A "Life is Strange" élményem

Állíthatnám, hogy ez egy teszt, de inkább egy vélemény cikk arról, hogy milyen játéknak is tartom, mit is tartogatott a történet és összeségében milyennek látom. Igen, ennyi évvel a megjelenése után játszottam végig először.

 

Ezt a bejegyzést csak akkor olvasd el, ha nem zavar a spoiler.

 

Az az igazság, hogy ezt már a megjelenését követő évben is kipróbáltam, de tíz-tizenkét perc játék után úgy határoztam, hogy ehhez most nincs humorom. Több mint kettő évig hozzá se nyúltam, aztán másfél hete neki álltam újból. És hát váó.

Tisztában voltam vele, hogy ez a Telltale óta népszerűvé vált interaktív drámák sorát erősítő játék. Tehát nem pörög és inkább egy film, mint játék. De korábban még Blog Maraton kihívásban leírtam, hogy nekem a történet alapú játékok a kedvenceim. Akár tele van pörgéssel, mint egy Mass Effect, akár csak sétálgatni kell benne, mint a Firewatch-ban, vagy akár a döntéshelyzetekre kiélezett interaktív film, mint a Walking Dead. Csakis az a lényeg számomra, hogy a karakterek életszerűek legyenek, érdekeljen a drámájuk, ha amellé még egy érdekes világot is sikerül megalkotni, az már csak a hab a tortán.

A Life is Strange ebből a szempontból kakukktojás, mert a világ nem érdekes, hanem átlagos. A karakterek sem különösebben összetettek. Gondoljatok Max-re, aki a tipikusan szorongó tinédzser kategória, akikből Dunát lehetne rekeszteni. Mégis, mind őt, mind a világot sikerült megtölteni hétköznapi drámákkal. Olyanokkal, amikhez ha van érzéked, akkor nagyon beránt. Mindennapos tragédiákkal, amivel bármelyikünk találkozott vagy találkozhatna.

A játék maga annyival tűnik ki a versenytársai közül, hogy nem a minél hamarabbi döntés meghozatalra ösztönöz, hanem hagyja, hogy átrágjad a dolgokat, ameddig csak akarod. Újra és újra lejátszva ugyanazt a párbeszédet, de más döntéseket meghozva. Mert ez a csavar, hogy Max visszapörgetheti az időt. Persze nem órákra visszamenőleg, hanem általában csak néhány percnyire - igaz, akad kivétel.
Eleinte ez egy marha jó dolognak tűnik, de később mind számomra, mind a főszereplő számára világossá válik, hogy ez inkább átok.
Játékosként rájössz, hogy hiába tekergeted ide-oda az időt, csak annyival később derül ki a döntés hatása, amikor már nem tekerhetsz vissza. Max pedig végül rájön arra, amit már minden valamirevaló sci-fi rajongó tudhat, hogy a múltat nem lehet megváltoztatni. Ami már egyszer megtörtént, az újra megfog, csak másképpen.

Az egész történetnek ebben van a legnagyobb tragédiája, hogy Max naiv tiniként, a játékos pedig naiv felhasználóként hisz benne, hogy de, igenis lehetséges. Majd most sikerülni fog! Pedig a játék nem árul zsákbamacskát, folyamatosan szembesülhetünk a döntéseink következményeivel. Hiába mentjük meg Chloe apját, akkor más árat kell fizetni érte. Hiába mentjük meg Chloe-t újból és újból, egyre közelebb kerülünk egy másik katasztrófához.

