Fangirl

egy könyv ami az írásra motivál

Üdvözlök mindenkit újabb blogom alkalmából, különösen azt a 4 embert akik el szokták olvasni ifjúsági regény ajánlóimat, mert - bár most a címből nem derült ki rögtön, de - legújabb bejegyzésem is amazok sorát fogja erősíteni. Tehát azokhoz szólnék, akik itt maradtak mindezek után is: vágjunk bele!

Rainbow Rowell: Fangirl


Mielőtt azonban magát a könyet kezdeném el kielemezni, pár szót mindenképp kellene ejtenem a sztori legfontosabb kulcsmotívumáról, a fanfiction jelenségről. A fanfiction, vagy röviden fanfic az irodalom egy határterülete, mely a 2000-2010-es években élte aranykorát. Ahogy neve is mutatja, a műveket rajongók készítik. Egy fanfiction általában egy kedvelt franchise, film, sorozat, anime szereplőit és cselekményét felhasználva új történeteket hoz létre az alapul szolgáló mű világában. Azonban a karaktereknek és az előzményeknek nem szükséges szorosan követni az eredeti műben bemutatott sémákat. Ez azt jelenti, hogy a szereplőket teljesen új tulajdonságokkal lehet felruházni, valamint a történetet is el lehet vinni egyfajta alternatív világba. Korlátlan lehetőség adott tehát egy fanfic írójának, amennyiben valaki erre szánja el magát.


Hogy azonban jó vagy rossz hatással van egy fanfiction kedvenc műveinkre, mindenki döntse el maga. Sokszor bélyegzik meg tévesen ezeket az irományokat a gyerekes, komolytalan jelzőkkel, azonban jó pár elolvasása után azt kell, hogy mondjam, ez jókora általánosítás. A fanfictionök végeláthatatlan kollekciójából adódóan biztosra állíthatom, hogy vannak olyan írások, amelyek lekörözik az adaptált művet minden téren. Persze leszögezném, hogy minden fanfiction nonprofit, hiszen a mások által alkotott univerzum kihasználása nem lenne túl szép húzás egyik rajongótól sem. Pusztán csak egy fantáziajáték, amely a szerzőknek segíti kiélni írói szenvedélyüket, valamint segít betölteni az egyes művek befejezte által hagyott űrt mind az íróban mind az olvasóban. Mindezek ellenére a különböző fanfic-eket nem lehet univerzális megoldásként tekinteni minden kedvelt sorozatra, lesz mindig olyan ember,  aki máshogy gondolja, akinek nem tetszenek az alternatívák, így semmiképp se mondanám, hogy mindenkinek szeretettel ajánlom kedvenc franchise-ának feldolgozásait. És most akkor jöjjön a könyv maga.

425c426eb0b2f9cbc353bb01dc1c1421.jpg
A főszereplő, Cath egy visszahúzódó, csendes természetű lány, aki most kezdte egyetemi éveit távol édesapjától, és minden más óvó tényezőtől, ami eddig megvédte törékeny lelkét a külső világ kegyetlenségétől. Talpraesett ikertestvére, Wren elhatározta, hogy elkezdi saját életét élni, a húgával való folytonos egymáson lógás helyett. Bár személyiségük merőben eltért egymástól, mégis legjobb barátok voltak egész általános- és középiskolás korukban. Barátságuk alapját közös sorsuk adta, ugyanis harmadikas korukban édesanyjuk elhagyta a családot, hogy új életet kezdjen nélkülük. A tragédia megoldásaként a két lány a menekülést választotta, egy alternatív világba: a Simon Snow* filmek és könyvek világába.

*Simon Snow egy, az írónő által kitalált karakter, egy kitalált könyv- és filmsorozat főszereplője. Leginkább a Harry Potter sorozattal lehet párhuzamba hozni.


A lányoknak annyira megtetszett ez a világ, hogy szinte rögvest elsőszámú rajongókká váltak, többször is elolvasták a könyveket és megnézték a filmeket. Rajongásuk azonban az interneten megjelenő fanfictioneik képében csúcsosodott. Cath írói tehetsége és Wren sajátos érett rálátása hamar meghozta a sikert kettőjüknek, így mire egyetemre mentek az egész internet a legjobb Simon Snow fanfic-ként emlegette a szinte naponta új fejezettel jelentkező Folytasd... sorozatukat.
Wren ekkorra már kinőtte a sorozatot, és felnőtt életet szeretne élni Simon nélkül. Cath azonban nem adja fel rajongását az egyetlen dolog iránt ami képes őt megvédeni a külső könyörtelenségektől. Így csöppen a gyermeklelkű lány egy hozzá képest felnőtt közegbe, ami aztán sokszor jelent bonyodalmat számára.


