Sidonyke

Sidonyke

A szórakoztatás hullócsillaga

Link másolása
Az érme másik oldala.

Mostanra már szinte mindenki hozzászokott, hogy kedvenc játékműfajában szintet lép, XP-t gyűjt és elkölti azokat ilyen-olyan tapasztalati pontokra. A technológia gyors fejlődésével, szinte már őskövületnek számítanak a szórakozás azon elemei, mint az asztali szerepjátékok, KJK (Kaland Játék Kockázat) könyvek és a fórumos szerepjátékok. Pedig a  húsz év felettiek nagy része bizonyára még emlékszik arra a sok átsörözött és csipszezett éjszakára, mikor az asztal mellett kuporogva vérszomjas sárkányokkal küzdöttek vagy épp gonosz varázslatokon törték a fejüket. Az időtöltés ezen formája mára sokat veszített egykori pompájából, de vajon tényleg kihalófélben lenne a mai RPG játékok elődje?


Kezdjük a Kaland Játék könyvekkel, amik sokunk életében játszottak meghatározó szerepet. Ezekben a könyvekben mindig egy megadott hőst alakítottunk, akit a könyv által megadott világban terelgethettünk a jó vagy épp a rossz irányba. Rengeteg választási lehetőség tárult elénk, kezdve az olyanoktól, mint: "A sötét és kíséreties erdőn vagy a napsütötte mezőn haladjak végig"? Persze nem csak a menetirányt befolyásolhattuk, hanem dönthettünk a kalandunk során elénk kerülő szerencsétlenek sorsáról és életéről, na meg persze a történet végébe is lehetett némi beleszólásunk.

A "harc rendszer", mint olyan, a játék elején dobókockával meghatározott képességpontjaink alapján zajlott, amibe ugyanúgy beletartozott az erő, ügyesség, szerencse és hasonlók, mint ahogy a mostani szerepjátékokba. Ezek és a dobókocka segítségével kellett "átverekednünk" magunkat a különféle bestiákon és robotokon, amik néha rendkívül megtudták izzasztani az embert. Emellett kalandjaink során különféle felszereléseket és varázsitalokat is begyűjthettünk, melyek többé-kevésbé hasznosnak is bizonyultak. Egy idő után, viszont már nem nyújtott akkora élvezetet egy-egy könyv, néhány játék után, már szinte borítékolható volt, hogy a polcon találja magát. Tehát az újrajátszhatósági faktor csekély, na de mi van még? A XXI. század és a számítógépek beköszöntével, a 2000-es évek elejére gyors ütemben kezdett csappani az új könyvek megjelenésének száma. A számítógépes játékok térhódításával, egyre kevesebb embert kezdtek érdekelni az efféle könyvek, így mostanra már csak elszórva találni pár új könyvet. Akkor hát tegyük fel a kérdést: 
"Kihalófélben volnának a Kaland Játék könyvek?"
Véleményem szerint igen. A technológia megállíthatatlan fejlődésének köszönhetően, mára gyönyörű látvány tárul elénk egy nem rég megjelent játék indításakor, ami akár többjátékos módot is tartalmazhat, mire ezek a könyvek már nem képesek. Kevesen vágynak csupán a képzeletükre hagyatkozni, mikor a monitor előtt ülve a saját szemükkel láthatják kedvenc világuk hőseit és lényeit. Mellesleg a könyvek gyorsabban kopnak, mint a Steam store...
Azért hozzátenném, hogy nagy szerencsére a KJK szerelmesei mind a mai napig megpróbálják újraéleszteni ezt a feledésbe merült ágat és mára ezek a könyvek online is elérhetők. Megjegyzem: teljesen ingyen.


