Szép Napot Kívánok Mindenkinek!

Egy régi kedvenc játékomról írnék egy rövid kis blogot, amit SNES-en toltam. Volt már olyan blog, amiben SNES gamekről írtam, ilyen volt a Donkey Kong Country első két része, de ez talán már 8-9 hónapja lehetett. Erre talán még emlékeztek páran. (Yanez, daenath, Gamelord biztosan. xd) A harmadik részt azóta is ígérem, és lesz is. Kezdjük.

Előszó:

Olyan 6-7 éves lehettem talán, mikor megláttam. Nagyon szerettem volna, hiszen akkoriban ez volt az egyik legjobb focis játék, és csak úgy bámultam, hogy jaj de király, jó lenne nekem is. Egy gond volt vele: az ára. 10-15 rugó körül lehetett. Aztán eljött a karácsony, és ott volt a fa alatt. Mondanom sem kell, állatira örültem neki. Biztosan itt a GK-n is vannak páran, akiknek sok örömet szerzett ez a game.

Megjelenés:

Ez a játék az International Superstar Soccer megújított kiadása. A játékban történt némi változás, a címben meg a Deluxe szó, ami megváltozott.

- SNES: 1996. 01.25. (EU)

- Mega Drive: 1996. December. (EU)

- Playstation: 1997. Február. (EU)

Maga a játék/Menü/Open Game

Itt túl sokat talán nem kell írnom lényeg, hogy pár menü közt választhatunk. Többek közt elvégezhetjük a beállításokat, trainingezhetünk, rúghatunk tizenegyeseket, játszhatunk mérkőzést, és tétre menő mérkőzéseket is játszhatunk válogatottak ellen.  (Egyébként többen is lehet játszani, vannak különböző variációk) Miután kiválasztottunk, hogy hányan, és hogyan szeretnék játszani, nemzetet is választhatunk. Az akkori labdarúgás legnagyobb válogatottai közül választhatunk.

Bevallom nekem az Olaszok voltak a kedvenceim, szinte mindig velük voltam. Szóval ha kiválasztottuk a válogatottat utána kiválaszthatjuk, hogy melyik pályán szeretnénk játszani, továbbá hogy milyen idő legyen. (havas, esős, napos) Ha ezekkel megvolnánk utána még mindig nem kezdhetünk neki, ugyanis itt jön a lényeg: Beállíthatjuk, hogy a mi csapatunk, és az ellenfél csapata milyen erős legyen, és hogy milyen erőnléttel bírjanak a játékosok. Az erősségi szint 1-5-ig tart. A játékosok erőállapotát pedig aranyos kis színes fejecskék jelzik.

- lila a legfáradtabb, elalszik a pályán.

- kék, aki szintén alvókás.

- sárga, amolyan semleges állapotban van.

- narancs jó állapotban.

- rózsaszín meg fergetegesen jó állapotban.  

 Ezután a szokás bealításokat végezhetjük el: Alakítgathatunk a csapaton, kik játszanak stb.

A MÉRKŐZÉS:

Mai szemmel elsőre talán elég érdekesnek tűnhet, de akkoriban ez egy fantasztikusan jó játék volt.  Mint minden focis játékban a cél, minél több gólt lőni, és nyerni. A szabályok az akkori football szabályainak megfelelnek (szerintem a többségük most is). Tehát alapjában minden ugyanúgy működik, mint egy mérkőzésen. Ha szabálytalanságot követünk el, akkor jár a szabadrúgás, szögletet végezhetünk el, tizenegyest rúghatunk, egyszóval, mint egy rendes szabályos mérkőzésen.

IRÁNYÍTÁS:

Az irányítás egészen mást, mint egy mai Fifáé mondjuk, de simán meg lehet szokni véleményem szerint. A játékosok ilyen bal-jobb-fel-le- sréhen mozgásban vannak, ami persze természetes is lenne, hiszen ezek a valódi irányok, de mai szemmel nem realisztikus a mozgás, de nosztalgia és szórakozás szempontjából szerintem tökéletes.

GRAFIKA:

A grafika mai szemmel nem a legszebb, de itt nem is ez a lényeg. A maga idejében ez a grafika jó grafikának számított. A NES-hez képest természetesen látszik a grafika fejlődése, jobban kivannak dolgozva az emebrek, szebb a látvány, és szerintem az akkori kornak, és a SNES hardverének megfelelőnek, mindent kihoztak ebből a ragyogó alkotásból.

A Kommentár:

Bevallom én ezt imádtam. A kommentálás nem folyamatos, különböző történésekre van beprogramozva, de nagyon állat. A fejemben vannak a szavak, de a legjobb mikor valaki gólt lő, ilyenkor jön a GOAL hosszasan üvöltve. Én mindig úgy vagyok vele, hogy a kommentátor adjon bele apait-anyait, ha kell ordibáljon, és itt is ez a helyzet. Ha gólt lövünk, akkor nem egy csendes hang szólal meg, hogy goal, hanem élménydúsan, érzelmileg túlfűtött hang, beordítja, hogy 

Nagyon jó. A kommentár élvezetes kommentálásán kívül, még nagyon fontos az is, hogy a közönség hallassa a hangját. Sokkal élvezetesebb úgy tolni, hogy felrobban a stadion, mintha csendes, unalmas lenne az egész. Szerintem itt mindkettőt jól megcsinálták, ahhoz képest, hogy a 90’s évek közepén vagyunk, egész jó lett.

Zene:

Köszönöm a figyelmet, További Szép Napot Kívánok. :)