Fülszöveg

Egy hatalmas szárnyas hüllő repül Pétervár felett keresi a kétlábúakat, akik időnként kibújnak valami lyukból a felszínre, és nagyon szereti a húsukat. Meglátja őket, s már készül lecsapni, amikor egy golyó szétloccsantja a koponyáját.
A rettenthetetlen sztalker, Dárda, aki ezúttal is hiba nélkül végezte el a munkát, már tovább is állna, de egyszer csak minden eddiginél veszélyesebb feladattal akarják megbízni. A metró lakói valahonnan Kronstadt felől értelmes fényjeleket láttak: talán emberek vannak ott, akik szintén életben maradtak.
Expedíciót kell vezetni oda, s kideríteni, hogy vannak-e túlélők a metrón kívül is.
Dárda kelletlenül ugyan, de vállalja az expedíció vezetését csak azt kéri, hogy magával vihesse a tizenkét éves Glebet, akit először ezen az állomáson látott...
A szörnyűséges kalandokkal teli expedíció során Gleb felnőtté válik, s nemcsak a felszín romba dőlt világát ismeri meg, hanem az emberek lelkében lakozó szörnyetegeket is.

Mi is ez?

Aki olvasta már a 2033-at vagy annak folytatását - amit én még nem - valószínűleg eltöprengett azon, hogy jó, jó, Moszkvában nem vidám az élet, na de máshol?

Ez sok olvasónak eszébe jutott, ezért megkérdezték Dmitry Glukhovsky-tól, hogy mit szólna hozzá, ha megírnák a szülővárosuk, lakhelyük történetét, a Metró univerzumba? Az író lelkesen fogadta az ötletet, hiszen az ő könyvét is az olvasók formálták, lévén először a honlapjára tett fel mindig egy-egy fejezetet, amelyet a visszajelzések következtében folyamatosan formált, hogy még izgalmasabb legyen a könyv. Szerintem sikerült ezt elérniük.

A bejegyzés témájául szolgáló könyv is egy, ezek közül - ha minden igaz, már több mint 40 készült, a legjobbak közül, pedig az Európa Könyvkiadó évi 2-3-at kíván megjelentetni. A helyszín pedig Oroszország, azon belül is Szentpétervár.

A cselekmény
(spoilermentes)

A fülszövegben szereplő hüllőt néhány oldal után hidegre teszik, így könnyen kitalálható, hogy a főszál a fényjelek kutatására, és a remény utáni hajszáról fog szólni, miszerint lehetnek más túlélők is.

Nos, a könyv fele olyan hosszú, mint a Metró 2033, ám megkockáztatom, hogy még így is sokkal izgalmasabb. Hiszen az alapműben rengeteg filozofálást olvashattunk Artyomon keresztül, ami bár az esetek többségében érdekes volt, néhol személy szerint már nagyon untam. Itt viszont nem lesz ilyen, a cselekmény magával sodor, és nem sokszor lesz időnk szusszanni.

Két főszereplőnk lesz, Dárda és Gleb. Eleinte tartottam attól, hogy Gleb egy kolonc lesz, és csak a végén derül ki, mi a szerepe, azonban ez nem így lett. Megvan az ő helye is a történetben, nélküle nem lenne teljes, ráadásul egy pillanatig sem bosszantó a jelenléte.

Természetesen az expedicíóra nem indulhatnak el ketten, így hát velük tart egy kisebb csapat is - vagy ők mennek a csapattal, nézőpont kérdése. Ami azt illeti, nehezen szoktam tudni megjegyezni a csapattagok nevét, mind könyvekben, mind filmeben, sorozatokban, hiszen általában nem jutnak sok szerephez, lévén ágyutöltelékek csupán. Nos, ennél a regénynél fordult velem először, hogy sikerült megjegyeznem a neveket, és a hozzátartozó személyiségeket is - a neveket felsorolni könnyű, de tudni, hogy ez a kinézetű figura ki is pontosan, már nem annyira az.  A kompánia között működik a dinamika, a köztük zajló ugratások is illenek a helyzetekhez, nem érződik erőltetettnek.

Az ő utazásukról lesz szó, és persze arról, hogy mi is várja őket Kronstadtban.

Benyomás

Az elejétől a végéig izagalmas volt, mindig volt benne annyi fordulat, hogy előhozza belőlem a "csak még egy fejezet" érzést. A végén lévő csavar miatt pedig simán újraolvasható, akár rögtön is. Külön tetszett, hogy az alapművel ellentétben, itt a szereplők beszélnek arról, mi is történt velük, mikor "bekövetkezett a katasztrófa". Sőt, a különböző helyszínek, ahova jutnak, szintén mesélnek a saját, fájdalmas történetükről - a naplóbejegyzés volt a kedvencem. Tetszett az is, hogy nem időznek sokat a metróban, hamar nekivágnak a küldetésnek, nem telik el több tucat oldal a készülődéssel.

Abszolút megérte elolvasnom, egy nagyon jó élménytől foszottam volna meg magamat, ha kihagyom. "A fény felé" egy trilógia nyitánya, melynek a második részét már szintén kiadta az Európa Könykiadó.
Sajnos azzal én még nem rendelkezem, ellenben a római metróval foglalkozó "Az ég gyökereivel" igen, így abból hamarosan várható egy újabb ajánló. De előtte még befejezem "A vas birodalmát".

Free Counters

Ui: A középre zárás megoldását még mindig várom.