Méltatlanul mellőzve /Spec Ops: The Line/

"Az élet a kétségbeesés túloldalán kezdődik."

Ha méltatlanul mellőzött játékra gondolok, akkor az első, ami eszembe jut, az a Spec Ops: The Line. Ez a program az, aminek bár a játékmenete átlagos, a története, és a narratíva, amivel ezt elmeséli, példaértékű. Váltig állítom, hogy megismételhetetlen is.

A cikk eleje spoilermentes lesz, hogy kedvcsináló lehessen bárki számára, aki még nem játszott vele, ugyanakkor a második felében áttérek a történet kivesézésébe is, természetesen óriási nagy spoiler figyelmezgetésekkel jelezve ezt. Így annak is lesz olvasnivalója, aki már kijátszotta, illetve azoknak is, akik majd kijátsszak.

Játékmenet

A Spec Ops: The Line 2012-ben jelent meg, PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra, illetve azóta már Xbox One-nal is kompatibilis. Játékmenet szempontjából teljesen átlagosnak mondható, egy-két plusz megoldással. A készítők szánt szándékkal alkották meg hétköznapinak, ezzel is segítve a narratívát. De mit is jelent ez?

Gyakorlatilag egy Gears of War másolatról beszélhetünk. Mennünk kell, és ölni, akárcsak Rambonak, de vele ellentétben számunkra biztosított a fedezék rendszer használata. Ki is hajolhatunk, de akár vaktában is lövöldözhetünk emögül. Igazából ez egész használható, egyetlen hibája van, hogy ugyanaz a gomb szolgál a fedezékbe bújásra és a futásra is, ez pedig jó párszor kellemetlen helyzeteket eredményez. Igaz, az ilyen hibáknak is megvan a maga haszna, de erre majd visszautalok később.

Természetesen a fedezék mögött nem lehet örökké meglapulni, az ellenség folyamatosan nyomás alatt tart, gránátokkal, vagy speciális egységekkel (akikből nincs sok, bár az utolsó fejezetekben kissé megszaporodnak) próbál kiugrasztani. Ilyenkor vagy odébb állunk, vagy utasítjuk társainkat, hogy villanógránáttal segítsenek ki minket.

A játék alatt két bajtárs tart velünk, akik játékmechanikailag átlagosnak mondhatóak. Nem haszontalanok, ugyanakkor nem is fogják elvenni előlünk a „killeket”. Mindössze kettőféle utasítást adhatunk nekik. Az egyik a már említett villanógránát használata, bár ezt csak időszakosan vehetjük igénybe, gyakorlatilag csak akkor, ha az MI úgy sarokba szorított, hogy esélyünk sincs kitörni. A másik a támadás, ami lopakodás esetén halk hatástalanítást jelent, míg tűzharcban golyószórást.

Többféle fegyver is szerepel a játékban, azonban csak kettőt vihetünk magunkkal, plusz a három fajta gránátból hármat-hármat. Nincsenek fejlesztési pontok, sem egyéb lehetőségünk a fegyverek javítására, igaz, ahogy haladunk előre a játékban, úgy kapunk plusz felszerelést hozzájuk. Például az M4-hez hangtompítót vagy az AK-hoz gránátvetőt.

A korábban említett „egy-két plusz dolog” a homokkal való játszadozást jelenti. Mivel Dubajban játszódik a történet, ezért értelemszerűen rengeteg homokkal fogunk találkozni. Ezt pedig „lavinaként” használhatjuk fel, ha mondjuk az ellenség háta mögötti ablakot szétlőjük. Hasonló módon, ha egy áruház üvegtetőjén állnak, azt is szétlőhetjük alattuk. Illetve olykor-olykor homokviharokba fogunk botlani, ami marha jól néz ki, tényleg semmit nem látni, csak találomra haladunk és lövünk. Ugyanakkor ez nem gyakran fordul elő, szóval nem válik idegesítővé.

A történet

A játékmenet átlagossága miatt feltételezem, sokan nem jutottak el a történet végéig, így lemaradtak egy olyan élményről, ami megismételhetetlen. Ez pedig in medias res kezdődik egy helikopteres üldözéssel, aminek a végén gépünk összeütközik egy másikkal.

Ekkor pedig egy amolyan „korábban történt” narratívával a legelején kezdünk. Dubajt hatalmas homokvihar pusztította el, akit lehetett, azt evakuálták, ugyanakkor még több ezernyi civil rekedt a városban. Az ő kimentésükre küldték oda, a John Konrad ezredes vezette „átkozott 33-as zászlóaljat”. Azonban az ezredesnek egy karaván indítása után nyoma veszett, az újabb homokviharok miatt a város megközelíthetetlenné vált, illetve a rádióhullámok sem jutottak át a viharon. Később Konradot és a 33-sokat árulónak nyilvánították.

