Sun9us

Sun9us

Gravity Rush teszt

Link másolása
Megkésve bár, de törve nem, volt szerencsém, a PS Vita egyik nyitócíméhez.

Black Friday alkalmával, sikerült hozzájutnom egy Vita Bundle-hoz, meglehetősen bundle áron, és a PS Plus karácsonyi instant game collection részeként, pedig a Gravity Rush című játékhoz. Így két rokonlátogatás között, ezzel a játékkal töltöttem az ünnepeket.

Annó a PSP-t nyitáskor vettem meg, visszagondolva is nevetséges 350 dolláros áron. Persze az évek igazoltak, és a PSP-vel több időt töltöttem el, mint bármely nagy konzollal, és gyakorlatilag a kezeim között kopott el. Idén tavasszal volt egy fellángolásom, hogy beszerzek egy újat nosztalgiázni,de csúnya vége lett. (Csak annyit írok, hogy: Apród.hu (Igen, ez egy negatív reklám volt.)) A PS Vitával szemben pedig mindíg is szkeptikus voltam. A PSP-nek volt létjogosultsága, 2005-ben, de a Vita már egy olyan korban jelent meg, ahol a legutolsó telefon is erősebb mint az első asztali PC-m, a Tablet-em, pedig hozza az olcsóbb laptopok teljesítményét. Van-e értelme beruházni, egy ilyen készülékre, ami , a megjelenése után egy évvel már elavult, a játékfelhozatal ma is sovány, és pofátlanul drága? Az eszem azt mondja, hogy nem, nem éri meg. Akkor miért vettem? Hát mert pofátlanul olcsón tudtam beszerezni. Ennél olcsóbb csak akkor lett volna, ha lopok eggyet. De a pénz akkoris pénz, és bennem volt, a kétely, hogy marad-e nálam, vagy hamar tovább adok rajta? Szükségem van-e rá, ha a Tabletem Full HD-ben viszi a GTA San Andreast, a Return to Castle Wolfensteint-t, vagy a Jedi Knight II-őt ?  Ez a kétely addíg volt bennem, míg ki nem próbáltam, a Gravity Rush-t.

 

A játék, minden klisék kliséjével indít, egy szőke lány az utcán ébred, és nem emlékezik semmire sem. Csak egy furcsa macska van vele, ami nem akar tágítani a lány mellől. Itt kapjuk meg az irányítást Kat felett. Rögtön a közepébe csöppenünk mindennek. Egy Hekseville nevű steampunk városban járunk, ami az égben lebeg. (Na jó nem lebeg, hanem óriási fa törzse köré épült.) A városnak, viszont van egy apróbb problémája, méghozzá az, hogy egy gravitációs vihar dúl körülötte, és a vihar négy részre szakította a várost. Viszont ha ez még nem lenne elég, az örvényből különböző méretű Nevi nevű lények támadnak a szerencsétlen polgárokra. Ez nem vicc, kutya méretű nevi-től, a ház méretűig minden van. Már azt hinnénk, hogy ebben a káoszban, a kutya sem törődik egy magányos lánnyal, de ez nem így van, mert a városlakók messziről kiszúrják Kat szürkés árnyalatú bőrét, és világító vörös szemeit, és meglehetősen furcsa szemmel méregetik. Hogy miért tartanak Kat-től? Mert ő egy gravity shifter. Kat, macskája segítségével képes manipulálni a gravitációt, és ezen képességgel, hamar szuperhősi babérokra tör. Így Kat, azaz a mi feledatunk lesz, hogy újra összerakjuk a széttört várost, és legyőzzük a Nevi-ket, nem mellesleg visszaszerezzük az emlékeinket.

Külcsín

 

A játék gyönyörű és iszonyatosan hangulatos. Gyakorlatilag a világ végéről szól, de nem mondanám poszt apokaliptikus hangulatúnak, hanem olyan japánosan szomorkás, és beletörődöm. A városban járókelők teszik a mindennapos dolgaikat, és végignézik, ahogyan szétesik a világuk, mindezt teljes reménytelenséggel. Erre a borús hangulatra, rátesz egy lapáttal a grafika. A Cel-shaded technológia nagy rajongója vagyok, mivel ennél a "szép" nem abban merül ki, hogy látszik-e egy vasdarabon a rozsda, vagy hogyan csillan a fény a vízfelületen, hanem a "szép" mércéje az, hogy mennyire kreatív a művészi munkákat végző csapat. A város gyönyörű, monumentális, és nagyon nyomasztó. A játék elején, mikor még nem voltam igazán tisztában Kat képességeivel, és azok is elég gyengék voltak, elkezdtem körbejárni a települést, és valami hatalmas volt. Ekkor következett a valódi áll leesés, ugyanis a menüben megtaláltam a térképet, ott viszont kiderült, hogy ez csak az első városrész, a négyből!

 

Játékmenet\ Harc-rendszer

A gravitáció manipulálását talán a Portal-hoz tudnám hasonlítani, pedig szinte semmi köze sincs hozzá. A jobb karral megszüntetjük a gravitációt Kat körül, ekkor becélozunk valamit a Vita döntögetésével, (vagy a jobb joy-stick al.) ezután megnyomjuk az X-et, ha épp oda akarunk menni. Innentől kezdve, a becélzott felület\irány lesz a lent, és elkezdünk szabadon esni. Ha támadni szeretnénk, akkor a négyzetet nyomjuk meg, ekkor tűsarokkal előre érkezünk meg, sebezve az ellenfelet. Minél gyorsabban "esünk" annál nagyobbat tudunk sebezni. Az ellenfelek, a nevik, akármilyen formát fel tudnak venni, egyetlen gyenge pontjuk van, a "magjuk" ezt kell eltalálni, ha rövid úton végezni akarunk velük. Viszont minél nagyobb egy nevi, annál több "magja" van, amiket még védenek is. Így már nem olyan egyszerű a helyzet. Szerencsére Kat képességeit tudjuk fejleszteni, a városban elszórt drágakövek segítségével, és a különböző kihívás küldetések teljesítésével. (Verseny feladatok, időre nevit gyilkolni, dobozokat célbadobálni stb...)

 

Összegzés

A fent feltett kérdésemre a válasz határozottan igen. Megérte a PS Vita, ha ilyen játékokkal játszhat az ember. Az a 8-10 óra igazi élmény volt amit a játékkal töltöttem. De, és ez nagy de, van egy nagyon nagy fájó pont a játékban, a történet. Mindenféle spoiler nélkül mondom, hogy SEMMI sem derül ki a végén. Olyan, mintha a játék közepén befelyezték volna, és kitűzték volna a jövő héten folytatjuk táblát. Nagyon bosszantó. Nem, hogy semmit sem válaszoltak meg, de még jó pár lapátnyi kérdést rápakoltak az egész történetre.

( Daks - nak üzenem, hogy a játékban nincs Japán szinkron, hanem halandzsázva beszélnek.)

Itt a folyt. köv:

2.
2.
RangerFox
Jó teszt lett, én is kijátszottam, egy játéknak elment, volt idegesítő része is a játéknak, de úgy összességben egy elég élvezetes program lett.
1.
1.
Sun9us
A helyesírási hibákat lesz@arom, megyek inni.... :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...