Szép estét Mindenkinek!
A túlélő-horror az egyik kedvenc műfajom (Aki tud jó túlélő-horror játékokat, annak megköszönném. Kedvencem a Resident Evil 4. Pazar sztori, izgalmas játékmenet, szóval számomra ilyennek kell lennie egy jó játéknak.)
Egy átlagos nap után lefeküdtem aludni, és mint mások, én is álmodtam valamiről. Mint az Eredet című filmben mondják, az álmunkra való visszaemlékezésnél, valahogy sosem tudjuk, hogy hol kezdődött, mindig valahol a közepe felé találjuk magunkat. Én nem tudom hol kezdtem, de egy gyors családi kikapcsolódás után, hirtelen egy rémisztő várban találtam magam, ahol katonák, rém ijesztő figurák és mutáns szörnyek voltak. Az álmom annyira élethű volt, hogy abban a pillanatban szinte úgy tűnt, hogy a valóság. Kicsit be voltam tojva a helyzettől, de megpróbáltam felvenni a kesztyűt a rosszakkal. A csapatban emlékezetem szerint hárman voltunk. M. katona, L. katona és N. katona (én).
HORROR GAME:
A történet úgy kezdődött, hogy M. katona eltűnt, vélhetően elrabolták a rosszakarók. L. katonával együtt a megkeresésére indultunk. Fegyvert fogtam és elindultam a vár egyik szintjén. Katonák és furcsa lények jöttek velem szemben, és először a történetben meghúztam a ravaszt. Sortüzet lőttem ki első ellenségemre, pont úgy mint a játékban. Mentem tovább és minden 5-10. méternél újabb fegyveres emberek/lények jöttek velem szembe. A ravaszt újra és újra meghúztam és mentem tovább. Aztán szerencsémre egy ideig senki nem került az utamba, és egy fordulópontnál balra fordultam, ahol jött egy kis nehézség.
Két katonát pillantottam meg. Egyik olyan lény volt, akikből már sokat likvidáltam, a másik meg keményebb fazonnak tűnt. A könnyebbet pár lövéssel elintéztem, aztán amikor a másikra koncentráltam volna, észrevettem, hogy fogytán a lőszerem, és már csak pár lövésre futja, amit természetesen el is használtam. A lövések egyébként nem nagyon tettek kárt a katonában, minél jobban lőttem rá, annál jobban nevetett, szó szerint kiröhögött. Na mondom ez faxa, én erőlködöm, hogy végezzek vele, ő meg röhögcsél.XDD A dilis csávó, aki nem mellesleg a volt osztálytársam volt, legalábbis az ő arcát vette fel, megfogta a gyorslövetűt és tüzelni kezdett. Én azonnal elugrottam, és milyen jól tettem: Egyrészt életben maradtam, másrészt találtam egy fegyvert, amit azonnal a kezembe is vettem, és sortüzet küldtem a röhögő katonára. Mit ne mondjak jó sok töltényt kellett elhasználnom, de végül sikerült és az ürge meghalt, ráadásul elég furcsán, egyszerűen elégett! Az akció után az önbizalmam megugrott, már-már igazi akcióhősnek éreztem magam. A helyiségben körülnéztem, hátha találok még plusz fegyvereket. Mellettem egy labda ketrec volt, teli labdákkal. A sok válogatás után érthetetlen módon kivettem egyet, és zsebre is tettem a védekezés szempontjából. xd
Szóval mentem tovább és összefutottam L. katonával, aki mondta, hogy nézzem meg a térképet. Elővettem a zsebemből a Wii U gamepadot, és az érintőpanelen megnéztem, hogy merre kell mennünk, hogy M. katonát megtaláljuk. A gamepaddal még forogtam is, pontosan úgy, mint amikor itthon játszom
, egyszerűen tényleg olyan volt, mint egy virtuális videojáték. :)
Aztán benéztem egy újabb (ismerős) helyiségbe, ahol egy mutáns lény éppen egy ártatlan ember fejét akarja bekebelezni. A képernyő jelezte, hogy kevés a lőszerem, én meg nem tudtam, hogy mit tegyek? Segítsek megmenteni az embert és legyőzni a szörnyet, vagy siessek M. katona megmentésére. Végül úgy döntöttem, hogy sortüzet nyitok a mutáns féregre, aki sokat nem érzett abból, hogy tüzelek rá, én meg elszaladtam tovább keresni M. katonát.
