névtelenség

névtelenség

Blog Challenge - Darth Vader Luke apja!!!

Erős idegzetűeknek!

Sziasztok! Amíg próbáltok a fenti sokkból visszatérni a valóságba, meg is ragadnám az alkalmat arra, hogy megköszönjem a szántóföldek urának TJ Hooker-nek a segítségét, hogy haza vezette az eltévelyedett bárányom. Miről beszélek? Kedves olvasó, a blog challenge hazatért.

 

Mint látjátok (már ha nem rontottam el a képbeszúrást) egy kellemesen érdekes témában kaptam kihívást. Sajnos pár napja rá kellett jönnöm, hogy ez így nem megy. A témát hűen igazán csak tankönyvszerűen lehet a nagyérdemű elé tárni. Továbbá az is elbátortalanít, hogy giga úrfi blogjában pár kurta bekezdésre is képesek voltak egyesek azt írni, hogy tl;dr (túl hosszú). >Sóhaj<

Fiúk az istenekre esküszöm, hogy ha picit is konyítanák valami képregény-szerkesztőhöz, akkor külön a ti kedvetekért megcsinálnám a blog tartalmát, csak hogy ne kelljen egy sorral sem többet olvasnotok. De sajnos a nevem se nem Stan, se nem Lee…

Azért remélem a megmaradt 2 olvasóm vér és verejték árán majd a blog végére ér. (Kitartás Frank!) 

Jah igen, a blogot tele fogom szemetelni oda nem illő képekkel és gif-ekkel. Próbáljatok megállítani!

 

Útmutató a blog bejegyzéshez

Traktoros jól telibe trafált, mikor a leckefeladásnál elsütött pár súlyosabb témát. Kb. úgy voltam, hogy na most az IBM-Apple háborúnál kezdjem? Vagy az előttük lévő nagy öregek (Atari/Intellivision/Colecovision) versenyzését vesézem? Érdekes volt. Azt viszont már az első héten tudtam, hogy a fanboykodás témájába nem fogok bele menni, mert akkor pár blogírót el is kezdhetnék körbe udvarolhatni anyagért (komolyan fiúk nem uncsi a téma?).

Az alap koncepció így 3 fejezetben fogalmazódott meg: Platform háború (Part 1), Botrányok (Part 2), Játékújságírás (Part 3) + bonusz tartalom

 

Part 1

 

„Show me your warface!”

Ahhoz, hogy megértsem a „szentháromság” működösét ellátogattam a wikipédia videojáték-történelemmel foglalkozó oldalára („Histroy of video games” page). Utóbbi segítségével (sok egyéb mellett) megtudhattam, hogy hivatalosan ma már a 8. generációt képviseljük szeretett masináinkkal. Őszintén szólva kedves olvasó én nem is sejtettem, hogy ennyire gazdag és mozgalmas történelem van azon hobbim mögött, melyet a 90-es évek óta űzők. Lenyűgöző, hogy mennyi márka, brand és rendszer mérte össze az erejét a fogyasztók kegyeiért. Sajnos időm hiányában biztosan nem fogom ezt az érdekfeszítő utazást elejétől a végéig bemutatni. De amennyiben felkeltette az érdeklődésedet és bizonyos szinten használod az angolt, csak bátorítani tudlak az idevágó lap felkeresésére és elolvasására.

A szégyentelen hanyagságom kompenzálásra fontosnak érzem jelezni, hogy a következő anyagok a PCMag, VentureBeat, KYM, Forbes és a Fastcompany.com forrásainak elolvasásával készítettem. 

 

 

 „Akkor hát legyen háború!”

Békeidőknek voltak nevezhetők a 1977 – 1981 és 1983 – 1988 közti időszakok, amikor is a késő 70-es években és a korai 80-as években hardware téren egyeduralkodóként mindig egy platform dominált a piacon. Ez történetesen az Atari 2600 tündöklése és bukása, amit követett a Nintendo NES nevű üdvöskéjének dominanciája. Persze (ahogy a PCMag is jelzi) ez koránt sem jelentette, azt hogy ne lettek volna más konzolok a környéken (példának említik a Sega Master System-et). Egyszerűen csak arról volt szó, hogy az adott brand annyira vezette a piacot, hogy technikai értelemben lehetetlen volt versenyről beszélni a résztvevők között. Személy szerint úgy képzelem el sztorit, mint amikor anno Schumi köröket vert az egész mezőnyre. Verseny volt, de nem az első helyért.

 

„Sega Does What Nintendon't. Ezzel a pofátlan marketing szöveggel szimbolizálható az a 89-94 közötti időszak, amikor a két óriás ringbe ment egymással a legnagyobb kutya címéért (nem, dehogy). A PCMag szavaival élve, 16 bit-es érában a Sega teljes offenzívát indított a Sega Genesis-el, és új szintre emelte a console war kifejezést. Hangzatos szlogenek, támadó reklámok, nagyot mondások és pár kissrác a játszótéren, akik öltre mentek a „Mario jobb Sonic-nál” vitán. Vicc, hogy a hírhedt „Genesis does what Nintendon't" szlogen még a SNES ellen ment (ami akkor már jócskán elavult volt). Amikor a technikailag méltó ellenfél, a Super Nintendo megjelent a pályán, akkor a Sega stratégiát váltott. Magyarán elővette a 90-es évek legcikibb vonását az „edgy”-séget (nálunk ez abban nyilvánult meg, hogy minden szart „extrém”-nek hívtak). Sonic gyorsabb és cool-abb volt, a sport játékok jobbak voltak, és a Mortal Kombat-ben benne hagyták a vért. S bár ez is kevés volt, ahhoz hogy elsők legyenek, másodikként olyan ellenfélnek bizonyultak, mint anno a Pepsi a Coca Cola számára.

A VentureBeat honlap GamesBeat szekciójának segítségével azt is ki lehet deríteni, hogy mennyivel nyerte a Nintendo a háborút. Míg a győztes Super Nintendo 49.10 milliót értékesített, addig a másodiknak befutó Sega Genesis közel sem szégyellni való 40 milliót. Mindezt egy elég fej-fej melletti rivalizálásban.

Összegezve az eseményeket számos helyen azt találtam, hogy a Nintendo vs Sega párbaj az első és legpiszkosabb konzol háború volt a modern videojáték történelem fejezetében. Egy olyan esemény, ami számos, mai napig népszerű és klasszikus játék és karakter ismeretségét hozta el.  

