A Trónok Harca mindig is egy karakter dráma volt, politikával, intrikával és érdekes, meglepő és sokszor sokkoló fordulatokkal fűszerezve. Nem felejthetjük el azonban azt a tényt, hogy mindez egy fantasy settingben játszódik, ahol a mágia, a mágikus lények és tárgyak, illetve a grandiózus csaták is fontos szerepet játszanak.

Önmagában nem lehet felróni a sorozatnak azt, hogy eltűnt belőle a politika és a cselszövés, mivel az nem lehet jelen mindenhol. Miért? A történetvezetés szabályai miatt. Egy történetnek van eleje, közepe és vége, ahol a vég mindig a fő konfliktus megoldását jelenti. A fő konfliktus pedig a grandiózus csaták után oldódhat csak meg egy ilyen fajta történetnél. Ez nincs másképp egy sorozatnál sem, főleg, ha az adott sorozat egyben könyvadaptáció is. Probléma ettől függetlenül van, mégpedig a karakterekben.

Én személy szerint a legnagyobb hibát a következőben látom: Azok a szálak amik jó irányba mennek azok nem lettek kifejtve, egyszerűen nem szántak rá elég időt és így meglehetősen erőltetett hatást váltanak ki. A maradék pedig mind olyan, aminek semmi értelme és egyáltalán nem befolyásolják a történetet, így ott minden egyes képkocka egy kihagyott ziccer, akár a fekete képernyőt is bámulhatnánk és semmivel nem lenne szegényebb a történetvezetés. Nyilvánvaló volt, hogy a 7. és 8. évad azért is lett rövidebb, mert a showrunnereknek fogalmuk sem volt arról, hogy hogyan kössék össze az A pontot a B ponttal, így egyből A-ból C pontba jutottunk. Ez már megmutatkozott a hatodik évad záróepizódjában is, ahol a fél stábot sikerült rendkívül drámai és idióta módon felrobbantani, mivel túlságosan bonyolult és fárasztó lett volna megírni a karaktereket, ha életben maradnak. A haláluk azonban nem jelent számomra különösebb problémát a történet szempontjából, az viszont ahogyan meghaltak az már igen. Margaery Tyrell kivételével ugyanis senki sem észlelte a fennálló veszélyt és minden túlzottan simán zajlott le csak azért, hogy bemutassák azt, hogy Cersei mennyire gonosz és, hogy a Főveréb nem lát tovább az orránál a saját hite miatt. Számító és okos karakterek estek áldozatul egy olyan terrorcselekménynek, aminek a bekövetkezése túlzottan is egyértelmű volt és ezzel aláásták magukat a karaktereket.

Nos, mi a helyzet a nagyobb, jelenleg is élő vagy nemrég elhalálozott karakterekkel?

Dany: Dany története nekem azért logikus az utolsó évadban is, mert számomra úgy jött le a karakter 7 évadon keresztül, hogy ő csak a trónra és a hatalomra vágyik és semmi másra. Minden amit délen, Westeroson kívül tett azzal az indokkal tett, hogy hatalmat szerezzen és uralkodjon. Nyilvánvalóan érdekelte őt a rabszolgák sorsa, de végeredményben ez is csak egy eszközként volt jelen, ami segítette őt a hőn áhított trón megszerzésében. Egy adott ponton - legalább egyszer - mindenkit lenézett és felsőbbrendűnek tartotta önmagát, ellenben Jon (Aegon) sosem viselkedett így, ő mindig önzetlen volt. Mikor ezzel végleg szembesül Dany (S08E04) akkor kétségbe esik, és S08E05-ben kibújik a szög a zsákból, miszerint számára csak a félelemmel és terrorral való előrehaladás az egyetlen opció. Dany pálfordulása azonban összecsapott lett, mivel mindez rövid idő alatt következett be és jobban kifejthették volna, hogy pontosan mi is zajlik le magában a karakterben, mert így nem mindenki számára egyértelmű és nem ad egyfajta katarzist a cselekmény ezután. Aki viszont azt gondolta, hogy Dany egy önzetlen és tiszta szívű, jó karakter az kezdje el nézni a sorozatot előről, mert gyönyörűen mutatják be azt, hogy hogyan lesz egy ártatlan, hányatott sorsú fiatal lányból hatalomra éhes, uralkodni vágyó nő, aki azzal áltatja a világot és saját magát, hogy merőben különbözik az apjától, az Őrült Királytól és saját testvérétől, Viserys-től. Ha jól megnézi az ember a cselekményt és a párbeszédeket akkor egyértelművé válik, hogy akármit is tesz vagy mond Dany, azt mindig annak érdekében teszi, hogy eljusson Westerosba és királynő lehessen és nem fél drasztikus dolgokat tenni ennek érdekében.

