A hozzám hasonló régi motoros szerepjátékosok bizonyára már észrevették, hogy napjainkra a fantasy téma, és úgy az egész szerepjátszás leegyszerűsödött, lebutult. A technikai fejlettségnek hála mára már több kalandot is bele tudnak préselni egy világba (lásd. MMO), de valahogy nem nagyon élnek ezzel az eszközzel a fejlesztők. Egy középkategóriás sztorit belepréselnek egy erőltetett, kidolgozatlan világba, amit kiadnak a casual játékosrétegnek, hogy aztán azok 6-7 óra leforgása alatt kiakasszák a játékot, és továbbálljanak. Ezt most nem egy konkrét játékra értem, hanem az egész ipar mai anyagait nézve általánosságban mondom.

Az is lehet, hogy a fenti állításom kissé túlzó, de lesarkítva a dolgokat, tényleg így néz ki a mai marketingpolitika. Nem véletlenül hívják a papír ceruza alapú szerepjátékokat keményvonalasnak, hiszen ott tényleg mindent te találtál ki, ezzel olyan szabadságot adva a saját kezedbe, amivel sokáig nem versenyezhetett a videojáték-piac. Mostanra azonban, mire a technika elérte azt a fejlettséget, hogy képes lenne ilyen, és ehhez hasonló játékokat készíteni, egyszerűen magára a produktumra való kereslet csökkent le. Vagy nem?

Nyilván nem, de a mai RPG játékos igényeit annyira a minimumon tartják, hogy egy-egy régi ötlet "újrafeltalálása" innovációnak számít. Bizony, nagyon kevés az a fajta fantasy, ahol nem a klisék állnak a középpontban.

Ha már szó esett a klisékről, csak egy gyors mondat róluk. Nem az számít bejáratott ötletnek, hogy orkok, meg sárkányok, meg tünék. Nem. Az a klisé, hogy vagy a királyt kell megmenteni, vagy az ereklyét, vagy a földet. Aki olvasott már Game of Thrones könyveket, vagy csak hallott belőlük egy-két történetet, az mind tudja, hogy létezik fantasy ezeken túl is, és nem is lenne olyan nehéz ezeket kitalálni. Egy fantasy ne mindíg arról szóljon már, hogy mindíg jobb armor, meg weap. kell, hogy az egyre erősebb ellenfeleket minnél gyorsabban össze lehessen hajtogatni! Igenis kell a karakterfejlődés, az ármány, intrika, politika egy fantasy játékba, a szabadon bejártható, és teljesen interaktív környezetről nem is beszélve.

Ne mondja nekem azt senki, hogy ez kivitelezhetetlen, hiszen láttunk már ilyet. Példának okáért ott a Mass Effect nevű, méltán híres gyöngyszem, ami annak ellenére, hogy Sci-Fi vonalon mozog, a kedvenc játékaim élmezejében mocorog. Ha azt az űrhajót lecserélhettük volna egy kastélyra, a lézerpisztolyt íjpuskára, a biotikus sebzést pedig varázslatra, akkor puff, kész a fantasy mestermunka! Ennyi, nem kell több...

Akinek mindezek után a Dragon Age jutott volna az eszébe, annak annyit mondok, hogy Icewind Dale, vagy Baldur's Gate. A különbség zongorázható, mégha egyazon stúdiótól is valóak. De akkor mégis mi a különbség? Kérem szépen, nem csalás, nem ámítás: a régiók!

Igen, ugyanis három (a játéktudomány csak kettő :P ) különböző stílust ismerünk: Európai, Koreai, és a nem hivatalos Amerikai fantasy-t.

Bizonyára mindenki látott már nagymellű, falatnyi fémruhát magukon tudó ázsiai főhősnőket. Ez a vonal kisség a ligh-fantasy felé veszi az irányt, de amíg szórakoztató, és érdekes, addig felőlem lehet akármennyire "buta", és sablonszerű a történet. Itt tipikusan a harc, és a helyszínek kinézete a lényeg - ami viszont jó, hogy sok helyen a sztori is kellően csavaros.

Az amerikai fantasy nem feltétlenül buta, de a legtöbb esetben kidolgozatlan, és fantáziátlan. (hehe, egy fantasy, ami fantáziátlan... :D )

A hardcore közösség szívét (és sok olyanét, akik csak hírből kedvelik a stílust) azonban az európai fantasy dobogtatja csak meg igazán! Egyetlen névvel tudok érvelni: The Elder Scrolls széria! Aki játszott már vele, az tudja, hogy csupán a bugok az egyetlen hátrányai a programnak, mert hogy egyéb téren tökéletesre van csiszolva, az tuti. Ilyen játékokat szeretnénk a későbbiekben is, és ha lehet minnél többet. Nem azt mondom, hogy csak ez a fajta játékmechnaika életképes az ehhez hasonló játékoknál, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, manapság ez a legkelendőbb fantasy mindközött!

Befejezésül pedig, engedtessék pár - keresetlen - szót szóljak a méltán hírhedt Dragon Age szériáról.
Az a baj vele, hogy akármennyire is próbáltam megszeretni, valahogy érződött rajta, az üresség. A sztori remek volt, innen is üzenem az írónak, hogy csak így tovább, de maga a játékmechanizums, a fejlődés, a harc, mind-mind unalmas, és frusztráló volt, nem tudtam magam beleélni a környezetbe, holtt egy szerepjátéknak - mint ahogy a neve is sugallja - pont ez lenne a lényege.

Szóval azt is csak azért küszködtem végig, hogy megtudjam, mi lesz a vége, de hogy újrajátszam, vagy hogy kiegészítőt vegyek hozzá... nincs az az Isten!

Így tehát szeretettel várom az idei felhozatal sikervárományosait, hogy cáfolják meg a fenti írásom, és igenis bizonyítsák be, hogy lehet ma is jó RPG-t csinálni!

Köszönöm a figyelmet!