A nevem a nevem nem fontos, hisz ha ezt olvasod nagy valószínűséggel végzet velem az, ami ellen menekülsz. Mielőtt tovább olvasod, tisztáznék pár dolgot ez a valóság nem egy „Legenda vagyok” vagy egy „Zombiland” tovább képzelés néz körül ember benne vagy egy rémálomban, amiből nincs kiút! Vagy illetve én még nem tudok róla jelen pillanatban. Elmesélem most neked hogyan is jártam én ebben a lidércnyomásban bár sok féle variációt hallottam hogyan is lett szinte egyiknapról a másikra az egész földi létezésből, hogy úgy mondjam semmi illetve nagyon kevés.  Pontos dátumot ne kérdezz mikor mi történt valahogy az már nem érdekes hidd el az én szülinapomat se ünnepeltem, mert nem volt fontos a tiédre is hidd, el már csak te emlékszel. Szóval…

1.Nap egy átlagos reggelnek indult felkelni, túlélni, visszafeküdni csak akkor még nem tudtam, hogy a túléléses rész tényleg arról is fog szólni. Debrecenből az albérletemből indultam aznap, is mint eddig mindig ezen az éven. Első találkozásom ezzel a bizonyos vírussal a lépcsőházban volt csak még nem tudtam mi is ez.  Szóval a szomszédunk kis dögje a Csöpi nevezetű padlócirkáló kutya, ami nem is igazán kutya. Na, mindegy ne ezen veszünk össze lesz ettől még nagyobb problémád is élettörténetem olvasása közben nem minden cselekedetemre vagyok büszke, de ebben a világban kimondja meg mi a jó és rossz? Egyszerűen csak megpróbáltam túlélni.  Szóval ott jártam, hogy Csöpi nagyon agresszívnak tűnt a szokásásóstól is bár ezekre a kutyákra mindig is rájött a roham nem tehetnek, róla kisebbségi komplexusban szenvednek.  A lényeg a lényeg hogy, próbált megharapni, de nem ment neki kitessékeltem a kertbe és bezártam magam mögött az ajtót. Ez után becsöngettem kedves szomszédomhoz legyen csak Mancika néni, hogy a Csöpi már megint meg akart harapni, de nem nyitottak ajtót érdekesnek tűnt sose hagyták magára a kisdögöt. Gondoltam mindegy majd megtalálják tehát elindultam a Mikepércsi Tescoba ami kicsiny kis lakásomtól pár percnyire van.
Általában az utcán nem szoktak mászkálni ebben olyan nagy szokatlanságot nem fedeztem fel. Viszont annál szokatlanabb volt, hogy a boltban senki sem volt ezt szó szerint vedd álltam a nagy büdös semmi kellős közepén egy eladó sem volt furcsálltam is elhiheted szóval körbe néztem. Nem találtam senkit csak az áruk és én, na, gondolhatod húztam onnan, ahogy csak tudtam. Visszafelé menet feltűnt, hogy a szokottnál is nagyobb a csend, mint a vihar előtt, de amiien csend volt rohadt nagy vihar is lett. Elértem kis bérlakásom ajtajához, de feltűnt, hogy szomszédom ajtaja tárva nyitva. Gyorsan megnéztem Csöpit, de ő sem volt már ott ahol hagytam. Gondoltam biztos bent vannak a lakásban az ajtóhoz álltam és kopogtam válasz nem jött csak némi morgás szűrődött kifelé. Igen úgy tettem, ahogy gondolod elhúztam onnan, amiien gyorsan csak lehet, nem vagyok az a tipikus hős gyerek sorry ezek után a belváros felé vettem az irányt nem tudom, talán a történtek fényében, de valahogy nem vártam buszt elindultam gyalog a Nagyállomás felé hátha végre találok valakit, bárkit. Igen eltaláltad ott sem nagyon volt senki. A következő üzenet várt a villamos oldalán valami piros színű lével írhatták gondoltam én akkor. A következő állt a villamos oldalán, mint később kiderült vérrel „HELP”. Na, gondolhatod, ha egy morgástól megijedek ez se volt kellemesebb itt kezdtem el gondolkodni, hogy lehet csak állom és nem sokára felkellek.  Nem nyert ez a teóriám, de egyet tudtam tesóm a Klinikákon töltötte a gyakorlatát oda kellett eljutnom. De előtte megpróbáltam felhívni persze, hogy ilyenkor nincs hálózati lefedettség, na, mindegy gondoltam elindulok gyalog jó kis séta legalább egészséges. Az úton oda felé semmi fura nem volt, ha leszámítom azt, hogy csak a mentők szirénája hasított bele a levegőbe és egy darab embert nem láttam az úton, na, nagy nehezen felértem. A Klinikákhoz felérve rögtön tesómat kerestem a recepciós szólt neki és rögtön jött megölelt és szinte már, már könnyes volt a szeme mondta, hogy ő próbált hívni, hogy jól vagyok-e? Kérdeztem mi folyik itt és félre hívott és elmondta, hogy körülbelül ma eddig 50 lázas beteget hoztak nekik és olyan tüneteket produkálnak, mint a veszett állatok.  Gondoltam biztos csak viccel ezzel rá is kérdeztem mi van Zombik lettek?  De gyorsan jött a hidegzuhany nagyon úgy néz ki. Azt tanácsolta mennyek haza és maradjak bent a lakásban az a biztos és nagyon vigyázzak. Szerinted tudtam mit tenni ő az orvostanhallgató vissza indultam és KB 1 óra alatt vissza is értem Mancika néni ajtaja még mindig tárva nyitva. Most már muszáj, voltam megnézni mi van velük szóval erőt vettem magamon és elindultam befelé.  Próbáltam felhívni a figyelmet magamra hátha válaszol, hogy nincsen baj, de csak a morgás és egyre ijesztőbb volt majd megláttam, ahogy felém indul, és csak dünnyög és morog. Igen sokat játszottam például a „Resident Evil” játékokkal és láttam pár zombis filmet, hogy tudjam mienkkor a hős feladata, de ahogy már az előbb említettem nem vagyok az a hős típus. Szóval beszartam és az első kezembe kerülő tárgyal jól pofon vágtam a Mancika nénit, akit úgy képzelj el,  mint az oszlásnak és romlásnak indult barna hús cafatot és habzó szájjal hörögve szalad feléd, na, az ütéstől  még idegesebb lett. Kapott még egy párat a vén szatyor igen benne volt az is hogy a kutyája mindig belém akart kóstolni szóval kapott a fejére ezután kifordultam a lakásából és befutottam a sajátomba és jól bezárkóztam.  Végig gondoltam mi is van most majd inkább lefeküdtem aludni egyet igen belese gondolva, hogy ezeknek a lényeknek egy Faajtón menyi idő is átjutni, de most úgy őszintén neked pont ez jutott volna eszedbe?