Az auschwitzi tetováló

Link másolása
ami még nem lett elmondva
Az utóbbi időben főként, sőt szinte kizárólag csak szakirodalom fordult meg kezeim közt, háttérbe szorítva azt a magamnak pakolt könyvkupacot, amit év végéig terveztem befejezni. Ám most, az ünnepek eljövetelével, amint kis szabadidőre tettem szert, máris nekiláttam ezen elmaradások pótlásának, talán a számomra legérdektelenebbnek tartott könyvvel, Az auschwitzi tetoválóval kezdve.
Egy életrajz a második világháborúból, két "beállítás" ami végképp nem vonzza érdeklődésemet, ám e kombináció már okozott egyszer meglepetést Thomas Bernhard által, ám még az ő regényei se tudták számomra olyan érdekessé tenni a világháborút, hogy esetleg ezentúl több ilyen témájú, esetleg témájú és műfajú könyvet keressek. Aztán mégis kezembe került Heather Morris könyve.
Auschwitz, zsidók és más deportáltak helyzete, a háború és a Náci-Németország könyörületlensége... nem könnyű feladat ezekről regényt írni, hisz a huszonegyedik század (egyik) legnagyobb tragédiáját már szinte minden létező formában feldolgozták, és a legtöbb aspektusból be lett mutatva. Mi az ami a holokauszttal kapcsolatban nem lett elmondva, mi az, amiről még nem beszélt senki? Egy sikerorientált forgatókönyvírót, mint például Heather Morris-t, ezen gondolatok foglalkoztathatják, amikor a témával találkozik. Amikor a 2003-ban a holokauszt-túlélő Lale Sokolov megkereste az írónőt, Morris még nem sejtette, hogy a 93 éves öregember lesz kulcs ezen a sikeréhez, ami első könyve, Az auschwitzi tetováló formájában született meg. De miben tud újítani a könyv?
Sok történet látott napvilágot már a háború legnagyobb koncentrációs táboráról, rengeteg sorstragédia számolt be a nélkülözésről, a kilátástalanságról, az embertelenségről, a borzasztó nyomorállapotokról, amiket nap-mint-nap átéltek az emberek. Így, bár Heather Morris regénye ugyan leírja ezeket a rémes körülményeket, mégsem szentel nekik akkora hangsúlyt, hogy középpontba kerüljenek.
Főszereplője - a tetováló - különlegesnek vallhatja magát a deportált zsidók között. Munkájával nemcsak saját szoba, "extra" fejadag, hanem lényegesen kevesebb fizikai megerőltetés, sokkal szabadabb mozgástér, és egyfajta megbecsülés is jár neki a németek felől, a többi táborlakóval ellentétben. Könnyen elhagyhatja barakkját és szinte szabadon sétálhat a létesítmény falain belül, valamint még egy bizonyos mértékű élcelődés is el van nézve neki a rá kiszabott SS-tiszttel szemben. Persze nem azt jelenti, hogy jó körülmények között éli mindennapjait, de egy fokkal kedvezőbbek kilátásai, mint sorstársainak. Mivel is érdemelte ki ezt a sok "kiváltságot"?
A mű minden köntörfalazás nélkül leírja: semmivel; pusztán a szerencse híja (vagy a sors keze), hogy ilyen helyzetbe került. Munkája a fizikai nehézségek hiányában nagy mértékű lelki megerőltetést vesz igénybe, hiszen ő hagyja úgymond jóvá, hogy emberek újabb ezrei részesei legyenek az értelme vesztett küzdelemnek. Ő tulajdonképpen az SS-nek segédkezik abban, hogy egy tetoválással jóváhagyja az emberek betelepítését, és ezt ő maga is jól tudja. Akkor miért is fogadta el a munkát? Miért segédkezne valaki az ellenfélnek, ha van más választása? Egy szó, mint száz: behódolás.
Akár az építkezéseken, akár a gyárakban, akár az irodában dolgozik, a németek malmára hajtja a vizet. A tábor egy olyan élethelyzetet idézett elő, ami mindenfajta személyes hősködésnek értelmét vette, a mártíriságot maga ellen fordította, és semmisé tette a bármifajta ellenállást. Előjöttek a természeti ösztönök, a közösség (értsd: táborlakók), és az egyén fenntartása került előtérbe, ha az ember jó helyzetfelismerő képességgel rendelkezik láthatta: a bealázkodás az egyetlen lehetőség. Továbbá azon érv is az állás mellett áll, hogyha ő nem vállalja a tetoválói munkát, majd találnak valaki mást, az ezer meg ezer ember közül akárkit megkérhetnének. Nincs értelme a makacsságnak ilyen szituációkban, főleg ilyen helyzetben. Persze joggal kérdezhetnénk, egyik ember mitől jobb mint a másik, amire a manapság jól ismert "cselekedeteitől" választ kapjuk.