Amikor kiértem egy szintén ismerős helyet pillantottam meg. A katonák és a szörnyek a nyomomban voltak, így gyorsan befutottam egy épületbe, és bezártam az ajtót. Hátranézek és ott volt M. katona, akinek nagyon örültem. Az örömöm azonban nem tartott sokáig, mert kinéztem az ablakon és láttam, hogy mindenhonnan közelednek a katonák, a mutáns szörnyek, és a zombik, mert már azok is voltak, (L. katona egyébként kint bagózott xd) Lőszer nuku, az ellenségek meg csak közelednek és közelednek, az ajtó felé, és kezdik feszíteni a zárat. Tiszta Resident Evil 4 feeling, amikor egy házban vagyunk, és minden oldalról támadnak a zombik. Egyszerűen félelmetes volt. xdd
A gond az, hogy ekkor ébredtem fel. Utána próbáltam visszaaludni, hogy folytatódhasson az álom, de nem tudtam ismét álomba merülni. Bevallom nagyon bosszantó volt, mert szerettem volna folytatást, legalább addig, míg valahogy kikecmergünk a bajból. Így viszont a legizgalmasabb résznél lett vége, és gőzöm sincs, hogy felfaltak-e minket a szörnyek, illetve a zombik, vagy sikerül-e megmenekültünk?! A történethez még hozzátartozik, hogy M. katona és L. katona családtagok, akiknek elmeséltem a sztorit, és jókat derültek rajta).
Kérdések:
1: Nektek voltak már hasonló álmaitok? Ha igen, és ha van kedvetek írjátok meg komiban!
2: Folytassam a történetet? (ÖTLETEK IS JÖHETNEK.)
- Akár a GK tagok is bekapcsolódhatnak a sztoriba, úgy mint sok régi írásomban, de/vagy így is folytatódhat...
Kedvet kaptam egy kis R.E. 4-hez...:) Köszönöm a figyelmet, további szép estét kívánok!
Ui: Látom mind a ketten szeretünk sortüzet lőni a zombikra! XDD
http://gamekapocs.hu/tag/dante92/blog/4330/rem_almok_amik
Köszi a hozzászólást! :)
http://static.cinemagia.ro/img/db/actor/01/34/06/yukie-nakama-568117l.jpg
http://www.total-manga.com/images/Photo/FR-9-47936-B/aoi-miyazaki.png
(aktuális PC háttérkép by the way)
http://cdn.wall88.com/51b2419e2ea9095428.jpg
http://www.sharewallpapers.org/d/134275-1/Ishihara+Satomi+018+1024x768.jpg
"Odáig fajult a dolog, hogy egy idő után már kevertem az álmot a valósággal, és néha hallucináltam is"
Nálam azért ilyen nincs. Én nem keverem az álmot a valósággal, mikor felkelek pontosan tudom, hogy álmodtam. Mikor fent vagyok tudom, hogy a valóság. Olyan is sokszor van, hogy mikor álmodom, az álmon belül tudom, hogy csak álmodok. Hogy volt e olyan alkalom, amiről nem tudtam, hogy álom volt e vagy megtörtént? A válaszom: nem! Vagy ha volt is nem igen emlékszem rá. De hogy így mondom: Épp tegnap történt egy olyan, hogy én úgy emlékszem, hogy szájra puszit adtam este a páromnak, de csak 99%-ban mondom azt, hogy meg is történt, lehet álmodtam? xddd Szóval azért nekem nincsenek ilyenek. Most álmodtam arról, hogy lövöldöztem ilyen katonákra, meg szörnyekre, de ez csak álom volt, és mikor felkeltem rögtön tudtam, hogy álmodtam. :D
a számomra fontos emberek cserben hagynak, elhagynak, hirtelen megváltoznak, és ellenem fordulnak. Ilyenkor álmaimban dühösen vitatkoztam velük, kiabáltam. De sokszor álmodtam azt is, hogy nem hallanak engem. Torkom szakadtából üvöltök, de mégsem hallanak. Mintha süketek lennének, vagy én lennék néma, mintha ott se lennék, mintha nem is látnának, mintha nem is léteznék. Átnéztek rajtam…
Lényegében azok jöttek elő a rémálmaimban, amiktől a legjobban féltem, és amiket nem tudtam magamban lerendezni. Sokan úgy tartják, hogy „az álmok birodalma a tudatalatti birodalma”. Rémálmainkban törnek fel a tudatalattiból az elfojtott félelmek, és az olyan dolgok, amiket nem tudtunk „megemészteni”, lerendezni, helyére tenni magunkban. És azok is, amiket tagadunk, szőnyeg alá söprünk, amiről nem akarunk tudni, tehát amiket elfojtunk magunkban.