Az asztali szerepjátékok, már más tészta. Hasonló alapokra építkeznek, mint a KJK könyvek, csak ezeket már nem egyedül játssza az ember. Itt mindenki rendelkezik egy saját hőssel, akit ő maga tervez meg és helyez el a világban, kivéve a mesélőt. A mesélő vezeti fel ugyanis a kalandot és ő vezérli a játékot, de lehetőségében áll saját történettel is előrukkolni, ha a társaság úgy kívánja. Talán az egyik legmegterhelőbb számon tartani a játékosok minden egyes mozdulatát és a kalandot is felvezetni, pláne, ha saját kalandról van szó. Azonban a legélvezetesebb is. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor a markodban tartod a társaid sorsát és kényed-kedved szerint találod ki a történet további részeit. Persze ettől függetlenül fontos, hogy a mesélő ne személyeskedjen és a kalandot mindenki élvezze, hiszen ezért ültetek össze.
Szinte teljesen lényegtelen, hogy milyen szerepjátékkal is játszotok, elengedhetetlen kelléke lesz a dobókocka. Ugyanis a KJK könyvekhez hasonlóan, itt is ez alapján zajlik a harc és a pontjaitokat is ez alapján tudjátok elosztani. Na meg ez által válik lehetővé, hogy egy cingár tolvaj és a te két méteres, tömör izom hősöd küzdelme se váljon teljesen egyértelművé...
Amiben eltér a KJK könyvektől, az viszont a döntés. A könyvekben megadott lehetőségekből tudtunk választani, ami után előre vagy épp hátra kellett lapozgatnunk, hogy kedvünk szerint folytatódjon a kaland. Itt mindenki teljes szabadsággal rendelkezik a hőse felett, te döntöd el, hogy megtámadod-e a gonosz varázslót vagy épp elmenekülsz. Netán ijedtedben szíven döföd magad. Azért persze nem csak ilyenekre lehet gondolni, itt tényleg úgy döntessz, ahogy csak jónak látod.
Tehát sokkal szabadabb, mint egy könyv, plusz még a haverokkal is le lehet zavarni egy kalandot. Na és kétszer ugyanaz a kaland? Nem válik unalmassá? Röviden: nem. Mivel teljesen szabadkezet kaptok hőseitek felett, így szinte lehetetlen ugyanazt az élményt átélni. Ha pedig a mesélőtök egyik kalandját szeretnék újból eljátszani, akkor szinte bizonyos, hogy ő sem tudja mégegyszer ugyanúgy előadni. Változhat a végkifejlet, a helyszín, de akár még a karakterek is. Így egy kalandot annyiszor van lehetőségetek végigjátszani, ahányszor csak jónak látjátok.
Milyen jövő vár az asztali szerepjátékokra?
Szerencsére közel sem olyan borús a kilátás, mint a KJK könyvek esetében. Ez köszönhető annak is, hogy nem egy játékosra vannak kitalálva és annak is, hogy sosem nyújta ugyanazt az élményt, mint korábban. (Halkan megjegyzem, hogy a mai napig erre még egy videójáték sem képes.) Ami viszont hátrány, hogy a fiatalok körében, már egyre kevesebben ismerik ezt a fajta elfoglaltságot, így rendre apadozik a játékosok száma. Megújulásra viszont van lehetőség, hisz mind a mai napig kapjuk az újabbnál újabb szerepjátékokat a boltok kínálatában. Legyen az Trónok Harca, Batman, Gyűrűk Ura vagy bármely más világ, szinte biztosra veheted, hogy találsz kedvedre való szerepjátékot belőle. Akkor hát miféle sors vár az asztali szerepjátékosokra? Szerintem ezt még nem lehet megjósolni. Mind a mai napig vannak szerepjátékos táborok, új szerepjátékok és játékosok. Sajnos a legnagyobb hátránya véleményem szerint a legnagyobb előnye, mégpedig az, hogy többjátékos. A mai haladó világban sokak számára összeegyeztethetetlen egy több órás kaland. Ok a munka, a család és minden más elfoglaltság, ami meggátol abban, hogy több órára elszabaduljon az ember és haverokkal összeülve beleássa magát egy kalandba. Éppen ezért egy dolgot kérdeznék tőletek, amire én nem találtam választ:
Húsz évvel ezelőtt is volt az embereknek családja és munkája. Mi változott, hogy mára ez mindenben meggátol minket?


