Suzy Banniton (Jessica Harper) tanulmányait Németország egyik leghíresebb balettintézetében folytatja. Miután New York-ból indult géppel Freiburgban landolt, és a szakadó esőben taxival elindult az alma mater-ba, már számos furcsasággal szembesül: az iskolához való érkezésekor egy lány hisztérikus állapotban hagyja el az intézményt, magában motyogva, majd miután Suzy nem kap bebocsátást a lakhelyére, majd mikor új szállás után néz, ismételten látja a nőt őrülten rohanva egy erdőben. Másnap a a titokzatos diákot holtan találják és ez csak a kezdete annak a titokzatos eseményekkel tarkított tortúrának, amin a fiatal amerikainak végig kell mennie a balettintézetben.

Dario Argento filmje az első része "A három Anya" névvel illetet trilógiának. A Sóhajok a boszorkányok titokzatos mivolta köré építkezik, akik ódon kastély, vagy kies ház helyett ezúttal egy balettintézetben bújtak meg az egyszerű emberek között. A misztikus és rejtélyes eseményekkel övezett cselekmény a sejtetés feszültségkeltő helyzetéből indul ki és fokozatosan adagolva halad a "megvilágosodás" felé, a mű végéig tartogatva meglepetéseket. 
 A film bővelkedik a véresen brutális, és agresszív jelenetekben, amelyek a lehető legfurcsább körülmények között közvetítik a halált felénk. A nyakfelvágós, szétmarcangolós részek jól megférnek az undorító, gyomorforgató momentumokkal, ami legfőképp a fantasztikus atmoszférának és hangulatnak köszönhető. A Sóhajok helyszínei, díszletei, valamint képi megoldásai - különös tekintettel a fény-árnyék elemekre - Argento alkotásának legnagyobb erősségei. A fantasztikus, felkavaró és idegtépő zenével kísért mozzanatai átható erővel hatnak érzékeinkre, remekül borzongatva és félelmet keltve bennünk.
 A Sóhajok viszonylag egyszerű dramaturgiával ellátott film, amiért a technikai részek, a remek rendezés, a rendkívül ötletes és egyedi, megoldások, valamint a félelmetes hangulat bőven kárpótolják az nőzőt, így ez az kultikussá vált horror kötelezően ajánlandó a műfaj kedvelőinek.