(Szeretném leszögezni, hogy a saját véleményem teljessége és tökéletessége nélkül írom ezeket a sorokat, eme gondolatmenetnek lehetnek hiányosságai és hibái is, ezekre mindenképp szeretném ha rávilágítanának, mivel ez egy igen becses téma számomra, és egy ésszerű, logikus kép kialakításához több szempont szükséges mint az enyém, amennyiben bárki bármiben nem értene egyet, nem tartja logikusnak, hiányosnak tartja, ezúton szeretném kérni, hogy fejtse ki miben, miért, és hogy ezen ő hogy változtatna, mert igencsak kíváncsi vagyok rá, tanulni sose késő, nekem meg épp most van itt az ideje.)

Az egészet valamiféle bevezetővel kezdeném, miként erről túl sokat még nem szóltam azelőtt. Tudniillik, kis családom igen művelt a filmek tekintetében, gyakorlatilag amikor kicsi voltam is, szüleim már unták is azokat az új filmeket, amik nagyon visszaütöttek egy-egy régi társukhoz, amit akkoriban igen furcsa volt átélni, tekintve hogy én ettől függetlenül minden újdonságnak ható dolgon jól szórakoztam, mint minden gyerek. Valahányszor elkezdődött egy film, és volt egy tippem, hogy mi lehet a vége, mindig megkérdeztem apát hogy neki erről mi a véleménye, és általában amit ő mondott, az be is jött. Ez annyira a szokásommá ált, hogy néha még manapság is elkövetem egyébként :D Na de visszatérve - a filmek kiskoromban is, úgy mint manapság elvarázsoltak, mint a régebbi idők gyermekeit a könyvek. Ennek következtében, akár az RTL klub, akár a TV2, és egyéb bárhol fogható csatornák közreműködése érdekében nagyon sokat tévéztem. Annyi filmet láttam, annyi filmet ismertem meg, ami gyakjorlatilag, ha nem is valami kiemelkedően sok filmet takar, azért mégis talán rendelkezek egy általános filmismerettel, amiről a véleményemet ki szeretném fejteni Nektek, mivel ez az egyetlen oldal, ahol eddig akármit mertem publikálni tudván, hogy az itteni közösség befogadókészsége gyakorlatilag bármilyen próbálkozásra hihetetlenül magas. Erről a témáról azt hiszem sokatok írt már korábban, azért én vettem a bátorságot hogy talán kicsit csúnyábban, kicsit botladozóbban, de a magam részéről is elmondjam a véleményem.

A filmek.

Fektessünk le egy igen fontos tényt, ami eme iromány alapjául fog szolgálni: Számtalan film van!

Hihetetlen sok ország, hihetetlen sok rendező, és kimondhatatlanul sok film készült az elmúlt több mint száz évben. Manapság pedig olyan tömegcikk-ként mutatkozik a piacon (nagyon sokunk elkeseredésére) amiként egyikünk se szeret gondolni ezekre a darabokra. Na de erről később. Ami a lényeg, hogy gyakorlatilag már tényleg szémtalan film készült, és még úgy néz ki, hogy egyre csak több és több lesz, és egyre gyorsabban növekszik ez a szám.

De mégis milyen céllal? Akadnak olyan rendezők, olyan pénzsóvár majmok, akik filmjeiket egyedül a siker és hírnév oltárán kívánják áldozni, és akad köztük néhány, aki el is éri célját. Akadnak olyan rendezők, kik filmjeikkel egész világképeket, gondolatok százait kívánják közölni, és akadnak olyanok, amiknek néha ez sikerül is, és akaratlanul is lehetnek sikeresek. Vannak olyan művészfilmek, melyek gondolataik mellett képi világuk segítségével ábrázolják is a mondanivalót több-kevesebb sikerrel, és mivel ezek nem válhatnak soha sem sikerfilmmé, maximum valamiféle kultstátuszt érhetnek el, mellyel pénzben mérhető sikert nem is, de némi elismerést várhatnak. Készülnek olyan filmek, amelyek csupán a szórakozásunk biztosítására törekszik, se többet, sem kevesebbet nem áll szándékában letenni az asztalra, hiszen az ember míg jól érzi magát, úgyis repül az idő, utána pedig jó esetben fel sem tűnik neki, hogy valójában a film minden más fronton ezer sebből vérezhet. Illetve vannak olyan filmek, melyek pusztán látványban nyűgöznek le, mondanivalója pedig a 0 felé konvergál. Kis sarkítással, és némi túlzással, gyakorlatilag az összes film besorolható ezek közé a csoportok közé. És ha egy film a saját csoportjában minden ahhoz fűződő kitételt teljesít, beszélünk jó filmekről. És minden film akkor lesz egy jó filmnél jobb, ha a többi csoport elemeit is képes belevegyíteni a saját receptjébe.

