Nothing

Nothing

Worst music in videogames - concerto due.

Ha a fülek hányni tudnának - avagy videojáték-zenék, amelyek annyira rosszak, hogy az Eurovízió plágiumpert fontolgat...



"1942 Arcade Theme"

Szerző: ?
Játék: 1942 (arcade ver.)

Öreg gamer motorosnak lenni - a nyugdíjas kedvezmények mellett - azért jó, mert az ember szívét még ma is tagadhatatlanul megdobogtatja egy ilyesféle minimalista WWII Top Gun, s ha Mr. Ízirájder a rekordgyanús pontszámokon kívül nem is ért el sok mindent életében, legalább elmondhatja magáról, hogy az idők során a stílus számtalan leszármazottjához volt szerencséje, mi több, talán még tanult is belőlük ezt-azt (jómagam például a "kamikaze" fogalmát is előbb ismertem meg játékokból, mint tankönyvekből) - és ez kellemes érzés.

Öreg gamer motorosnak lenni viszont egyben rossz is, hiszen a vén csataló memóriája bizony megsínyli a hosszú kilométereket és a szép emlékek lassan, de biztosan halványabbak lesznek, mint az Aston Villa FC idei teljesítménye.
Szóval sokat felejtünk, de állítólag az igazán örömteli és mellettük a totálisan szörnyűséges dolgok örökre megmaradnak, s ezeket még Herr Alzheimer sem tudja teljesen kiradírozni.

Eredeti, játéktermi formájában nem találkoztam az 1942-vel, konverziókban és arcade játékgyűjteményben viszont zúztam vele eleget (talán még kicsit többet is, mint amennyit első látásra kinéztem volna Capcomék egyik első, stílusteremtő, ám korának megfelelően igencsak szimpla megoldásokkal operáló mohikánjából) és a lenti videóból szerzett fájdalmas tapasztalatok után szerintem Ti sem lepődtök majd meg túlságosan, ha elmondom: mindkét esetben a roppant bölcsen lecserélt, alternatív háttérzene gátolt meg abban, hogy még az első lepuffantott japcsi vadász előtt dezertáljak, de örökre!

Csak elképzelni tudom, mi játszódott volna le bennem, ha valami csoda folytán anno mégis összefutok az 1942 originál formájával.
Ott állok a fenyőillatú, fa berakásos masina előtt - annyira régi, hogy még Flintstone Frédi szignója is ott figyel a high score listában - és részesévé válok a shoot 'em up műfaj egyik történelmi pillanatának! Lábujjhegyen nyújtózok a monitor felé és figyelem, ahogy a képernyőn éppen legendává váló, cuki kis repülőgépek irtják egymást, alattuk a tenger és a tulajdonosváltás alatt álló japán szigetvilág flórája teljes, kétdimenziós pompájában.
Vajon mindezen - akkoriban igen színvonalasnak számító - vizuális hatások elégségesnek bizonyultak volna ahhoz, hogy elvonják a figyelmemet a kabinetben non stop pankrációmeccset vívó mezei tücskökről és a melléjük talán bírónak berakott epilepsziás fakopáncsról?
Vagy a minimalizmus és az igénytelenség ködös mezsgyéjén tántorgó, megzavarodott ifjonti elmém kétségek nélkül elhiszi, hogy ez valójában...a zene?

A kor önmagában nem érdem. Kifogás talán éppenséggel lehet pár dologra, de az emlékek - ha már kopottasak is - ritkán hazudnak.

"Pizza Man"
Szerző/Előadó: Ismeretlen. Valószínűleg mindketten egy Isten háta mögötti, eldugott mexikói kisvárosban bujkálnak az ízlésrendőrség drónjai elől...
Játék: Radikal Bikers

Radikal Bikers. Hmm, na ez hogy hangzik?
Ötletek? Ez talán valami "pokol angyalai" szimulátor? Vagy egy Critical Mass - The Game?
BEEEEEEEEP - rossz válasz!

A spanyol Gaelco 1998-as fejlesztése egy olyan pizzafutár hektikus mindennapjaiba enged betekintést, akit tipikusan degenerált főnökei arra kényszerítenek, hogy munkaruha gyanánt rikító diszkószerelést viseljen és teljes munkaidejében gyilkos határidőkkel, checkpointokkal, a magyar közlekedési viszonyokat idéző járműforgalommal, illetve lehetetlenül gyorsan + tökéletesen hajtó (ne púderezzük: csaló) riválisokkal küzdjön.
Álomkarrier!

