redsovi

redsovi

Az értetlenség megértése

Avagy boldogulás az életképtelen' közt |_SZUBJEKTÍV_|

Manapság megszokottá vált saját magunk hülyének nézése, ha eltérő véleménnyel vagyunk egy bizonyos dologról, mint egy másik, ahhoz jobban értő (??) személy, esetleg pedagógus. Ami írott formában jut hozzánk, az úgy van, és megsérthetetlenül elfogadott, nem változtathatjuk meg, mert olyankor már a mi, saját gondolatmenetünk lenne az alkalmazott tan. 



Az  átlagember egyik legnagyobb hibája, hogy régesrég megtanult behódolni a nagyobb hatalommal rendelkező egyed(ek)nek (apa, anya), ezáltal teljesítve annak parancsait.
Ennek eredményeképpen barlangban éli életét, korlátokkal tanulja meg értékelni a saját tapasztalatait, megpróbáltatásait, kudarcait. A hibát persze nem lehet befolyásolni. Olyan ez, mintha egy forró nyári napon egy bögöly betalál az erkély nyitott ajtaján. Nincs akkora mázli, hogy ki is találna a 2 négyzetméteren.
A hiba egyben tradíció is, mely alapján mi is ez alapján fogjuk nevelni porontyainkat, kihasználva a szülői szerep zsarnoki hatalmát.
Na de persze nem a gyermeki lét ócsárolására ment rá mindez. Felnőtt fejjel kell hozzáállni az ilyen dolgokhoz. Legalábbis a felnőtt kor felé szaladó időlétráján. Gondolok itt arra, hogy manapság 18 évesen nem lesz tisztánlátó felnőtt egy "felnőtt". Sőt, még 20 évesen sem. Nyilván sok mindentől függhet a felnőtté válás menete, rengeteg sasszéval az alkalmazkodás és az alkalmazkodni vágyás között.

Ebben a szakaszban leszünk figyelmesek arra, hogy mennyi primitív, helyzetét át nem látó emberrel vagyunk összezárva. Az ember akarva-akaratlanul is felfigyel az apróbb jelekre is : a szókincs hiánya, a beletörődés teljes átérzése, a jobb körülmények nem keresése, az adott helyzetben való reakció teljes képtelensége. Igen, ez az iskola. Eleinte még nem is olyan vészes a dolog, ám a későbbiekben a tüske hajlamos begennyesedni kemény körmünk alatt, melynek kezelését nem érdemes sokáig halasztani.
A megoldás nem könnyű folyamat, tekintve, hogy az illetővel van összezárva a jövőnk. Talán a legcélszerűbb nem foglalkozni vele. Oktatni felesleges. Nem is érdemli meg. Meg hát : "A bosszúság testi betegség, mely sehogy sincs még azzal meggyógyítva, hogy a boszúság oka utólag eltávolíttatik."
Szóval adott ez a helyzet, és itt ébredünk rá igazán, hogy kiemelkedünk gondolataink mélységével, színezetével a körülüttönk legelésző emberszerűek csordájából. Vajon ők mennyi felsőbbrendű parancsot követtek el, annak intelme megértése nélkül? Nyilván eleget ahhoz, hogy pár létrával lejjebb tapossák a tudatos evolúció acélos lépcsőfokait.
Rögtön negatív szuperhőssé léphetünk elő egy bizonyos szituációban, ha valamit nem úgy gondolunk/máshogy próbáljuk megoldani (nem a másodfokú egyenletről van szó). Ez tehet a társadalom határára pillanatok alatt, ugyanakkor ki is emelhet a közember szűk perifériájából. Persze azért valamilyen szintű követelményt célszerű teljesíteni, csak hogy a sorban állás is kompenzálja ezt a kívülálló hajlamot (Az lenne?)

