Magyarítás, mint hobbi, és a Divinity: Original Sin 2

Amikor sok éve belecsöppentem a Skyrim magyarításába, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire rá fogok kattanni erre az egészre.

Elvégre miért lenne jó akár napi több órán keresztül a billentyűzetet püfölni és szótárban keresgélni, ha az ember játszhat inkább? Nem elég a munkahelyen/iskolában angolozni, miért kínozzam magam még itthon is vele? A szabadidőmben? Noormális?!
Teljesen jogos kérdések.

Imádom a játékokat, és nem is vagyok egyedül ezzel. Az utóbbi évtizetekben hatalmasat feljődött a számítástechnika, egyre több játék jelenik meg naponta. Tisztán emlékszem, hogy pont a Skyrim volt az első, amit megjelenéskekor eredeti dobozos verzióban vettem meg, ráadásul nem is volt elég feltelepíteni, aztán benne hagyni a DVD-t a meghajtóban a játékhoz, hanem be kellett aktiválni valami Steam nevű hülyeségen, ami akkor még egész új volt, és mindenki rohadtul utálta a DRM miatt.

Arra is emlékszem, hogy egy idő után valahogy már a játék olyan, mint régen. Nem kifejezetten a Skyrim, hanem úgy általában. Legalábbis számomra. Amikor leülök a gép elé, de igazából nem is azért, mert élvezem, hanem mert úgy gondolom, hogy nincs más, amivel érdemes foglalkozni munka/suli után. Csak hazaérni, és máris kapcsolni be a gépet, gyorsan el lehet futni még a budira, amíg betölt a cucc, aztán hajrá! És jöhet órákon keresztül az ellenfelek csépelése, pedig már az első fél óra után elkezd kifolyni az ember szeme a 3D látványtól, vagy a fene tudja, mitől. De mindegy, a sok évi gyakorlattól már olyan megszokott ez az állapot, igazából már fel sem tűnik. És amikor X óra után eljön az alvás ideje, még az álmokba is beférkőzik. Ez az egész nem feltétlenül rossz dolog, mert ugye játszani jó, kell benne lenni valami jónak, ha az ember folytatja, nem? Persze biztos nincs mindenki így ezzel...

Nem tudom, mennyi időt töltöttem például a Morrowind és az Oblivion világában, akkor még nem volt Steam, hogy mérje. Szerintem legalább 1000 órát mindkettőben, és egyáltalán nem bánom. A Skyrim hozta viszont a fordulópontot, mert 2012 elején ráakadtam egy hirtetésre, hogy a MorroHun Team fordítókat keres a magyarításához. Talán a nyelvet akartam gyakorolni, kellett egy kis változatosság, vagy megtetszett a gondolat, hogy egy csapat része lehetek, és segíthetek egy hatalmas cél elérésében? Nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy nem volt egyszerű belerázódni. Amikor jelentkeztem, nem gondoltam, hogy ennyi munka van az ilyesmivel, mert ugye játék közben az ember a játékmenettel, a felfedezéssel, a harcokkal foglalkozik, nem ül le minden könyvet, tárgyleírást és naplóbejegyzést elolvasni, sőt, a párbeszédekben is a szövegeknek csak egy részét látni a kiválasztott válaszoktól függően. A francnak tűnt fel, hogy ennyire sok szöveg van benne?! Szóval néhány adag lefordítása után hagytam is az egészet, kiszálltam a csapatból. Aztán néhány hónap múlva újra beszálltam, és azóta ki sem lehetne robbantani. :-)

Nem mondom, hogy egyszerű, mert nem az. Tudni kell hozzá legalább középfokon angolul, de ami még fontosabb, magyarul fogalmazni is. Néha elég körülményes kideríteni, hogy egy adott kifejezés mi a fenét is akar jelenteni, fárasztó a hosszadalmas gépelés. Amikor ránézek a kiosztott adagra, és 300 sor van benne, azt gondolom, "Okké, mi az a 300 sor, seperc alatt meglesz..." Aztán három óra után még a felénél sem járok. Pfff. Nem baj, csak tovább. Viszont amikor haladok, és látom, hogy 10 sor múlva véget ér a kijelölés, mindjárt kész ez az adag is, akkor egy olyan elégedettség tölt el, ami játék közben már egy ideje elkerült. Kész van, igen, jöhet a következő adag!

Azóta elkészült a Skyrim, utána pedig beállt egy hosszabb csendes időszak a MorroHun háza táján, mert ugye a következő Elder Scrolls játékból a mai napig csak egy néhány másodperces kis videócskát láttunk, amiből csupán spekulálni lehet, megjelenési dátum viszont még sehol. Szóba jött a TESL Online, viszont túl sokat változik/bővül, és túl kevesen vagyunk hozzá, így talán sosem készülne el. Emellett legtöbbünk nem is igazán szereti az online játékokat. Később szotsaki, a csapat vezetője megkérdezte, hogy lenne-e kedvem belevágni a Pillars of Eternity fordításának vezetésébe, ha már megemlítettem néhányszor. Először megijedtem a felelősség miatt, amivel ez jár. Nem volt teljesen valós ez az érzés, hiszen ingyen csináljuk, szerződés nélkül. Viszont egy ilyen méretű játékot egyedül lefordítani szinte lehetetlen, és nem tudtam, sikerül-e elég embert találni, hogy elkészüljünk vele. Vakon meg nem akartam belevágni valamibe, amit aztán feladok. Elvégre sokkal egyszerűbb csak ülni a babérjaimon és várni a következő fordítandó adagot, mint a saját kezembe venni az egészet. De egy idő után meguntam az Elder Scrolls wiki cikkek fordítását, és egyre többet foglalkoztatott a gondolat. Amikor végül belevágtunk, rengeteg segítségre volt szükségem, viszont mindig akadt valaki, akire lehetett támaszkodni.