 

„That's no Moon, that’s a Playstation!” És Kenobi-nak ismét igaza volt. 1995-1999 között újra megteltek a képzeletbeli stadionok, de ezúttal már nem egy Sega-Nintendo mérkőzésre. A kék sarokból új kihívó emelkedett a Sony zászlaja alatt. Az akkori ifjú titánnak pedig mind a mai napig tisztelet parancsoló a neve. Gondolom sejtjük kiről van szó…

A 3D terjedésével újabb platform háború kezdődött, amiben a Nintendo 64 és a Sega Saturn mellett a Sony Playstation-je is beszállt a bunyóba. A Sony üdvöskéje gyakorlatilag igazi mészárlást végzett a ringben. Az összecsapást 102.49 millióval záró pusztító gyakorlatilag ronggyá alázta a riválisait, akiknek nem kis szerepük volt saját csúfos vereségükben. A Saturn egy 100-assal drágább volt, ráadásul alul-hypolt (megnéztem, létezik a szó), aminek köszönhetően csupán 9.5 milliót tudtak eladni. A 64 szokatlan kontrollerrel és kazettákkal operált (a CD idejében!!!), ráadásul a Nintendo ekkor kapta meg a stigmát is, miszerint nem rendelkezik third-party játékokkal. Ezenkívül a veteránokon az sem segített, hogy PS-en olyan exkluzív címek robbantak be, mint a Final Fantasy és a Metal Gear Solid. De mielőtt lemaradna: A Nintendo 64 csak 32.93 milliót tudott eladni.

 

„X marks the Spot”. Az össznépi bunyó bizony egyre csak bővült és bővült, a játékfogyasztók legnagyobb örömére. A 2000 és 2004 közti időszakban már egy felnégyeléses mérkőzést izgulhattak végig a pankrá… akarom mondani a videojátékok nagy rajongói. Az öregek közül képviseltette magát a Sega a Dreamcast nevű üdvöskével, valamint a Nintendo a GameCube nevű csodájukkal. A címvédő Sony cicózás helyett biggyesztett egy kettes a Playstation nevű gyilkoló gépük neve után. Míg a ring negyedik sarkának sötétjéből előbújt Microsoft professzor Xbox nevű szörnyetegével.

Lelövőm a poént: Az öv a Sony-nál maradt. A PS2 nem csak, hogy megnyerte az ezredforduló első platform háborúját, de egyben bezsákolta a mindenidők legjobban eladott játékrendszerének címét is.

Az önmagában is izgalmas összecsapás utóhatásai innentől valószínűleg az olvasók legfiatalabbjainak is egyértelműek (már ha eljutott bárki idáig kacc-kacc). A Sega és a Nintendo versenyképessége a piacon egyértelművé vált. És ezt most restelem leírni (ne haragudj Norbi), de a nagy öregek platformjai réteg konzolokká váltak. Azért valahol furcsa, hogy sokan még az Xbox-nak sem adtak esélyt.

 

„The bigger they are, the harder they fall” Vicces, mert az általam olvasott honlapok egytől egyig egyetértenek abban, hogy PS3 megjelenésénél és a 2005-2012 közti konzol háborúban a Sony bizony arrogáns seggfejként viselkedett. Az pedig külön nyugtalanító volt, hogy a stafétát átvevő konzuljuk bizony az első körökben több helyen is gyengélkedett. A PCMag-ot idézve a Microsoft tökéletesen élt a Sega által annak idején alkalmazott gyakorlattal és ott szúrt a PS-be, ahol a legjobban fájt (ahogy nézem a listákat volt bőven hova). De a 2000-es évek második konzol háborúja nem ettől vált emlékezetessé!

A Nintendo a Wii-vel új vizekre evezett, és bár előnytelen (de talán jobb szó a szokatlan) ötletei ellenére hihetetlen módon a második konzol háború igazi nyerteseként szerepel. Igen leellenőriztem; nem Nintendo által fizetett honlapokat nézek. Tehát WTF?

Bár mindhárom cég irigylésre méltó eladásokat produkált, abban a kritikusok többsége egyetért, hogy a Wii visszaállította a Nintendo régi hírnevét. Ezt előtámaszthatja az 101.15 milliós eladás, szemben a szépen csengő Xbox360 84 milliós és a PS3 80 milliós eladásaival. (adatok 2013 novemberéből)

 

„War is Hell” És igen zajlik a 3. forduló (egész pontosan 2013-tól számítva) melynek résztvevői a Wii U, Xbox One, PS4 és közéjük várják az Android konzolt, Steam Machine-t és a játékos mobil/okos telefonokat.

 

 

De felmerülhet a kérdés?

Miért rivalizáltak/nak ezek a platformok és márkák egymással? Gondoljunk bele! A 1900-as éveket áthatotta a verseny. A verseny hajtotta a kapitalista gépezet motorját, a verseny támasztotta elő az evolúció folyamatát. Rétegelt olvasatban a verseny a túlélésről és a haladásról szólt. Versenyzett a világ (nyugati vs. keleti blokk), versenyzett kiszolgáló ipar (burgerking vs. mcdonalds, marvel vs. dc, coca cola vs. pepsi). Generációk nőttek fel a versenyszellemében, és ez volt az a mozgatórugó, ami pénzt termelt, ami igazán előre vitte a kort, vagy éppen a technológiát. Nézzük úgy, hogy két békés óriás vegetálása se nem kifizetődő, se nem szórakoztató. Ellenben ha ez a két óriás minden arzenált bevetve egymásnak esik, akkor jól jár a fogyasztó (mert jobbnál jobb ajánlattal kísértik), s jól jár a sajtó (reklámok, témák). Fejlődik a technológia, a módszer, mert folyton ott van a lemaradás félelme. A gyengébb végül összeomlik a nyomás alatt és a versenynek vége. Tiszta sor.

 

 

Part 2

 

Szóval igen… újságírás, média, >doh< botrány… A téma, amelynél az agyam mélyéről üvölt a Depeche mode „Wrong” című száma. Itt ismét trehány leszek, és ki fogom hagyni az E.T. fiaskót. Ehelyett nagyon röviden szeretnék beszámolni a Kane and Lynch botrányról, az IGN 10/10-ről, a Doritos Gate-ről és nagyon-nagyon röviden a Gamergate-ről. Célom első sorban egy könnyed, közel sem komoly kisebb ismertető, ami lehetővé teszi az olvasó számára az interneten terjedő újságírással kapcsolatos poénok, mémek és gúnyos kritikák megértését. Semmi tankönyvszerű szájbarágás, ígérem! Akkor kezdjük is el talán…

 

„On the wrong day of the wrong week”

 

Kane and Lynch botrány: Vagyis a videojátékokkal foglalkozó újságírás sötét napja, amikor is az objektív játékértékelés a cikkíró állásába került. Jeff Gerstmann bűne annyi volt a Gamespot-nál, hogy az Eidos által kiadott játékára az átlagos produktumot jelölő 6/10-es értékelés került. Ami mint olvasom több akkori hozzászóló szerint igen vajszívű érték volt. Sajnos mivel a Gamespot szponzorai/hirdetői közt az Eidos is ott volt, egyenes következmény lett egy nagyon határozott, gazdasági nyomással megtámogatott kérés. Természetesen Jeff kipenderítése. Maga az eset nyilvánosságra kerülése kisebb tökön rúgást jelentet a Gamespot számára. Ugyanakkor tömegesen felvetette a játékosokban a kérdést, hogy szeretet tesztereik mennyire is őszinték. Ahogy az évek teltek a válasz egyre világosabbá vált: Semennyire

 

„I used the wrong method with the wrong technique”

 

IGN 10/10: Nem is igazán botrány. Sokkal inkább egy újra és újra beigazolódó tény, miszerint az IGN vagy nem akar, vagy nem képes normálisan pontozni. Előfordulhat, hogy az Eidos-hoz hasonló kiadók megtévesztése érdekében, de az is lehet, hogy clickbait gyanánt. A lényeg, hogy valahogyan rendszeresen nem sikerül a cikkek tartalmának és az adott pontoknak együtt kooperálni az IGN-nél. Méghozzá olyan szinten, hogy 2012-től gyakorlatilag enyhülni nem akaró internetes vicc, mém és gúnyként terjednek a „8/10 it’s okay – IGN,” „11/10 it’s like Skyrim with guns - IGN” és társai kaliberű poénok. Gyakorlatilag csak az nem ütközik IGN-es poénokba, aki szándékosan nem akar.