Jamie: Jamie-vel az a problémám, hogy több, mint 4 részen keresztül próbálták elhitetni velünk, hogy teljesen megváltozott és képes volt elhagyni Cerseit, azonban egy ittas éjszaka után meggondolja magát és visszatér Cerseihez, mindezt úgy, hogy közben Bronn a tudomására adja, hogy Cersei meg akarja ölteni. Jamie karaktere elbukott az önmegváltás folyamatában, ami önmagában egy érdekes tragédia, de szintén nem lett eléggé kifejtve, így a Briennel közös jelenetek ugyan tartalmaznak mondanivalót, (“We can’t choose who we love”) de maga a kivitelezés elég gyerekes és semmitmondó lett. Brienne és Jamie kémiája azért működött jól, mert a vonzalmuk kölcsönös volt ugyan, de tisztában voltak vele, hogy nem lehetnek egymáséi, így csak misztikus módon kerülgették egymást. Végeredményben Jamie karaktere úgy all össze számomra, hogy ő az az ember, aki feltétel nélkül szereti a családját és bármit megtesz értük, legyen szó a nővéréről és szeretőjéről, a törpe öccséről vagy akár a vérfertőzésből született gyerekeiről, akiket sosem kezelhetett igazán gyermekeiként. Jamie tragédiája, hogy senkit sem tudott megmenteni a családjából, így saját magát sem.

Euron Greyjoy: Euron karaktere erőltetett és értelmetlen, egy plot device, azaz cselekmény irányító eszköz lett mindössze, aki megölt egy sárkányt és ezzel még lejjebb húzta Danyt a sötétségbe, minden más (Golden Company, Yara elrablása, Iron Fleet megépítése) értelmetlen és nem ad hozzá semmit a sztorihoz, még Jamiet sem tudta megölni ami igen komikus, tekintve, hogy kétszer is leszúrta. Ez a minta lekövethető a 7. és 8. évadban, ahol a történet erőltetett, mivel a karakterek olyan dolgot tesznek vagy mondanak, ami nem feltétlenül illik hozzájuk, de mégis megtörténik mert D&D azt úgy írta meg és kész. Szomorú, mivel szerény véleményem szerint a színész megfelelő és tehetséges volt és tudomásom szerint a könyvekben bőven van alapanyag a karakteréhez.

Melissandre: A Vörös Asszony halála szintén értelmetlen volt, hiszen nem tudtuk meg miért járt Volantisban és mit csinált ott azon kívül, hogy megtanult egy sor varázsigét amivel fel lángra tudott lobbantani pár kardot. Számomra több értelmet nyert volna, ha az összes vörös papot és papnőt magával hozza segítségül, harcolni a holtak serege ellen ami így értelmet adott volna az összes többi karakternek is akik a Fény Urát szolgálták, mivel a prófécia beteljesülése nélkül az minden egyes karakternek aki a Fény Urát szolgálta, értelmetlen volt a jelenléte.

Cersei Lannister: Cersei számomra Királyvár megadásakor halt meg, onnantól nem nyer értelmet számomra az, ami vele történik. Ha valakit egy számító, aljas, gonosz királynénak mutatnak be és építenek fel, akkor nekem ne próbálják meg eladni, hogy ő is csak egy érző lény, mert teljesen ellent mond a karaktere esszenciájának. Számomra sokkal jobban működött volna egy olyan befejezés, ahol Cersei képtelen elviselni a vereséget és saját fia - Tommen - után szabadon kiugrik a toronyból. Közben Jamie megérkezne és látná Cerseit ahogy készül levetni magát. Megpróbálná lebeszélni róla és közben kiderülne, hogy Cersei végig hazudott a terhességéről és nem vár babát. A torony eközben megremegne, ezzel Cersei elvesztené egyensúlyát és kiesne, Jamie pedig utána ugrana és a lábánál fogva próbálná elkapni, de végül vele zuhan ő is. Születésükkor az ikrek közül Cersei jött világra elsőként és Jamie a lábát fogva jött világra rögtön utána, így szerintem ez egy remek lezárása lett volna a kettőjük történetének, ahol kiderül egy végső hazugság - hiszen az egész életük hazudozásra épült - és ugyanúgy vesztik el életüket, ahogy megszülettek.