Az én személyes kedvencem pedig a fórumos szerepjáték. Csak nem régiben bukkantam rá, hogy magyar oldalak tömkelege foglalkozik szerepjátékkal, idő és energia híján online. Temérdek világ vámpírostól, a varázslóson át, egészen a sötét cyberpunkig. Legtöbbjük igényes kidolgozottságával próbálja visszaadni azt, amit csak egy asztali játék képes nyújtani. A felhasználók és az adminok barátságosak, a mesélők tökélyre fejlesztett tudással rendelkeznek kedvenc világuk minden egyes zugáról. A legtöbb ilyen fórum két osztályra bontható, az egyik mindenben próbál hű maradni az asztali szerepjátékokhoz és megtartotta a dobókockát, a másik egy teljesen új irányba elindulva, leginkább csak az írás szeretetére építve alkotott világot. Az előbbi hasonlóan épül fel, mint az asztali szerepjátékok, a karakterek pontjait itt is kockával döntik el, ahogy a harcok kimenetelét is. Annyi különbséggel, hogy itt senki nem dob ténylegesen kockával, hanem egy beágyazott linken pörögnek a kockák. Minden más, szinte teljesen ugyanaz, mint az asztali, csak itt a beszélgetést chat ablak válja fel és a mesélő mellett egy admin is felügyel. Akiket viszont a szerepjátékokban nem a játék része, hanem maga a szereplés és a történet szippantott magába, azoknak ott a másik típus. Itt a harc csakis a józan eszeden és a mesélőn múlik. Ha tehát Rambo módjára rohansz ki egy fedezékből és tüzelsz az ellenségre, több mint valószínű, hogy ott hagyod a fogad. Na és melyik a jobb? Ezt mindenki maga hivatott eldönteni, hogy mit keres, amikor szerepjátékra adja a fejét.
Mi vár a fórumosokra?
Annyi biztos, hogy túlszárnyalják mind a KJK könyveket, mind az asztali szerepjátékokat. Egy fórumon nem kell időpontot egyeztetni, nem kell több órát előre lefixálni, elég ha írsz, amikor írsz. (Azért persze nem árt, ha nem váratod a társaidat hónapokig.) Emellett kielégíti mind azok igényét, akik az asztali szerepjátékok szabályszerűségét vagy épp a remek történeteket, illetve magát az írást kedvelik. Persze a baráti társaságot vagy a táskás szemeket egy átkalandozott éjszaka után nem képes teljes egészében visszaadni, de legalább közel áll hozzá. Részemről örülök, hogy rátaláltam a szórakozás ezen ágára, mivel egy életre szóló élményt nyújtott és nyújt, mind a mai napig.
Megjegyzés: Ez a cikk nem a videójátékok ellen szól, magam is szeretek gépen vagy konzolon játszani, csupán a szórakozás egy másik fajtáját hivatott bemutatni. Bocs, ha kissé szárazra sikeredett, blogot ezidáig még nem írtam. :)

 

Ti mit gondoltok meddig húzzák a szerepjátékok? Esetleg próbáltátok már valamelyiket vagy szeretnétek? Mik a vélemények?