Hat hónappal ezután, mikor elült a vihar, Konrad egy korábbi üzenete kijut a városból, ebben segítséget kér és közli, hogy a kimentés kudarcba fulladt. Itt kapcsolódunk be mi a történetbe Walker századosként, aki két fős csapatával, Adams hadnaggyal és Lugo őrmesterrel vág neki az útnak, aminek a végén kiderülhet, hogy mi is történt Konraddal, a várossal és a civilekkel…

INNENTŐL SPOILEREKKEL FOLYTATOM TOVÁBB

+ a narratíva

Röviden, a Spec Ops: The Line az, ami az Apokalipszis most csak szeretett volna lenni. Az egész játékot Joseph Conrad: A Sötétség mélyén című könyve ihlette, többek közt ezért lett az ezredesnek is az a neve, ami. Sajnos azt még nem olvastam el, de ezek után tervbe van véve.

Már maga a játék is egy olyan stáblistával kezdődik, amit ha nem nyom el a játékos, akkor észreveheti, hogy a „vendégszereplő az ő maga. Ezt PC-n például a Steam felhasználónevünk beírásával tudatja velünk. Itt már gyanakodhatunk arra, hogy ez más lesz, mint a többi. Nyilván, nem áll szándékomban töviről-hegyire leírni a tartalmat, de a meghatározóbb részekben elmélyülök.

Ugye a történet végén a csavarral akkor is pofán ver a játék, ha nem is értjük meg a mögötte lévő jelentést. Hiszen végig egy árny ellen küzdöttünk, egy halott ellen, ahogy Konrad fogalmaz, az egész ok, amiért előre haladtunk, csupán délibáb volt. Gyakorlatilag átvertek minket, ezt az érzést pedig a játék ki is használja, hiszen négy fajta befejezésünk lehet. Mikor először játszottam ki, lelőttem az árny Konradot, majd megadtam magam a katonáknak, ezzel tovább folytatva az illúziót, azt, ami elől csak egyféleképpen menekülhetünk el. Az egészben az az irónia, hogy valóban újra kezdtem a játékot, többször is, tehát a poklom nem ért véget, pont úgy, ahogy Walkeré sem.

Ugye azt, hogy Konrad végig halott volt, a játék egy piszok jó jelenettel meséli el nekünk, a párbeszéd önmagunkkal, a zene, és a bevillanó jelenetek mind mesteriek. Elképesztően mellbevágó az egész. A készítők célja az volt, hogy bemutassák a háború borzalmait, úgy, hogy a részesévé váljunk. Hogy mi legyünk a felelősek érte, ne mondhassuk azt, hogy „jah, hát ez csak egy játék” vagy „ezt Walker tette”. A tükörben ennek a vitának lehetünk szemtanúi, mikor Walker magyarázkodik Konradnak, hogy ő senkit sem akart bántani, és az egész küldetés célja az volt, hogy őt megmentsék. De mindezt milyen áron? Hány embert öltünk meg? Életben hagytunk egyáltalán valakit a végére?

Konrad pedig nemes egyszerűséggel közli az igazságot, miszerint mi nem azért jöttünk ide (nem csak Walker, a játékos is), hogy megmentsünk valakit, hanem azért, mert annak akartuk érezni magunkat, amik nem vagyunk: hősnek.
Hozzáteszem, hogy a szinkron is elképesztően minőségi, a főszereplő hangját Nolan North adja, akit a legtöbben talán az Uncharted Nathan Drake-jeként ismernek, míg Konrad ezredesét Bruce Boxleitner, akit pedig a Babylon 5 John Sheridan-jeként.

Na és mindezt milyen narratívával tálalja a játék? Ha figyelmes az ember, rengeteg jelet észrevehet azzal kapcsolatban, hogy ez az egész csak Walker lázálma, mondhatni a kárhozata, ahonnan nincs menekvés. Rögtön a játék kezdése is úgy indul, hogy meghaltunk. Legalábbis ezt sejteti, de az álvisszaemlékezés miatt ez addig nem egyértelmű, amíg az egész helikopteresdi újból meg nem történik, és Walker meg nem jegyzi, hogy „ez mintha már megtörtént volna”.