Vándoroljunk át a Starkokhoz és nézzük meg mi a probléma Bran karakterével: Bran Stark impotens lett és nem, nem biológiailag, hanem a történet szempontjából. A probléma hasonló Cersei karakteréhez, csak más kontextusban. Adott egy karakter akit 7 (technikailag 6, mert az ötödik évadban nem szerepel) évadon keresztül feléptenek és egy mentális fegyvert adnak a kezébe. Minden arra utal a narratvában, hogy ő a kulcs az Éjkirály megöléséhez, erre mi történik? Jó nagy semmi, meg egy kis üldögélés és bámuldozás fancsali arccal. Mire kellett Brannek felkészülnie? Miért mondta azt neki a Three Eyed Raven, hogy ha eljön az idő akkor készen kell állnia? Mire? A problémám itt az, hogy ha Bran-t kivennénk a nyolcadik évadból akkor semmi sem változna. Sőt, tovább megyek egyel és azt mondom, hogy a legtöbb amit 8 évadon keresztül hozzátett a történethez az annyi, hogy Sammel közösen megfejtették, hogy Jon valójában Aegon. A mágikus erejét ezen kívül viszont semmi értelmesre és hasznosra nem használta fel és mindeközben sikerült egy Wylis nevű fiatal fiút örökre szellemi fogyatékossá tennie (Hodor, Hodor). Bran története számomra úgy működött volna a legjobban, ha S08E03-ban a tolószékéből feláll és párbajra hívja az Éjkirályt. A győzelem pillanatában pedig Arya levenné Bran arcát és megtudnánk, hogy Bran már nem él és minden tudását átadta Samnek aki pedig jegyzeteket írt, hogy könyvet készíthessen Bran tudásából. Természetesen itt abból indulok ki, hogy továbbra is Arya öli meg az Éjkirályt és nem Jon, mivel D&D elmondta egy interjúban, hogy már három évvel ezelőtt megálmodta, hogy Arya lesz az aki ezt megteszi. Viszont ezáltal Bran és Arya története egybefonódna és értelmet nyerne Arya szerepe az Éjkirály megölésében, nem csak egy random és értelmezhetetlen csavar lenne a történetben ami nem szolgál semmilyen céllal és csak ürességet hagy a nézőben katarzis helyett.

Jon Snow, avagy Aegon Targaryen: Jon a történet legközpontibb karaktere számomra Tyrion mellett és egészen a hatodik évad végéig nagyjából rendben volt az, ami vele történt. Jon karaktere számomra a Danyvel való találkozástól nem stimmel és nem igazán értelmezhető számomra. Kegyetlen és zord körülmények között küzdötte ki magát parancsnokká, majd észak helytartójává. Harcedzett, tisztelt, meggyilkolt majd újáéledt és most egy szempillantás alatt papucsot csináltak belőle, ezzel leredukálva a karakterét. A nyolcadik évadban jelenleg ő sem tett hozzá sokat a térténethez, így elméletileg az utolsó résznek jóformán csak róla és Dany-ről kéne szólnia. S08E03-ban Jon ugyanolyan jelentéktelen karakter volt mint Dany, hiszen a csata amire évek óta készültek a karakterek - és így maguk a nézők is - teljesen más fordulatot vett mint azt gondoltuk, arról nem is beszélve, hogy mindent feláldoztak a logikusság és következetedség oltárán az olcsó wow-faktorért és a menő látványért cserébe. A csata az Éjkirály ellen minden volt, csak logikus nem. Sem a karakterek szempontjából, sem pedig harcászati és stratégiai szempontból.

Tyrion Lannister: retteg, óvatos és elvesztette fondorlatos énjét. Pont az jutott eszembe, hogy ha nem láttam volna egyetlen részt sem a sorozatból és most kapcsolódnék be, akkor fel sem tűnne számomra a karakterben rejlő potenciál, mivel jelenleg semmi nincs már meg benne ami anno különlegessé tette őt. Továbbra is ő a kedvenc karakterem, de nem azért ahol most tart, hanem azért ahonnan jött és ami eddig történt vele. Remélem az utolsó rész méltóan bánik majd vele.