 

„There's something wrong with me chemically”

 

Doritosgate: Vagyis a hírhedt 2012-es Geoff Keighley interjú, ahol őszentsége Doritos zacsikkal és Mountain Dew ücsis-üvegekkel lett körbe véve. Az azóta mémé vált jelenet később számos vitához vezetett, melyben a felek videojátékokkal foglalkozó újságírói etika hiányát sérelmezték. Az egyik legkiemeltebb publikáció az Eurogamer.net-en megjelent Rab Florence cikk (“Lost Humanity 18: A Table of Doritos”) volt, melyben a szerző az újságírás eme területének állását ecsetelte a 2012-es Games Media Awards-on tapasztaltak alapján. Cikkben Florence erős kritikát fogalmazott meg újságírás és az olyan termékeiket reklámozó hirdetőkkel való kapcsolatával szemben, mint a Doritos és a Mountain Dew. Természetesen az internet népének egyből bevillant Doritos pápa képe és jöttek a mémek. A cikket később az Eurogamer alkalmazottjai „korrektúrázták”, de persze ami egyszer a netre kerül…  

 

„Something wrong with me inherently”

 

Gamergate: Oh igen. A nagyon nagy. Tavaly augusztusban robbant és még mindig zakatol. De mi is ez? A Gamergate egy fogyasztói mozgalom, mely a kérdéses gyakorlatot kívánja elhagyatni a videojátékokkal foglalkozó újságírásból. Azaz szeretné a politikai nézetek és ideológiák (hipszterizmus, álszent politikai korrektség, radikális feminizmus) kivonását a tesztekből, valamint ha az írónak bármi módon van köze a játékhoz (neje készítette, esetleg részt vett az író az elkészítésben), akkor azt vastagon jelezze. Nem betarthatatlan dolgok. Hiszen a TheEscapist és a PCgamer is betartja, sőt még az IGN is eleget tett a GG kérésének. A kibaszott IGN! Annak ellenére, hogy mekkora ellenkampány folyt (Kotaku, Polygon, Gawker vezetésével) a GG zaklató hadjárattá nyilvánítására, idén januárban az anti-GG brigád csúnyán befürdött. Egy borzalmasan sikerült tv-s produkciónak hála rengetegen ráeszméltek, hogy az ellendrukkerek által fröcsögött gyűlölet kampány rengeteget ártott a videojátékosokról kialakult képnek (ismét démon imádó terroristák vagyunk lol). Ezért több fejlesztő a Kotakut és a Polygont tette meg felelősnek (tekintve, hogy ők szolgáltatták az anyagot arról, hogy szerintük mennyire veszélyesek játékosok). Jelenleg a Kotaku hallgat, illetve mikor nyilatkozni kell, akkor hátrapedálozik, míg a Polygon vezére gyakorlatilag elküldi a szakmát a búspicsába. Szerinte terroristának beállítani a gamereket nem bűn, hanem újságírás. [nem vicc, de bárcsak az lenne]

Szóval zajlik az élet a GG háza táján is, de már kezdenek kinyílni a szemek. S talán mikor ideér a GG láz, akkor még sem az lesz a magyar újságírók első szava, hogy „sátánista nőüldözés hurr durr”.  

 

„The wrong questions with the wrong replies”

 

Amennyiben eljutottál idáig, abban az esetben biztosra veszem, hogy felmerül a kérdés. Na de miért pont ezek? Drága olvasó, a válasz nem olyan egyszerű. A Kane and Lynch botrány súlyát első sorban abban éreztem, hogy a nagyközönség furcsa mód hihetetlenül ingerszegényen reagált az esetre. Az IGN esete abban nagyon egyedi, hogy a srácok tisztában vannak azzal, hogy a munkájuk több eleme szakálas vicc. Felháborodás helyett viszont gyakran összekacsintanak a mémesekkel és beszállnak a mókába. Önkritika lenne ez? Ha igen, akkor szerintem a legjobb fajta. 7.5 too much water. Ugyanakkor ahhoz képest, hogy a pontozásuk mennyire gány, a cikkek néha egész minőségiek. Szóval lehet, hogy a pontozás a tl;dr féle embereknek szól? A Doritos Gate megint egy érdekes eset részemről, mert a BF3-ig soha nem hittem volna, hogy chips és egyéb ragadós cuccért extrák járhatnak egy játékba (amely prémiumot is kér még). Furcsa volt, de megmagyarázott pár dolgot (pl. doritostól ragadó kezű Xboxos gúnykép). A Gamer Gate-et pedig nem hinném, hogy magyaráznom kellene (ha igen, akkor keresd a korábbi blog-om).

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy joggal akadhatna ki bármely újságíró, mikor kritizálják, hogy „na de miért legyek etikus meg objektív, amikor szartok rám”. Valahol mi olvasók sem vagyunk különb. Sokan képesek beírni, hogy tl;dr és azután háborogni egy-egy pontszámon. Amikor pedig igazán számítana szolidaritás a fentről érkező nyomással szemben (kiadó, marketing), akkor valahogy egy olvasóbázis sem elég tökös, hogy felsorakozzon az író mögött. Valahol érthető, hogy miért alakult ki a szakadék. Pedig (úgy gondolom) ez nem volt mindig így. Hiszem, hogy régen az újságíró a játékos cinkosa volt. Egy jó varázsló, aki segített a játékvilág nevű édességboltban eligazodni.

S ezzel el is érkeztünk a harmadik fejezethez…

 

 

Part 3

 

Emlékszem, amikor az első videojátékokkal foglalkozó magazin a kezembe került. Egy 2001-es januári Gamestar melynek borítójáról Guybrush Threepwood hatalmas feje nézett az olvasóra. Mivel az ismerősöm éppen akkor fizetett elő a lapra így a januári számból kettőt kapott. Utóbbi véletlenek köszönhetően megtarthattam a magazint, mely a mai napig meg van (valahol a kicsivel több, mint fél méter magas GS-es tornyomban).

