Scoo

Scoo

?/F
Moderátor
üzenetet írok neki

Card Hunter teszt

Link másolása
A Magic: The Gathering-et ötvözték a Dungeons & Dragons-féle szerepjátékos érzéssel egy ingyenes játékban. Vajon milyen játék sült ki belőle?

- A barlangba belépve egyből megcsap benneteket az elmúlás jellegzetes szaga, de mintha a bűz mögött füstszagot is éreznétek. Mit tesztek? - kérdezte a Kalandmester.
- Meggyújtom a fáklyákat és elindulunk befelé.
- A hideg, nyirkos barlang meredeken lejt lefelé és ahogy egyre bentebb mentek egyértelművé válik, hogy valaki tüzet gyújtott odabent. Hamarosan zsivajt hallatok és egy forduló után meg is látjátok az okát. Öt goblin süt nyárson kétes eredetű húst, miközben az elkészült mócsingok felett marakodnak.
A Kalandmester dob.
- Nincs szerencsétek. Az egyik mócsing felétek repül és így a goblinok felfedeznek benneteket. Egy pillanat kihagyás után egyből nektek rontanak. Mit tesztek?
- Előveszem a pallosomat és megrohamozom őket.
- Az íjammal megcélzom a legközelebbit.
- Elkezdem a tűzgolyó varázslat mantrázását.

Az idősebbek biztos emlékeznek arra a korszakra, amikor a szerepjáték azt jelentette, hogy pár haverral körbeülve egy asztalt, egy eszméletlen vastagságú szabálykönyvet lapozgatva éltünk át olyan kalandokat amiket a Kalandmester talált ki nekünk saját kútfőből vagy pedig egy modult felhasználva. Egy ilyen kaland több napig is eltarthatott és bizony a képzeletünkkel teljesen bele is tudtuk élni magunkat. A grafikai fejlődés azonban háttérbe szorította ezt a játékfajtát, de persze mondanunk se kell, hogy igazából mennyire más egy MMORPG hangulata, mint egy ténylegesen élő személyekkel megvalósított szerepjáték. Utóbbiban ha nem tudod legyőzni az ellenséget nem a monitort szidod, hanem a kockákat átkozod vagy pedig a Kalandmestert fenyegeted meg halálosan. Ezt a hangulatot próbálja visszahozni a Card Hunter.

A fejlesztő a Blue Manchu, egy újonnan alakult csapat, viszont olyan veteránokat is találhatunk közöttük, akik anno a Bioshockon, a System Shock II-n, a Thief-en vagy épp a Magic: The Gathering születésénél voltak jelen, így nem nevezhetőek kezdőknek.

Kezdjük a legfontosabbal: A Card Hunter egy free-to-play játék, ami a böngészőből futtatható, azaz nem kell hozzá letölteni semmit se. Típusát tekintve pedig olyan, mintha a Magic: The Gathering-et ötvözték volna a Dungeons & Dragons-al és ez az egészet táblás társasjáték formájában adták volna ki. Hogy kell ezt elképzelni?

A játékban három hőst irányíthatunk: egy harcost, egy varázslót és egy templomos lovagot. Választhatunk, hogy emberek, elfek vagy törpék lesznek e, valamint a nemüket is megadhatjuk. Ezután lép be a képbe a kártyagyűjtögetés. A hőseink ugyanis különböző tulajdonságokkal, fegyverekkel bírnak és mindegyik ilyenhez különböző kártyalapok tartoznak. Egy egyes szintű kardban például olyan kártyák szerepelhetnek amik 3-as sebzést okoznak egyes távolságra, míg egy kettes szintű szuronyban lehet már olyan kártya is aminek nagyobb a hatótávja és a sebzése is. A játékban használt paklink tehát abból áll össze, hogy milyen fegyvereket, eszközöket aggasztunk hőseinkre. Ilyeneket pedig minden egyes nyert csata után kapunk, de természetesen véletlenszerűen.