 

Aztán ne sajnáljuk magunktól az önálló gondolatokat, elvégre azoktól vagyunk önállóak. Néha még is úgy tűnhet, teljesen alkalmazkodunk, követjük a sémák sokaságát. Semmi baj, ezt hívják kapuzárásnak az adott esetben. Nem vagyunk képesek felfogni további boldogulásunkat az adott gondolkodási módszerekkel. (Túl sok gyűlölet?)
Az evolúció tetején állva jogunk van teljes értékű, szabad véleményt formálni bármiről-gondolatban legalábbis-, így az akadályokat is könnyebben leküzdhetjük. Tudnunk kell ösztönösen cipelni egy-egy szembejövő probléma terhét, így képesek leszünk megértetni az értetlenséggel, hogy nem adtuk fel a bennünk rejlő potenciált.
Nem szent beszéd ez, csak álláspontközlés a mindennap zsigerekkel küszködő, elsodró gondolatdzsungelében, mely vagy élve fal fel, vagy hozatja a kötelezőt. Ez utóbbi elég hasznos tud lenni ebben a zord világban.
Egy szó, mint száz: mindig használjuk a józan eszünket, mégha boldogulni képtelenek vagyunk is. A problémák megoldásam miatt még nem leszel teljes értékű ember, bármennyire is boldognak titulálod magad. Ehhez mások hozzáállását sokszor kell letarolnod, néha az erkölcs is kevés. A potenciál a megfelelő eszmecsérben rejlik. Agyas nép az ember, hát ne csak a kőbe verje tekervényeit, bontsa is szét őket. 
Ez pedig egy csak gyors gondolatfoszlány lett volna, mely azelőtt szétporlad, mielőtt megszületnek e sorok...


11.
Arian
"A megoldás nem könnyű folyamat, tekintve, hogy az illetővel van összezárva a jövőnk. Talán a legcélszerűbb nem foglalkozni vele. Oktatni felesleges. Nem is érdemli meg."

Milyen igaz! :D A bölcsebbek igazából azt szeretnék, ha a kevésbé érett embertársaik is hozzájuk hasonlóan gondolkodnának, de annak legtöbbször hangoskodás a vége. A tanító bölcset kiáltják ki hülyének, a hülyét pedig életrevalónak. Hülyének lenni, a mai világban sokkal menőbb dolog. Ökörségeket csinálni és a tűzzel játszani meg pláne! Akkor számítasz a legkirályabbnak. Viszont, ha betartasz minden erkölcsi szabályt, őszinte és tisztelettudó vagy, egy unalmas alaknak fognak tartani. Arról nem is beszélve, hogy dühöt válthatsz ki másokból. Főleg, ha még jobbá is akarsz válni az átlagnál. Persze ez csak általánosítás, kivételek mindig vannak... viszont azt be kell vallani, hogy mostanság már egyre jobban kezd elburjánzani a túlzott lazaság, ami szerintem nem jó, de kit érdekel a véleményem. :D Ha a többségnek így jó, akkor nincs mit tennem, vagy alkalmazkodom és én is olyanná válok, mint a nagy átlag(megváltozom), vagy ágálok ellene a népszerűségem rovására(önmagamat adom). Vaaagy!!!! Esetleg egy kicsit mindkettő. :D Például tehetek úgy is, hogy megjátszom magam, de akkor csak önmagamat csapom be.

Sajna nem vagyunk tökéletesek, pedig néha elvárjuk, hogy más az legyen. Ha valakinek nincs önismerete, csak vak önimádata, akkor mondhatsz neki jó szándékból, amit akarsz, nem a te szavad lesz az utolsó! Megváltozni meg végképp nem fog! Legbelül igazat adhat neked, de elismerni biztos nem fogja, ha téved valamiben. Majd talán az idő múlásával és az élettől kapott pofonok által, jobbá válhat. Ilyenkor szerintem is az a legjobb döntés, ha hozzá se szólsz, ahogy írtad.

A.
10.
FrankBlack
#7: +1

"Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket." (Osho)

"Önismeret nélkül a világ homályban marad. A legnagyobb önismeretre pedig a fájdalom tanítja meg az embert, mert átháríthatatlan." (Csoóri Sándor)

"A világ "megváltása" nem ott kezdődik, hogy a társadalmat felforgatom, hanem ott, hogy önmagamat gyökeresen megváltoztatom." (Müller Péter)

"Ha gyakran nézel önmagadba, tudod, hogy a sokféle gondolatod és zavaros érzésed közül a legtöbb nem is a tiéd: idegen programok, alattomos eszmék, erőszakos reklámok, kordivatok, újsághírek, önvédelmi reflexek, önáltatások, vakhitek. Valamennyien egy beteg világ hipnózisában élünk. Amikor először van egy saját gondolatod, az olyan, mint a fölébredés. Az önismeret ott kezdődik, amikor fölismerem, hogy szüntelen hazugságban élek, és önáltatásaimat minden nap és minden órában igyekszem leleplezni" (Müller Péter)