Végiggondolom, hogy mit jelentett akkor nekem az, hogy egy játékokkal foglalkozó magazint lapozok. Megjelennek a cikkek, a mellékletek és a rovatok melyeket szerettem. Az írások és szerkesztők kiknek valamilyen megfoghatatlan módon így vagy úgy nemcsak szórakoztattak, de tanítottak is. 

 

„Ülj le mellém, valamit mondok…”

Ha szoktál régi klasszikusokkal foglalkozó youtube-os videókat is nézni, akkor biztos feltűnt már, hogy az olyan arcok, mint az AVGN (James Rolfe) gyakran elővesz egy-egy régi konzol magazint. Ráadásul nem véletlenül! A mai egyszerű játékokkal szemben a régiek gyakran kegyetlenül nehezek voltak és előszeretettel mellőzték a játékossal való kommunikációt (pl.: tájékoztatni a szerencsétlent a feladatról). Ekkor a magazinokon keresztül a cikkírok, mint a kor jóakaró mágusai útmutatók, végigjátszások, tippek és kódok (cheatek) formájában siettek az elakadtak megsegítésére. Internet hiányában az egyetlen út, amelyen egy virtuális huszár eljuthatott a sok próbálkozás és selejt tengerén az egyetlenekhez, a számára mind felett álló klasszikusokhoz többnyire a publicista társaságában valósulhatott meg. Tudom ez így túl romantikázva hangzik, de a birtokomban lévő PC Guru, Gamestar, és 576-os magazinokból egyszer sem érződött, hogy az adott cikk zsebre megy.

Az írók 3 alapkérdésre valahogy mindig tudtak választ adni. Mit tud a játék? Mi ebből az új? Kit köthet le? Nem volt zsákbamacska, mint most a rengeteg pre-oder és early-access cuccal, s mintha a játékok is lassabban jöttek volna. Vagy csak én öregedtem lassan. Reklámok persze voltak. Wow, pont most szaladt át a kezemen egy Gamestar, amiben egy teljes oldalon hirdetnek Barbie babát. Wow. De nem kell megijedni, mert messziről felrémlik, hogy anno mintha ezt Gyu-tól számon kérték volna (nem biztos, hogy a Barbiet, de valami reklámot igen). Az Aréna mestere pedig a legnagyobb tisztelettel megírta, hogy bizza ha nekik egy oldalnyi Barbie-n múlik az, hogy mi (igen, mi!) olvasók a szokásos alacsony áron kapjuk a lapot, akkor ők értünk lenyelik. Kicsit megmosolyogtató, de annak idején ennek nagyon örültem. Csóró srácként szüleim helyett magamnak vettem az újságot a vidéki buszmegálló újságosbódéjából. Rongyos 200 forintos emelést simán megéreztem volna, de elég a felesleges nosztalgiából.

Ha átgondoljuk, akkor láthatjuk, hogy az újságírás ezen része nem más, mint egy fennálló igény kielégítése. Történetesen a játékos-játékossal való kommunikáció hiányának betöltése. Internet és kommunikációs felületek híján a játékok rajongói nem tudták saját tapasztalataikat széles körben megosztani. Nem volt azonnali segítség elakadás vagy technikai problémák esetén. Nem lehetett széleskörű vélemények, tapasztalatok alapján tájékozódni, ajánlani a kínálat terén. S talán a legfontosabb: Nem lehetett megosztani a rajongást.

Egy-egy magazin, majd később online magazin a közösségek alapkövévé vált. A chat-ek és fórumok összehozták az olvasókat, míg a cikkírók sokkal közelebbivé váltak (emlékezünk, eddig a velük való beszélgetés levelező rovatokra és magán levelekre és találkozókra/táborokra korlátozódott). Ezek az emberek sokaknak ismerős, megbízható barátok voltak. Olyan személyek, akiknek adni lehetett a véleményére.

 

 

„Poor Man's Blues”

Aztán valami történt. Valami egészen furcsa, amit nem fogok tudni megmagyarázni. Felmerült az olvasókban a kétely, miszerint a jóakaró varázslók talán nem is a cinkosaink. Talán nem mondanak el mindent a cikkekben. Talán nem is tekintenek ránk barátként.

Ezek a kételyek jócskán a botrányok előtt voltak, és meglepően a jóval ártatlanabb (vagy csak én vagyok naiv) magyar közösségekben is megjelentek. Igaz addigra már jócskán elindult egy nagyobb olvasói generáció váltás. S nem mellesleg kezdett a megkérdőjeleződni a nyomtatott újságírás szükségessége is.

Ha végignézzük a bejegyzés második részében kiemelt botrányokat, akkor azt hiszem érzékelhetjük, hogy valahol a bizalom, hitelesség és szavahihetőség terén ingott meg nagyban az olvasók hite. De talán magában a hozzáértésben is. De tegyük túl ezen magunkat. Hiszen a valahol mindig is sejthettük, hogy egy magát ekkorára kinövő óriás (játékipar) nem maradhat makulátlan öröké. Elég csak belegondolni, hogy mennyi pénz folyik át az iparon, illetve honnan jutott hová. Eszméletlen. Egy-egy platformnak vagy játéknak igenis sokat jelenthetett, hogy a publicista miként prezentálja a közönség elé. S tekintve, hogy egyik újságkiadó sem foglalkoztat milliomosokat, néhány játékkiadó által fizetett hirdetéssel finoman manipulálhatóvá váltak vélemények.

 

 

„A játékosok halottak!”   

De mégis, hol szakadt el a cérna? Hogy jutottunk ide? Az istenekre írom, hogy nem tudom. Hirtelen azon kapom magam, hogy olyan emberek írnak a hobbimról és nevezik magukat videojáték szakértőknek, akiknek minden cselekedetén látszik, hogy gyűlölik az egészet. Hogy kerültek a hipszterek ide? Miért szólnak oldalak arról, hogy Lara Croft egy feminista gyalázó kurva? Miért nem lehetnek Afrikában színes bőrű zombik? Mióta hívhatja egy cikkíró az olvasóit terroristának? Egy egész közösséget pedig fasisztának vagy éppen sátánistának?

Tudom, tudom. Itt most vissza kell fognom magam. Pedig szívem lenne kivesézni az olyan trash cikkírók botrányos előéletét és tevékenységét, mint például Leigh Alexander. Nem teszem, de ugyanakkor nem titkolom, hogy mérges vagyok. Mérges, mert számos nagyképű álszent alak csorbát ejt olyan nevek, magazinok hírnevén, akiket tisztelek és tiszteltem. Mérges, mert aljas módon degradálják a szakmát.

 

Ez lenne a jövő? A modern újságírás? Hadat üzeni az olvasó közönségnek?

