Idejét sem tudom már, hogy mióta játszom, de arról vannak halvány emlékeim, hogy apám levitt egy klubba a '80-as évek végén, ahol megláttam az első pixeleket egy régi katódsugárcsöves tévén, amire egy C64 volt rákötve. A képernyőn éppen a Hunchback c. játék ment, ami bár egyszerű játék volt, mégse tudtam elszakadni tőle. Azóta tart a videojátékokhoz köthető kapcsolatom, amely úgy tűnik kiirthatatlan marad (legalábbis amíg veszem a levegőt, biztosan).
Aztán idén év elején elkezdtem szenvedni a Super Meat Boyjal. Kínkeserves órákat okozott számomra, de hamar felismertem az általa szolgáltatott gameplay zsenialitását. Pár hónapra rá pedig a Bloodborne vette el részben az életemet, és bár játszottam a Souls sorozattal előtte, véglegesen a PS4 exkluzív tudott elragadni kegyetlen világába.
Ezek az élmények juttattak el végülis oda, hogy elgondolkodjak azon, mitől is jók ezek a játékok? Nem a ballaszt magyarázatokra voltam kiváncsi, le akartam merülni a nyúl üregébe, hátha találok ott valami kézzelfoghatót. Érzésem szerint mindez sikerült, ezt pedig az alábbi videóban summáztam, némi kiegészítéssel ha úgy tetszik.
És számotokra mitől lesz igazán jó egy játék? Írjátok meg kommentben!
A többieknek: gondolkodom rajta, hogy egy videóban fogok majd válaszolni a kommentekre. De addig is mindenkinek köszönöm, hogy kifejtette a véleményét.
Ott lehetőség van arra,hogy órákig szórakozzon az ember,kipróbálja a fegyvereket,alaposan felfedezze a helyszínt.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.