Érdekes dolog ez az önmagunk megtalálása, az önismeret, és az, hogy valódi énünket vállalva élhessünk. Mert közben valamilyen szinten a társadalomba is be kell illeszkedni, hogy az ne rekesszen ki, ne maradjunk munka nélkül, ne váljunk bűnözővé, ne kerüljünk börtönbe, és/vagy ne dugjanak be egy diliházba, mondván hogy antiszociálisak vagyunk. Ezért mindannyian maszkot viselünk. A maszkok által illeszkedünk be a társdalomba. A baj akkor van, amikor az ember nem tudja saját magáról sem, hogy az csak egy maszk, mert azt hiszi az a valódi önmaga. Ahogyan a személyiség is csak egy maszk, amit a társadalom akaszt a nyakadba, de az nem az igazi önmagad. Máshogy fogalmazva:

"A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszó-na, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod - amilyennek Isten teremtett." (Osho)

"Külső maszkot egyrészt azért viselünk, hogy a külvilág elfogadjon bennünket - másrészt azért, hogy a benső, valóságos lényünket elrejtsük mások elől. (...) A baj az, ha nem tudod, hogy maszkot viselsz. Azt hiszed, ez a te valódi arcod." (Müller Péter)

és még egy érdekes videó:

https://www.youtube.com/watch?v=qcfnfkv62rI

Persze hosszasan tudnék még sorolni ide vágó idézeteket, és sok videót, meg tudnék még erről beszélni, mert én is igyekszem folyamatosan egyre mélyebbre jutni önmagam megismerésében, hogy az életem egy folyamatos fejlődés legyen.

"Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell." (Osho)
9.
#8: Oksa, majd dedikált példányt küldök :D
8.
redsovi
#6: Azt a regényt majd kérem :)
7.
Spectrum
Érdekes a téma, a Határaink című könyvet tudom ajánlani, nagyon sokat segíthet megtalálnia saját magát az embernek mások elvárásai és a tekintélyszemélyek iránti (gyakran félelemből fakadó) megfelelési kényszer erdejében. :-)

Jó téma a személyiségfejlesztés, ajánlom még a Keirsey-tesztet. Minél jobban megismered magad, vagy a működésedet, annál könnyebb másokat is helyén kezelni.
6.
Sok jó gondolatod van, átérzem a küszködésedet én viszont már túlestem az egészen. Hidd el, nem akarlak kioktatni de ez az evolúciós felsőbbrendűség számomra már nem téma. Úgy értem, szerintem minden ember valaki, minden állat és növény is. Már nem szeretek ilyen dolgokról gondolkodni. Megéltem azt a kort amikor az önző és mára butának tartott különcségem miatt kizsigereltek többen is lelkileg. Az embernek felesleges önmagán sebeket ejtenie. Az alkohol egyben a világ legtisztább és legőszintébb lírai szeretkezése is lehet, (gondolok itt személyes szempontból a borra) az élet euforikus tápanyaga, ugyanakkor romokat hátrahagyó, keserű és olcsó élvezet is. Nincs két ugyanolyan ember szerintem, ugyanakkor mindenkiben egyenlően oszlik meg démoni és angyali. De én ezt nem külsőségekben nézem, szókincsben-hiszen példának okáért az egyik kedvenc romantikus kortárs íróm Michael Ondaatje (Az Angol beteg szerzője is) rettenetesen tagoltan beszél, sokszor teljesen eltévelyeg egy interjúban neki feltett kérdéstől. Mégis olyan sorokat vet papírra melyek úgy ontják magukból az életet, mint egy frissen sült mákos guba a nosztalgikus bódulatot. Természetesen mindenki mindenről más véleményt alkot, tiszteletben tartom azt amit mondasz ugyanakkor nem hiszek benne. Én nem akarok ugyanis az evolúció tetején állni. Lehet, hogy több irodalmat hordozok vénámban, mint néhányan idősebb feleim közül, mégsem érzem emiatt magam kivételezettnek. Sőt tervezem, hogy egy időre hajléktalan létformát öltök, ugyanis szeretnék egy regényt írni a témáról, ugyanis szerintem egyetlen emberi lény sem életképtelen. Csak sokan rossz helyzetekbe kerülnek. A legvígabb, élettel telibb ember is képes megváltozni, olykor egy egyszerű paripa rúgás következményeként is. (Isten rabjai, első oldal)
5.
Norbiii
#2: Köszönöm szépen :)

Az írás meg egyébként érdekes volt.

