#11: Megcsináltam, de co-op társal. Számomra az már nem volt szórakoztató amit művelt az a rohadék. Mondjuk utána a Blood-starved Beast meg elsőre meglett :/
Legalább kompenzáltam valahogy.

#10: Csináltam Gascoigneről is videót, ha még nem láttad, érdemes megnézned :)

RangerFox: köszönöm, hamarosan érkeznek az újabbak :)

#8: Használnék én, de elment mind a Cleric Beastre :/
Majd összefarmolom vagy valami, de nem hagyom hogy ez a dög megakasszon, ki akarom én ezt vinni.

#6: Igen, a lore simán elbírna egy folytatást, én nagyon ajánlom nekik, hogy ne hagyjanak cserben minket :D el is képzeltem már egy Kos elleni bossfightot, vagy a különböző Churchök megalakulása körüli időkből is bőven lehetne meríteni... ami miatt viszont lehet, hogy mégsem lesz a jövőben új Bloodborne rész az az, hogy így is bődületesen rétegelt lett a játék (főleg a DLC-vel bezárólag), és lehet, hogy érdemben már nem lehet hova nyújtani a dolgot. Meglátjuk.

Mr. Dead: hajrá! Igazi vízválasztó az a boss, használd a molotovot meg a staggert és akkor nem lesz gond!

Én nemrég kezdtem neki, de még csak a vérfarkas hunternél járok. Másodjára elég jól ment, fél hp-ra lement, aztán túl gyors volt, szóval pihentettem. Na majd ma :D

#5: Igen, kétségtelenül ők ketten a legszívatósabbak. Az első karakteremmel kettőjüket nem bírtam legyűrni (pedig próbálkoztam kooppal is, de akárkit hívtam be segítségül, az első fél percben elhalálozott. :-) Bosszantott, mert ez a két trófea hiányzott a platinához (pontosabban három, mert az Orphan dob egy special weapon-t is, így az Ő likvidálásáért kettő jár), így 3-4 hónap pihentetés után nekikezdtem a már korábban említett, tudatosabban felépített karakterrel. Laurence így is megizzasztott, igaz sikerült egyedül kicsinálnom (ahhoz ragaszkodtam, hogy minden boss legalább egyszer legyen meg egyedül, meg legalább egyszer koopban a móka kedvéért:-), de a végén egyetlen blood vial-em sem maradt, a HP-m kb. 2-3 %-on áll... a pulzusom meg vagy 200-on. :-))) De rohadt jó érzés volt utána a 100%-ra ránézni a trófea listában. Nagyon bízom benne, hogy a From egyik játéka, amin éppen munkálkodik, ennek a gyöngyszemnek a folytatása lesz (mert valami ilyesmi hírek terjengenek, hogy jelenleg asszem 4 játékon dolgoznak párhuzamosan, 1-ről már biztosan kiderült, hogy valami régi Mecha-s játékuk felélesztése lesz, szóval van még remény, hogy mellette valami nekünk tetsző dolgon szorgoskodnak :-)

#4: Ja értem. Az mondjuk úgy elég szép ha ki tudtad kerülni a kispókokat, főleg a csata második felében van belőlük egy rakás.
Igen, az Orphan az egyik legnagyobb szemétláda a játékban (a második fázis a ritmustalan csapkodásaival meg mozgásaival nonstop szopató), bár nekem Laurence nagyobb fejfájást okozott. Kicsit sajnálom is, hogy őt csak koopban tudtam legyűrni, attól függetlenül, hogy javarészt rajtam múlott a siker. De a DLC bossokról is lesz videósorozat, majd akkor :)

#3: Nem-nem, félreértettél, minden esetben ott voltak a kis pókok, de én úgy manővereztem közöttük, hogy egyet sem kellett kinyírnom. :-)
Általában az volt a taktikám, hogy berohantam Rom-hoz, egyszer jól oldalba vágtam, majd tettem körülötte egy nagyobb ívű kört. Ez arra késztette a kis mocskokat, hogy kövessenek, így az alkalmas "rést" kivárva újra be lehet rohanni közöttük, megint egy nagy saller a böhömre, aztán megint elszaladni, és így tovább. Mire ide értem, már elég nagy volt a sebzésem ahhoz, hogy ezt az "odarohanok, jól oldalba vágom, majd újra elszaladok" dolgot meg kellett ismételni kb. egy tucatszor (de lehet, hogy még annyi sem volt) és be is végezte. Akkor kellett esetleg kicsit nagyobb kört szaladni, mikor elkezdett az égből hulló áldással próbálkozni. :-)
Én a DLC-vel voltam úgy, hogy akkor vettem meg, mikor épp az első karakteremmel voltam NG3+-ban ha jól emlékszem, és a végén az Orphan of Kos annyira elmebetegen nehéz volt, hogy nem bírtam vele, ezért indítottam egy új karaktert, azzal már néhány próbálkozás után meglett.

#2: Igen, ez egy ismert bug, van, hogy nem spawnolja be a kispókokat. Nekem pl. az első végigjátszásomnál nemhogy nem adta be a kispókokat, de Rom beakadt a pálya végébe és nem tudott mozdulni. Szerencsétlent levágtam mint egy disznót.
Ez egyébként a játék egészére jellemző, vannak ilyen alkalmak amiket ki lehet használni.
A legősibb karakteremmel NG4+-ig jutottam (ez öt újrajátszás ugye) de ott már nem csak a kihívás óriási, de az ellenfél SOKKAL kegyetlenebb. Komolyan NG3+-ban nem volt ekkora köcsög, hatalmas az ugrás a két szint között. Pedig beleraktam már 350+ órát a játékba, de csak lestem, hogy mit művelnek velem.

Rom-nal én soha nem foglalkoztam a kis pókokkal (konkrétan emlékeim szerint egyet sem öltem meg soha:-). Ebből is látszik, hogy mennyire eltérő taktikák is lehetnek hatásosak.
Amikor volt elhalálozásom Rom-nál akkor az mindig amiatt volt, mert nem kezdtem el időben kitérni attól a MeteorShower-szerű támadásától. Ahogy mondtad is a videóban, a bolt paper-rel megtámogatott oldalról történő támadás a leghatásosabb ellene.

Érdekes egyébként, hogy mennyire változik a "nehézség" (tényleg inkább a kihívás a jó szó), azzal, hogy a játékos mennyire ismeri ki a játékot. Van akinél ez egy mondhatni líneáris folyamat, de nálam sokszor azt éreztem, hogy exponenciális. :-)
Csak egy példa: az első karakteremmel az itt lévő 5 boss-szal elég sokat szívtam az első végigjátszásnál. Aztán persze a második futamnál, de még mindíg ugyanazzal a karakterrel, kicsit már könnyebb volt, és így tovább... Az igazán komoly ugrás akkor volt, mikor nulláról egy teljesen új karakterrel kezdtem el játszani (az egyébként a negyedik végigjátszas volt). Akkor már rohadtul ismertem a játékot, teljesen másképp osztottam a skill pontokat, tudatosabban fejlesztettem a fegyvereket és persze a korábbi sok halálozással kiismertem a korábban sokszor szídott mocskokat. :-)
Végül az lett belőle, hogy az egyébként jóval alacsonyabb level-lel rendelkező második karakteremmel konkrétan ennek az 5 boss-nak mindegyike meglett elsőre (a Celestial Emissary egy hajszál híján OneHit-tel... kb. 5% Hp-ja maradt szerencsétlennek egy ütés után... meg is lepődtem rajta.:-)