Ahogyan haladunk előre, a plakátokon Konrad arcképét láthatjuk, illetve első végigjátszásnál bele sem gondoltam, de kb a harmadik fejezettől már nem is fosztogatókat, hanem amerikai katonákat ölünk. Csak őket, senki mást. És nem úgy, mint Rambo az „Első vérben”, hogy csak „akaratlanul”, hanem szánt szándékkal. Ugyebár ha nem tesszük, nem juthatunk tovább, nem „menthetünk meg” senkit, nem válhatunk hőssé.

A játéknak van egy pontja, ahonnan elkezdődik a kálváriánk, ez pedig a hírhedt fehér foszfor jelenet. Ahol ahhoz, hogy tovább mehessünk, át kell jutnunk egy amerikai táboron, amin tűzharcban esélyünk sem lenne. Itt jön képbe a gránátvető, ahol Lugo arról győzköd minket, hogy nem kell ezt tennünk, van más választás, míg Adams mellénk áll, miszerint cselekednünk kell, ha így, hát így. Bajtársaink az egész játék során a lelkiismeretünk kivetülései lesznek, még akkor is, amikor már csak egy marad közülük. Hiszen akkor ő, minket fog vádolni a másik halála miatt, ahogyan mi is tennénk.

A foszfor jelenet után vesszük fel a kapcsolatot Konraddal, és onnan kezdődik az igazi háború. Ott bomlik meg Walker elméje is, hiszen a 47 civil halálát nem tudja feldolgozni másképpen (ez is szimbolizmus egyébként, 47 civil, AK-47). Innentől válnak a töltőképernyők is vádlóvá, olyan üzenetekkel, hogy „Egyáltalán emlékszel, hogy miért jöttél ide?”, „Ma hány amerikai katonát öltél meg?”, „Még mindig jó ember vagy.” és társai. Zseniális. Komolyan, ezekért érdemes párszor fűbe harapni.
A fedezékbe bújás és a futás közös gombja miatti halálozásokkal pedig erre akartam utalni, hogy ha más haszna nem is, de a sok-sok féle üzenet elolvasásra legalább így biztos lesz lehetőségünk.

Az előrehaladás pedig hova máshova is tarthatna, mint lefelé, a pokol bugyraiba? Ha megfigyelitek játék közben, mindig lefelé haladunk a városba, nem fölfelé, de még csak nem is vízszintesen. Miután másodszorra is lezuhanunk a helikopterrel, vizuálisan is megtapasztalhatjuk, hogy már a pokolban járunk. Nincs más út, csak előre. Az utolsó előtti fejezetben pedig maga Konrad köszönt minket egy szürreális hallucináció közepette: „Üdv a pokolban, Walker. Már vártunk magára!”.

Mindezt a pokolbéli látványt egy baromi jó zenei albummal támogatták meg, azóta is rendszeresen belehallgatok mind a saját, mind a licenszelt számokba. Tudjátok, van az a zene, amit észre sem veszel a játékban, de nem is zavar. És van az, ami a játék által megteremtett hangulatot, atmoszférát, a négyzetére fokozza. Na, a Spec Ops: The Line-é ilyen.

A főmenü hasonlóan minőségire sikerült. Ahogyan haladunk a fejezetekkel, úgy változik meg az is. Az elején a zászló még nem szagatott, bár már akkor is fejjel lefelé van, ami a vészjelzés szimbóluma, illetőleg a mesterlövészünk is jól van, és a háttérben Jimmy Hendrix féle 69-ben eljátszott amerikai himnusz is jól hallható. Aztán minél mélyebbre süllyedünk, a menü is annál megviseltebb lesz, míg végül már nem marad semmi.

Rengeteg egyéb szimbolikába is bele lehetne menni, miszerint mikor Konradért megyünk fel a tetőre, a katonák a „hol van?” kérdésünkre azt válaszolják, hogy „ahol mindig volt, odafenn”, ezzel utalva arra, hogy Walker elméjében volt végig. Vagy mikor Konrad azt mondja a rádióvevőn, hogy ő „nem őrült, ugyanolyan józan, akárcsak mi”. Emellett az ellenfelek szándékosan nem arctalanok. Ha nem rögtön ölünk, hanem hallgatózunk kicsit, akkor érdekes párbeszédekbe botolhatunk bele. Bár az is igaz, hogy a fehér foszfor után már gyilkost kiáltanak, ha meglátnak, kvázi rettegnek tőlünk. Joggal.
Megjegyzem, másodszorra érdemes már FUBAR, vagy ahogy találóan lefordították a Ryan közlegény megmentésében, GEBASZ fokozaton játszani, hogy Walkerral együtt még jobban átélhessük az őrületet.