Tehát ha ezen a fonalon haladunk tovább, a végén az jön ki, hogy a tökéletes film ezen csoportok mindegyikébe tartozik.

-Elvégre a film készültekor is a sikerességre való törekvés alapfeltétel kell hogy legyen, ezáltal lehetnek olyan célok elérendővé, melyek által a film "tökéletes" lehet.

-Egy igazán jó filmben szükségeltetik szellemi tartalom is. Ha a tökéletest keressük, a szellemi mondanivaló léte nem elég, annak minősége is egyértelmű, de maradandó kell hogy legyen. Különböző gondolatébresztők, pártfogások elemi kérdésekben (élet értelme, stb...) teszik a filmet értékessé.

-A film képi világában a szimbolika alapvető tud lenni. Ha a vásznon azt látod, ahogy a főszereplő egy plakátot néz egy űrhajóval, ambícióiról és valamelyest személyiségéről is kapsz egy vázat. Ilyen, és ehhez hasonlók, ennél azért mélyebb tartalmú változataival az ember elégedetten nézheti a filmet, kaphat teljes képet általuk egy világról szavak, és magyarázatok nélkül is.

-A film egy szórakoztató műfaj, benne a humor bár csak kellék, mely ki is hagyható, szerintem kötelező dolog egy tökéletes filmben. Rengeteg filmből hiányzik, és ez azon filmek értékéből mit sem von le, mégis úgy gondolom, tökéletes film nem mehet le úgy, hogy valamilyen humort ne tartalmazzon. Legyen az irónia, vagy egyszerűbb komikus elemek, ez egyszerűen kötelező, ha tökéletes filmet akarunk létrehozni.

-Azonban a film nem rádióműsor, nem színdarab és nem könyv, hogy képi világának megdöbbentő részletessége és hatása nélkül váljon értékessé. Így a lehengerlő jelenetek, vagy a látványos, monumentális totálok megléte nélkül a film veszít(het) hatásából.

Gondolatzárás: Mint ahogy az egész elején utaltam rá: Kimondhatatlanul sok film van. Ezek tartalmukat, minőségüket tekintve igen változóak, és nagyon kevés közülük az, ami igazán maradandó alkotás. Azonban ezek a maradandó alkotások szubjektíven választódnak ki minden embernek, nincs olyan film, ami mindenkinek tetszik, olyat talán készíteni sem lehet. És talán az egyetlen film, ami jobb lehetne az általam fentebb vázolt "tökéletes filmnél", épp az lehetne, amelyik mindenkinek tetszik, és épp ettől nyújthatna bárkinek tökéletes szórakozást, melyre talán mindannyian várunk egy-egy film megnézésekor.

Végezetül egy kérdés: Ha nektek mondani kellene egy filmet, ami mind felett áll (nem, nem feltétlenül a Gyűrűk Urára céloztam :) ), és elejétől a végéig a TV/mozi/monitor elé szegezett benneteket, ti melyiket mondanátok?

Ha nekem kellene válaszolnom, azt hiszem a Die Hard-ot mondanám (elsősorban az első részt, de a 2. és a 3. nagyon szorosan van mögötte). Korának ellentmondván vannak tényleg látványos jelenetei, a bezártságot mégis zseniálisan ábrázolja. A feszültség mindig fenn van tartva, még ha a párbeszédek megírása ezt oldja is valamelyest. Tehát a történet logikus, a szereplők érdekesek, a jelenetek látványosak, a hangulat zseniális... Valahogy nem tudom jobban az égbe magasztalni. Számomra ez a favorit.

(a véleményeket ne felejtsétek, legyen az bármily rövid, mindenkiére kíváncsi vagyok)

Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek! :)