Cleganebowl: Az igazság az, hogy szerintem a Clegane testvérek méltó lezárást kaptak és a haláluk szimbolikusan is jól megállja a helyét, viszont én más helyszínt választottam volna a küzdelem helyének, nevezetesen a Vörös Torony alsó szintjét ahol végül Cersei és Jamie lelték halálukat, ugyanis az omladozó torony túlságosan is világos és színes volt és nem illett a hangulathoz. Egy sötét, gyérül megvilágított alagút sokkal jobban passzolt volna ahhoz amit az ő történetük képvisel, haláluk pedig ettől függetlenül ugyanúgy végződhetett volna a lángok között.

Éjkirály és a Mások: Egy újabb pofon D&D-től, ahol adott egy karakter aki maga a megtestesült gonosz és az egyetlen célja az emberek elpusztítása és az örök tél elhozatala Westerosba. Megtudjuk róla ki volt ő valójában, kik és hogyan teremtették, bemutatták félelmetes erejét, majd úgy írták ki a sorozatból mint egy félnótás, néma idiótát aki belesétált oda ahova nem kellett volna. Ugyanez vonatkozik az összes Másra, ráadásul ők semmit nem vittek véghez a csata alatt azon kívül, hogy Bran Starkkal felvették a versenyt a semmittevés hosszú és unalmas maratonján. Számomra nem kielégítő, hogy a Holtak Serege elesik mindössze egy epizód alatt, úgy, hogy előtte évadokon keresztül veszettül rázták a csengőt a készítők, adagolva a vészjóslóbbnál vészjóslóbb tényeket arról, hogy ez a gonosz erő legyőzhetetlen. Abban nem látom a problémát, hogy nem az Éjkirály és serege a főellenség a történet szempontjából, de a vereségük után mindössze három rész maradt hátra és ez kevés volt (lesz) a rengeteg fő karakter szálának elvarrásában. Ahogy már ezelőtt is írtam más karakternél, úgy igaz itt is: Az Éjkirály és a Mások le lettek butítva és így inkább válnak nevetség tárgyává, mint félelmetessé. A történet egyik visszatérő eleme pedig, nevezetesen a Fény Urának próféciája, szintén nem szolgál semmiféle érdemi lényeggel, hiszen az írók azt is elfelejtették.

A FINÁLÉ: A Trónok Harca utolsó része számomra a legrosszabb rész a 73 közül. Láthattunk már példát a hetedik és nyolcadik évadban a gyér forgatókönyvírásra, de az utolsó rész mindent visz e tekintetben. A 79 percnyi fináléban  egyszerűen meg lehet számolni, hogy hány értelmes dialógus hangzik el a karakterek között és ez egy siralmas tény tekintve, hogy több, mint 60%-a dialógus nélkül zajlik és a karakterek csak néznek vagy A-ból B-be mennek. Danyből egy az egyben Hitlert csináltak, ami borzasztóan lett ráerőltetve a karakterre. A tragédia találó, hiszen Dany azzá vált ami ellen az első évadtól kezdve folyamatosan harcolt, de mindezt egy szempillantás alatt nem lehet bemutatni, mivel így nincs megfelelő súlya. Arról nem is beszélve, hogy Tyrion-t börtönbe zárja, Jon-ra pedig megvető pillantással néz a beszéde után, majd 5 perccel később a trónteremben már semmi gondja nincs Jonnal és újra szerelmes belé és próbálja meggyőzni, hogy uralkodjanak együtt.

És ezzel el is érkeztünk Jon fináléjához: Egy férfi tragédiája, hogy mindig a rossz nőbe szeret bele és végül a kötelességet kell választania a szerelem helyett. Ezzel baj nincs is, azzal már viszont van, hogy Dany iránti szerelme relatíve egy új fordulat a történetben és Jon mindig is egy nemes lelkű, a népet, elesetteket és gyengéket védelmező karakter volt. Dany elégette egész Királyvár népét, családokat és gyerekeiket egyaránt, Jon pedig próbálja saját magát meggyőzni a tényről, hogy ez a jó érdekében történt? Nem. Jon karaktere nem így viselkedne. Tyrion meglátogatása közben még el is mondja, hogy ő nem próbál ítélkezni a történtek felett, aztán két perccel később elkezdni megvédeni Dany-t. Végül Tyrion Sansát és Aryát hozza fel érvként, hogy beláttassa Jonnal mi is fog történni, ha nem vet véget Dany életének.