Minden játék egy előre kikovácsolt élmény, amin belül valamennyire szabadon mozoghat az ember, aktívan átélheti a számára készített történetet akár többször/többféle módon is. A legújabb játékok egyre több szabadságot nyújtanak a régi lineáris játékmenethez képest, ami nem csak a fejlesztők, de a fordítók dolgát is megnehezíti.
Egy magyarítás projekt viszont inkább hasonlítható egy félkész játékhoz, egy afféle kerethez, amin belül teljesen ránk van bízva, hogyan, de valahogy tovább kell vergődnünk, hogy elkészüljön az a *hinnye* fordítás. A többiekkel összefogva lehet együtt araszolni a cél felé, hogy egy meglévő remekműből egy magyarul is érthető változat készüljön. Közben pedig ott van az online jelleg is, mert ugye egy csapat része az ember, amin belül mindig akad valami érdekes, ha más nem, akkor meg lehet tovább darálni a sorokat.

Igen, néha monoton, amikor már órák óta fordítja az ember egy olyan karakter párbeszédeit, akivel a legtöbb játékos talán soha nem is fog találkozni, mert valami eldugott lyukban hegyezi a zabot. Viszont valahogy mindig benne van a levegőben, hogy ezt az egészet egy lelkesen várakozó közösségért csináljuk, és a sikerélmény a fordítás végén valami egészen egyedülálló.

Természetesen sokkal optimálisabb, ha valaki a munkahelyén találja meg ezt a fajta rajongást és kitartást, úgy sokkal egyszerűbb felfelé száguldani a ranglétrán. Én a szakmámba igazából egész véletlenül csöppentem bele, egy cég alapításakor németül tudó fiatal diplomásokat kerestek. Nos, én épp nem sokkal előtte szakítottam félbe az egyetemet. Nem volt sok esélyem, mégis rábeszéltek, hogy próbáljam meg, és diploma nélkül is felvettek, viszont a telekommunikáció sosem férkőzött be a szívem csücskébe, mindig is humán beállítottságú voltam és maradok. Ez is közrejátszott, hogy ezerféle dolgot kipróbáltam. Végül viszont a fordítás az, ami maradandó és tartósan felvillanyoz.

Nem mindenki kattan így rá erre, és ez nem is baj. Vannak, akik megérkeznek, aztán el is tűnnek. Vannak, akik hosszabb-rövidebb ideig segítenek. Teljesen szabadon, ahogy idejük/energiájuk engedi. Én személy szerint mindenkinek hálás vagyok, aki akár csak egy adagot is beküldött eddig, és annyival is gyorsított a haladáson.

Mivel elég kevesen vagyunk, akik tartósan fordítunk, ezért folyamatosan szívesen látjuk az új jelentkezőket. Szerintem remek tapasztalat. Ha valaki kitartó és több dolgot is szeretne kipróbálni, idővel bele lehet kóstolni például a lektorálástól kezdve hírek írásán, videószerkesztésen keresztül akár egy teljes projekt vezetésébe is, ami még egy önéletrajzban is jól mutathat. Persze mi nem ezért csináljuk, hanem mert szeretünk ezzel foglalkozni, és szeretnénk, hogy minél többen élvezhessék magyarul a nagyobb szerepjátékokat is, melyek fordításába csak kevesen vágnak bele.

A legtöbb hobbifordító (csapat) rövidebb játékokat vállal, ezért is örülök, hogy a MorroHunnal az igazi óriásokat szemeljük ki. Jelenleg a Divinity: Original Sin 2 magyarításán ügyködünk, kukkantsatok be ide, ha szeretnétek segíteni. Ha csak heti 1-2 órát rá tud 1-1 ember szánni, már az is remek!

Nem szoktam blogolni, viszont most jól esett egy kicsit kiírni magamból ezt a pár dolgot. Remélem, nem mind fulladtatok bele a szövegtengerbe, és szívesen veszitek, ha néha-néha előveszem még itt ezt a témát. Vagy mást.

Kicsit megkésve, de boldog új évet kívánok mindenkinek!

1.
Drraco
Éppen a Skyrimmel játszok, természetesen a Ti magyarításotokkal. Köszönet érte! És külön köszönet, hogy van olyan csapat, akik bevállalják ezeket a monumentálisabb játékokat is. Egy platformernél, vagy egy város-, park-, akármi-menedzselős játéknál nem igénylem túlzottan a magyarítást (bár örülök, ha van, sokkal szórakoztatóbb, ha az anyanyelvemen olvashatom azokat is), de egy rpg-nél, ahol a lényeg a világ megismerése, a beleélés, nagyon szeretem, ha magyarul van, mert nem sikkadnak el olyan apróságok, részletek, amik fölött átsiklana a szemem, ha idegen nyelven kéne játszani. Még egyszer köszönet Nektek, Neked (és az összes fordítónak), és BÚÉK!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...