14.
14.
Sidonyke
#13: Egy könyvtár jól hangzik. :) Ötlet terén úgy hiszem nem szenvedek hiányt, a megvalósításban pedig törekszem a legjobbra, amit csak kihozhatok magamból.
Az ajánlásokat köszönöm az én célom úgyis csak annyi, hogy minél több emberhez jusson el és ez által véleményt alkothasson róla. Emellett lesz hozzá angol fordítás, így az amazon kindle-n, android és apple storeban is elérhető lesz. A borítót még nem szeretném megosztani, ha nem probléma, helyette viszont szívesen adok ajándékba egy példányt majd a legelső turnusból. :)
13.
13.
#12: A Bird Box-nak majd utánanézek, a másik két trilógiát már ismerem.
A regényhez pedig sok sikert kívánok, érdekesen hangzik bár szerintem is sok dolgod lesz még vele ám ha jól szórakozol akkor tényleg megéri belefektetni az időt. Én magam is tanulok irodalmat, bár én mindig is szerettem. Mondjuk én az írást csak hobbi szinten űzöm, egy könyvtár a nagy tervem :D
Jó lenne ha a jövőben a fiatal magyar írókat hagynák kibontakozni a kiadók, ha sikerül úgy összeraknod ahogy tervezed akkor bizonyára nagy siker lesz.
Én még ajánlásképp annyit tudok javasolni, hogy olyan kiadót keress amelyik alacsonyan tartja a premier árait és irodalmi körökben is elismert.
Kalligram, Tinta vagy még talán az Európa. Ők képesek minőségi kiadványokat a boltokba szállítani és ha magát a nyelvezetet is korabeli stílusban kívánod elkészíteni akkor még a segítségedre is lehetnek szerintem. Ráadásul állandóan keresik a fiatal tehetségeket.
Szerintem pályázati felhívásokat is érdemes figyelni, bár a költészet nem tudom mennyire vonz téged ám sosem árthat egy kis elismerést és ismertséget szerezni mielőtt valaki debütál. A borítóról küldesz majd egy képet? Furdal a kíváncsiság.
Persze a döntés mindenben rajtad áll, ám ha bármiben kérdésed lenne privát levélben elérhetsz.
12.
12.
Sidonyke
#10: Abban egyetértek, hogy nem mindig jó, ha előre le van vezetve minden. Viszont, ha mondanivalóval akarom tűzdelni a kalandot, ahhoz meg kell terveznem, hogy megtaláljam benne a drámát. Azért persze ott is megárt a sok, mivel ha minden lépést előre tud az ember, akkor a mesélő elveszi magától a még előtte is homály fedte történet maradékát. :)
Meg persze nem mindig kell bele mondanivaló, ezt most leginkább a komolyabb történetekre értettem.

11#: Horrort nem gyakran olvasok, de most a Bird Box (Madarak a dobozban) felkeltette az érdeklődésem, de egyelőre még csak tervbe van. Ha esetleg kíváncsi vagy rá, elég csak a hátlapját elolvasni, meglepően jó kedvcsináló szerintem.
Sci-Fi kategóriában nem olvastam, vagyis már régebben, akkor is a Mass Effectet. Az leginkább egy tiniregénynek illett be a könnyedségével, a játékok mellett, de annak tökéletes volt. Fantasy műfajban az utóbbi idők kiemelkedője nálam Mark Lawrence Széthullott Birodalom trilógiája és Anthony Ryan Hollóárnyék trilógiája (jelenleg az első két kötet van kész) volt. Nem szoktam egekbe magasztalni könyveket, de ezek nálam vitték a prímet.

Nem vagy tolakodó, csak amíg nincs kész eléggé kötve van a kezem. :) Annyit azért elmondhatok, hogy fantasy és abból is inkább a low-fantasy rétegét erősítené. Ezzel a könyvvel leginkább filozófiai kérdéseket vetnék fel egy meglehetősen kegyetlen világban. (Minden könyvnek van mondanivalója én azt tudom, csak arra akarok kilyukadni, hogy ebben rendesen körülírnék egy filozófiai gondolatot a történet mellett.) Valami olyasmire kell gondolni, hogy: mitől számít élőnek és holtnak valaki? mitől is él valaki? mitől nem?
Tehát az élet-halál vonala mellett szó van még ezer dologról, ami még rengeteg gyűjtőmunkát és energiát fog igénybe venni. (mivel középkori, így pedig a korhű leírások miatt is) Meg persze, mivel saját vallást és kultúrát tervezek a környező országoknak, így meglehetősen szorítottam a hurkot magamon. :)
Szeretnék vele jövő év elejére végezni és év végére lehetőleg kiadni. A borító és a hátlap szövege már megvan, emellett egy dicséretet is bezsebelhettem egy elismert írónőtől, akinek nyomokban hajlandó voltam felvázolni a történetet. :)
Persze a munka még nagy része hátra van, ami mondanom se kell az írás. Még sok oldalt le kell pötyögnöm, de élvezem és jól szórakozom, ami talán a legfontosabb.
11.
11.
#9: Ha tudsz pár jó könyvet szívesen fogadok el ajánlást, mert sci-fi, fantasy, horror témában én jelenleg rossz helyeken kereshetek akkor.
De érdekelne a te könyved is, persze ha csak nem tartod tolakodónak. Szívesen olvasnék róla meg egyebek, mert a 3 kötetes terv elég jól hangzik.
Meg jöhetnek más cikkek is nyugodtan :)
10.
10.
metercsiken
#5: Igazából főleg a mai számítógépes játékokat mondanám a "felelősnek".
A mai fiatalság( akik által új "vért" kaphatnának az asztali szerepjátékok ) inkább játszik a modern csilli-villi számítógépes játékokkal, a helyett, hogy egy darab papírt nézegessenek, és kockákat dobáljanak.
A felgyorsult világot a saját, és a barátaim életére értem( és szerintem így vannak ezzel többséggel a "régi" játékosok is )
Hisz fiatalon nem volt gondom a csekkekkel,a hitellel,( a barátoknak a gyerekekre ).....stb
Így volt időm/időnk a szerepjátékra.
Most már nem tudjuk összeegyeztetni az időnket, még ha szeretnénk sem.
Max 1-2 órát tudok találkozni a haverokkal, és ezt is csak 2-3 hetente.
Így viszont még elkezdeni nincs értelme.
Sajnos!