Minden bizonnyal tudta ezt Lale is, így előnyeit megpróbálta a közösség javára felhasználni.(pl. extra fejadagját szétosztotta, stb.) Bár az egész tábor megvetette a kivételezettek sorsát, ez csak még jobban megnehezítette azt. Egy Sonderkommandós vagy egy verőember nem a juttatások miatt vállalta munkáját. Ki gondolná, hogy társai kínzása megér egy extra kenyeret minden vacsoránál? Ellenben azzal, hogy szerepét betöltötte, egy embert már megmentett munkája okozta lelki terrortól, és előnyeit a közösség segítségére tudja váltani. Ki tudja mennyit segíthet, ha épp egy barát van magas pozícióban, ha az ember bajba kerül. Ezt a társadalmilag kicsavart, embertelen helyzetet kellett felismerniük bekerülteknek, mert a hősködés csak halálba vezethet, és ezzel is az SS kezére játszanak.
Főszereplőnk minden napját végigkísérte ez a gondolatmenet, tudta és nehezen viselte a tetoválás okozta lelki sebeket. Valamint azzal is mindig tisztában volt, hogy munkája miatt legtöbben elítélik, mint embert. Egy ilyen helyzetben még a legerősebb lelkiállapotú emberek is megtörnek előbb-utóbb, főleg ha az auschwitzban uralkodó kilátástalanság veszi körbe. Lelki támasz nélkül még Lale sem húzta volna sokáig a földi pokolban, ám a sors ebben is segítségére sietett, mikor egyik tetoválásra váró emberadag között meglátta Gitát, ki egyből elbűvölte szépségével az ifjú Lalét.
Igen, ez a regény szerelmes regény. Ugyan nem példa nélküli, de igencsak ritkítja párját a koncentrációs táborban alakult románcok száma, a körülmények és a szenvedés miatt. Egyrészt ha valakinek mersze volt ismerkedni, azt általában hamar megbánta, hisz legtöbbször olyan emberrel alakított egyfajta köteléket, aki aztán egyik napról a másikra eltűnt a föld színe alól. Másrészt az emberek elegendően nehéznek tartották saját túlélésüket, így a párválasztást valahogy nem érezték igényszerűnek. Harmadrészt pedig a szigor, ami körülvette a fellángoló kapcsolatokat hamar végüket is okozta, hiszen a rabokat nem vették emberszámba.
Lale szerencsésnek tarthatta magát, munkája engedte a bolyongást, amit aztán szép lassan kettejük hasznára tudott váltani. Persze semmi sem mehet ilyen gördülékenyen ezen a helyen, így bizony kapcsolatuk, még a legtöbb lehetséges privilégium bevetésével is vékony jégen táncolt. De a lebukástól való rettegés volt a legkisebb fenyegetés, amit a szerelmespár átélt. Legnagyobb félelmükké a másik elvesztése vált, amit az évek során sokszor át is kellett élniük. Mindketten kerültek többször is halál közeli helyzetbe, és egymásnak köszönhetik, hogy nem adták  fel, tovább harcoltak.
Hogy őszintén megvalljam a regény valóban nem a szokványos holokauszt regény, hiszen nem a holokauszt a fő témája. Maga a történet sokkal inkább egy szerelem a nélkülözésben. Auschwitz csupán egy helyszín, sajátos társadalmi berendezkedésével és elveivel, akár a távoli, utópisztikus jövőben is játszódhatna, ugyanezen felépítéssel. Másrészt ez a történet valami hihetetlen, mármint maga a könyv története oké, izgalmas, dehogy mindez megtörtént, azt nehéz felfogni egy ilyen tapasztalatlan fejjel mint az enyém. Igazából a rossz ómen lett az, ami később megszerettette velem a sztorit. Az, hogy egy életrajzi regény lehet ennyire csavaros, addiktív, és izgalmas, sosem gondoltam volna. Tényleg megéri elolvasni, ha érdekelnek akárkit is az emberi sorsok történetei.