Az én esetemben sok minden volt, amivel nem tudtam amit nem tudtam megemészteni, valószínűleg ezért üldöztek szinte minden éjszaka az iszonyat valóságosnak tűnő rémálmok. Odáig fajult a dolog, hogy egy idő után már kevertem az álmot a valósággal, és néha hallucináltam is. Az álmaimban a szörnyeket már néha látni véltem egy-egy pillanatra a valóságban is. De komolyan. Pont mint azokban a horror filmekben, ahol a halott ember szelleme egyszer csak ott áll az ajtóban és bámul, aztán amikor a főszereplő ijedtében hanyatt vágódik, majd megint oda néz, akkor már nincs ott. Velem ilyenek frankón megtörténtek. Még most is kiráz hideg tőle.
Aztán meglett a diagnózis: Többféle személyiségzavar kombinációja volt estemben a fő oka ezeknek (borderline, nárcisztikus, és paranoid személyiségzavar, ami egyúttal disszociatív önazonosság-zavarra is utal, tehát amikor egy emberben többféle személyiség is lakozik, és ezek váltakoznak (illetve „harcolnak” egymással) Viszont ez nem összetévesztendő a skizofréniával)
Majd aztán „meggyógyultam”. Az elfojtott félelmeimet a felszínre hoztam, és szembe néztem velük, és rendeztem magamban azokat, amiket addig elfojtottam. Leszámoltam félelmeim nagy részével, szembe néztem az igazi önmagammal, és elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok. Megbékéltem a múltammal is. Persze ezt úgy kell érteni, hogy nem 100%-osan, de ahhoz egész jól lerendeztem ezeket, hogy azóta viszonylagosan kiegyensúlyozott az életem, és azóta megszűntek a rémálmok is. Helyette azóta „csodás álmok jöttek”.
És a hosszú off bevezető után rátérnék a lényegre: azóta én sokszor álmodom, hogy benne vagyok egy videojátékban. Pl. a Just Casue 2 kapcsán sokszor álmodtam, hogy repülök a felhők között, és alattam ott vannak a gyönyörű trópusi szigetek. És ez visszatérő. Sokszor álmodom azt, hogy mintha valami open world videojátékban lennék, és ott repülök. Pl. egyszer konkrétan azt álmodtam, hogy az FC3-ban vagyok, és repülök
a sárkányrepülővel. Olyat is álmodtam már, hogy valami FC3- Crysis keverék helyszínen vagyok, valami sűrű dzsungelben, ahol piszok meleg van, és sehol senki, én meg csak megyek egy Ak47-el a kezemben.
De álmodtam sok olyat is, hogy valami második világháborús környezetben vagyok egy romos városban, süt a nap, szép az idő, de megy a nagy csata, én meg egy MP40-essel lövöm halomra a nácikat. Az álmomban még mini map is volt, és iránytű. De álmodtam már azt is, hogy éjszaka egy raktárépületben shotgun van nálam, és a FEAR-ből ismerős katonákra lövöldözök, akik pont, mint a játékban lassítva esnek el. De visszatérő álom a kihalt óriási nagy bevásárlóközpont, vagy nagy irodaház is, ami fényárban úszik, és ahol nagy csend van, de ahogy megyek, néha belebotlok terroristákba, és lelövöm őket. Szóval a legtöbbször bolyongok valami szép helyen, és sokszor álmodom, hogy lövöldözök, de általában csak katonákra, hála Istennek szörnyek már nincsenek az álmaimban. És ezekben az álmaimban nem félek, mert tudom, hogy nem halok meg. Már csak ezért sem félelmetesek ezek az álmok, hanem nagyon is élvezem őket.