 

A tesztek Clark Kent és Louis Lane-jei


Minden tekintetben kijelenteni, hogy a videojátékokkal foglalkozó újságírás úgy szar, ahogy van orbitális hülyeség. Miért lenne az? – kérdezem magamtól. Hiszen emlékszem mennyire felemelő volt kiskoromban Gamestart olvasni. Hogy példaképként tekintettem olyan nevekre, mint Bad Sector, Zerocool, Szittyó, Mazur vagy éppen a nem rég elhunyt Gyu. Ő különösen fájópont, mert a stílusa utánozhatatlan volt. De említhettem volna Mocsyt, Lilyt vagy Brazilt a másik teamből. Felejthetetlen arcok! Vagy akár az öregek közt mai napig legendaként kezelt félistent CoVboy-t.

Fiataloknak és újoncoknak talán nehezére eshet megérteni, hogy ezek a személyek és a hozzájuk köthető csapat mit és hogyan képviselt. Vagy várj! Nem! Meg tudom mutatni! Itt van a Gamekapocs stábja. Nem egy vacak csekkért megcsömörlötten csinálják ezt a honlapot, hanem szenvedélyből. Az emberek, akik a cikket írják, a tesztelnek és véleményt nyilvánítanak RAJONGÓK, mint TE! Kétségbe vonnád a saját rajongásod? Szaralak lennél, mert egy-egy műfajterén más a véleményed? Én ezt egyáltalán nem hiszem. Barackostej és Arwell nem azért van itt, mert a helyi főrabbi máshova már nem tudta őket betuszkolni. Ezek a srácok szeretik a hobbijukat és annak megfelelően írnak róla.

 

Ha tévedek, akkor viszont legyenek szívesek már az illetők jelezni, hogy ők bizony ki nem állhatják a videojátékokat és ne merjem sértegetni az illuminátus rendet.

 

 

Videojáték portál? Arra meg mi szükség?


Technikailag? Semmi!

Ahogy annak idején a digitális kinyírta a nyomtatott videojáték újságírást, úgy most a digitálist nyírják ki a youtube review-ek. Bezony, bezony. Egy-egy youtube-os arcnak több százezres látogatásága van review címszó alatt, mint némelyik kisebb-nagyobb digitális hírportálnak. S miért? Ki tudja… talán evolúció, vagy az emberek unják az olvasást, netán a megjelenő cikkek unalmasak, és közel sem szolgálják azt, amit régen (ha elfelejtettétek: bemutatni a játékot). De gúnyt félretéve azt hiszem sejtem a választ. Egy review videó sokkal személyesebb, sokkal emberibb. Ahogy korábbi soraimban már sejtettem, valahogy mindig erre a személyesebbé tételre is törekedtünk.

Itt van ez a Joe. Hadovál szir-szart. Mégis látom mivel játszik, és milyen a játék. Vagyis hiszünk a szemünknek, és elhiszünk, hogy Joe a kritikáját nem két burger közt böffentette ki a trailer után. Hogy ez mennyire igaz az már egyéni probléma. A rendszer működik és ennek köszönhetően olyan bevállalós arcok, mint pewdiepie (őt nem szeretjük, de egyéni szocprobléma) bizony befutottak és Dagobert bácsit játszanak a svédpénzben.

A terméket az IGN „like Skyrim with guns” faszsága helyett most pewdiepie faszsága adja el. Mily meglepő…

És akkor még nem is beszéltünk a Steam kurátor rendszeréről, ami megint csak egy nagy ötlet, a tudjuk kik kárára.

 

So what were you thinking?

 

Part 3

 

Ez is itt egy közösség… úgy hívják GK…

Az előző bekezdés alapján a GK szarban van, vagy talán nem. Mindig is szar volt (brühü brühü szerkesztés gombot). Vagy az oldal volt jó és a közösség szar. Vagy mindkettő. De lehet, hogy egyik sem. Válassza ki mindenki a hozzáillőt.

Én azt mondom ez egy jó oldal volt. Itt és ott egy-két hullámvölgy. De mint minden ez is változott. >Ásít< Akkor nosztalgiázok Vincent… Szóval az emlékszem, mikor kezdtem itt… sok furcsa arc, és érdekes cikkíró. Összességben egy nagyon kedves és jóra való, vidám társaság, akik nagy része lassan felnőtt. A másik meg elfáradt. Szóval imádni valók voltak. De ki nem imádta volna ezeket az arcokat?

Ugyan az ilyen nagyszerű vidám emberek levesébe is beleköphetnek, de egy jó közösség tagjai mindig tudják. Ők csak irigyek. Így a móka és kacagás tovább tart, immár újabb hobbival. Egész pontosan a helyi falubohócának ingerlésével. A kémia itt egyszerűen működött. Ha a hülyegyerek házhoz jött a pofonért, akkor minden okés volt. Azonban, ha valakinek erre állt fel a fasza és direkt ezekért a kommentekért kelt fel reggel… Öhm, nos emlékeztek a christiano arcú tag „rajongóira”? Szegények…

 

De a GK még ekkor is (igaz már más összetételben), még próbált ugyanaz a happy place lenni. Mert ugyan ki gondolt volna rosszat ezekről az imádni való arcokról?

 

Közben sokan pedig letették a lantot. Szomorú, hogy több nagyszerű ember teljesen szó nélkül felszívódott az éterben, és velük az furcsa egyediség, amivel a például a blogszekciót megfűszerezték (verses, rajzos, történetmesélős blogok). Arra akarok kilyukadni, hogy kisebb-nagyobb viták és magánéleti okokból elkezdett az aktív írók száma csökkeni, míg utánpótlás legfeljebb a troll részlegen érkezett. Előbb-utóbb mindenki kritikus lett és sajnos nem az építő jellegű (hű bazzeg ezért mit fogok én itt kapni). Bizonyos hangvételeket már soknak kezdtem én is érezni, és itt most ne jöjjön senki sem ezzel a „nekem ez a stílusom” című szar dumával. Bunkók voltunk és kész. Olyanok, amire nem kellene büszkének lenni. Elvégre akkor sem verjük a mellünk, mint a gorilla, ha beszarunk. Akkor itt most miért?

 

 De igazságtalan lenne ujjal mutogatni. Pláne úgy, hogy magam is hibás vagyok. Így inkább őrizném a jó emlékeket. Bár felmerül a kérdés. Mégis mi vezet, ahhoz hogy egy ember ráunjon a közösségre és az abban való részvételre? Jó kérdés mi?

 

Bonus

 

Szóval köszönöm a barátlistámon szereplő embereknek, hogy annak idején jelöltek. Gondolom, egyáltalán nem lövök le nagy titkot, ha elárulom, hogy én soha senkit sem jelöltem. Ellenben óriási megtiszteltetés volt, mikor érkezett egy-egy baráti kéz. Köszönöm srácok, igazán jól esett!

 

De azoknak is köszönet, akik mertek néha az én személyes boxzsákjaim lenni (különösen te zöldség, remélem nincs harag), illetve kritizálni vagy vitába szállni velem. Nem tagadom néha nagyon jól esett 3-4 oldalon keresztül kibogozni, hogy ki hogyan látja ezt a piciny világot. Röviden nekik is óriási nagy pacsi!