Illetőleg azt még megemlítem, hogy a játék készítői több interjúban is megerősítették, hogy amikor a játék során egy bejátszás előtt elsötétedik a képernyő, az az igazság. Ellenben mikor elfehéredik, akkor Walker hazudik magának vagy képzelődik. Már csak ezt megfigyelve is érdemes újból végigjátszani.

A játék történetének zsenialitása nem csak abból áll, hogy nagyon jól meséli ezt el, hanem abban is, hogy a játékost az egésznek a részévé teszi. Walker tragédiája nem képernyőn kívül történik, hanem a készítők szándékosan beleszőtték a játékba, hogy azt a 47 civilt mi öljük meg, a játékos. Igaz, másképp nem is juthatunk tovább, de őszintén, hányótoknak jutott eszébe először, hogy másképp akarja csinálni? Csak mentünk előre, mert ezt akartuk tenni.

Sokak ezen háborodtak fel net szerte, hogy a játék rákényszerít arra, hogy civileket öljünk, de Konrad a végjátékban világossá teszi számunkra, hogy végig volt más választásunk: „Ez az egész nem történt volna meg, ha kiszállt volna. De ön csak tört tovább előre. És mégis miért?

Magyarul a játék főgonosza, mi magunk voltunk. A játékos, a „vendégszereplő”, aki nélkül ez az egész meg sem történt volna. Aki nélkül nem égtek volna el élve civilek, és nem pusztult volna el egy egész amerikai zászlóalj. Lugo és Adams is életben maradt volna, és Walker is elnyerte volna a megváltást. Amit, mivel végigjátszottuk, csakis egyféleképpen érhettünk el, azzal, ha végzünk magunkkal. Nincs más logikus döntés, amivel kijuthattunk volna ebből a pokolból.

SPOILER VÉGE

Sajnos a játék megbukott, nem fedezték fel maguknak az emberek. Meglátták, hogy játékmechanikailag egy átlag shooter, és ezért nem is szerezték be, emiatt pedig pocsék eladásokat produkált. A kiadó következő évi bevételén ez erőteljesen meglátszott, míg a játékot készítő Yager évekre eltűnt. Legújabb fejlesztésük a Dreadnought, ami egy amolyan World of Tanks akar lenni, csak űrhajókkal. Kár értük, mert amennyi energiát belefektettek a Spec Ops: The Line-ba, az alapján még sok minden rejlene a tarsolyukban. Talán majd egyszer megtudhatjuk, mi.

Ti melyik befejezést választottátok Walkerrel? Szerintetek is mesteri a játék vagy túlértékelem? Írjátok meg hozzászólásban, szívesen beszélgetek róla.
Érdekelne titeket hasonló bejegyzés más mellőzött játékokról? Ha igen, szóljatok hozzá vagy bátran ajánljatok egyet!

 

hit counter html

53.
Nyarlako
#51: Ja akart lenni de mocskos autokorrekt, szerkesztés meg ugye túl sci-fi lenne itt.
51.
strangerthingsfan
#49: most hogy mondom ha, gyöngyszem.
50.
Scat
#48: Szerepel a listámon.
49.
Nyarlako
#48: Ha nem is gyöngyszem de most hogy mondod ha, az kellemes volt egynek.
48.
strangerthingsfan
a másik ilyen TPS lövölde gyöngyszem, méltatlanul mellőzve a Binary Domain.
47.
Duken
#27: Te vádolsz másokat közösség rombolással, de mégis téged kell moderálni...oh the irony! Talán jót tenne egy kis önvizsgálat. De gondolom mindenki más hibás rajtad kívül.
46.
Giggsy
#44: Nem, nincs a Hatodik érzékben értelme a fordulatnak. Egy rakás addig történt dolognak mond ellent. Azt most hagyjuk is egy pillanatra, hogy milyen értelmetlen koncepció az, miszerint egy szellem évekig nem veszi észre, hogy meghalt, mert nem akarja észrevenni. A koncepcióban ez van, fogadjuk el. NADE! Egyérszt Willishez hogy került a srác ügye? Az elején egy aktát nézeget a srác képével. Honnan van az neki? A srác tudja ki a szellem, ki nem, és FÉL a szellemektől. Willistől nem. Miért? Miért nem látszik SENKI lehellete Willis jelenlétében? Konkrétan a sráccal együttöltött ideje alatt is volt, hogy látszania kellett volna. És ezek most csak így, amik a film megnézése után beugrottak annak idején.

