Könyvajánló - John Scalzi: Szellemhadtest

„Először is, mindenkinek, aki azt hiszi, hogy folytatást írni könnyű lenne, mert az univerzum már kész van: Muhahahaha. Heh. Nem.”

 

Fülszöveg

Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket… elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak.

 
Az amerikai kiadás borítója

"Képzeld el, milyen lenne az, ha minden faj a legnagyobb fogyatékossága után kapná a nevét. A mi nevünk az „arrogáns” lehetne."


Cselekmény

Nos, az első idézettel egyetértve, nehéz úgy ajánlót írni egy folytatásról, hogy ne legyen spoileres annyira, hogy tönkretegye az előző rész(ek) felfedezését azoknak, akik bele kezdenének ebbe a regényfolyamba – na, az ilyen mondatok megalkotásáért éri meg annyit olvasni.
Mint a fülszöveg is sejteti, ebben a részben már kiszélesedik az univerzum, újabb fajokat, intézményeket, szokásokat ismerhetünk meg, ezzel egy kicsit eltérve az első résztől. Elvégre abban John Perry kalandjait olvashattuk, amelyeken keresztül „kevés” konkrét dolgot tudhattunk meg, hiszen ebben a kitalált világban a legnagyobb mozgatórugók…a titkok. Persze ez ott nem észrevehető, minden szükséges infót megkapunk, mégis, ebben a részben olyanokat is megismerhetünk, amit ott csak futólag. Példának okért a címadó Szellemhadtestet.

Nem árulnám el, hogy pontosan mi is az, legyen elég annyi, hogy az az emberiség különleges alakulata, melynek működését, és besorozási rendszerét, küldetései természetét ezen részből tökéletesen megismerhetjük. Illetve értelemszerűen grandiózusabb lett a történet az előző részhez képest.

 "- A legtöbb ember a te korodban még ott tart, hogy éppen ráérez a levegővételre és a szarásra.
Jared egyeztetett az AgyGépével.
– Az egyiket épp most is csinálom.
Cloud elnevette magát.
– Most először hallok valami vicceset egy magadfajtától.
– Jared átgondolta a hallottakat.
– Nem vicc. Az egyiket tényleg épp most is csinálom.
– Erősen remélem, hogy a légzés az."


Karakterek

Sajnos ezúttal nélkülöznünk kell John Perry-t, csupán említés szintjén szerepel csak. Helyette megkapjuk Jared Dirac-ot, aki a szellemhadtest újonca lesz, ám később túllép ezen a szerepkörön. Különleges helyzete okán, ő még a különlegesek között – így nevezik a hadtest tagjait – is különleges – szóismétlés level 99. Bár ő is egy új világba csöppen bele, akárcsak John Perry, mégis, kifejezetten másképpen áll hozzá ehhez. Jarednél inkább az öntudat, a lélek, az emberség részét ismerhetjük meg a világnak, hiszen személyiségéből kifolyólag őt ez foglalkoztatja. Nem kell megijedni, ez nem jelenti azt, hogy filozofikus irányt venne a regény, viszont mégis elgondolkodtat.

Ezúttal olyan mellékszereplők tűnnek fel a könyvben, akiknek hosszabb „jeleneteik” vannak a korábbinál, emiatt sokkal érdekesebbek is. Caine adminisztrátort már rögtön az elején megismerjük, vele kapcsolatban az író „el is süt” egy klasszikus csavart, amit tapasztalt sci-fi olvasók már az első fejezet vége előtt kitalálnak – aki addigra nem, annak az első fejezet végén kifejtésre kerül, hogy mire is gondoltam. Különleges helyzete miatt rettentő jó részeket kap a későbbiekben.