A csata maga körökre osztott. Kapunk egy négyzethálókra osztott térképet, a gép elhelyezi rajta az egységeket és már indulhat is az összecsapás. Egy körben csak egyszer tudunk cselekedni, így jól meg kell fontolni, hogy vajon a varázslónkkal húzódjunk hátrébb vagy pedig a harcosunk induljon a segítségére. Feltéve, ha kapunk olyan kártyát. Ha kevés harci kártyát rakunk bele, akkor megeshet, hogy hiába áll ott előttünk az ellenség, minálunk csak gyógyító kártyák vannak. Természetesen vigyázni kell a hőseinkre, hiszen ha az egyik meghal, akkor az ő kártyáit már nem játszhatjuk ki. Mindegyik hős csak a saját kártyáit használhatja, de az egységek egymáshoz viszonyított helyzete se mindegy. Azon felül, hogy a kártyáknak van egy hatótávja, az is számít, hogy rálátunk e az ellenségre vagy sem, mivel vannak akadályozó tényezők.
A pakli összeállítása és az, hogy mit teszünk az adott körben, teszi a játékot igazán taktikussá, de természetesen nagy szerepe van a szerencsének is, ugyanis nem mindig olyan lapokat kapunk amiket szeretnénk. Ráadásul minél fejlettebb egy karakterünk annál többféle lapja lehet és mivel csomagokban kapjuk őket, sajnos olyan is közéjük kerül amit egyébként nem szeretnénk.

Hogy jön ide a fent említett szerepjáték hangulat? Elsőssorba a dizájnban. Az egész játéktér egy asztalon játszódik, amin lehetnek szétszórt dobókockák, kólásüveg, pizza szelet, stb. Maga a játéktér ténylegesen egy tábla az asztalon. Egy kétdimenziós tábla. Nekünk kell a képzeletünkkel megtöltenünk. Hőseink és az ellenségek pedig kartonfigurák.
Minderre jön még rá az, hogy kampányban szerepjáték modulokat játszunk. Mindegyik elején kapunk egy kis leírást és a Kalandmester is hozzáfűz pár mondanivalót, van amikor teljesen játékon kívül, például, hogy hol késik már a pizza. Ha már pizza. A játékban arannyal lehet vásárolni, de ha valódi pénzt akarunk a játékba belefektetni, akkor nem aranyat kell venni, hanem pizzát. A pizzát át lehet váltani aranyra vagy el lehet költeni más egyéb dolgokra is (új figurák, exkluzív modulok, jobb loot, stb). Mindenesetre a játék nem követelőző, ha nem akarsz egy forintot se rá szánni, akkor se kerülsz hátrányba.

A multiplayer körülbelül ugyanúgy működik, mint a single, annyi különbséggel, hogy mindenki egyenlő szinten indul. Az igazi különbségek itt azon jönnek ki, hogy ki milyen hőst válogat be és, hogy milyen paklit állít össze. Sajnos nagy hibája a játéknak, hogy nincs benne co-op mód, pedig talán ez adná át igazán a szerepjátékos érzést, hiszen az lenne az igazi ha egy baráttal karöltve irtanánk az ellent és szidnánk közösen Fortunát.

Ha ezt kijavítják, akkor nagyon nem lehet belekötni a játékba. Nem kell hozzá nagy angoltudás, a játékmenet roppant egyszerű, viszont hosszabb rövidebb óráig kellemesen leköti az embert.
Ha kiadnák társasjáték formájában már rohannánk is megvenni és összeverbuválnánk a régi gárdát egy újabb, több órás, pizzával és sörrel kísért csatára. Azt hiszem ez egy igen erős dicséret.

A játékban sok potenciál van. Remélhetőleg egyre több tartalmat és lehetőséget fogunk még kapni, hogy a későbbiekben se unjunk rá.

Mivel ingyenes, próbáljátok ki ti is a következő címen:

http://www.cardhunter.com/

 

Free Counter

4.
4.
Scoo
Én munka közben szoktam játszani. Mivel körökre osztott így nem gond ha pár percig nem lépek, valamint egy csata aránylag hamar letudható.
3.
3.
vuliem
Szuper bejegyzés lett! A MtG-nek és a D&D-nek is nagy fanja vagyok, úgyhogy egy karikát mindenképpen teszek vele. Ha más nem, talán addig jó lesz pótlásnak, amíg haverokkal össze nem ülünk megint játszani egy kellemeset.
2.
2.
EBR2000
Blog ajánlóban a helye! Ő... Hupsz...
Amúgy jó lett. Ma majd lehet h kipróbálom.
Érdekesen hangzik.
1.
1.
Scoo
Rég írtam már blogot, de ahogy már jeleztem ez szándékos. Viszont szerettem volna ha megismeritek ezt a játékok, főleg mivel itthon még senki se tesztelte.
A gif saját készítés. Gondoltam feldobom vele a tesztet.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...