Ezért is tartom a játék legjobb párbeszédét annak, amikor Max önmagával találkozik az ötödik részben, a Két Bálnában. Egyszerűen annyira igaza van a nem általunk irányított Max-nek, hogy húsbavágó. Hiszen az apróbb döntéseink tényleg csak abban segítettek, hogy Max minél népszerűbbé, kedveltté váljon. Ne legyen annyira elszigetelt, annyira magányos…

Míg a nagyobb horderejű határozásaink pedig csak a szenvedést nyújtották el. Annyiszor láthattuk Chloe-t meghalni, hogy a végén már én is a vállamat rántottam meg, hogy „nem gáz, majd visszatekerek”. Pedig de, gáz. A végén rá is világít a játék, hogy mennyire az, hiszen kettő lehetőségünk van. Megmentjük, de a város elpusztul, mindennel és mindenkivel együtt, akik eddig segítettek nekünk, akikkel jóban lettünk, talán barátok is. Vagy megmentjük a várost, de cserébe hagynunk kell meghalni Chloe-t, akivel öt epizódon keresztül nyomoztunk és mélyítettük az évek óta elhanyagolt barátságot, és elérte a játék, hogy én magam is megkedveljem őt, és a Max-szel kialakult barátságát is - megjegyzem, a leszbikus szál beleerőltetése elég kizökkentő volt.

Sokan felháborodtak internet szerte, hogy csak ez a két vége volt, miért nem lehet mindkettő. Mert nem. Mivel ez a játék a hétköznapi életről szólt, mindennapos tragédiákról, ezért szerintem ez volt a legideálisabb befejezés hozzá. A valóságban sem kaphatunk meg mindent, ahogyan egy olyan játékban sem, ami azt próbálja szimulálni.
Bevallom, én hagytam, hogy meghaljon Chloe. Nem áldozhattam fel mindenki mást, hiszen öt részen keresztül azt tettem/tettük. De hiábavalóan. Ráadásul fájdalmas beismerni, de ezek a napok Chloe-nak valóban jó búcsúajándékok voltak. Visszakapta a barátját és megtudta az igazságot Rachelről is. Mivel esetemben visszamentünk az időben, hogy Nathan újból lelője, ő ezt már nem érhette meg, de a világítótoronynál elbúcsúzva biztos lehetett benne, hogy kiderül az igazság, és Max is rendben lesz. Mert ezek alatt a napok alatt nem csak Chloe menekült meg, hanem Max is. A végtelen elhagyatottságtól, a felszínes barátságoktól és a céltalanságtól. Közhelyesen fogalmazva, felnőtt ő is.

 

Konkrétan emiatt talált be nálam ez a játék ennyire. Lökött tini drámának tűnik az elején, de aztán kimutatja a foga fehérjétpedig a második rész keményen harcolt azért, hogy hagyjam a francba az egészet. Tudom, mire gondoltok, „ezt csak te látod bele. Nem hinném. Különben nem lett volna belőle ekkora siker. Hiszen a mechanikája átlagos, az idő visszatekerés nem mindig megoldás, a fényképekre való fókuszálás engem nagyon bosszantott, legalábbis PC-n hulladék, plusz a grafika sem egy nagy teljesítmény. Technikai szempontból ez a játék nem kiemelkedő.

De a történet, a karakterek, a szinkron – főleg Max-é és Chloe-é -, a hangulat és a kifejezetten játékba illő soundtrack kiemeli az átlagból. Tudjátok, nem az a zene, „ami úgy belesimul, hogy észre sem veszed”, hanem ami felerősíti az adott helyzet érzelmi töltetét. Mint például Nathan hangüzeneténél.

A szinkronnál pedig az a legjobb példa, mikor rátalálnak Rachel-re. Ott tényleg elhittem, hogy a két főszereplő összetört és gyászol. Rendezői interjúkból kiderült egyébként, hogy a két szinkronszínésznő valóban zokogott a felvételnél.

Tudom, sokan arra kontráznának ezzel, hogy a játék hazudott, mert azt írta, hogy minden döntésnek piszok nagy súlya van, de a vége eltörli mindet. Nézőpont kérdése. Én nem így látom, mert az oda utat eléggé megszínesítik ezek az apróságok. Ha úgy tetszik, kitárják a világot. Nekem ez is elég volt. Másnak nem. Ezzel nincs mit tenni.

Bevallom, az előzmény sorozattal nem játszottam, de valószínűleg a napokban neki állok majd - igaz, előtte túlteszem magam az alapjátékon. Bár Max nélkül nem tudom mennyire lesz jó. Jelen pillanatban nehéz azt gondolnom, hogy ugyanannyira. A Farewell meg, majd kiderül. Gondolom az inkább aranyos, semmint egy komoly, drámai történet.