Jane Sagan-t már az első részben megismerhettük futólag, itt már árnyaltabbá teszi őt Scalzi. Személy szerint őt átlagosnak tartottam, bár el kell ismernem, jelenléte megkerülhetetlen a történet szempontjából. Feltűnik még Harry Wilson is, mint az adminisztrátor asszisztense, akit ugyanannyira ismerhetünk meg, mint a Vének háborújában, nem különösebben lesz kidolgozottabb a karaktere, igaz, a szerepe ezt nem is kívánja meg.

 
A magyar változaté

"Nem a jó világegyetemben élünk."


Benyomás

Végül a kedvenc részem, milyennek is találtam a könyvet? Oltárinak! Mindig meglep, hogy hiába nincsenek Scalzinak olyan ötletei, mint PKD-nak – sajnos neki a regényei már sok kívánnivalót hagynak maga után, de az ötletei zseniálisak -, és nem is olyan csavarosak, mint egy "A tűz és jég dala", mégis, elképesztően élvezetesen ír. Iszonyúan szórakoztató.

A Szellemhadtest hangvétele más lett a Vének háborújához képest, persze a humor ebből sem hiányozhatott, ettől függetlenül más. Grandiózusabb, mélyebb, kissé talán komorabb is, de működik.

Érdekességképpen jegyezném meg, hogy Scalzi nem tervezte, hogy folytatást ír a Vének háborújához – aztán már hova jutott azóta -, de ez egyáltalán nem észrevehető a könyvön. Bár karakterek szintjén újít, a megalkotott univerzumhoz pont annyit és pont úgy tesz hozzá – néhol rettentő részletesen, néhol felületesebben -, hogy lebilincselje az embert.

Az első részhez hasonlóan ezt is úgy zárja le, hogy ne kiáltson folytatásért, mégis lehetséges legyen.

Az előző könyvhöz képest hosszabb lett, 290 oldalon keresztül élvezhetjük az újabb szeletét ennek az univerzumnak szintúgy puhafedeles kiadásban. Fordítói fronton váltás történt, ami egyetlen sarkalatos ponton vehető észre, méghozzá, az angolul "BrainPal" magyarításánál. Korábban ezt "FejGép"-ként sikerült lefordítani, itt viszont már "AgyGép"-ként szerepel, és a későbbi részeknél is az utóbbi változatot használják. Személy szerint rettenetesen bosszant, ha egy regényfolyam egyik részében megváltoztatják az elnevezéseket a korábbihoz képest, de mivel itt ez az egyetlenegy dolog lett más, ezért túlléptem rajta – "A tűz és jég dalánál" már jobban elszaladt a ló a fordítóval, de az már másik kiadó, másik stílus.

Ettől függetlenül élvezetes, olvasmányos a fordítás, bár az elütések továbbra is megmaradtak, igaz, ritkultak.
További idézeteket a könyvből, itt találhattok.

 

Végezetül egy számomra örömteli hír, a legújabb - és egyben eddig az utolsó - kötet, mely magyarul az Árnyékszövetség nevet fogja viselni, amit korábban jövő év elejére ígértek, idén, november 24-én fog megjelenni! - az eredeti kiadás 2015 nyarán volt, tehát rendkívül hamar olvashatjuk magyarul. Részletesebben az Agave kiadó bejegyzésében olvashattok erről.

 

Korábbi részek ajánlói:
Vének háborúja

 

Free Hit Counter
Free Hit Counter

3.
Scat
#1: Az ajánlóm olvasása óta ki is olvastad a Vének háborúját? Hű, akkor nem csak engem fogott meg :)

#2: Remélem is, hogy nem léptem át :)
2.
Szokásos profi írás lett, köszönet érte! Mindenesetre valóban nehéz folytatásról írni, könnyű elmorzsázni egy-egy spoiler-t az olvasóknak de szerintem nem lépted át a határt ha engem kérdezel XD
1.
Gykrizsi
Ebbe is belekezdek amint tudok. A Vének háborúját pár nap alatt letudtam, nagyon jó kis könyv volt, alig tudtam letenni.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...