A presztizs tévézés mítosza 1.rész

Link másolása
Hogyan váltak a kultúra ünnepelt részévé a sorozatok anélkül hogy valóban jobbá váltak volna

Nagyon sokáig a televíziózás szinte semmilyen kulturális értéket nem képviselt, „Egy hatalmas üres pusztaság” ahogy Newton Minow nevezte 1961-es „Televíziózás és Közérdek” című beszédében. Minow a mai fülnek már kicsit furcsán hangzó felszólalásában arra kérte a hallgatóságát, hogy töltsenek egy teljes napot tv nézéssel, ahogy fogalmazott: Amit látni fognak az vetélkedők, teljesen hiteltelenül ábrázolt családokkal egy kaptafára gyártott szituációs komédiák, vér és mennydörgés, erőszak, szadizmus, gyilkosság, hősies nyugati ember, gonosz nyugati ember, magán detekvek, gengszterek, még több erőszak, és rajzfilmek hömpölygő áradata. És reklámok végtelen sora, némelyik üvöltve, némelyik behízelgően, mások egyszerűen csak idegesítően támadva.”


Aki eleget tett a kérésnek bizony még ha akart is nehezen tudod volna vitatkozni Minow kijelentéseivel. Minden egyes Twilight Zone epizódra jutott egy My three sons meg két Lassie. A televíziózás még csak gyerekcipőben járt de az emberek egy része már „idióta doboznak” hívta a lassan minden otthon fontos részévé váló készüléket.


Az idő pedig mit sem javított a televíziózás minőségén, változatosságán, vagy a kulturális hatásán. Az eltetl 55 év egyetlen valódi innovációja a valóság show volt, ami viszont a 20. század végére már azzal fenyegetett, hogy felemészti a nyugati civilizációt egyre borzasztóbb és rémálomszerűen színvonaltalan változataival. Mire eljött George W. Bush megválasztása már úgy tűnt csak idő kérdése és az amerikai főműsoridős kábeltévézés csak és kizárólag Regis Philbin által vezényelt, élőben közvetített kivégzésekből fog állni. De amikor már úgy tűnt minden elveszett, egy fénysugár törte át a mindet elárasztani látszó sötétséget. Egy fénysugár, a joviális, köpcös James Gandolfini formájában.


A Maffiózók felülírt mindent amit egy tv sorozat ez idáig művészileg elérthetett. Kihasználta a sorozatokra jellemző epizódikus történet mesélést, a regények karakterépítését és ábrázolását, mindezt a filmek érzékenységével és vizuális eszközeivel. Az egyes epizódok megoldás és lezárás nélkül értek véget, ami ellentmondott mindennek ami addig a tradicionális tv drámákat jellemezte. A történetszálak részeken és évadokon keresztül bontakoztak ki, a szereplők olyan változásokon mentek keresztül ami összezavarta és elidegenítette volna a sztereotípiákra épülő előző generációs sorozatok törzsközönségét. A sorozatot megálmodó David Chase sikere kreatív nagyágyúk egész generációját inspirálta hogy maguk is saját nyomot hagyjanak a tévézésen. Milch és Sinon Davids (szintén az HBO-nak) elkészitette például a The Wire és a Deadwood sorozatokat amelyek nézettségben nem tudták ugyan a Maffiózók szintjét elérni de utólag kult státuszt értek el és komoly kritikai elismeréseket kaptak. Aztán jött az AMC - a csatorna amely egész idáig régi Hollywoodi filmeket sugárzott egy többnyire öregekből álló szűk közönségnek- sikeresen lemásolta a Maffiózók mintáját Matthew Weiner Mad Man-jével és Vince Gilligan Breaking Bad-jével. Ezek a sorozatok olyan népszerűségre tettek szert, és annyi kritikai elismerést zsebeltek be, ami egész odáig elképzelhetetlen volt, egyszerű kábelcsatornának legalábbis egész biztosan. Sőt a tv-sorozatok annyira jók lettek, hogy nem sokára már az volt a domináns vélemény a kulturális ízlésformálók között, a Vanity fair-től a Newsweekig, hogy a tévézés megelőzte a filmeket és elfoglalta annak helyét, mint az első számú elbeszélő művészeti forma.


Ahogy a mozikat elözönlötték a folytatások, a rebootok , a sokszor lélektelen és gusztustalanul nagy költségvetésű képregényadaptációk, a választás, hogy inkább otthon maradj és elmerülj a gazdagon kidolgozott, komplex és részletekre kiterjedő történetmesélésben, egyszerűn már sokkal jobb alternatívának hangzott .* Ezt fogalmazta meg David Remnick az egyik fő ízlésformáló, a New Yorker főszerkesztője, 2016-os levelében amikor az újság TV-kritikusát Emily Nussbaum-ot jelölte az azévi kritikai Pulitzer-díjra.Remnick szerint a televíziózás a korunk domináns kulturális terméke, mindenhova elér és már felváltotta a filmeket és a könyveket mint mindennapos beszédtémát, amiről a családunkkal a barátainkkal és a kollégáinkkal beszélgetünk. Nussbaum egyébként történelmet írt és megnyerte a 2016-os kritikai Pulitzer-díjat.


Ez az új kulturális konszenzus azonban csak akkor állja meg a helyét ha a mérleg a két serpenyőjébe nem egyformán pakolunk. A kritikusok akik a televíziózás felsőbbrendűsége mellet érvelnek folyamatosan a a legkiválóbb és legválogatottabb kábeles és streamelhető élményeket hasonlítják össze, az éppen aktuálisan a moziban futó kasszasiker borzalommal. Ez az érvelés figyelmen kívül hagyja a TV műsorok nagy részét az NCIS: Ketchuptown-tól az Apró Szépségeken át a legújabb Kevin James fing-fesztiválig. Vagyis azokat a műsorokat amiket az átlagemberek valójában nézni szoktak. A Big Bang Theory, a sorozat amely valahogy sohasem kerül említésre televíziózás aranykoráról szóló cikkekben, átlagosan 20 millió nézőt vonzott a képernyők elé, akik többségében ugyanazok mint akik megtöltik a mozikat a vadonatúj Transformers és az utolsó keresztes lovag premierjére. Egy igazságos, „almát az almához” összehasonlításhoz a legjobb sorozatokat a legjobb filmekkel kellene összehasonlítani, így viszont hamar kiderülne hogy a tévézés aranykora talán még sem akkora diadalmenet mint ahogy azt el akarják velünk hitetni...

 

2.
2.
Ooorky
#1: Az első Transformer még nem volt annyira rossz szerintem, hogy egy lapon emlegessék azzal a szutyokkal.
1.
1.
Mortis
sokakat fel fogsz bosszantani azzal, hogy a BBT-t a Transformers minőségével hoztad párhuzamba, pedig szerintem is ott van a helye: igazi shitcom
remek példa arra, mikor a kivételek nem a szabályt erősítik meg, hanem sok ember fejében valahogy képzavart eredményeznek.
a folytatásban gondolom a tv-zés előfizetésekre való felaprózódásáról lesz szó s hogy mindenkinek megkell legyen a saját Game of Thrones-sza, bár ez lehet hogy most már szitokszó? ott se értem miért kellett a köztudatnak 4 évad, hogy rájöjjenek annak minőségre, amit néznek.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...