Ugye az már kiderült, hogy lesz Life is Strange 2. Felvetül a kérdés, hogy érdemes-e folytatni a két főszereplővel? Szerintem pont olyan a helyzet, mint a Witcher 3 esetében. Az is egy kerek egész lett a végére, de szívem szerint folytatnám Geralt történetét, ahogyan Max-ét és Chloe-ét is. Más kérdés, hogy a józan észt tekintve, igazából nehéz is lenne, meg talán fölösleges is. Az előzményekkel már vélhetőleg úgyis kimaxolták a dolgot.

Végül néhány szóban a magyarításról
(ezt keretesbe akartam betenni, de ez a szutyok blogfelület még mindig nem jegyzi meg a formázásokat, valami tipp?)

Az ilyen játékokat, attól függetlenül, hogy rendezem angoltudással, lehetőség szerint magyarul szeretem játszani, mert a történetet 100%-osan akarom megérteni, nem csak 90/95%-ban.
Sajnos a FileRise által készített magyarítás eléggé igénytelenre sikeredett. Az első részben még korrekt, bár olyan mondatokat sikerült a női karakterek szájába adni, amiket egy lány sosem mondana. A másodiktól már lazábbra vették, és minél közelebb jutunk a végéhez, annál nagyobb katyvasz az egész. Itt most nem arról van szó, hogy elütöttek pár betűt, meg rossz helyen van a vessző – bár az elütések száma kifejezetten magas. Ezen már felülemelkedem. De mikor a mondatok magyartalanok, a szavak nincsenek ragozva, vagy tök mást mond a karakter, mint amit a magyar felirat, az már igénytelenség. Ezek a hibák pedig függetlenek attól, hogy tört-e a játék vagy eredeti. Még mielőtt ilyen vád érne.

 

Annyit kérnék, hogyha hozzászólnátok a cikkhez, legyetek tekintettel rám, és ne spoilerezzetek az előzményekből. Én is figyelmeztettem mindenkit a cikk elején, hasonlót várok el tőletek is. Köszönöm.

free counter

free counter

30.
fearer
#29: Elsőre tényleg nem tűnik annyira vészesnek a vége, de amint elkezd rajta jobban gondolkodni az ember, szétesik az egész.
A gond az a döntéssel, hogy Chloe-nak semmi köze az egész ügyhöz. Úgy dönt Rachel és családja sorsáról külsősként, olyan emberként, aki 3 napja ismeri Rachel-t, hogy Rachel nem is tud róla. Ellentétben a LiS végével, ahol Chloe tudott az egész helyzetről, részt vett a döntésben, sőt, jelenléte végigkísérte Max döntéshez vezető útját is, míg Chloe teljesen egyedül van az epizód második felében, Rachel sehol. A másik meg hogy kb. semmi következménye nincs a döntésnek, az egyikben mérges az apja, a másikban nem, ennyi, a montázs a legvégén ugyanaz marad. A LiS-ben legalább teljesen más volt a 2 befejezés, érezni lehetett a döntés súlyát, a BtS-ben azon az 5 másodperces jeleneten kívül semmi nem változik a főszál szempontjából.
Ehhez kapcsolódik a második bekezdésed, hogy tényleg nem Chloe és Rachel kapcsolata volt a lényeg, de a baj az, hogy csak a legvégén nem. A második epizód végéig alig volt utalás a családi kapcsolatokra, végig Chloe meg Rachel kapcsolatáról szólt a játék, aztán az EP3 második felében kilövik Rachel-t, csak hogy a beleerőltetett, bénán megírt családi szálat le tudják zárni valahogy. Abba nagyon bele se megyek, hogy szerencsétlen Damon-t, akinek kése van, hogy győzi le off screen egy éppen elvérző fegyvertelen Frank, meg a Sera-val történő beszélgetésbe, amiről mindenki azt hitte elsőre, hogy álom, annyira zavaros meg értelmetlen volt (Frank elszivárgott valahova, Sera meg csak üldögélt az asztalnál várva, hogy Chloe magához térjen, ahelyett, hogy bármelyikük felsegítette volna Chloe-t a földről), a kenőpénzről már nem is beszélve, amiről közben elfeledkeztek a kedves írók. De ott van Eliot, akit valamiért nem tartóztatnak le, pedig rajta kapta a rendőrség a DA házában, megrongált bizonyítékok mellett, meg akkor ezek szerint Chloe skizofrén, ha látja William-et már az álmain kívül is, meg hogy tudott Sera folyamatosan beszélni, ha belőtték annyi heroinnal, meg miért mondott le Rachel-ről az utolsó 5 percben, mikor évekig azon küzdött, hogy láthassa, egyszerűen semminek nincs értelme, mintha teljesen mások írták volna, mint az előző 2 epizódot. Annyira érezni, hogy az epizód nagy részét kivágták, Frank sérülését például Chloe látta volna el a lakókocsijában, úgy már több értelme lett volna, hogy miért jön megmenteni Chloe-t, és hogy miért van olyan jó állapotban.
Ha érdekel, itt egy videó a kivágott hanganyagokkal: https://youtu.be/j2Ja-KpJIEk?t=1m
A credits utáni Dark Room jelenet meg említést sem érdemel, annyira nem illik bele a narratívába.
Igazából még oldalakat lehetne írni arról, hogy mi nem működik az EP3 második felében (jó páran meg is tették, bár a kedvencemet sajnos már törölte az írója, úgyhogy nem tudom belinkelni), de megkíméllek tőle. Egyébként pont a kusza EP3 miatt ilyen furcsa, hogy a Farewell meg milyen jó lett, azt az egyik legjobb epizódnak tartom mindkét LiS játékból.