Ezután látjuk Dany-t a trónteremben ahogy megközelíti a trónt amit már a második évadban láthattunk egy látomásban, amiben aztán találkozik előző férjével, Khal Drogoval és gyermekükkel a túlvilágon. Ekkor már egyértelmű volt, hogy ez párhuzamot fog vonni a jövőbéli történésekkel és ez egy utalás arra, hogy Dany a trónteremben fog meghalni, így D&D csak azzal tudta húzni a néző türelmét, hogy Jon-t az utolsó pillanatig hűségesnek mutatta. A baj ott van, hogy ez a jelenet ismételten csak így következhetett be, hiszen Dany a beszéde után elindult Szürke Féreggel, de végül Dany egyedül ment a trónterembe. Miért? Ki tudja, bármelyik mérges túlélő várhatott volna rá a romok között, hogy véget vessen a fiatal targaryen lány életének. Egyébként is mindenhova testőrrel járt... de mivel a cselekmény itt ezt követelte meg ahhoz, hogy minél gyorsabban le tudják zárni a történetet, így a trónterembe egyedül ment fel...Dany halála után Drogon valamilyen oknál fogva - amire szintén nem kaptunk választ - megvilágosodott és belátta, hogy nem Jon ölte meg Danyt, Danyvel ugyanis a trónok harca végzett és így a trónt pusztítja el Jon helyett. Ez ismerős lehet a Gyűrűk Urából, hiszen ott a az Egy Gyűrű jelentette a hatalmat, a rosszat, a függővé válás jelképét. Tűzben kovácsolták és csak az a tűz tudja elpusztítani... ez a helyzet a Vastrónnal is. Sárkánytűz kovácsolta össze és csak sárkánytűz tudja elolvasztani.

Ezek után csak rosszabb lesz: Szürke Féreg az epizód játékidején kívül foglyul ejti Jon-t és börténbe zárja, aminek megint semmi értelme. Szürke Féreg három értelmét látta az életnek: Harc és háború, a nő akire felnéz, akit tisztel és követ (Dany) és a nő aki szeret (Missandei). A Harc véget ért, a két fontos nőt az életében pedig kivégezték. Számomra egyértelmű lett volna, hogy Szürke Féregnek teljesen elborul az agya és ki akarná végezni Jon-t árulásért. Ehelyett kapunk egy impotens 10 perces jelenetet, ahol kiderül, hogy Jon-t és Tyriont hosszú ideje fogva tartja és most igazságot követel Dany haláláért és alkudozni próbál Westeros uraival. Nem tudjuk meg mennyi idő telt el, és ez idő alatt mit csináltak a Dothrakiak és a Makulátlanok Királyvárban tekiktve, hogy az egyetlen amihez értenek az a háború és mészárlás.

Tyrion-t hiába intik csendre, fogoly státuszában is tulajdonképpen ő vezeti az ülést amin Westeros urai vannak jelen, így a jelenet és Szürke Féreg karaktere ismételten paródiába fullad dráma helyett. Ezek után pedig Tyrion javaslatára Bran Starkot, a Háromszemű Hollót választják meg királynak. Miért? Mert neki van a legjobb története....? Nem. Hanem mert a könyv írója, GRRM azt mondta, hogy így fog végződni a Trónok Harca és az inkompetens írópáros D&D nem tudtak jobb okot kitalálni. Az egészben az a legviccesebb, hogy az ülés úgy kezdődik, hogy mineki egymás torkának akar esni, majd pár perccel később mindenki elfogadja uralkodójának az általuk teljesen ismeretlen Stark fiút aki már nem is Bran Stark többé, hiszen egykori belső emberi mivoltát telejesen elvesztette. Erre rátesznek egy lapáttal, mikor Sansa közli, hogy Észek nem hajol meg újra egy idegen király előtt így ő fog uralkodni Északon, ami ezentúl külön királyság lesz. Az írók ezen kívül még annyira sem voltak képben a saját történetükkel, hogy képesek voltak Tengerjáró Davosnak írni egy monológot amit Szürke Féreghez intéz, amiben arra bátorítja a nemiszerv nélküli hadsereget és vezérét, hogy telepedjenek le és alapítsanak saját házat....... Kérdés? Igen, lenne... egy millió.

