Síri csend telepedett le a kastélyba, az elmúlás fájdalmas vesztesége kézzel fogható volt az egybegyűltek között. Palota és az egész város feketébe öltözött. A szeretett királyunk, népünk nagy bölcse elment. Bánatot és elkeseredést hagyva maga után. Az egész birodalomból érkeztek utazók ,hogy leróhassák kegyeletüket a valaha élt legnagyobb uralkodójuk előtt. A szertartás egy kör alakú teremben zajlott,a királyok csarnokában. Ez adott évszázadokon át végső nyughelyet az ősi királyság uralkodóinak. Robosztus kőfal apró lőréses ablakok és a falakon a királyok portréi emlékeztetett az óriásokra. A terem közepén szarkofágokban pihentek a hallhatatlan királyok. Egyik szarkofág előtt két férfi rótta le a kegyét.

-Hihetetlen,nem tudom elhinni, hogy elment,-mondta Talbot egy 17 éves fiú.

-Mostantól minden más lesz ,nem élhetjük úgy az életünket,ahogy eddig tettük.

Ne aggódj atyánk elrendezett mindent-, szólalt meg a mellette lévő fiatalember, Christanson volt az a húszas évei elején járt.

-A szerződés értelmében királyok leszünk mindnyájan, együtt. Mosolygott megnyugtatásképp öccsére.

-Ohh a két nagy király népünk megmentői,- érzelem mentes kacagás, és gúnyos mosollyal lépett elő a szoba sötétjéből Pedor, a legidősebb fivér volt az. Megvetően nézett feléjük.

-Engem illet a trón én vagyok az első szülött. Egy bolond vénember őrült képzelgése, hogy hagyom földarabolni köztetek a jogos jussomat.

-Aláírtad a szerződést Pedor, a szavadat adtad atyánknak,hogy őrzöd az Északi királyságot Jarianiumot és lemondasz a többi földről a mi javunkra.

-Atyánk halott a trónja engem illet,-üvöltötte Pedor.

-Uraim szólt egy vékony hang az ajtóból. A tanács összeállt,hogy megvitassák az országok határainak pontos kijelölését. Kérem kövessenek a tárgyaló terembe.A szobában egymáshoz húzott asztaloknál térképek felett a királyság legműveltebb tudós emberei ültek. A termet zsivaly töltötte be az egymással vitatkozó bölcsek nyomán. A tudósok egy csoportja folyók mentén a terület földrajzi adottságait kihasználva szerette volna kijelölni az új határokat, míg a mások a városok népesség alapján.

-A királyok megérkeztek!- szólalt meg a terembe érkezve, majd fejethajtva elbúcsuzott. Egy pillanatra néma csend és hajbókolással üdvözölték a jövevényeket. Egy alacsony kövér kopaszodó idős férfi lépett eléjük és emelt hangon megszólította az érkezőket.

-Mind tudják uraim ez a tanács több mint egy éve megkapta osztályrészül a történelem valaha volt legfontosabb feladatát.Öreg királyunk akarata szerint a birodalmat 3 részre kell osztani, a király 3 fia között.

Önök ezt szerződésben elfogadták és esküt tedtek atyjuk és isten elött, hogy míg élnek nem fognak fegyvert egymás ellen,nem lépnek fel területi követeléssel a másik fél felé.

Egy éven keresztül éjj nappalá téve lelkiismeretesen dolgoztunk és elmondhatom,megtedtük azt,mely történelmünkben példanélküli, a birodalmat sikeresen. felosztottuk.Jarianiumra,Yastedre és Mogantiana országaira.

-Uraim kérem egy utolsó kézjeggyel hitelesítsék az okmányokat

-Elég!,-szólt Pedor a szerződésetek nem több egy darab papírnál,Nincs ehhez jogotok az őseink törvénye szerint én vagyok a jogos örökös.

A birodalom válságban van a hadseregünk rosszul felszerelt és kis létszámú, évek óta folyamatosan ki vagyunk téve a banditák fenyegetéseinek. Mindennél fontosabb most a folytonosság és az egység. ,A hatalomnak egy erős kézben kell összpontosulnia .

-Erre ti magukat uralkodónak gondoló ostoba gyerekek közt akarjátok szétosztani a földjeinket és maradék erőinket .

-Miért is?Mert ez volt egy haldokló uralkodó utolsó lázálma?

-Soha nem felejtem el ezt nektek, hogy ti és az önző testvéreim, hogyan loptatok meg engem. Ezzel Pedor kiviharzott a teremből maga mögött hagyva a döbbent jelenlévőket.