Van a 2 fő befejezés, plusz az igazság elmondósnak van 2 változata: ha a Sera-s beszélgetésnél jókat választasz és megmondod Rachel-nek az igazat, akkor találkoznak a végén Sera-val, ha nem jókat mondasz neki, akkor nem.
A többi jelenetet olyanok befolyásolják, mint hogy hogy döntöttél David-nél a végén, hogy sikeres volt-e az Eliot-os backtalk, hogy melyik testvért veretted meg Damon-nel, meg hogy mit mondtál Samantha-nak, hogyan közelítsen Nathan-hez. A többi jelenet mindig ugyanaz.
29.
Scat
#28: No, pár perce végeztem a harmadik résszel. Bevallom, nekem tetszett a döntés a végén. Nem volt olyan látványos kövekezménye, mint az alapjátéknál, de számomra hozta ugyanazt a drámai hangulatot.

Igazából így a végén jöttem rá, hogy nem is Chloe és Rachel kapcsolata volt a lényeg, hanem inkább a családról szóltak a részek. Arról, hogy milyen szerepet töltenek be az ember életében.
A William-mel való beszélgetés a kocsinál, meg maga volt a csúcspont.

Annak meg még utána kell járnom, hogy hányféle befejezés van a BtS-hez. Kíváncsi vagyok.
28.
fearer
#27: 2 nap alatt simán végig lehet vinni mindkettőt. Nem fogok spoilerezni, de az EP3-ból nem sok van már vissza a kórház után sajnos. A Farewell meg alapból rövidebb, mint egy átlagos epizód, (bár én azért beleraktam több, mint 3 órát első végigjátszásnál,) viszont cserébe zseniális.
A LiS 2-re már készítem a pénztárcám (a Captain Spirit-tel élesedik az előrendelés), nagyon várom, hogy augusztusban mutassanak valamit belőle.
27.
Scat
#26: Még dolgozom a harmadik részen :)
Bár a Captain Spirit-ig szeretném végigjátszani azt is és a Farewell-t is.

Szeptember végén meg ugye jön a LiS2.