 

 

Innentől nem is szeretném tovább húzni a hattyúdalát, inkább elnézést kérnék. Mentségemre szóljon, hogy nem volt szívem szó nélkül felszívódni, mint anno azt sokan tették. Nem biztos, hogy fairlett volna pár emberrel szemben.

 

 

Kívánok neked kedves olvasó és a GK közösségének további minden jót!

 

 

És ki tudja? Egyszer máshol talán még találkozunk…

 

Tisztelettel,

névtelenség

 

 

 

24.
Norbiii
A legjobbakat kívánom, örülök, hogy valamennyire megismerhettelek! Minden jót!
23.
névtelenség
Üdvözlet mindenkinek!

Óriási köszönet és hála minden hozzászólónak! Őszintén írom, hogy egyáltalán nem számítottam ennyi kedves és szívet-melengető hozzászólásra. Külön öröm, hogy olyanok is megjelentek, akikről eddig abban a hitben voltam, hogy rég elhagyták az oldalt.

Engedjétek meg, hogy egy utolsó hozzászólásban válaszoljak külön-külön mindenkinek:

#1: Nagyon köszönöm. Örülők, hogy tetszett.

#2: Pacsi! Mikor megláttam, hogy KYM-es a link elmosolyodtam. Mikor pedig elindult a gif szó szerint felröhögtem az irodában. Summázni a blogot egy szóban sajnos nem tudom Bender. :)

#3: Köszönet! Öhm... a jelvényt és a pisztolyt is leadjam főnök?

#4: Ráadásul nem egy, hanem két part 3 után! De ennek így kell lennie. Meme on!

#5: Viszont látásra. Ne légy szomorú, én sem vagyok.

#6: Igen. Pacsi. Nincs mit, öröm volt.

#7: Nagyon köszönöm! Ezt különösen jól esik olvasni egy szakmabelitől. Azért majd (ha eljutok odáig) a második diplomám megszerzésénél felkeresnélek egy újabb kérdőívvel. :)

#8: Nagyon köszönöm a kedves szavakat. Igen, veled mindig üdítő volt vitázni. Azon kevesek közt vagy, akik után mindig gazdagabbnak éreztem magam a beszélgetések végén. Személy szerint úgy gondolom, hogy több magyar és külföldi rpg fórum összetenné a két kezét, ha tagja lennél. Ha hirtelen példát kellene hoznom, akkor a reddit dragonage sub-ja lenne az, ahol a gondolataidat szívesen fogadnák.

#9: Köszönöm! >öklöt a magasba emel<

#10: Profil marad. Kísértés nem lesz. Visszatérés belátható időn belül biztos nem tervezek. Elhatározásokban általában nagyon makacs vagyok. Képzeld el úgy, hogy Solid Sparkle eltűnik a dobozban, mint Snake.

#11: Ezzel egyet tudok érteni. Másokat megváltoztatni akaratuk ellenére amúgy sem valami egyenes dolog. Érzelemmentes emberekkel nincs bajom, sokkal inkább azzal van, amikor a másikat emberi mivoltában alázzuk meg. Erős gerinc kell az ilyesmihez.

#12: Üdvözöllek! A nevem névtelenség, mások megtévesztése linkekkel és címekkel a hobbim. :)

#13: Köszönet és woah! Ez nagyon érdekfeszítő volt és úgy gondolom, hogy megérne egy misét blog formában. A közösségről és az oldalról inkább a jóra fogok visszaemlékezni. Nem mint professzionális hírportál, hanem mint rajongók által szerkesztett lap rajongóknak.

#14: Köszönet! Ez a cím nagyon tetszik. :) És igen emlékszem; csak úgy mint a legtöbb csacskaságomra. Örülök, hogy anno egyből leesett és megnevettettelek.

#15: Nincs mit és köszönöm! Igen ez egy furcsa helyzet. Gyakorlatilag januárban itt is hagytam mindent. Aztán a mail értesítőm dobott egy üzenetet, hogy Frank a GK-n keres. Furcsa volt, hogy valakinek feltűnt az eltűnésem. Igazából óriási nagy mázli, hogy TJ felkínálta a lehetőséget, mert a Frank-kel való levezés során rájöttem, hogy így csak szó nélkül nem mehet el az ember. Külön blogot pedig erre nem akartam írni. Ironikusan és szerencsémre tehát én zárhattam le azt, amit anno elindítottam.

#16: Shame on me, shame on my house, shame on my hamster! A kollaboráció már csak nedves álom, az MGS híreket pedig valóban nagyon várom (csak nem itt). Kár, hogy nem érhettem meg legalább 1 olyan MGS5 hír, ahol ne offolták volna szét anyázással a hírt. :,( A Blog challenge velem jön, de a koncepció örökre a tietek marad. Merjetek kreatívak lenni és hsz-eken kívül is interakcióba lépni egymással! Engedelmeddel most sudokut követnék el magam ellen. Köszönet és pacsi! http://tinyurl.com/o3l4mcw

#17: Ejha ragadozó csak nem... Nem, nem, nem fogok a gombolyag után ugrani. Most én leszek Grumpy Cat. De ügyes volt. Nagyon ügyes. Még, hogy engem szekálni? >kacc-kacc< Kis naiv zöldfülű. Pacsi.

#18: Copyright by Frankblack

#19: Sajnos nem, de ha ismét kérdésed támadna valami beutazásos ügyben, akkor nyugodtan dobj egy mailt. Bőven van ott még, ahonnan a múltkorit kaptad. :,D

#20: Oh ha tudnád. :,)

#21: Üdv főnix! Figy, ne légy mérges, légy önmagad és búcsúztass személyednek méltóan: http://tinyurl.com/ouzzqu4

#22: Igen, ezt jó olvasni, mert célom is volt személyesre venni az olvasatot. Azt akartam, hogy az olvasó egy tanterem helyett sokkal inkább egy kávézónak kezdje el érezni a blogot. Részben hossz kompenzáció, részben az elköszönés előkészítése (egy darabka belőlem). Szóval köszönök mindent neked is, és külön a nagyszerű lehetőséget!


