dolgozol, és amit termelsz, szinte mindet
elveszik. Mindenre van érv és magyarázat. Te fizeted a múlt háborúinak összes
tartozását, az államadósságot, és az Ország fejlődéséhez szükséges minden
tőkét. Emellett egy dologra jut időd. Aludni. Kipihenni a fáradalmaid és másnap
újrakezdeni. Ha diák vagy diákmunkát vállalni, hogy ne anyádék elnyűtt arcával
szembe nézve kelljen bűntudattól terhelve zsebpénzt kérned. Nem azért dolgozol
mert akarsz, azért mert muszáj.
Holott a munka értelme a szabad akaratod kamatoztatása,
hogy élvezd az életet. Ehelyett mit kapsz? A munka gyötrelmét ahonnan szabad
kiút csak a semmittevés. A semmi és 0. Neked eladták Nirvananak azt a
kikapcsolódást amikor az agyad leállítod és csak a vizuális, vagy az audiális
érzékszerveidet használod. Ahogy pedig haladsz előre, ezek a tompa pillanatok
egyre nagyobb menedéket fognak jelenteni. Dühíteni fog minden ami ennek ellent
mond. Minden ami ebből kizökkent és cselekvésre sarkall.
de meddig még?
A legvégén pedig csak annyit említettem, hogy ezek is értékek voltak valamikor, amiket vissza kéne szerezni, de mai formában nem érnek semmit. Ezeken kívül pedig vannak a végképp elveszett értékek, mint a szerelem és a spiritualitás, amik ma már nevetséges tündérmeséknek tűnnek az emberek szemében.
Remélem így már érthető az, amit írni akartam. Még egyszer elnézést.
De neked meg azt mondom amit te is írtál "dolgozni muszáj, mert éhen döglünk". Pontosan itt a lényeg a mai társadalomban. Dolgozni kell, hogy jobban élj, és elérd a jó dolgokat. Ez azért sántít, mert a munka alapvetően jó, de ha a jó dolgok elérését a pénzen érted akkor pedig most szólok: a legjobb dolgok a pénztől mentesek.
Ugyanakkor vissza is kanyarodok: ha jó dolgokat akarsz elérni, dolgoznod kell. A társadalom deformáltsága az, hogy mindig és mindennél van jobb. Ezért ez nem más, mint egy mókuskerék.
A második résznél kicsit elragadtattam magam. Az inkább a személyes véleményemet tükrözi, azt, hogy attól függetlenül, hogy a házasság és a munka is elvileg fontos érték lenne, számomra léteznek sokkal fontosabb dolgok is. Már csak azért is, mert a házasságok nagyrésze kényszer/érdekházasság, nagyrészük válással, megcsalással végződik, a mai fogalomban értendő munka pedig teljes mértékben elítélendő, mert nem arról szól, amiről kellene.
könnyű azt mondani hogy ne csak a munkával törődjünk meg más fontos dolgok is vannak blabla. viszont ez ellen egy átlag ember szerinted mit tud tenni?
dolgozni muszáj, mert éhen döglünk. persze akinek a szülei vagy felmenői lefektették az alapokat valamilyen módon az könnyeben ugrál, azt csinál amit akar meg minden. de nem ez az átlag. az átlag az hogy dolgozol, azért dolgozol hogy jobb legyen, másra is időt szánhass. sajnos ez a társadalom hibája...meg kell dolgozni a jó dolgokért. én nem tudom miért ilyen nagy probléma a munka vagy hogy az emberek megházasodnak.
kicsit amúgy ellentmondásos az írásod mert az első felében arról szól milyen kár hogy nem olyan összetartóak az emberek, meg a család sem. a második felében meg már nem is fontos a közösség, család hanem valami tremészetfölötti ködösítés volt.
Az elidegenedés valóban a XX. és XXI. század sajátossága: hiába éltek rosszul korábban, megvolt a közösség, az emberség, a falu minden egyes tagja ismerte és tisztelte is egymást. A család egy szoros összekötő kapocs volt, nem csak egy "idejétmúlt" titulus (sajnos az emberek hozzáállása miatt lehet ezt mondani, pedig szerintem igenis szükség lenne erre a kapcsolatra), ahol a családtagok valóban szerették egymást, és nem csak egy köszönés erejéig kerültek kontaktba egymással.
És valóban. Az emberek ezt általánosnak veszik, és ez itt a legszörnyűbb. Az évtizedek, pár évszázad óta folyó folyamatos agymosásnak köszönhetően beleépült az emberek agyába a "polgár" fogalma, az ideális állapotot úgy képzelik el, hogy a munka folytán érhetnek el bármit is, még ha ennek ára van. Sajnálatos módon ezt azok, akik tudatában vannak a valódi információknak, kihasználják, és a gazdaság spekulálásával próbálják az utolsó vasat is kipréselni az emberekből, így ők még több pénzt szereznek, kisebb erőfeszítések nélkül, míg a másik ember igazi kiborggá válik annak folytán, hogy csak dolgozik, "robotol", majd leül a technológiák egyike elé (TV, internet), és ott tölti el szabadidejét.
Az emberek sajnos túlságosan is azt hiszik el, amit látnak. Ha kicsit tágabban értelmeznék a világot, nyitottabb szemmel járnának, ügyelnének arra, ami körülöttük van, akkor megértenék, hogy álomvilágban élnek. És itt nem csak a kapcsolatokról beszélek: rájönnének erre is, de talán sokkal fontosabb az, hogy a világ, az univerzum nem csak abból áll, amit a szem képes felfogni. A szeretet is ilyen, de ezen kívül is léteznek még dolgok, amelyeket az emberi szem nem képes látni, mégis ott van. És ezeket az "erőket", fogalmakat nem képes a technológia bemérni ugyan, de attól léteznek. Nem véletlen, hogy az ember elvileg szellemi lény lenne: ismernie és tudnia kellene, hogy a világ nem csak abból áll, hogy dolgozzon az ember, megházasodjon, legyen gyereke, tanuljon. A világ egy sokkal sötétebb, de sokkal izgalmasabb hely ennél. Az élet nem csak ebből áll.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.