Spec Ops tényleg elüt már a stílusában is, de letaglozó az egész. Jobb antagonistával még nem találkoztam játékban - és ugye nem is lehetséges, hogy fogok.
Annak hatására el is kezdtem olvasni A sötétség mélyén-t. Az egész ígéretesnek tűnik, ellentétben az az alapján készült Apokalipszis most-tal, ami nekem nem tetszett.
26.
fearer
#24: A Spec Ops is jó valóban, csak a LiS-től játékmenetben/hangulatban távol áll, ezért a másikakkal ellentétben azt a fórumon nem ajánlották, mint LiS-hez hasonló játékot. :)
Sikerült az EP3-at végigvinni?
25.
Scat
Ha esetleg valaki kedvet kapott a kipróbáláshoz, az még 27 órán keresztül beszerezheti mindkettő részt 18 eurós áron a steamen.
24.
Scat
#23: A Firewatch-ot egyszer megéri végigjátszani, de szerintem annál többet nem nyújt. Meg hát ugye rövid is.
Az Oxenfree-ről meg nem is hallottam idáig, lehet később majd próbára teszem.

Leginkább még a Spec Ops: The Line-t ajánlanám, de arról egyszer mindenképpen írok egy cikket. Elképesztően egyedi, és dermesztő a története. Mondhatnám azt is, hogy nagyszerűen mossa el a játék és a valóság közötti határt.
23.
fearer
#22: Csak azért írtam le, mert például én csak a 3. végigjátszásomnál vádoltam meg őt, úgyhogy az első 2-nél fogalmam sem volt, hogy mi szól ellene.
Hát, az EP3 második felének történéseit nem nagyon lehet kitalálni, elég furcsa irányba indul el az egész, hogy úgy mondjam.
Még nem játszottam vele, de rajta van a listámon, mint ahogy az Oxenfree meg a Firewatch is, mindegyikről csak jót hallottam eddig. :)
22.
Scat
#21: Az világos volt, csak meglepett, hogy egy olyan csip-csup dolog miatt ott van. (nekem az volt, mert egy tinilányt nem nagy dolog megríkatni)

A kórháznál tartok, eddig nem vészes. Az elején tényleg baromi vontatottan beszéltek, főleg Rachel apja (túljátszotta a színész), és tartottam tőle, hogy ilyen marad, de szerencsére nem.

Persze, nyilvánvaló volt, hogy találkozni kell az anyjával, gondoltam, hogy ez lesz, de bosszantó. A való életben nem gondolom azt, hogy aki elárulja a másikat, megérdemel egy újabb esélyt, magam sem szoktam adni, ezért kissé kényelmetlen, hogy Chloe-val mégis ezt kell erősíteni, hogy találkozzanak vele.

Ezt leszámítva, tartja a színvonalat. Tippre Rachel apja majd beleköp Damon levesébe, és valahogyan felhasználják még az erdőtüzet is. De nem szeretek találgatni, mert ha kitalálom előre, csak elrontom az élményt :)

Játszottál már a To the Moon-nal? Annak hasonlóképpen baromi jó története van, mégis egy roppant hétköznapi dologról szól. Igazából még a séma is hasonló, mert ott "emlékekben utaznak" a karakterek. Ha nem, akkor szerintem érdemes volna kipróbálnod.
21.
fearer
#20: Azért lehetett hibáztatni, mert Kate vele beszélt utoljára a tetős jelenet előtt és sírva rohant el tőle.
Ez így van, jól emlékszel, kicsit máshogy fogalmazott, de az utalás egyértelmű: "Don’t try to hide, Max... Get over here... Let me capture you..." és "Max... you used to be so pure, so innocent... Now you have to die."
Igen, az egész rémálom szakasz megpróbál Max-ben (meg persze a játékosban) kételyeket ébreszteni, hogy Chloe-t vagy a várost válassza-e.
Amúgy hogy megy a BtS EP3? :)
20.
Scat
#18: Az az :) A burning is nagyon jó (meg a jelenet, amiben halljuk), a PissHead-é is tetszik, de még a főmenü zenéje is. Szóval van egy pár :)

#19: Hát, igazából hazudnék, ha azt írnám, nem vágott volna mellbe a negyedik rész végén Mr. Jefferson. Viszont mikor a második részben őt is hibáztathattuk volna az igazgatónál, kicsit furcsa volt, de elengedtem a dolgot. Aztán mikor a rész végén vitatkozik Wells-szel a parkolóban, ott már gondoltam, hogy nagyobb szerepe lesz. Azt viszont nem találtam volna ki, hogy ő lesz a főgonosz.