Végülis az általad adott magyarázat elképzelhető a Spec Ops esetében. Na de akkor hogy jöhet meg a csapat, ami kivonná onnan? Az is része a rémálomnak? Akárhogy is nézem, a sztori sehogy nem áll össze egy értelmes kerek egésszé.
45.
Scat
#43: Az a baj, hogy a "Haegemonia - Az Univerzum Légiói" manapság már egész biztosan nem élvezetes. Lassan húsz éves játék, ami annak idején érdekes történet volt, azt ma már elkoptatta a sci-fi. A játékmenete sem több az átlagosnál, de annak idején mindkettő lenyűgözött.

Dishonored első részét kijátszottam. Jó volt, direkt ügyeltem arra, hogy ne öljek meg senkit, hogy ne a pestises véget kapjam, de volt egy pálya, ahol valamiféle elit őrszemekkel volt tele minden, ott képtelen voltam gyilkolás nélkül átjutni. Azon az egy pályán leszámítva, sehol sem hagytam holttestet, mégis a rosszabb befejezést kaptam. Ez mondjuk zavart.

A második részt majd egyszer meglesem, nem igazán hoz lázba.
44.
Scat
#42: SPOILER

A hatodik érzék egy piszok jó film. Ott is van értelme a fordulatnak.

No de, nem a csavar a hazugság a játékban, hanem az odáig megtett út. Az egész egy pokoljárás, illúzió. Ezért nem lázadnak Walker társai, ezért hiszik azt, hogy Konrad él, és ezért nem tűnik fel senkinek, hogy a tetőn lelőtte magát.
Ki venné észre? Az egész Walker lidércnyomása, újra és újra átélve. Eleve így is kezdődik a játék, hogy "újraindulunk" az elejétől a helikopter zuhanás után.

Az a baj, hogy logikailag próbálod értelmezni az őrületet, ami nyilván fals végeredményhez vezet. Az őrület megmagyarázhatatlan, és nincs is szüksége arra, hogy definiáljuk.
43.
kamgecam
#39: Haegemoniáról szégyellem de még nem hallottam. Mindenképpen utánajárok. A Wolfenstein New Ordernek is nagyon örülök hogy mondtad mert megvan bár sosem próbáltam még ki, mert azt hittem csak egy agyatlan lövölde. Viszont most le is töltöm és kijátszom. Dishonored-t próbáltad? Nekem hatalmas csalódás a második rész pozitív értelemben. Videók alapján azt hittem közel sem lesz olyan hangulatos de most hogy játszok vele még érdekesebb, szuggesztívebb atmoszférája van mint az első résznek. (ezért sem szabad elsőre ítélkezni ..) Pedig az az egyik leghangulatosabb játék szerintem. Lehet azért jön be a DH2 még jobban mert Karnaca, Dubrovnikra (egy mocskossabb, szagosabb Dubrovnikra ) emlékeztet ahol a feleségemmel voltunk nászúton. :D
42.
Giggsy
SPOILERES LESZEK
Az a baj ezzel a játékkal, hogy a csavarjához nagyon durván átveri a játékost. Épp úgy, mint a Hatodik érzék. A csavar egy büdös nagy hazugság a végén. És nem, nem azért, mert a játékos nem jön rá, vagy mert ügyesen elfednék. Nem. Olyan, mintha a sztori megírásának végén jutott volna eszükbe, hogy mekkora szám lenne, ha Konrad végig halott lett volna. Egy rakás olyan esemény van, ami Walker hallucinációja értelmetlenné tesz. De kezdhetném akár a fehér foszforos jelenettel. Épelméjű parancsnoknak eszébe nem jutott volna egy háromfős tűzcsapattal megtámadni azt a tábort. Még képzetlen szőröstalpú terroristákkal teli tábort se, hát még egy Rangerekkel (tengerészgyalogosokkal?) telit. Simán meg tudták volna kerülni Walkerék a tábort, ha akarják, és adott helyzetben konkrétan azt is tették volna. De jó, a baj megtörtént (mondjuk az is kérdéses, hogy hogy a toszba került oda fehér foszfor, mert az aztán végképp nem olyasmi, amit egy mentésre küldött alakulat magánál hurcolászik) Walker megőrül. Elkezd rádión keresztül beszélgetni Konraddal, aki addigra már halott, katonákat hallucinál oda, ahol nincsenek... És csak ő. A többiek nem hallucinálnak. Tényleg, pusztán csak a józan paraszti eszeteket használva... a parancsnokotok HALLUCINÁL, nem az lenne az első dolgotok, hogy felmentitek a szolgálat alól, és kivonást kértek? Vagy legalább odalépnétek hozzá, hogy rászóljatok, nincsenek katonák a leszakadt felüljárón, nem beszél hozzá senki a rádión, a fellógatott emberek pedig kiszáradt hullák, nem kapálózó szerencsétlenek. Nem? Mégis mennyire lenne hülye az a katona, aki továbbra is követi a minden kétséget kizáróan eszét vesztett parancsnokát, és még csak figyelmeztetni sem próbálja, hogy elvesztette a kapcsolatot a valósággal? De jó, ezen is lépjünk túl. Ki vezette a megmaradt katonákat? Konrad halott volt. Akkor ki? Miért hitte mindenki, beleértve a CIA-s fickót (akivel a többiek is beszéltek, tehát valóságosnak kellett lennie) hogy Konrad még él? Mégis ki hagyná a parancsnoka holtestét egy toronyház legfelső emeletén egy székben ülve? Miért?