De persze nem vagyok a mai játékok ellen, hisz én is ezekkel játszom!
Sőt szeretem is őket, de a régi szerepjáték feeling azért hiányzik na! :-)
Csak azt sajnálom, hogy ezek miatt a mostani generáció megfosztja magát ettől az élménytől!

Amúgy én is KM-ként funkcionáltam( bár inkább játszottam volna....de a haveroknál jobban meséltem vesztemre :-).......persze aztán azt is nagyon megszerettem! )
Viszont a spontán mesélés híve vagyok/voltam.
Eleinte persze én is mindent megterveztem, leírtam, de a spontán sztorikban mindig nagyobb volt a szabadság, így annál is maradtam.

Ha neked bejön a fórumos játék, akkor csak jó szórakozást tudok kívánni hozzá!:-)



9.
9.
Sidonyke
#8: Pedig azért könyvekből akad bőven, magam legalábbis mindig találok valami újat, legyen az bármilyen műfaj és téma. Író pedig bárkiből válhat, akiben meg van a kellő spiritusz és némi tehetség. Egy ideje én is pötyögök egy könyvet, bár még azért messze a vég, pláne, hogy 3 kötetesre tervezem.
A társaságot azt ténylegesen nehéz összekalapálni, pláne miután mindenkinek saját családja és munkája van. A cikkben épp ezért nem szerepeltettem a diákokat, az ő életük sem habos torta, de ott még sokkalta könnyebb összeboronálni egy csapatot. Itt nálunk, alattad egy megyével pedig még ennyi lehetőség sem volt, gondolom sokkal kisebb volt a kereslet az ilyesmikre.
A Witcher szériát én is kedvelem, de ha elakarok szabadulni néha a gaming világtól akkor ez egy jó közeg hozzá. Csak sajnos ez a közeg napról napra kisebb, ezért is lett létjogosultsága egy ilyen cikknek. :)