Hogy most Rainbow Rowell írói tehetségét dicsérjem, Cath karaktere olyan patent módon el lett találva, hogy nem tudok embert, aki visszahúzódónak vallaná magát és ne tudna egy az egyben azonosulni a lánnyal. Egyszerűen minden stimmel, a bizalmatlanság, egyes esetek túlgondolása és az ebből adódó alaptalan előítéletek. Ilyen jó karakterábrázolás után nehéz a többit is úgy formálni, hogy ne legyenek feltűnően gyengék. És most nem azt akarom mondani, hogy a többi karakter olyan gyenge lenne, de egyszerűen nem mindig tükrözik a Cath által felállított realitást. Persze a többiek is szerethetőek és érthetőek, például Wren.

Wren, habár nincs olyan hosszan kidolgozva mint Cath, valamint nem látunk a fejébe, mégis párhuzamba lehet kettőjüket állítani. Míg Cath a felnőtt világ ellen küzd, Wren a felnőtt világ mellett, hogy így jelezze ikertestvérétől való különbözését. Vagy említsük meg Reagan-t, Cath szobatársát, aki azt hiszem nagyon hamar mindenki kedvencévé válhat, hiszen egy kifogástalanul valósághű, felsőbb éves karakter, akiről minden téren bizonyosodik tapasztaltsága: megértő, szarkasztikus, és kissé életunt személyisége jó párost alkot Cath-tel. És mit kezdett ezzel a karakterrel Rowell? Az égvilágon semmit. Ahhoz képest hányszor feltűnik segítő szerepben, mennyi mindent megtudunk róla, amíg szerepben van, mégse jut sehova, ami a karakterfejlődést illeti. Persze ez nem ront könyv élvezhetőségén az égvilágon semmit, csak amolyan keserű utóízt hagyott bennem a sztori befejeztével.


És nem is a mellékszereplők személyisége miatt szerettem volna minél több személyhez eljuttatni e művet, mert ez azt hiszem, az ilyen jellegű történetekben másodlagos. Véleményem szerint minden zsanrának megvan a maga sajátossága amivel meg tudja szerettetni az olvasóval az adott művet. Ez az ifjúsági regényeknél szerintem leginkább a főszereplőn és a történetvezetésen múlik. Ebben a kettőben viszont igazán kimagaslik a Fangirl a legtöbb, eddig olvasott, hasonló kaliberű könyvtől. Jó, persze az is tény, hogy az Erebos-t ebben sem múlja fölül, de minek is kérnénk lehetetlent, ha így is alig tudtam letenni (annak ellenére, hogy ezt még javában az érettségi alatt olvastam ki).


Na tehát történetvezetés, amiben az írónő megvillogtatta tehetségét. Ami rögtön szembetűnt, hogy Rowell amerikai. Igaz feltűnhetett volna már a helyszínválasztás, campus-rendszer, stb. utalásokból, de számomra ez az írásmódon, a szókészleten volt a legmeggyőzőbb. Nagyon közvetlen a szöveg, nem ijed meg a tőmondatok és a szleng használatában. Szegény fordítók is bajba lehettek a sok tengerentúli szlengtől, mert néhányat egyszerűen csesztek magyarra lefordítani. Bár még így is mindenki számára világos jelentésük, valóban csak a fordítás kárára megy a sok angol/mexikói(spanyol) kifejezés, amiktől szimplán csak félkésznek hat az egész. Apropó Mexikó... ez is egy igen jellegzetes motívum volt, ami az amerikaiságát illeti. De ez se volt olyan erős, mint az abszolút amerikai motívum: a popkulturális utalások. Igen, ezekkel is tele van a könyv, európai fejjel olyan ismeretlen nevekkel, hogy a fordítók külön fogalomtárat hoztak létre a könyv hátulján, ahol egy az egyre megmagyarázzák azok jelentését. Ez lenne tehát az amerikai módszer, egy jó young-adult fiction megírásához. És ez bevált, be is fog válni egy ideig. Amíg az emberben létezik esztétikai érzék, képes lesz ilyesfajta regényeket írni. Kicsit talán a gyors kajához tudnám hasonlítani korunk young-adult fictioneit. Egyszerű elkészíteni, sok emberhez eljut, és még igy is tud ízletes lenni. Mégis kell írói tehetség, hogy az ember fel tudja venni a versenyt. De mostanra már tényleg elkanyarodtunk a témától.