Tyű, ez gondolom hosszú lett. Akkor nincs más hátra, mint magamhoz hűen egy gif-el lezárni az utolsó kommentem.
Minden nagyon köszönök nektek és további jó blogolást.

http://tinyurl.com/oaongg5

Sziasztok!
21.
Joker606
Here have a random Joker.
19.
Yanez
No de azért mégiscsak reménykedem, és bizton hiszem azt, hogy téged ismervén, a kérdésre, miszerint tényleg elmész-e, ez lesz a válasz:

http://tinyurl.com/bey2f9n
17.
predator90
Hazudnék ha azt mondanám hogy hiányozni fogsz vagy emlékezni fogok a nevedre /ha-ha/ ,még is sajnálom hogy lépsz /mert kevesebb ember marad akit cikizhetnék/, sokkal jobb ha a való életben találsz rá a közösségedre /akik ugy sem fogadnak be/. Légy szabad ne is kössenek az oldal láncai éld az életed,vissza se nézz :) /jobb lesz nélküled/
16.
EBR2000
C'mon Cuh!
Egy hét van a GDC-ig - ami egyet jelent a friss és ropogós MGS infókkal -, és te lelépsz?!
Egyetlen árva MGS ill. MGR blogot se hagysz hátra...
http://usite.hu/x/9055
Pedig nagyon reménykedtem egybe... (Monjuk a hiper-szuper MGR koprodukciód Yanezzal... Khm...)
Mindenesetre a te hiányodat is megfogja érezni a GK (én speciel mindenképpen), mert szerves része voltál a közösségnek, még ha nem is állt szándékodba blogba fullasztani minket...
Szerintem nem kell mondanom, hogy egy-egy vicces kommenteddel és linkeddel (értsd: gif) megmosolyogtattál! A blog challange-dzsel pedig sikerült egy kis színt vigyél eme haldokló bloggerkedésbe. (Apropó! Most az még folytatódik, amolyan posztomusz tisztelgésként?) Nos, nem írok többet mert kezd nyalás szagú (?!) lenni a dolog.
A poszt meg példaértékű, de nem hiszem, hogy ez írásra sarkallna már, szóval felesleges dicséret.
Egy szóval: Fasza vagy! (Jó ez kettő, de naaaaaa...) Várunk vissza!
15.
godach
Szerintem eddig nem olvastam itt, ilyen hosszú blogot. Nem gyenge.
Ha tényleg távozni akarsz, elég durván fordult vissza a blog challenge amit ugye te indítottál útnak.
Személy szerint sokat köszönhetek a tanácsaidnak, kritikáidnak.
És persze remélem, hogy csak ideiglenesen untál bele az oldalba.
14.
Lacek896
Mémek királya, remélem meggondolod magad. Amióta a GK-n jelen vagyok csak nagyon kevés ember az akinek a kommentjeire szoktam figyelni. Az egyik ilyen ember te voltál.

Az utolsó blogom alá írtad ezt:
"Minimum egy 180 de inkább egy 360 fokos fordulat kéne."
"inkább egy 360 fokos fordulat kéne."
"egy 360 fokos fordulat"

Eh?

Ezt én írtam először csak utánad esett le mekkora hülyeség. :)
13.
randall13
A GK - röviden és tömören - szar. Ezen sajnos nincs mit szépíteni. Lehet hibáztatni a közösséget és a szerkesztőket is felváltva, de fölösleges addig, amíg a kettőt összekötő kapocs, a weboldal, egy semmitérő hulladék. Asszem 2010-ben kapta meg a GK az új dizájnt, már akkor sem lehetett ráfogni a korszerű jelzőt, mára olyan szinten elavulttá vált, hogy felesleges is lenne befejezni ezt a béta verziót. Mert ugye 5 éve bétaüzemben fut az oldal, ennyi idő alatt alapvető funkciókat (had ne mondjam mire gondolok) nem sikerült pótolni, és bugok is vannak dögivel. Ahhoz képest, hogy egy ilyen oldalnak a közösségről kéne szólnia, nem működnek a közösségi elemek. Nem feltétlen technikai értelemben. Példának okáért ott vannak a barátok. Jelenleg miért jó az, ha valaki nekem a "barátom"? Ha legalább lenne egy értesítési rendszer, ami automatikus üzenetet küld a barátok aktivitásáról, azt mondanám van értelme. Klubokkal szintén ez a helyzet. Mintha sok funkció csak azért került volna be a rendszerbe, mert olyan jól néz ki. Közben meg teljesen átgondolatlan az egész. Nem tudom kinek a fejéből pattant ki ez a kinézet, de remélem nem web dizájnerként dolgozik.

Amióta megvette(?) a HWSW, meredek lejtmenetben van az egész weboldal. Sőt, én úgy vettem észre, hogy nincs is programozó az oldal mögött, mert valljuk be, egy szerkesztés gomb 1 napot venne igénybe, +3 mondjuk a tesztelés. Maximum. Anno nézegettem a JS forráskódot, szinte copy-paste módszerrel pár óra alatt meg lehetne oldani... Mindez engem arra enged következtetni, hogy nincs fejlesztő. Na már most, egy fejlesztő nélküli weboldal olyan, mint egy sofőr nélküli autó. Reménytelen helyzet. Szerencsétlen szerkesztőktől meg nem lehet elvárni hogy tudjanak programozni, de ha tudnának is, gondolom a HWSW-hez tartozik ez a rész. Ha már HWSW, akkora kretén bandát még nem láttam, nem is értem miért a GK a kistestvér :D Számítástechnikai oldalak szégyene.

Szerkesztői oldalról szerintem viszonylag(!) rendben van a GK staff. Legalábbis nekem a hírek sűrűségével nincs bajom, a tesztekbe már bele lehetne kötni. De azokba már belekötöttem az Elite: Dangerous-nél, még egyszer nincs kedvem leírni. Amit hiányolok, az a kommunikáció a közösséggel. Gyakorlatilag zérus... Ha a Youtube-ot nézzük, ez a mai trendekkel teljesen szembemegy, és saját meglátásom szerint sokáig nem is tartható. A személytelenséget alátámasztja, hogy alig tudnám felsorolni a staff tagjait, pedig jó ideje már regisztrált tag vagyok. A "szakmai" cikkeket hiányolom nagyon, amik némi betekintést nyújtanak a játékok mögé, mint pl traktoros blogja. Néha jó lenne tudni, hogy mi folyik a háttérben, vagy pl a marketingről is lehetne egy szépet írni, mert mostanában elég gyakran kerül a főoldalra. Az early access és a pre-order is egy jó téma. A Digic-kel készült interjú is már lassan negyed éves. Persze értem én, hogy egyszerűbb 10 helyről összelopkodni és lefordítani a híreket, de néha jól esne néhány olyan cikk is, amin meglátszik a befektetett munka. Videótesztekkel is jobb megbarátkozni. Vagy akár heti/havi rendszerességgel podcast, mert téma lenne bőven oda is.

A GK közösség meg egyre fosabb. Nekem mondjuk nem a stílusokkal van a bajom, mert hát könyörgöm, mégiscsak internet. Aki minden etikai apróságon fennakad, az ne netezzen. Sokkal inkább zavar, hogy nincs értelmes vitapartner, sokan még helyesen írni sem tudnak. Régebben simán össze lehetett hozni 150-200 kommentet érvekkel. Most meg hiába sorakoztat fel az ember 100+ érvet, a többi meg sem hallja, ráadásul még jönnek ilyen godach-félék akik elterelik az egészet személyes irányba, aztán utána még meg is sértődnek.
Blogokat is jó lenne már végre szelektálni, mert a sok szar "mi a 10 kedvenc háziállatom" típusú marhaság lenyomja a főoldalról a vitaképes írásokat.
10.
Yanez
#9: Na bammeg, ez nagyon beletrafált!