Szóval ja, próbál mély lenni a Spec Ops, de nagyon sután teszi. A csavar meg azért meglepő, mert semmi értelme nincs az addig történtek alapján.
41.
Scat
Alapvetően én meglátom a szarban a mazsolát, szóval hiába szól a hozzászólások fele egymás szapulásáról, biztos vagyok benne, hogy van aki csak azért kattint ide, mert gyűlnek a hsz-ek. Így pedig az is lehet, hogy elolvassák a cikket is.

Más kérdés, hogy a témát jól láthatóan többen nem képesek elengedni, magyarul nem különbek annál, mint akit szapulnak. De nyilván, önismerettel a legtöbb ember általában nem rendelkezik. A komment szekció csak megerősíti ezt a szomorú képet a társadalomról.
40.
Scat
#33: Az a baj, hogy a háborúban, a legtöbb bakának nincs döntési lehetősége. Parancsot követ, amit követnie kell, bármily szörnyű is. A játék is erre ment rá, Lugon keresztül ezt érzékelteti. Ugye Adams és közte van is egy vita erről a plázában. Igaz, Walker a foszor jelenet után már a saját aprancsát követte, de azt gondolom, hogy első végigjátszásnál senki sem gondolkodott el azon, hogy az tényleg Konrad hibája-e. Simán sodrodtunk az eseményekkel.

SPOILER

Igen, valóban tükröződik, de nem akartam elveszni a részletekben a cikk írásánál.

De például a korábban említett plázában van egy fa, ami tele van levelekkel és ágas-bogas, egy szavunk sem lehet. De ha felmegyünk a mögötte lévő lépcsőn, majd visszafordítjuk a kamerát, akkor már eltűntek róla a levelek, és egy korhadt törzs az egész. Ezt is betudhatjuk annak, hogy Walker az életet akarja látni, de valójában csak a halál jár a nyomában.
39.
Scat
#29: Tervben van, hogy írok még. Egész konkrétan négy van még a tarsolyomban, de a korábban ajánlott Brothers is felkerülhet rá, ha elkap a története.

Legjobb öt? Fogós kérdés, mert szerintem a kijátszott játékok felére sem emlékszem már, ráadásul egyes műfajokat tudatosan kerülök is. Ez egyébként egy jó blog téma, könnyen lehet, hogy egyszer lesz ebből egy cikk.

De sorrend nélkül pár példa. A Haegemoniát én gyerekként nagyon szerettem, lenyűgözött az egész, és bár a folytatás már nem kapott történetet, annak idején még a készítők honlapjáról el lehetett érni egy kb 50 oldalas novellát, ami a második rész sztorija lett volna. Nagyon frankó volt, kár érte.

Vagy például a Wolfenstein New Order, mert úgy ötvözte a 80-as évek túlzó B-filmes akciófilm kliséit, hogy egy klassz világot teremtett hozzá, és a főhős már a mai kor gyermeke, belső gondolatokkal, kétségekkel, vágyakkal, nem pedig egy Rambo vagy John Matrix, aki még a boltba menet is megöl pár embert.
Ellenben az Old Blood gyenge lett, ez a zombis beleerőltetés nem állt jól az új narratívának. A New Colossushoz meg még nincs gépem, de ha lesz, mindenképp beszerzem.

