Az elmúlt évek nem múltak el nyomtalanul és így bizony Max is rendesen megöregedett. Persze ez nem jelenti azt, hogy megváltozott volna. Továbbra is megkeseredett alkoholista, aki remekül bánik a fegyverrel. New Yorkot és rendőrséget viszont ott hagyta és helyette Brazíliában lett testőr egy milliárdos családnál. Vajon jót tett a helyszínváltás? A noir még mindig jelen van?

Ki ne emlékezne a New Yorki sötét, havas éjszakára a második részből? Ezúttal is kapunk egy icipici kóstolót belőle (kár, hogy ezeknél a visszaemlékezéseknél viszont nincs igazi történet), viszont az új helyszín merőben más. Sao Paulo-ban általában derűs, napsütéses idő van. De ettől még nem kell leírni, mivel a játék során rengeteg érdekes helyszínt tudunk meglátogatni. Luxus jachton, discoban, lepukkant drogtanyákon, nyomor negyedeken vezet át az utunk. Mindegyik helyszín különbözik a másiktól, újat tud mutatni és bizony nem lesz okunk panaszra a látványra. Igen részletesen ki van dolgozva a világ és bizony már most lehet sejteni, hogy majd az új GTA rész mennyire ütős lesz. Szerencsére a fizika is remekül teljesít. Az ellenfelek oda kapnak, ahol eltaláljuk őket, rengeteg minden leamortizálható, így egy egy tűzharc után komoly romokat hagyunk magunk után.

Maxel ezúttal már fedezékbe is lehet bújni, kell is ez az segítség, mivel e nélkül hamar meghalnánk. Viszont ettől még ne legyünk nyugodtak. Sok fedezék szétlőhető, az ellenség sokszor próbál oldalba kapni, így nem mindig az a legjobb ötlet ha egy helyben maradunk. Sajnos azonban kedvenc ex-zsarunk az egyik fedezékből a másikba ugrást már nem tanulta meg.

A bullet time természetesen megmaradt. Vagy simán belassítjuk az időt, vagy ugrással lassítjuk be. Ez utóbbi szerintem jóval kevésbé hasznos, mint az előző részekben. Ritkán is alkalmaztam. A harmadik lassítás pedig a last man, azaz utolsó esély a halál előtt. Szerencsére Max most se gyógyul automatikusan, csakis gyógyszerek segítségével. Ha sok találtatok kapunk be, de van még nálunk fájdalomcsillapító, Max nem hal meg, hanem kap egy esélyt. Az idő belassul és ha sikerül lelőnünk azt aki utoljára belénk lőtt, akkor Max túléli. Persze egy adag gyógyszer bánja ezt. Nem rossz dolog ez, bár van vele problémám. Mégpedig az, hogy ilyen esetekben nem lehetet újrakezdeni az adott pályaszakaszt (szerencsére sokszor ment a gép). Jobb esetben hamar kitudjuk lőni az ellenséget, rosszabb esetben (ami sokszor előfordul) ezt nem tudjuk megtenni, mivel ha Maxet hátulról vagy oldalról találják el, akkor bizony még oda is kell fordulnia, ami sok idő és nem biztos, hogy időben kitudjuk lőni a támadót. Ilyen esetben meg kell várni míg Max meghal és csak ezután jöhet a restart. Ha már gondok. Szerencsére nincs túl sok bug, de azért belefutottam párba. Háromszor teljesen lehalt az egész, egyszer nagyon fura kéztartást vett fel Max és olyan eset is volt, hogy elment a hang. Szerencsére nem nagy gondok és egy restart mindig megoldotta a problémát.

Szóval a helyszín kidolgozottsága remek, a változatosságra se lesz panaszunk (több igen ütős scriptelt jelenet is van), de vajon milyen a történet? Meg maradt a noir hangulat?

Nos, nem rossz, nem rossz, sőt, a mai alkotás között igencsak kitűnő, viszont személy szerint nem éreztem azt az igazi drámát és noirt, mint az előző részekben. Valószínű azért, mivel a megvédendő, megmentendő személyek nem igazán állnak Maxhez közel. Milliárdos csemeték és feleség. Gondolom mindenki emlékszik az első részben a vércsíkon rohangálásra, miközben a háttérben egy csecsemő sír. Ilyen szellemi sokkolást nem kapunk. A játék második felében kezd inkább igazán beindulni a történet. Akkor válik kacifántossá és akkor éreztem úgy, hogy Max már jobban kötődik egy egy személyhez. Dráma, vér és brutalitás lesz rendesen, ettől ne féljetek. Az átvezető jelenetek pedig nagyon rendben vannak (bár volt, hogy zavart az villódzó effekt). Onnan pedig, hogy kopaszok leszünk (amit a trailerekben is láthattunk) Max igazán bedühödik. Ekkor teljesedik igazán a játék. Megyünk előre, fedezékbe húzódunk, kihajolunk, benyomjuk az időlassítást, kiosztunk pár fejlövést, visszahúzódunk, újratöltünk, kiugrunk az omladozó fedezék mögül, kilövünk pár felénk rohanó fegyverest és közben érezzük Max összes dühét ami a sok év alatt felgyülemlett benne.

Az új rész története nem olyan kacifántos, nincsenek benne nagy meglepetések, viszont végig élvezetes és igazi akció film érzete van az egésznek. A harc pedig továbbra is élvezetes, bár akkor lesz igazi ha hardon játszatok, mivel ilyenkor tényleg oda kell figyelni minden apró bekapott sebesülésre. Nem egyszer kezdtem újra egy egy szakaszt, mivel úgy érzetem, hogy ezt meglehetne jobban is csinálni. Igen, ezt imádtam anno is. Hogy minden egyes szobát tökéletesen, sebesülés nélkül próbáltam megcsinálni, mivel sose lehet tudni, hogy mikor lesz szükség a gyógyszeradagra.

A nehézség egyébként sokféleképpen állítható. Alapból három van (végigjátszás után még plusz kettő nyílik meg), de ráadásként a célzásrásegítést is lehet skálázni, illetve kikapcsolni. De ahogy már mondtam: hard és free aim! Ez az igazi!

A végére hagytam a soundtracket: felcsendül a rég theme, az igazi élvezet, de ezt főleg a menüben fogjuk hallani. Nem illene ez a zene ebbe a játékba. Sajnos. Helyette meglepő, Maxtől idegen, korszerű zenét kapunk. Ettől függetlenül nagyon igényes zenék, amik tényleg elmennének akár egy discoban is. A legjobb érsz szerint egyébként a reptérnél csendül fel.

Max Payne már nem a régi, de továbbra is must have kategória. Ha teheted mindenképp próbáld ki!