Amúgy pedig örülök, ha tetszett, régen publikáltam már bármiféle cikket is. :) Ezzel lendületet adtatok, hogy a továbbiakban is folytassam és megosszam veletek mindazt, amin eltűnődök. :) Egy szóval: Köszönöm!
8.
8.
#7: A könyvek amúgy nem csak szerepjátékok terén, hanem filmek terén is kihalófélben vannak. Régebben minden sci-fi, fantasy vagy nagyobb volumenű akciófilmhez jött valamiféle könyv. Nem is azt mondom, hogy újra kiadták azt amiből készült hanem írtak melléje. Ma már csak 1-2 játék mint mondjuk az Assassin's Creed kap könyveket, de az is csak amiatt mert el lehet adni. Én már évek óta hiányt szenvedek ezen terén, ezért is mondom, hogy már mást olvasok. Mert a piac összeszűkült. Már kincs egy hardcore vámpíros sztorit találni, régen havi 2-3 is jött.
Az asztali játékok mindig is sikeresek voltak, még ha nem is feltétlen szerepjátékokról beszélünk. De én már nem találok partnert arra, a haverjaim tovaszálltak a világ minden pontjára, itt Győrben becsukott az összes hely ahol valaha arcokra leltél. A NewOrk is rég becsukott, asszem valami sztriptízbár van a helyén :D
Szóval nekem soha nem volt a műfaj iránt ellenvetésem, mert szeretem viszont a piacról valamiért kiszorult. Ma már inkább egy coop játék valakivel, sőt a kártyajátékok is elektronikus úton működnek.
Persze a Magic-nek van jövője, de egy olyan mint mondjuk a HKK nem tudom képes lesz-e fennmaradni. Mármint a kis táborok még mindig megvannak és elhiszem, hogy a fórumos játékok is aktívan működnek de sajnos a technológiai fejlődés megöli mindezt. Valami forradalmi lépés kéne az biztos, egy új áramlat ami megtudna felelni az igényeknek ugyanakkor továbbra is rpg tud maradni. A Witcher 3 például egész jó utat jelölt ki szerintem. Pörgős mint állat, egy percre nem áll le mégis nagy tartalom van benne.
Máskor pedig nyugodtan írj még ilyen blogokat, jó egy kicsit elgondolkodni :)
7.
7.
Sidonyke
#6: A játékipar viszont szétválhat, hogy mindenki megtalálja bent a magának megfelelő szórakoztatási ágat. Azonban mivel sokan még a szerepjátékok efféle létezéséről sem tudnak, így ezek a dolgok feledésbe merülnek. Pedig hiszem, hogy nem mindenkit csak a gaming része érdekel a dolognak. (Azzal sincs semmi gond, nem arra értem! :) )
A könyvek halottak, de az asztali vagy épp a fórumos szerepjátékok világa rendkívül aktívnak mondható. Az persze más kérdés, hogy lesznek-e még olyan felfedezőink, akik többre, illetve másra vágynak és ezért hajlandóak-e "újból felfedezni Amerikát". :)
6.
6.
Kicsiként én is rajongtam értük. Túlélők földje bátyámnak, Ősök városa nekem, meg egy kis Shadowrun is belefért.
De tényleg felgyorsult a világ. A könyvek örökre meghaltak, sőt mennyi különálló regény is volt akkoriban a kitalált világok mellé-rengeteg. Itt az egész Shadowrun sorozat. Egy tonnányi Alanori Krónika-akkoriban így értesültem a dolgokról.
Nem volt ám ilyen, hogy felébredsz aztán az órád kérdezi meg milyen kakaót kérsz, habbal vagy anélkül!!!!!!!!!!!
Kockák, kövecskék, még átkozott vászon meg bőr zacskók is vannak még nekem.
Mindig mondtam is, hogy ha meghalok a herémet csak ilyenre adják...
De hol van ez már? Már messze átestem én a ló túloldalára. Becses emlékek maradtak ám én már nem bírok ilyenekkel játszani sajnos.
Már az asztali játékok közül is max egy kis Tikal vagy a Hobbit társas ami mondjuk bejött a Váratlan utazás kezdetén. (a filmre gondolok)
A 3D, a mozik és játékok robbanásszerű fejlődése engem totálisan beszippantott már jó 2-3 éve és el sem fog engedni szerintem.
Persze könyveket olvasok mai napig, de a fantasy, sci-fi regények helyett inkább már csak szépirodalmat. Fitzgerald vagy most éppen Somerset.
Változnak az idők, változom én is. Amíg anno betojtam a Fallout 3 alatt, addig most a 4. részre úgy tekintek akár a múlt egy szökött ámde csak most elkapott fegyencére. Engem jobban érdekel az új Rainbow Six vagy más címek. Én már csak az állandó fejlődésben hiszek a játékok terén. Mert a játékipar nem a filmipar. A filmekből mai napig nézhetőek a régiek is. A Casablanca vagy az Óriás például legnagyobb kedvenceim. De a játékok? Ha előveszem a Max Payne-t már nem tudok rajta csodálkozni. Akkor nagy volt, kész. Szóval a szerepjátékoknak kis körben biztos van jövője, de mint mainstream piacvezető termékek-arra esély sincs szerintem.
5.
5.
Sidonyke
2#:
Pedig rendkívül jól működő rendszer. A haveri társaságot ide is fel lehet csábítani, emellett pedig új emberekkel is el lehet mélyülni egy kiadós kalandban. :) Eleinte én is bizalmatlan voltam, de mára mesélőként is kiveszem a részem a dologból.


