Kezdjük is rögtön az akcióval, hiszen ez lehet a legfontosabb jelen blog olvasói számára. Tehát a GOG.com-on nem kevesebb, mint tíz (10) játék ebből a lebilincselő világból együttesen 26,40$. Ezek közé tartoznak a következők:

–   Neverwinter Nights: Diamond Edition

–   Neverwinter Nights 2: Complete

–   Baldur’s Gate: The Original Saga

–   Baldur’s Gate 2 Complete

–   Planescape: Torment

–   Icewind Dale Complete

–   Icewind Dale 2 Complete

–   Forgotten Realms: Demon Stone

–   Dungeons & Dragons: Dragonshard

–   The Temple of Elemental Evil

Az akció még 2 napig él.

És most jöjjön egy rövidebb élménybeszámoló, melynek témája Drizzt Do’Urden, a sötételf legendájának kezdete. Az első hat könyv, a Sötételf trilógia és a Jeges Szelek Völgye trilógia a nyáron kerültek karmaim közé egy barátom jóvoltából. Mivel szeretek olvasni, fantasy témájú írásokat a leginkább, így villám sebességgel kivégeztem a fent említett történeteket.

Salvatore egy olyan világba vezetett be engem, melyben a rasszizmus, és az előítéletek nagy szerepet játszanak. Egy igaz lelkű drow életútját követhettem végig, aki helyét keresi a világban, de fajából eredő megkölönböztetések nehezítik dolgát, bármerre is jár. Folyamatosan tanul, ezt mi is megtapasztaljuk, amikor a nyelvi különbségek akadályát próbálja leküzdeni, valamint a fajok alapvető társadalmi viselkedéséről szerez felvilágosítást, és népétől szerzett tudását felül írja a tapasztalat.

A megnevezések bonyolították az olvasás folyamatosságát, de az író nagyon jó ötlettől vezérelve többször leírta a neveket, így könnyebben meg lehetett tanulni őket, de nem annyira gyakran ismételte ezeket, hogy a könyv kárára menjen. Ha néhol kiszámíthatóvá is vált a sztori, akkor is le tudtak nyűgözni az események.

Itt-ott találkoztam olyan nevekkel, ami nyilvánvalóan Tolkien világából származott, legjobban a mithril és egy helyen a Tirith megnevezés keltette fel a figyelmemet. De ezek elhanyagolhatóak, mivel inkább a cselekmény alakulására figyeltem. Kicsit bántott, hogy a sárkányokkal ilyen könnyedén trükköznek, többet várnék egy párezer éves hüllőtől. Olyat várnék, mint például A Végzet Peremében a kristálysárkánnyal vívott csata. A másik dolog, ami a legtöbb fantasyban felbukkan a különféle fajokból összegyúrt csapat, de ezt könnyebben elviseltem, hiszen így lehet legkönnyebben bemutatni a népeket. Pluszban itt rengeteg fajt felsorol, úgy a gonosz, mint a jó oldalról (bár nem mindig lehet tiszta határt húzni), és azok egymáshoz való viszonyulását is.

Ami a legnagyobb elégedettséget váltotta ki belőlem, az a sok varázslat, mágikus hatalommal bíró fegyver felbukanása, és a gonosz személyek részletes jellemleírása. Az utóbbi dolognak hála a sötét oldalon állók közül is többeket meg tud kedvelni az olvasó.

A városok, települések társadalma is meglehetősen részletesen van megjelenítve ahhoz képest, hogy néha csak pár oldal jut egy-egy ilyen csomópontnak.

Ha nem lenne ilyen közel a következő szemeszter, akkor már olvasnám a folytatást, de ezzel még várnom kell. Egy üde színfoltja volt ez a könnyed kis olvasnivaló az idei nyaramnak. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyt, és annak is aki nem.

Shannaro vésetét olvastátok, köszönet és hála.