Ezenkívül persze vannak hibák, ami miatt nekem nem jött be úgy nagyon ez az egész iromány. Az írónő 3 évet töltött azzal, hogy nap-mint-nap eljárt az idős Laléhez meghallgatni történetét, amit később aztán otthon feljegyzett. Majd Lale halála után eltelt még pár év míg ezekből a feljegyzésekből Morris egy forgatókönyvet nem írt. Miután nem tudták összeszedni sehonnan se a pénzt a filmre, úgy döntött Lale történetét könyv formájában publikálja, amiből aztán sikerkönyv is lett egyhamar.
A baj csak ezzel, hogy itt volt ez a rengeteg idő az interjúk és a végleges könyv kiadási dátuma között, ezért nem értem: Miért nem lehetett volna rendes tartalommal feltölteni az irományt. Mármint az egész szövegnek még most is forgatókönyv szaga van: tele van tőmondatokkal, végtelenül egyszerű képekkel és szókészlettel, leírás sehol, azt se tudom hogy nézhet ki a legtöbb szereplő, mert van vagy két mondat a fizimiskájáról, punktum. A barakkok, a sorstársak, de még Gita is olyan idegennek hat. És persze, ez a tábor lényege, itt nem lehet semmivel sem azonosulni, ráfoghatjuk, de akkor meg a szerelmes beállítottságot kérdőjelezhetném meg. Lale személyisége és karaktere nagyszerű, de annyira érződik a sorokon, hogy ő volt az egyetlen akit az író személyesen is ismert, hogy az kicsit zavaró a többiekre nézve, ami a kidolgozottságukat illeti. Ennyi erővel akárki más is megírhatta volna a történetet Lale ismerősei közül. Az öregúr viszont nem volt hajlandó, zsidó íróra bízni történetét, így jött a képbe Morris, aki valószínűleg azt gondolta, ha ő nem csap le a lehetőségre, úgyis talál valaki mást...
 
 
 
 
 
fin
36.
36.
Ooorky
#35: Lemaradt a vége valamiért:

Úgyhogy felőlem mindkét oldal ott d****het meg ahol akar.
35.
35.
Ooorky
Nekem anyai dédnagyanyám megjárta Auschwitz-ot, miután dédnagyapám meghalt a Don kanyarnál, mivel a nagyon magyar vitéz érdemrenddel kitüntetett szomszédoknak kellett az életük munkájával felépített házuk és hamisan feljelentették. Szerencsére nagyanyámék akkor már tanyasi rokonoknál voltak.
32.
32.
Madafaka Yeah
#31: Meg alapból maga a téma amit feldobtam nem ez az egy mondat lenne, hogy hol voltak még terroresemények, hanem
Maga a Holokaust és annak a média “kizsigerelése”
31.
31.
Madafaka Yeah
Oké, de itt én most a Holokaustról beszélek/írok elsődlegesen, nem pedig a többi háborúról és/vagy terroreseményről.
30.
30.
Ooorky
#29: Vörös terror Európát, Afrikát, Ázsiát és Latin-Amerikát is "érintette" - 300 millió hullát hagyva hátra (minimum).
A vahabita muzulmán terror pedig még frissebb, de őket a britek segítették hatalomra, ezért rendben van.
27.
27.
Madafaka Yeah
Szeretnék veletek megosztani egy gondolatot. Előre mondom nem kell velem egyetérteni ez az én véleményem és vitát sem akarok ezzel generálni, ha mégis vita lesz belőle akkor bocs.
Szóval, a holokauszt egy kényes téma. Talán majd 200-300 év múlva fog annyira elévülni, hogy ne reccsentsen be tőle az ember, ha kimondja valaki, vagy ne szidkozódjon stb...
De ha a történelmet vesszük, ez azért még mindig a legfrissebb fekete folt Európa történelmében.
Szóval mondom a problémámat vagy nem is probléma talán csak egy észrevétel. Ma ha valaki filmet esetleg könyvet ír a holokausztról, az emberek Nagy többsége elismerően fogadja. Ez tény. Még nem láttam olyan filmet vagyis nem hallottam olyan műről amivel ne ez történt volna ebben a kategóriában. Viszont ha egy két embernek nem tetszik maga a film vagy a könyv, akkor azt a társadalom, kirekeszti. Mert régen is és most is magasztos volt ha valaki könyved esetleg filmet csinált ebben a témában és azt kötelezően magasztalni kellett és kell.