Egyébként az ötödik rész rémálom szakasza fel is eleveníti azt a párbeszédet, amit idézel (legalábbis ha jól rémlik). Ott amúgy is sok visszautalás történik, sőt, szerintem a játék végi döntéshelyzetet is előrevetíti, bár, lehet, hogy ezt már csak én magyarázom bele :)
19.
fearer
#17: #16: Ja, értem. Igen, a reneszánsz angolt valóban szokni kell, nekem sem a kedvencem.
Bevallom, nekem fogalmam se volt először, hogy a kék hajú lány Chloe. Bár volt, aki Jefferson-ra is gyanakodott végig, én azon a fordulaton is nagyon meglepődtem. Persze mikor újrajátszottam, már feltűntek nekem is az utalások, például az első epizód eleji monológja jóval sötétebb jelentéssel bír így, hogy tudjuk, miket művel: "I could frame any one of you in a dark corner, and capture you in a moment of desperation. And any one of you could do that to me. Isn't that too easy? Too obvious? What if Arbus chose to capture people at the height of their beauty or innocence?".
A dalok a BtS-ben is nagyon jók, pont ezért sajnáltam, hogy olyan ritkán vannak, főleg a LiS-hez képest. A LiS-ben majdnem mindig szólt legalább egy lágy gitárdallam a háttérben, a BtS-ben viszont sokszor teljes csöndben kell járkálni.

#17: A cliffhanger-eket szerettem a BtS-ben is, mindkét epizód után kíváncsi voltam, hogy folytatódik a történet.
18.
x360player
#17: Daughter-Youth? A Steph hangját adó szinkronszínésznek pont az a kedvenc száma,egyszer kérdeztem tőle redditen. :)

Brutál módon eltalálták a soundtracket itt is,nekem legjobban a Burning the Midnight Oil tetszik,ami azóta a csengőhangom is. :)
17.
Scat
Pár perce végeztem a második részzel, és hát, hú. A fordulat a végén...nem számítottam rá, de nem is csigázott fel. Az mondjuk jó benne, hogy fogalmam sincs, mit akarnak kezdeni ezzel.

A rész végén lévő dal pedig marha jó, továbbra is tartom, hogy ezeket nagyon sikerült eltalálni.
16.
Scat
#15: A Tempestnél nem is az volt a gond, hogy hibáztam (a napló amúgy is súg), hanem a shakespear-i nyelvezet.

Egész jó meglátás, el kell ismernem. Azért is kezdtem az alapjátékkal, mert olvastam neten, hogy úgy érdemes. És valóban meg van benne a ráció. Bár a Chloe kilétére elég hamar rájöttem, viszont a többi példádnál tényleg csorbult volna az élmény.

Igazából valóban mosolyt csal az arcomra a sok utalás, mint az autó vagy a szeméttelep. Plusz a Williammel való álmok is egész szívszaggatóak és morbidak is egyben (legalábbis a kocsinál való sütögetés biztosan).