3#:
Akkor a te meglátásod szerint nagy részben a mai rohanó világ a felelős? Nagyjából én is ezt írtam körül, csak matematikai szempontból a nyolc óra munka akkor is nyolc óra volt, tehát nem sok minden változott. Jobban belemélyedve a témába persze sok minden átértékelődött, ebben csak egyetérteni tudok veled.
Ahogy godachnak is említettem feljebb, nekem se volt a szívem csücske eleinte. Mivel mindig is szerettem írni, így én az asztali szerepjátékoktól eltérő, csak az írásra és a történetre fókuszáló szerepjátékokat kezdtem nyúzni és teszem azt mind a mai napig. Véleményem szerint ez a fajtája is rendkívül élvezetes, változatos és nem utolsó sorban humoros. :)


3.
3.
metercsiken
Érdekes téma.
Az én meglátásom szerint ,azért nincsen már annyi szerepjátékos mint régebben, mert bár akkor is ott volt a család, a suli, a meló(épp kinek mi ).....szóval ami most is, de mára talán már túlságosan" felgyorsult "ehhez a világ.
Mert bár ugyan azok a dolgok vannak mint régen, de még sincs az embereknek idejük arra, hogy összeüljenek, és így szórakozzanak.
Plusz a Pc-s, és konzolos "világ" sem ilyen volt mint most.
Legalább is 15-20 éve.
Most a látvány, és a játékélmény már olyan szinten van( a jó játékoknál ), hogy nem akarják az emberek "elképzelni" a játékot, hiszen már "tapintható".
Persze ezektől még simán beleférne a szerepjáték.
- mondhatnánk -
Hisz, ha konzolon van időd játszani 2-3 órákat, akkor a haverokkal összeülni miért nincs!?.........pont azért mert több időbeosztást kell összeegyeztetni.
Ez bizony elég nehéz dolog.
Ezt én saját magamon tapasztalom.
Nekem is megvoltak a "lapozgatós" könyvek, utána/közben pedig a szerepjáték is.
Imádtam!
Gyakorlatilag azon nőttem fel - és itt vissza is kanyarodnék az előbbihez - hisz nem is volt más.
A Pc/konzolt nem engedhettük meg magunknak.
De így utólag egyáltalán nem bánom, mert olyan élményekhez jutottam a szerepjáték által, amit a mai napig "emlegethetek".
Nekem amúgy a M.A.G.U.S az etalon, de kipróbáltam persze mást is.
Shadowrun,Gyűrük Ura
A magus fő könyvek,és kiegészítők viszont ,a mai napig megvannak!
Ha lenne időm, és persze a haveroknak, akkor még most is játszanánk!
De sajnos az utolsó partik talán úgy 7 éve lehetett :-(
Azóta viszont a konzollal érem el azt amit régebben a szerepjátékkal,és ezzel szerintem nem vagyok egyedül.
Szóval ezért lehet az, hogy apad az érdeklődés a hasonló szórakozások iránt.

A fórumos szerepjátékokat nem ismerem, akár még jó is lehet,( bár ez így idegen tőlem, ezért ki sem próbálnám )
Szerintem az az igazi, ha szemtől-szembe vannak a játékosok.

Ui: Bocsi, ha hosszúra sikeredett a hozzászólás.
Szeretem szerepjátékos témákat! :-)






2.
2.
godach
Nem tudom elképzelni, a fórumos szerepjátékokat. Én, anno a Morrowind megjelenésekor csöppentem bele. Mai napig megvan, vagy két nagy maroknyi kocka. Valahogy, a társaság és persze a mesélő adta meg a hangulatot. Biztosan jó lehet, hisz addig míg nem ismertem meg ezt a fajta társast, én is azt hittem, hogy a Ki nevet a végén? és a hatos kockába ki is merül az asztali társasjátékok világa.
Aztán, meg rengeteg kalandot megéltem.
1.
1.
valti61
Jó lett, és szerintem is jók ezek ezek a szerepjátékok.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...