Szóval arra akarok kilyukadni mert már nagyon szépen körbe írtam a mondandómat, hogy nekem már a könyökömön jön ki ez a holokauszt téma. Nem maga az a sok megtörtént borzalom, hanem ezt már annyian be annyian megpróbálták meglovagolni és én indokolatlannak tartom hogy ebbe téma előtt mindenkinek kötelezően hasra kelljen esli. Szerintem a Saul fia, egy kifejezetten szar film volt, de hát ki merné nyilvánosan ilyen jelzőkkel illetni azt a filmet?!
Senki. Bár rengetegen gondolják így.
26.
26.
Batman
#25: Szerintem arra gondol a pali, hogy elcsépelt, csak nem tudja kifejezni magát. Nekem sincs bajom az ilyen írásokkal, legalább vannak akik törik magukat és írnak nekünk, szóval várom a következőt is.
19.
19.
Josi21
#8: Igazi Troll vagy... Bizonyítsd még ! Írj valami saját gondolatot. Ne copy...zzz ! xD Unalmas vagy. ;)
18.
18.
SLi
#13: elég nevetséges kommentszámot felhozni egy halott oldal esetében, jópár éve itt még egy elég aktív közösség volt, elég élénk blog részleggel az hogy gk kifújt és senki nem jár már ide nem az írást minősíti.
Azt mondjuk nem értem hogy vén hülye létedre minek bohóckodsz
16.
16.
kopic
#13: Lődd le magad, papi...
15.
15.
godach
Elképesztő olvasni olyan emberek kritikus kommentjeit, akiktől az ember nem is lát mást, csak folyamatosan ilyen lekezelő, idióta hozzászólásokat.
Egyetlen blogok képtelenek lennétek normálisan megírni. Az észosztás az meg megy. Mondjuk, ezzel még nem is lenne baj, hanem inkább annak a minőségével.

UI: sloth. Én csak gratulálni tudok. Engem sem a téma, sem a kor nem érdekel, mégis ismeretlen dolgokkal lettem kicsit több. Sajnos, nem ebben a toxic közösségben lenne a helye, no de hátha ragad az emberekre valami. Csak így tovább :like:
13.
13.
Ooorky
#10: Inkább köszönettel tartozol nekem, mert a "hisztizéssel" drasztikusan megugrott a látogatóid száma, az eredeti 2 kommentem felül kaptál még tizet.
Szívesen.
10.
10.
sloth
#8: eddig is voltak könyvajánlók ezentúl is lesznek, még magam is írtam hetet, érdekes ezeknél valahogy nem hisztiztél.
nekem is sokat segítettek egyik-másik a könyvvásárlásban mások ajánlói, ez lenne az én célom is az irományokkal.
érdekes a blogszekció első oldalán van még lemezajánló, filozofikus értekezés és hoppá, még egy könyvajánló...
na szóval miért pont ez alatt a blog alatt kell dobálni ezeket a szedett-vedett érveket? nekem van egy tippem. ezért se veszem komolyan akármit írsz ide, csak gondoltam kiállok az igazamért.
9.
9.
Yanez
#8: Annyi tisztelet sincs benned, mint egy 5 évesben. Inkább itt hagyd abba. Továbbá ajánlom az oldal szabályzatát, ahol világosan le van írva, hogy a blogszekcióban írhatsz BÁRMIRŐL. Természetesen a szabályzat keretein belül. Azt pedig tudtad, hogy az oldalon egyfolytában hivatalos könyvajánlók vannak? LoL
8.
8.
Ooorky
#4: Könyveket ajánlani egy gamer oldal közönségének. Kutyáknak is gyárthatnál szakállvágót.
7.
7.
sloth
kösz srácok, nem kell védeni. eszem ágában sincs egy komment miatt abbahagyni az írást, csak gondoltam kifigurázom a semmirevaló hozzászólást.
6.
6.
Josi21
#4: Könyvekből csak tanulni lehet ! Akik nem olvasnak " szegények " maradnak. Ne foglakozz mások véleményével, alkoss. ;)
5.
5.
Yanez
#4: Nyugodtan írhatsz bármiről! Ez is egy nagyon igényes és jó írás lett! Azok pedig akik megszólnak, ennek a negyedét sem tették le a blogszekcióban. Persze mutogatni mindig könnyebb.
4.
4.
sloth
#3: sajnálom, hogy próbálok könyveket ajánlani. bocs, vettem az adást, akkor többet nem gürcölök ezekkel.
3.
3.
Ooorky
Szerintem is egy gamer oldalon van ennek a helye.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...