4.
Norbiii
#3: 25.-én leszek 25 éves, akkor van még kb 3 hetem...xdd Viccet félretéve, úgy tervezem, hogy sosem fogok inni, és ezt be is fogom tartani. :)
3.
godach
#1: No Offense de én rengeteg olyan srácot láttam már, aki 20-25 éves korig büszkélkedett azzal hogy soha nem ivott, most meg nem győzik összeszedni őket a kocsmából, mert az asszony, a munka, a rezsi, a gyerek/ek terhe összeroppantja.
Persze tisztelet a kivételnek, de több olyan alkeszt vagy bukott férjet/apát lehet látni besokallva akik addig glóriával a fejük fölött éltek, mint akik kiélték "normálisan" magukat. A nőkről meg, nem is beszélve.
2.
redsovi
Igazából az ellen a hiba ellen nem is lehet mit tenni, ha az nem lenne, már rég elcsapott volna minket egy platós teherautó minimum :D Csak egy 'mi lenne ha : szülők nélküli élet lenne a Földön' világban valósulna meg. Bár ennyire nem akartam belemenni a gyerekneveléses témába, inkább a problémákhoz való hozzáállás viszonya lett volna a fő cél. Meg a felesleges parancsok teljesítése, amikhez AD1: semmi kedved sincs, AD2: nem jársz jól a teljesítésükkel.
"Engem speciál szívesen behúztak volna a rosszba, nem mentem bele, szívesen itattak volna 12-13 évesen, de nem akartam (soha nem ittam, se cigiztem) stb....Én voltam olyan érett, hogy már 10 évvel ezelőtt felfogtam, hogy nagyjából mi a helyes, és mi nem....." Ez tetszik, ilyennek kéne lennie ma sok 18+-os egyénnek, különállni a normáktól, a behúzásoktól. Egyediség, lényegében, arra próbáltam fókuszálni, ha néhol elég durva is lett :)
1.
Norbiii
"Az átlagember egyik legnagyobb hibája, hogy régesrég megtanult behódolni a nagyobb hatalommal rendelkező egyednek (apa, anya), ezátal teljesítve annak parancsait."

Ez véleményem szerint ez butaság, ha nem sértődsz meg, nem is értem, és nem is értek vele egyet. Egy szülő neveli,k tanítja a gyermeket, hogy neki jobb élete legyen, többségük minden hibájukkal együtt, a gyermekek érdekeit nézik, természetesen az ő helyes, vagy nem helyes meglátásuk szerint! Elvégre hogy a gyermek milyen lesz, az nagyban függ attól, hogy milyennek nevelik, és, hogy milyen környezetben nő fel...(otthon, suli, barátok, bulik, de még a tv, videojáték is közrejátszhat ebben!)

Azonban értem, hogy Te mire gondoltál, vagy szerettél volna gondolni, miszerint a szülő nagyon rátelepszik a gyermekre, nem nagyon ad neki szabad teret, és megmondja neki, hogy mit kell tennie, és még túlzásba is viszi. Nos ez rendjén is van, ha nincs eltúlozva, és véleményem szerint a szülők többsége nem túlozza el, maximum a gyermek érzi ezt így, vagyis felnagyítja ezt! Mondok egy példát: A szülő megtilt valamit, de csak azért, mert a gyermeknek jót akar, erre a gyermek mit csinál? Ellenkezik, mert meg van győződve arról, hogy ha a többieknek szabad, akkor neki is! (nem mindenki persze...).

Engem speciál szívesen behúztak volna a rosszba, nem mentem bele, szívesen itattak volna 12-13 évesen, de nem akartam (soha nem ittam, se cigiztem) stb....Én voltam olyan érett, hogy már 10 évvel ezelőtt felfogtam, hogy nagyjából mi a helyes, és mi nem.....

A lényeggel meg egyetértek kedves blogíró, az önálló gondolatok fontosak, a gyermek gondolatait ki kell bontakoztatni, és nem pedig hátráltatni! :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...