De hát ugye, majd kiderül, hova is lyukadunk ki.
(A soundtrack szerintem baromi jó lett itt is, az hozza a színvonalat)
15.
fearer
#14: A második a leghosszabb, és szerintem legjobb epizódja a BtS-nek (ha a Farewell-t nem nézzük). A Tempest-nél a forgatókönyv kiemelt soraiból egyébként elég csak megjegyezni az első pár szót. :)
Daviddel kapcsolatban nem akarok spoilerezni így, hogy még nem vitted végig, inkább majd a BtS cikkedhez leírom, amit gondolok.
Rengetegszer látom LiS fórumokon kérdezni embereket, hogy melyikkel kezdjék, én (meg szinte mindenki más is egyébként) mindig azt mondom, hogy kiadási sorrendben haladjanak. A LiS nem működik olyan jól, hogy ha a BtS-sel kezded, de a BtS se működik olyan jól, ha nem tudod, mi történik a LiS-ben:
Ha a BtS-sel kezded, szinte már mindenkiről tudod, hogy kicsoda, így az első találkozás nem üt akkorát. Például a kék hajú lányról csak az első epizód felénél tudod meg, hogy ő Max gyerekkori barátja, azt meg csak az epizód végén, hogy a gyökér biztonsági őr a mostohaapja. A másik fő dolog, hogy ha Rachel és Chloe kapcsolatát ismered meg a először a BtS-ben, akkor az beárnyékolja majd Max és Chloe kapcsolatát a LiS-ben, mivel végig csak Rachel, és az utána való nyomozás jár majd a fejedben. Na meg Max-et alapból negatív fényben látja az ember, amiért nem tartotta a kapcsolatot Chloe-val, viszont Rachel megtalálása jobban üt.
BtS szempontból meg például ott a rengeteg utalás a LiS-re, ami önmagában nem jelent semmit.
Várom a cikkedet, kíváncsi leszek, mit szólsz majd a 3. epizódhoz.
14.
Scat
#13: Kösz, hogy kérded :)

A második résznél tartok és már többször is azt hittem, vége lesz, de nem. Egész hosszú epizód, legalább nem spóroltak rajta. Eddig fillernek sem érzem, bár az elsőben a szerepjáték az volt, de elszórakoztatott.
Sajnos a színházas részben megbicsaklott a nyelvismeretem, ott aztán sokszor nem tudtam, mit is olvasok.

Egyébként tetszik, gyengébb a LiS-nél (eddig), de legalább megágyaz Chloe problémáinak. Igaz, a játék sokszor meg is köti a kezem. Észrevettem, hogy hiába próbálok jófej lenni David-del (ugye már tudjuk, hogy igazából nem rossz ember), még sincs jó válasz. Így vagy úgy, de Chloe elküldi a francba, vagy David lesz pöcs.

Rachel eddig so-so, nem érzem különlegesnek. Érdekes amúgy, hogy a játék leginkább tetsző része eddig a napló, mert azt Max-nek írja, tudván, hogy sosem fogja elolvasni. Szomorú, és el is szomorít.

Többször eszembe jutott már, hogy ezt az alapjáték előtt kellett volna kipróbálnom. Mert hiába látom, hogy Nathan-t csesztetik, nem igazán hat meg, így, hogy tudom mit fog tenni. Rachel-lel is, hiába kérdi, hová szökjenek meg, és, hogy szerinte többek-e, mint barátok, hiszen már tudjuk a választ.
Mint az eleve elrendelés elve. Egy könyvnek csak azok az oldalai lettek kinyomtatva, amiket amúgy is kinyitnál, a többi csak üres lap, mert így lett elrendelve.

De szerintem majd erről is írok egy cikket, bár, az nem lesz olyan jó, mint a fenti.
13.
fearer
#12: Számomra azért volt furcsa az új Chloe, mert nekem már egybe forrt a karakter Ashly Burch hangjával, mint ahogy egyébként Max karaktere is Hannah Telle hangjával, de ő nem szerepelt a BtS-ben, csak a Farewell-ben, úgyhogy őt szerencsére nem kellett lecserélni.
Viszont sajnos nem csak szinte, hanem szó szerint mindenkinek más lett a hangja (a LiS-t szakszervezetesek szinkronizálták, és mivel ők sztrájkoltak, a BtS-ben csak nem szakszervezetesek vehettek részt. Mire a Farewell kijött, már vége lett a sztrájknak, ezért jöhettek vissza az eredeti színészek).
Valóban, David, Samuel, meg Dana aki a legjobban eltér, a többiek igazából megszokhatók egy idő után. A legnagyobb gond a 3. epizódban van, ott mindenki olyan lassan és vontatottan beszél valamiért, hogy legszívesebben átugrana az ember néhány részt (legalábbis velem így volt).
Egyébként eddig hogy tetszik a BtS?
12.
Scat
#10: És valóban, most, hogy említed, mondott ilyet is. De nekem ez is csak egy célozgatás volt, amihez már nekem kellett magyarázatot alkotnom :)