Azt hiszem, nem sorolok fel még hármat, így is bő lére eresztettem már :)
38.
godach
#36: Eljátszottuk már ezt 1x-2x-3x és nagyonsokszor. Hol az az indokod, hogy kicsit spicces voltál, hol az az indokod, hogy IGN-ről jöttél. Tárgyaltunk erről privátban, hírek alatt és most odáig jutottunk (többesszámban mondom, mert mélységesen sajnálom, hogy én még most sem tudok leállni) hogy immár a blogok alatt, amiben több órányi munka van és játékostársaink készítik, szívvel és lélekkel, ez alatt is ezt csináljuk.

Az, hogy neked sz*r napod volt nem magyarázat mindig. Bocsánatot kértem... Tudod hova tedd a bocsánatod? Egyszerűen nem vagyok kíváncsi rá, és szerintem itt senki sem (amiért ismét csak saját részről kérek bocsánatot).
Volt olyan haverom (immár) akivel Gamestar-on meg akartuk ölni egymást. Annyira szidta a PS-t. Volt hogy jogosan, de legtöbbször úgy, és olyan formában mint ahogyan te az MS-el de inkább azok felhasználóival teszed. És tudod mit? Ugyan úgy elbeszélgettem vele privátban. Ugyan úgy elmondtam neki, mennyire zavar engem PS felhasználóként az általánosított véleménye. Azóta jó barátok vagyunk. Neki, nem változott a véleménye, de tiszteletben tartja hogy engem mint felhasználó zavar, ezért megválogatja a szavait. Én pedig nem hozok fel neki olyan témát. Jó barátok vagyunk! Azóta, tudom a "személyazonosságát", tudok róla sok mindent és tartjuk a kapcsolatot. Persze, nem összenőve, de azért 2 havonta, dumálunk egy fél órát.
Nagyon örülök neki, hogy megismerhettem egy olyan embert benne, akivel bár nem értünk egyet, tiszteletben tartjuk egymás véleményét. Mert nem menthetetlen. Te, te az vagy...
37.
McDuff
#36: Kölcsönös tiszteletről papolsz, de hol volt az amikor idejöttél és "idesz.rtad a küszöbre a mondandódat" aminek semmi köze a cikkhez csak a tüzet szíttad vele? Akármelyik hírnél a fő oldalon hozzászólhattál volna így, mint említették, de te ezt nézted ki. Ha meg célzottan irányult vki felé (de gondolom nem Scat felé) akkor rendezzétek privátban. Lehet itt olvasni épp elég sz.rságot, ne hozzuk már ide ezt a blogok alá is, sztem ezt mások nevében is mondhatom...Köszöntem! És OFF vége.
36.
kamgecam
#34: Nem is vagyok büszke, mint írtad bocsánatot kértem. Ezek után ezt a hangnemet amivel illetsz erős túlzásnak gondolom. Tudod emberek vagyunk, lehet Te töéletes vagy, én bizony van hogy hibázok. De belátom legalább és megyek tovább! :) Lehet Te is picit rosszabb idegállapotban voltál most azért keltél ki magadból , de semmi gond van ilyen! Nem vagyok rád zabos, annál több kedves emlékem és jó kapcsolatom kötetett itt a gk-án, gondolom neked is!
35.
godach
#34: Hagyd. Be jön molyosan, parádézik kicsit este (gondolom nincs neki kin kitölteni a bosszúját) és burkoltan szítja a tüzet. Aztán mint akit kicseréltek, még áldozatként tünteti fel magát. Valami gond van nála.
Sokkal jobban haragszom magamra, hogy nem bírtam türtőztetni magam, pedig rég tudom kezelni a fajtáját...
34.
McDuff
#31: Mert a TIED idevaló volt????? Felelj, IDEVALÓ VOLT!? És ne, ne magyarázd meg hogy az utolsó egy mondatodban dicsérted a cikket, meg hogy bocsánatot kértél, meg mert balherére léptél felkeléskor ,meg jaaajj ign-ről jöttél ide, ki érdekel?! Mondjad akkor azoknak. Erre amit itt levágtál, én g.cire nem lennék büszke. Azt most meg itt mártírkodsz meg nyalsz... milyen gyerek vagy, te jó isten...téged kéne moderálni, kb mindenhol.