ApexShow:

Mindig azt mondom, hogy maradtak még itt értelmes emberek is, akik miatt megéri blogolni, kommentelni, stb. És míg itt vannak, szerintem őket kell helyezni előtérbe, és ő miattuk tevékenykedni az oldalon, hisz ezek a tagok mindig megadják a kellő tiszteletet, ezért ezt nem szabad viszonzás nélkül hagyni. Amíg egy ilyen is lesz az olvasók/blogolók körében, én nem hagyom ő(ke)t!

névtelenség: Azért remélem ez amolyan háttérbe vonulás, nem pedig profil törlés. És azt is remélem, hogy majd visszatérsz, addig pedig kísérteni fogsz néhanapján, mint egy genya szellem.
9.
Shannaro
http://tinyurl.com/m7duztv
8.
Ha már ilyen méretes és igényes blogot összeraktál, én is megtisztellek egy szintén méretes kommenttel.

Először is: Üdv az "Elegem van a GK közösségből" klubban! Volt egy hosszabb időszak, mikor én is szinte minden nap feljöttem ide. Aktívan társalogtam, vitáztam, blogoltam, stb, és eközben, szép lassan ábrándultam ki ebből a társaságból. Már mondhatni, egyre kevésbé akarok ide tartozni. Én azt mondom, nem az oldallal van baj, hanem annak közösségi rendszabályozásával. Évről-évre, ugrásszerűen nő az igénytelen és közösségromboló emberek létszáma, akiknek hála már szinte idegennek érzem magam itt. Egyik-másik egyén helyett, már nekem ég a pofám, ha meglátok egy Nem vagyok álszent, mert én is hozzátettem valamennyit ehhez a közösség romboláshoz, csak mindezt akaratlanul. Többször megfordult a fejemben a gondolat, hogy a p0w3r nevű profilom sorsára juttatom ezt is, de mondom ácsi! Gondoljuk csak át ezt még egyszer... Nagy kár lenne a blogokért, amikbe annyi energiát belefektettem! Most per pillanat, még nem is tudom, mit is akarok igazából. Nem szeretném 100%-ig elhagyni az oldalt, mert néha azért, lehet kedvem támad egy-egy blogot levésni, csak egy nagyon minimális kommunikációt tartanék meg és slussz-passz.

Egyébként elég, ha például visszaemlékszem az utóbbi három Order 1886-os hír alatti kommentekre, sőt már az is bőven megteszi, ha egy bizonyos felhasználó nevét meglátom és egyből el is ment a kedvem a blog írástól. Emiatt lehet, hogy nem havonta, hanem fél évente, vagy netán soha nem lesz kint egy blogom, ez van... Oké, megpróbálhatnám ezeket kizárni a fejemből, de egyszerűen nem tudom. Viszont mivel én is szeretek ritkábban, de akkor terjedelmeset írni, azt max. néhány ember, ha elolvasná. A többi meg elintézné egy tl;dr szöveggel, vagy egész egyszerűen továbblépne. Én mondjuk az itteni, kettes kommentet is egy hatalmas bunkóságnak tartom, mert ha már a blog írója, ekkora energiát belefektetett a munkájába, akkor igazán megérdemelt volna egy normális komentet, de ugye ez kb. olyan, mint amikor valaki egy nem tökéletes, de egész jó játékra azt mondja, hogy szar... Íme a kritizálás helytelen formája. Nem véletlen, hogy Drraco is megemlítette ezt a problémát az írásában!

Sajnos, nekem ez közel sem egy közösség, hanem egy felpaprikázott buzgómócsingok gyülekezete. El sem akartam hinni, hogy mennyi sértő szó repül a másik arcába büntetlenül... csak azért, mert egyesek képtelenek elviselni, ha a másiknak eltér az ízlésvilága. Erre még vannak, akik rátesznek egy lapáttal! Nem is tudom, talán Randall mondta, hogy a feszültségkeltés egy olyan pozitív hatás, ami vonzza az embereket. Jah... a tuskókat igen, de a normálisakat meg taszítja el. Nekem amúgy, hányingerem van attól, ha valaki keménykedik, adja az érzelemmentest és provokálja a másikat, mindezt azért, mert unja magát, vagy ez neki a nagy szórakozása. Hallottam már (!)értelmes emberektől olyat is, hogy unalmas, ha minden nyugodt és csendes. Majdhogynem azt mondták, szükség van a rendbontókra. Persze, mikor már elfajulnak a dolgok, akkor meg épp az ellenkezőjéről megy a rizsa. Oké, az oldalnak az az érdeke, hogy minél több ember látogassa, de ez megint olyan, mint a CoD, vagy az Assassins Creed esete, ami éves gyakorisággal hozakodik elő egy új részel. Pedig szerintem, nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Inkább kevesebb ember látogassa a GK-t, de azok legalább legyenek normálisak! Ugyanez történt a GameStar Online-al is. Csak ott, azért nem merik annyira kirakosgatni a gyökereket, mert potenciális előfizetők is lehetnek... No comment.

Na mindegy, én amúgy nem ismerlek valami túl jól. Volt is köztünk nézeteltérés, egyszer-kétszer még összetűzés is, de hogy tudd, nagyon is értelmes embernek tartalak, akivel lehet normálisan beszélni! Nem utolsó sorban, egy igazi egyéniségnek számítasz ezen az oldalon! Ennek fényében, minden jót kívánok!
7.
Espio
Sajnálom, hogy elmész.
Eddig szinte csak kommentek révén tudtam képet kialakítani rólad, de egy ilyen összeszedett és informatív blog (ami már-már egyfajta lazább hangvételű tézisként is megállja a helyét) mutatja meg igazán, hogy sokat veszít az oldal a távozásoddal, és ugyanakkor a szegényes publikálási rátád miatt még nem is mutattál meg mindent.
Az idő múlásával minden változik, normális, hogy már nem érzed annak az oldalt, mint régen, de ha már csak az apátia maradt, akkor tényleg jobb a csúcson abbahagyni. Remélem, máshol megtalálod azt, amit itt már nem, vagy amit még itt sem.
Good to have known you, goodbye!
6.
RangerFox
Tényleg... Itt hagysz minket?
Pszt, ne nehezítsd meg a dolgom.
Epic
Pacsii:D Meg köszi hogy segítettél, néha napján.
4.
sloth
És bakker, egy ilyen part3 után képes vagy abbahagyni?!
Jó, értem a csúcson kell meg minden... nagyon mém
3.
Yanez
Zöldség=peace

Astalavista pónikám! Ha tényleg húzol, hagyd itt a kulcsot.
2.
Sun9us
http://i1.kym-cdn.com/photos/images/newsfeed/000/645/748/f22.gif
1.
Drraco
Végigolvastam... kár, hogy az elejére már nem emlékszem... Csak viccelek, nagyon klassz és összeszedett írás, egy percig sem volt unalmas vagy száraz. A képek mind telitalálat. Ha valóban búcsúzkodsz, akkor ez a leghatásosabb és legméltóbb befejezése egy korszaknak. Gratulálok és neked is minden jót.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...