Sőt: volt egyszer olyan álmom is, amikor arra ébredtem fel, hogy röhögök azon, amit álmodtam. Ugyanis azt álmodtam, hogy én vagyok Max Payne, és éjszaka az erdőben odalopakodtam egy vidéki faházhoz, ahol az ablakon benézve láttam, hogy a nagy kandalló előtt ott van egy nagy, hosszúkás asztal, ami tele van mindenféle finomsággal, és a hosszú asztal két oldalán végig sorba ülnek a gengszterek, és falatoznak. A hosszú asztal végében az asztalfőnél pedig ott van a főnök. Én meg berúgtam az ajtót, nekifutottam, és egy jó nagyot ugrottam előre, jó magasra, közben a két kezemben egy-egy pisztollyal, amit tartottam magam előtt, és így repültem, szinte úsztam a levegőben, persze lassítva, és végig, sorra lőttem a gengsztereket, majd ahogy a gravitáció hatott rám az asztalon landoltam hason, de a lendület még vitt tovább, és csúsztam tovább az asztalon a fejemmel leverve az összes kaját. De a két kezem, benne a pisztolyokkal oldalra kitartottam és rendületlenül lőttem tovább az asztal két szélén sorba ülő ellenséget, ahogy ott csúsztam hason az asztalon előre. Majd végül elfogyott a lendület, és pont az asztalfőbél megálltam a fő gengszter előtt. Elfogyott a töltényem is, csupa kaja volt a képem, és vagy 20 pisztoly csöve meredt rám, plusz a főnök kérdő tekintete felhúzott szemöldökkel. Én meg csak nyeglén mosolyogtam egyet, és ezt mondtam neki:
- Csak épp erre jártam, hát gondoltam beugrok :)
Egy lánynál egyébként (van párom most képletesen írva) nekem nagyon számít a belső. Aztán ami a külsőt illeti: Van egy zsáner típusom:
http://cdn9.staztic.com/app/a/4573/4573199/selena-gomez-selfie-wallpapers-4-1-s-307x512.jpg
http://cs313728.vk.me/v313728560/60a5/AmoxgXkXFL0.jpg
https://i.ytimg.com/vi/vybGNe-5TEE/hqdefault.jpg
http://distilleryimage0.s3.amazonaws.com/29efbdae937a11e3907c1296586a1d24_6.jpg
De nem kötelező, és nem is baj, ha nem zsáner, elég ha csak tetszik. Ez olyan dolog, hogy a sötét hajú nőket szeretem, de ha épp szőke lenne és minden oké, nem lenne baj, szóval így értem. Szeretem a kedves, aranyos stílust, de bejön a szeleburdi, vagány "kicsit játssz a pasival" stílus is. Az én párom egyébként szép, kedves, és aranyos, imádom. :)
Lol nekem konkrét szex amire emlékszem csak 1x volt. XD De én még szűz vagyok mahoni! Nem tudom mi a jó rész XDD
Ezt fogd fel példának :D (XD eltértem a témától), tehát mindent láttál már, és igen, valószínűleg a tömegből is szemezget 5 évvel korábbról a buszon, ha maradtak foszlányok az agyadban. Pont ahogy az álom is csakúgy hirtelen beugrik.
Az álom maga viszont nem azt jeleníti meg amit szeretnénk, hanem pl. rémálmokat "vetít" hogy edzze az agyad a valóéletre, vagy azt amiről mostanában az agyad pörög. Lol rémálmom nagyon rég nem volt.
Ennek ellenére az álmaim fele kva szép látképekből áll, amik elég egyedinek néznek ki, vagy legalábbis van valami érzés, ami az álomból fennmaradt, és egyedi nagyszerű élménynek nézem. :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.