Életrevalók kritika

Mi történik, ha egy teljes arra teljesen képtelen ember egy nyaktól lefelé béna embert gondoz? Első gondolatom ez volt a filmről és ez nem éppen pozitív. De már 3 perc után rájöttem, hogy itt teljesen másról lesz szó. Nem próbálja meg a film megválaszolni az élet legfontosabb kérdéseit hanem csak bemutatja Philippe (François Cluzet) és Driss (Omar Sy) kapcsolatát.

In medias Res egyből a film vége fele kezdünk. Ezt a megoldást személy szerint utálom, mert keményen Spoilerez, de ettől a hibától eltekintve nem nagyon lehet belekötni a filmbe. Az IMDB szerint ez egy vígjáték/dráma keverék. Még valami, amit utálok mert nagyon ritkán szokott ez jól elsülni. De itt olyannyira kiegészíti egymást a kettő hogy arra nagyon kevés példa volt még. Talán csak a Bakancslistát tudom mondani, ami nagyon hasonló ehhez a filmhez. Egyáltalán nincsenek erőltetett poénok, csak olyanok, amiket a helyzet teremt.

A történet bár nem halad gyorsan, egyszer sem gondolkoztam el azon, hogy kikapcsoljam a filmet. Ennek a legfőbb oka a karakterfejlődés. A kicsit mogorva Phlippe-ből egyre inkább előtör az életkedv, még az amúgy nagyon belevaló (-nak tűnő) Driss is hezitál néha az öreg tettein. Sikló ejtőzni melyik ember merne az Alpok csúcsairól? Szerintem nem sok, de ő ezt is megtette. Nem véletlenül írtam, hogy csak belevalónak tűnik Driss: Kiderül, hogy a felszín alatt egy nagyonis érzelmes ember rejlik. Amennyire különböző beállítottságúak voltak a film elején annyira hasonlítottak a végére.

A mellékszereplő szinte semit se tesznek hozzá a filmhez, csak úgy vannak. Egyik gyerek sem okoz fordulatokat, de jópár perccel kitolják a játékidőt. Elég olcsó trükk, de itt nem vált be. Annyira a két főszereplőre fókuszál a történet, hogy más nem tud érvényesülni. Lehet ez is a hihetőség miatt van?

Mint írtam, ez félig-meddig vígjáték. Ritka, hogy egy film közben konkrétan elnevessem magam, ne csak elmosolyogjak. Ezt is kihozta belőlem a film a helyzetkomikumokkal. A legváratlanabb helyzetekkor is elő tudnak hozni egy-egy poént és ez nagyon jól áll neki. De a drámai hatás is kitűnően érezhető, a viccek ellenére is tudjuk, hogy z egy komoly film.

Senki se egy látványfilmre számítson, mert ebbe nincs se robbanás se óriási látványeffektek. Ez is hozzátesz a történet hihetőségéhez, hogy ez akár meg is történhetett volna. Zene terén azonban valamennyire kárpótolnak ezért, a legfőbb zene dallama kellemesen hangzik. Emellett pár perc erejéig hallhatunk klasszikus zenét és modernebbet is. A zenék korrekteknek mondhatók.

Ezért a film nem Hollywood-i, hanem francia ezért kikerültek a megszokott amerikai sallangok is a történetből.

Valamit majdnem elfelejtettem: Ez a film olyannyira valósághű, hogy meg is történt. Úgy tűnik, igaz a mondás, hogy az élet írja a legjobb történeteket.

Ha nem lett volna az "elején a vége" a történetnek, akkor simán megérdemelne 95%-ot a film. De így csak egy erős 90%, mert ez a hiba ellenére is egy kimagasló filmet kaptunk. Akinek tetszett a Bakancslista az feltétlenül nézze meg, de akinek nem tetszett az is tehet vele egy próbát. 90%, hogy nem fogja megbánni.