#11: Igen, annak tudatában vagyok, hogy valamiféle szinkron sztrájk miatt megváltoztak a hangok, úgyhogy így is vetettem bele magam (tegnap álltam neki).
Furcsa is, ez a "feleselős" képessége Chole-nak, szokni kell. Amúgy, bár az ő szinkronja is más lett, szerintem egész jó helyettest találtak. David hangja nekem sokkal zavaróbb. (de mivel szinte mindenkié más lett, gondolom beleszaladok még pár ilyenbe)
A képregényről tudok, szándékomban áll majd elolvasni, hiszen az a változat úgyis igényeli a plusz történetet, mert elég röviden lett elintézve.

A Captain Spirit-re kíváncsi leszek. Tartok tőle, hogy csak homályos utalások lesznek benne a LiS-re, mint például egy szórólap a Blackwell-ről vagy egyéb alibi megoldások.

Igazából, ha a LiS2 tudna egy hasonlóan drámai élményt hozni, szerethető, élő karakterekkel, akkor én már elégedett lennék.
11.
fearer
Örülök, hogy tetszett, mindig szívesen olvasok ilyen élménybeszámolókat. :)
A BtS-t nem ugyanazok csinálták, akik a LiS-t, és ez azért érződik a történetvezetésen és a karaktereken, de rengeteg benne az ellentmondás is a LiS-sel sajnos.
A legnagyobb probléma vele mégis az eredeti szinkronszínészek hiánya számomra. A Farewell-re szerencsére már visszatért Max, Chloe és William eredeti szinkronhangja is, és annyival jobb élmény az egész. Sőt, bevallom a Farewell-t már többször végigvittem, míg a BtS-t csak 1-szer, valahogy nem visz rá a lélek, hogy még egyszer nekiálljak.
Ami a LiS 2-t illeti, már nem sokkal a LiS kiadása után mondták, hogy Max és Chloe története lezárult (legalábbis a játékok szintjén, majd a képregény folytatja a Bae ending-et, ha minden igaz), ha lesz második évad, abban mindenképp új karakterek lesznek. Azóta már tudjuk, hogy készül a folytatás, ennek előfutára a nemsokára megjelenő ingyenes The Awesome Adventures of Captain Spirit, ami összeköti majd a LiS-t és a LiS 2-t, sőt, mind a LiS, mind a Captain Spirit bizonyos döntései átvihetők majd a LiS 2-be.
10.
shooter1234
#9: Egy beszélgetést egy furcsa mondattal zárt le, már nem emlékszem hogy hol pontosan. Konkrétan azt mondta, hogy: "Max, úgy hallom mostanában elég sok időd van." Ebből a mondatból gondoltam, hogy esetleg később komolyabb szerepe is lehet ennek a tagnak, mert tudhat valamit.
9.
Scat
#8: Beszéltem vele később a negyedikben is, utalgatott az időjárásra, és hogy mindez okkal történik, mintha ő is átélt volna már valami hasonlót. De utalgatáson és homályos tanácsokon kívül nem közölt mást.
8.
shooter1234
#7: Ha megtalálod, akkor majd beszélj vele. Az előző részben is, ha úgy zártad le a monológot, volt egy ijesztő utalása. Itt is lesz valami hasonló.
7.
Scat
#5: Most, hogy említed, Samuel valóban egy csodabogár volt. A harmadik részben vártam is, hogy majd ő egy fontos karakterré válik, de megmaradt a háttérben, mint bölcs tanácsadó.
6.
Scat
#3: Az a furcsa, hogy azóta én is rendszeresen visszahallgatom a számokat, pedig nem kenyerem ez a fajta muzsika. De erre is jók a játékok, olyasmit mutatnak meg, amiket amúgy sosem ismertem volna meg.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...