Soha semmilyen formában nem szoktam kikelni magamból az oldalon, néha-néha kommentelek csak, és akkor sem állok bele senkibe, de ezt a nettó parasztágot már én se tudtam ignorálni. Sajnálom, hogy ezt itt kellett megtennem.
33.
McDuff
Szerintem vagy 3x kitoltam életem során, utoljára nem is oly régen, sztem 2 éve, pont azok hatására ennyiszer amiket te is felsoroltál, a kis részletek, na meg ugye a több befejezés. Egyszerű a játékmenete valóban, gyorsan tanulható és kiismerhető, sok lehetőség nincs benne, de a környezet (mármint a lerobbant Dubaj), a hangulata és a sztori nálam kitartott addig hogy végére érjek, nem is egyszer (amúgy nehéz fokozaton rendesen van kihívás is, úgy is végignyomtam :)
Talán tényleg az a "legnagyobb erénye", amit már említettek korábban, hogy senki bele se gondolna, hogy milyen brutál-pofánbaszós játék ez ha csak a gameplay-t nézzük. Én se gondoltam anno amikor a trailereket néztem, sőt, azt hittem hogy egy co-op játék lesz, haverral elökörködünk vele majd...nagyot tévedtem.

Ami negatívum nálam, hogy rövid, mármint nekem ez teljes árat megjelenéskor nem ért volna meg, de inkább úgy fogalmaznék (mert amúgy pont jó a kampány hossza), hogy kevés a tartalom. Egy CoD-ban is van ütős single, de utána még ott a multi hónapokra, itt ezt ne is említsük. A másik a grafika ami amúgy nem rossz, de pazar is lehetett volna, hogy ha UE3.0 hozzáértő kezekbe kerül.
A 3. ami inkább csak ilyen jó lett volna ha lennének benne: döntések. És nem csak a végén. Ha én úgy gondolom hogy ezeket az embereket nem akarom megölni hanem megkerülöm pl, akkor döntsek úgy. Ez kicsit álszent, hogy akkor is rámerőlteti a játék a gyilkolást amikor én már nem akartam (a vége fele már nagyon nem akartam :)

Ja és kis fun fact: a foszforos aknavetős résznél végig tükröződik az arcképünk a kijelzőn, éreztetve ezzel hogy ezt csak is mi csináljuk és mi vagyunk a felelősek.

Köszönöm az írást!

U.I.: szépek vagytok vadparasztok, állva tapsolok, sikerült ide is elhozni a GK "krémjét" ráadásul úgy hogy a blogban egy büdös szó se esik arról amin itt egymás torkát akarjátok elharapni. Híreknél csináljátok ezt, csináljátok, de így telibe sz.rni vki munkáját és szájkaratés fórumot alkotni ide is, az igen. Rohadtul nem is érdekel titeket mi ennek a blognak a témája csak kellett egy üres hely ahol elölről lehet kezdeni az egészet és még az oldal tetején van. Azt majd lesz itt is 100 komment amiből 90 db ez. Kár hogy az író nem ilyen figyelemre vágyott...

32.
#30: Olajat a tűzre, zseniális.

De egyetértek, immár 13 év olvasás után nekem is elegem lett ebből az oldalból.
31.
kamgecam
KÉRNÉM A TISZTELT MODERÁTORT HOGY CENZÚRÁZZA A SZEMÉLYESKEDŐ, LENÉZŐ, BUNKOZÓ KOMMENTEKET! Nem idevalóak. KÖSZÖNÖM!
30.
Duken
#29: Mit akarsz tök jó kis forgalmat csináltatok a srácnak hogy így marakodnak veled!:D Bár szerintem is túlzásba viszed az érzékenységeddel de csak véleményt mondtál az első komidban mire olyan ocsmány módón neked estek. Nem neked kéne sajnálkoznod! Undorító az ami itt gamekapcson megy. Valakinek nem tetszik amit mondasz és mocskolódnak. Nekem se tetszik sokszor amit mondasz de ne kezdelek el emiatt habzó szájjal ugatni. Legfeljebb annyit mondok csacsiság amit írsz.Rettentő megalázó és szomorú ez a hozzállás. Viszont így legalább én is elolvastam a blogott!
29.
kamgecam
Most hogy a vádaskodásokra éas az engem ért személyes támadásokra válaszoltam amire eme remek blog felületét felhasználták bizonyos farizeusok, merem remélni hogy ezentúl a cikkeddel foglalkoznak tisztelt Scat, mert megérdemelné és békében hagynak! Kérem privátba jelezze akinek személyeskedő mondandója van. NE ITT!!! OFF vége! Egy kérdés:- Írnál még ilyen alulértékelt gyöngyszemekről? Csak mert én nagyon szerete k ilyen játékokra bukkani és beszerválni őket! Illetve mik a kedvenc játékaid? Mondjuk a TOP 5? Köszi és örültem! :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...