A hazaút akadálymentes lenne,
ha nem lett volna elég újfent belőle.
Elérkezett, hát az atyai házhoz,
Annak ajtaját megette a lábkosz.

Kinyitotta hát, recsegett az ajtó
Retkes, sárga foga csillant a faltól.
Ételmaradék díszíti az asztalt.
Járólap az nem volt, maradt az aszfalt.

Beljebblépve látván, életjel nincsen
Levetette nadrágját, "ADJON ISTEN!"
Visszhangzik,a mocskosul üres házban,
Letépte pólóját, abban a lázban.

A Pantera felirat kétfelé vált
Hét évig volt rajta, talán be is pált.
A farmerén széttépett szögesdrótok,
Felszántotta seggét, nem egy lyuk volt ott...

Mikor megunta aznap öltözködést
Holnap kezdheti újra azt a kötést.
Felindult a szobába, hol régen hált
Bejáraton belépve, szólalt: "Ez fájt..."

Egy gyönyörű nő feküdt ott, mesztelen
Tépte volna le nadrágját, esztelen.
Feloltott egy lámpást, mit anno használt
A közeljövőben nem lelte hasznát.

Hoppá harcos! Talán elfelejtetted?
Már nadrágod lent már eleresztetted!
Most a bőröd tépted le, te szentelt ég!
"Elég ebből!" s tettek mezejére lép.

A szép nő továbbra is ott van, fekszik
De lovasunknak ő éppen nem tetszik.
Se nem szőke volt se nem barna lenne
Ha nem fiatalabb testvérét lelte.

Őt kikötözve hagyta, játék közben
Seggrepacsinak hívták hát, közvetlen.
Kioldozta hát a játékbilincset,
Hugocskáját eztán faggatni kezdte.

"Viharos nappal volt, mikor elmentél
 Több férfi látogatott, mint azt hinnéd.
 Édesanyád még aznap kimúlt aztán
 Mikor még kutyád csokinyuszit adván."