Amennyire tudom, az RB már az árkádokban sem aratott különösebb sikert, a Playstation konverzió pedig már kimondottan negatív visszhangokat keltett -  és nem csak a csiszolatlan, frusztráló és repetitív játékmechanizmus miatt...

Hogy a siketek és halláskárosultak napját is kellően elcsesszük: valami olyasmit kell elképzelni, mint egy frissen kiszállított, gőzölgő Super Hot Tongue Buster pepperoni pizza elfogyasztása: az átlagember számára nagyjából az első 15-20 másodpercig elviselhető, onnantól kezdve viszont olyan mértékű neurális tortúrává válik, hogy akár a futár vizeletét is meginnánk, csak hogy legalább hangyányit enyhüljön tőle a fájdalom!

Ilyen irritálóan langyi audióval megáldva csakis akkor lehet esélye egy játéktermi gépnek, ha előrelátóan eltávolítják belőle az összes hangért felelős matériát és bepasszírozzák két, csurig feltekert volumenen dübörgő Sega Rally masina közé.

Vigyázni kell ezzel a "radikális" címmel, mert a végén még találó lesz...

"The Sewers Theme"
Szerző: ?
Játék: The Terminator (NES)

Ha az ember rendszeresen kritikus hangvételben fejti ki a véleményét és nincs (vagy eközben nem alakul ki) akut istenkomplexusa, időnként óhatatlanul elgondolkodik rajta, hogy talán az ő kis belső világában van a hiba és nem abban, amelyikben amúgy él.
Írás közben folyamatosan kérdések keringenek a fejében:"Tényleg ilyen rosszak ezek a zenék? Talán hallok valamit, amit mások nem? Vagy pont nem hallom azt, amit kéne?"...kétségek gyötrik, olykor akár bűntudat is, mert imádja a játékokat.
Olyannyira, hogy sokszor arról álmodozik, a fejlesztőcsapat összes többi tagjával együtt ő is ott ül a kreatív megbeszélésen. Patyolat tiszta, légkondicionált irodai tárgyalóterem, fekete tölgy asztal, vadonatúj gázrugós bőrszékek amelyeken még érződik gyári kezelés illata...

Játék születik - kitaláljuk, megtervezzük, összerakjuk.
Ha minden jól megy - márpedig ez egy álom, úgyhogy minden jól fog menni - hamarosan játékosok százezrei a mi digitális teremtményünk előtt ülnek majd csillogó szemekkel, izzadó tenyerekkel.
A felpezsdítő megtiszteltetés, a doppingoló felelősség!
Felejtsétek el a pizzakihordást - EZ az igazi álomkarrier!

Én azt mondom: ha tudsz zenélni, zenélj! Ha nem tudsz, de szeretnél, és úgy érzed, van benned zene, akkor is zenélj, mert tanulni sosem késő és a művészet - Kovács Ákos vélekedésével ellentétben - a lélekben van, nem a tantermekben!
Viszont ha nem tudsz és nem is akarsz, de csábít a lóvé...nos, barátom, akkor a The Terminator game zeneszerzői állását neked találták ki!

Rossz hír, hogy sajnos már lekéstél róla...de azért ne csüggedj!
A magyar könnyűzene világában folyamatosan van felvétel és ott csakis a hozzád hasonló "tehetségekre" várnak!
Hajrá!

Én addig újra megkérdezem magamtól:
"Talán az én elvárásaim túl nagyok?"

2.
Nothing
#1: Valóban. Pedig igazán hálás téma, tobzódik a lehetőségekben.
Talán az arcade Judgment Day és a C64-es T2. amelyek átvitték a lécet nálam, pedig mindkettő ősrégi.
1.
Seggeszkexkluzív
Amúgy nem bírom elhinni hogy itt van 2016 és mai napig nincs egy normális terminator játék. Najó van, de az xbox classicon meg ps2őn. Pedig adja magát a téma. A Salvation is csak gyenge közepes volt. Amúgy érdekes hogy pont ehez a játékhoz nem iskerült normális zenét csinálni hisz a neses filmadaptációnak a zenéi álltalában felismerhetők.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...