is this
Rowell célja az volt, hogy minél több emberhez eljuttassa a fanfic-ek fogalmát. Nem csak egy történetet írt le, ami bemutatta, az élet mennyi területén, milyen sokat tudnak segíteni ezek a kis irományok. Létrehozta Simon Snow univerzumát (egy elég kiforratlan, kidolgozatlan univerzumot, de hát gyors kaja...). És létrehozott fanfictionöket ehhez az univerzumhoz, amiket részletesen le is ír könyvében , hogy ne csak bemutassa, ne csak elmesélje, de meg is szerettesse olvasóival a hasonló műveket. Hogy biztassa olvasóit az alkotásra, az írói gondolkodásmód megismerésére. Nehéz feladata volt, hiszen sajátja mellett más írói látásmódokat is be kellett mutatnia, más szövegalkotói és szóhasználati módszereket. Sikerült megbírkóznia vele.
Így nem is kérdés hogy mindenkinek ajánlanám a könyvet, de akik valamilyen szinten visszahúzódónak, szégyenlősnek érzik magukat, és esetleg most olyan élethelyzetben vannak, ahol a megszokottnál több felelősség hárul rájuk, azoknak egyenesen kötelezővé tenném a Fangirl legalább egyszeri olvasását. 

Ha esetleg meghoztam a kedved pár fanfiction átolvasásához, linkelek ide néhány magyar/ angol nyelvű oldalt, ahol tömegszámra vannak:

Merengő

TovábbVilág

Magyar fanfiction portál

fanfiction.net (angol)

a harry potteres képet potterbyblvnk nevű alkotótól szedtem, akinek művei elérhetők itt és itt


én sloth voltam, remélem látjuk még egymást a nyáron, most pedig a kedvenc tyler, the creator fanfictionömmel búcsúznék, akit jaden smith-nek hívnak

 

 

fin

5.
SLi
Mostanában megint rákaptam az olvasásra, fel került a listámra, ha eszembe jut bekommentelem hogy tetszett. Köszi az ajánlót.
ja és egy krumpli saláta cserébe:
https://www.youtube.com/watch?v=93M1QtYDtpU
4.
sloth
#3: Persze hogy a cikked miatt olvastam, azért is említettem. Nagyon tetszett, főleg a lelki terror amit a puszta olvasása idézett elő. :D
3.
Scat
#2: Ugyan már, a sok figyelmet a filmekre értettem. Te csak írjad az ajánlókat!

És, hogyan tetszett a Johnny háborúja? Jó volt vagy anno nagyon "túl sztároltam".
Én most feltételezem, hogy az cikkem miatt találtál rá, de ha nem így volt, akkor is érdekel mennyire tetszett :)
2.
sloth
#1: A leviatánról azért nem írtam, mert már volt róla blog, különben az is nagy kedvenc. :D
Ja persze hogy nagyon sok figyelmet kapnak, lehet nekem se kéne minél jobban ezeket "reklámoznom", de sokkal könnyebb róluk írni mint mondjuk a Halál kilovagolt Perzsiából-ról.
Amúgy meg a johnny háborúja után valami könnyedebb könyvre vágytam, és arra elegendő volt a fangirl is.
1.
Scat
De jó, egy másik könyvajánló!

Sosem voltam oda a YA könyvekért, illetve nem is ez a jó kifejezés. Úgy gondolom, hogy sokkal több figyelmet kap(ott) a műfaj annál, mint amit érdemelne. Szomorú, hogy a felnőtt írók szerint egy tinédzsernek csupán szerelmi problémái lehetnek, hiszen nagyrészük erről szól.

Viszont vannak üdítő kivételek, A Leviatán trilógia egész jó, mondjuk az csemege volt, mert világháború, alternatív történelem, nekem már ennyi is elég volt.
Ellenben az Útvesztő trilógiának hiába volt érdekes alapötlete, saját kardjába dőlt, plusz ott a szerelmi szál rém idegesítő volt - plusz, a történet lezárása a legnagyobb árulás, amit eddig egy regénytől kaptam. Persze, gyerekként megvan a kifogás, hogy miért hülye valaki, de na. Egyéb YA élményem is van, de gondoltam a két végletet említem meg.

Maga a Fangirl, amiről írtál, fikarcnyit sem keltette fel az érdeklődésemet, klisésnek hangzik. Viszont a cikk egész minőségi lett, úgyhogy azért gratulálok.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...