Tunyacsáp blogján hirtelen felindulva én is írtam egy regényt. Jókai Mór is all over this bitch, csak saját felelősségre

DICSŐSÉGSZAKADÉK

ajánlanám mindenkinek, aki hugyozta már magát lábszáron a szembeszél miatt.

Az embert a legfurcsább helyeken érik a legnagyobb felismerések. Ernőt egy békásmegyeri kocsma felhomályba burkolózó, koszos mosdójában találta meg. Ahogy ott ült a középső fülkében, a bokáig letolt, még olaszban vásárolt Levi's farmere milliméterekre egyensúlyozott a linóleumpadlón ólálkodó tócsáktól, rájött, hogy valahol letért az útról, amit még fiatalon, az egyetemen kijelölt magának.

Olaszban még minden rendben volt. Nem volt még meg a sörhasa, nem hullott a haja, sőt... Egész jól nézett ki. Igen, húsz éve még nem kellett izgulnia amikor meghallotta hogy az Abercrombie többet nem gyárt ruhát kövér embereknek.

De most komolyan, az XXL már a kövér emberek mérete? Amíg az ember látja a pöcsét, addig nincs gond - gondolta tizenöt éve, amikor Laura otthagyta. De azóta felszedett még egy harmincast, és a pöcse már sehol nincs. Csak a tükörben, a tükörben még mindig látszik, kivénhedt szúnyogként, vádlón figyel, mintha csak tudna mindarról, amit elkövetett.

Nem is nagyon néz már tükörbe igazából.

Mert minek? 

Túl van már élete fénykorán. Azt olaszban hagyta. Milánó bevásárlónegyedében, az egyik Versace butik fülledt, ízléses próbafülkéjében.

Bár valószínűleg bármelyik próbafüle fülledtnek érződik, ha az ember gyors egymásutánban két (hosszú!) menetet is lenyom benne a barátnőjével.

Milánó volt a csúcspont. Az első közös vakációjuk. Laura istenien nézett ki. Alig múltak huszonöt évesek. Úgy érezték, az egész világ az övék (és olyan fizetés mellett lehet hogy az övék is volt!)

De az emberek néha elsodródnak egymás mellől akkor is, ha egy lakásban élnek, ugyanazt a levegőt szívják. Elveszik a közös hang, mint a távirányító a (Henredon!) szófa párnái között.

Legalábbis ezzel vigasztalja magát még ennyi év után is. Mert nehéz elfogadni azt, hogy egy munkahelyi viszonnyal, majd az ebből hirtelen, vulkánként kirobbanó, ,,munkahelyi zaklatás" munkacímű, körülbelül két éves pereskedéssel sikerült elüldöznie maga mellől a nőt, akit szeretett.

Mert szerette Laurát, ehhez kétség sem fér. Sőt, még mindig szereti. Hiába költözött ki a norvégokhoz, hiába házasodott össze valami Lars nevű (féreg!) fazonnal, ő még szereti, és szeretni is fogja. Majd amikor visszajön.

A titkárnőt nem szerette, de hát basszameg, ott volt... Ott volt és parancsra szopott. Fene se gondolta volna, hogy képes belehabarodni a saját főnökébe, és kiveri a balhét amikor az közli vele, hogy bocsi, kislány, de ennyi volt.

Mert Ernő tudta, hogy pengeélen táncol. Laura nem volt hülye nő (vörös diplomát nem a két szép szeméért adnak az embernek!), gyanakodni kezdett, így hát rövidre kellett zárnia a románcot.

A kis titkárnő kiborult.

Az ügyvéd drága volt, de jó. Elérte, hogy felmentsék, de a megtépázott karrierjét nem tudta helyrehozni. Hogy is tudta volna? Ügyvéd volt, nem varázsló.

Szerencséje volt, hogy a nagy multik akkor kezdték el megvetni a lábukat itthon. Egy budaörsi hipermarket biztonsági igazgatójaként sem keresett szarul. Csak Laura akkor már kétszer annyit keresett mint ő, és úgy döntött, hogy a saját lábára áll.

Így az eljegyzési gyűrű, amit a per után, végső elkeseredettségében vett, hogy helyrehozza a kapcsolatukat, a fiókban maradt. Azóta is ott van.

És mintha vele együtt ott lenne az önbecsülése is. Az Armani öltönyt, amit anno önkorbácsolásként vett, amikor elkezdett hízni (tíz kiló és beleférek!) nemrég elkelt Expresszen. Egy húszast kapott érte.

Talált pénz. A hetes út mellett fogja elverni a hétvégén.

A mélázásból egy öv csilingelése rángatja ki. Közelről hallatszik, a mellette lévő fülkéből. Oldalra pillant, majd a szeme elkerekedik.

Mint mesebeli sárkány a barlangjából, úgy figyel rá egy félernyedt pénisz a fülke parafájára vágott lyukból. Körülötte a sötét fanszőr, a barlang sötétje.

Egy perc telik el súlyos némaságban. Aztán a sárkány lassan visszahúzódik rejtekébe.

-Bocs, tesó. -hallatszik egy bormámoros hang a szomszéd fülkéből, miközben az öv újra csilingel. -Remélem nincs harag.

Aztán csapódik a fülke, majd a helység ajtaja. Ernő a vécépapír után nyúl. Ideje hazamenni.