Azt még megértettem, hogy Samwell demokratikus felvetése túl nagy falat lett volna egy feudális társadalomnak, így azt elutasították. De azt a logikátlan tényt elfogadják a karakterek, hogy bárki lehet uralkodó EZÉRT legyen Bran Stark az utalkodó. Ehhez több magyarázat kellett volna, mint a legjobb sztori. Egyébként szerény véleményem szerint nem az övé a legjobb sztori. Minden esetre, így nagyjából 3 perc alatt Westeros urai elfogadják, hogy az új királyuk egy ismeretlen Stark fiú legyen, az Észak külön működve egy másik Stark kezében legyen. A valóságban ezt a megegyezést senki sem támogatta volna. Jon büntetését is "frappánsan" oldották meg: Visszaküldték a Falra az Éjjeli Őrségbe, aminek már nincs jelentőssége, mivel a Másokat is legyőzték, Szürke Féreg pedig Naath-ra hajózik a seregével így nem is tudná ellenőrizni, hogy Jon valóban a Falon marad-e száműzetésben vagy sem. A sorozat békés lezárást kap ahol a Starkok győzedelmeskedtek és az egész világot ők uralják: Arya a nyugatot ment felfedezni, Bran a 6 királyság ura és királya, Sansa lett Észak királynője, Jon pedig valószínűleg a Falon Túli Király lett.

Bran és a királyi tanács: Személy szerint a királyi tanáccsal egy bajom van: Bronn. Bronn karakteréhez nem illik a pénzügyi vezető posztja. Bran pedig csendben megnyerte a Trónok Harcát úgy, hogy tulajdonképpen nem tett érte SEMMIT és nem is illik a képbe. A legfontosabbat pedig még nem is említettem: A sorozat időközönként utal arra, hogy Bran a jövőt is látja nem csak a múltat, így tulajdonképpen pontosan tudta milyen szörnyűségek fognak történni, mégis hagyott mindent és soha nem figyelmezetett senkit. Az egyetlen amit közölt az emberekkel az az, hogy Jon valójában Targaryen ami sehová sem vetetett a történet szempontjából.

Amire nem lehet panasz továbbra sem, az a rendezés és a zene. Remek, látványos és ügyesen hat az érzelmekre a sorozat audiovizuálisan, csak úgy, mint eddig. Sajnos a hanyag munka legtöbbje így magában az írásban lelhető fel, ami közvetlenül hat a karakterekre és így magára a színészi játékra is. Félreértés ne essék, ahol kell, ott továbbra is felfedezni jó és erős színészi alakításokat, de sajnos a script nem ad akkora teret már a karaktereknek, mint egykor és ezt észre lehet venni a képernyőn is.

Végezetül hadd beszéljek arról az olcsó és lusta megoldásról, amivel a nézőket is hülyének nézik: A csodával határos módon való túlélésről. Ennek két verziója is felfedezhető az utolsó két évadban ahol rengeteget alkalmazzák az úgynevezett plot armor-t, ami nem mást biztosít, mint a fő karakterek biztonságát. Az egyik verziója az, amikor a Holtak Serege bármelyik másodlagos karaktert elteheti láb alól, de a fő karaktereket csodával határos módon csak legyintgetik vagy ölelgetik és sehol nem talál be egy kés vagy kard, mert nekik bizony élni kell, nem szabad meghalniuk. A tágabb értelmezés pedig számomra csak most lett nyílvánvaló, ugyanis az Éjkirály elleni ütközetben számomra az jött le, hogy a Makulátlanok és a Dothraki sereg nagyobb része elesett, eközben érdekes módon az utolsó részben viszont megint akkora sereget mutatnak, mint amekkorával Dany Westerosra érkezett. Miért? Ne kérdezd, csak fogadd el. Másképp nem lenne harc az utolsó részben, szóval mindeféle magyarázat nélkül újratermelődtek, azért mert miért ne és kész.

Én azt látom az elmúlt két évad történései alapján, hogy D&D elfáradt és érezte, hogy kicsúszik a lába alól a talaj. Nem feltétlenül értik a történet karaktereit és azok motivációit és csak arra koncentráltak, hogy minél előbb lezárják a sztorit. Ez pedig abban csúcsosodott ki, hogy a karakterek igazi motiváció nélkül csak úgy lógnak a levegőben és az erőltetett történésekre reagálnak ahelyett, hogy ők maguk formálnák a cselekményt. Példának okáért Deresnél senki sem próbálta megkerülni egy kisebb csapattal a Holtak Seregét és megtámadni a Másokat, hanem inkább tehetetlen módon csak vártak és hagyták, hogy elérje legtöbbjüket a vég, Dany és Jon pedig bújócskáztak a felhők között az Éjkirállyal, aminek semmi haszna nem volt. Számomra értelmetlen, hogy miért nem konzultáltak többször George R.R. Martinnal, mivel ő legalább érti a saját karaktereit.

Azt a világot éljük, ahol az egyik legjobb sorozatot a világon hagynak elsodródni az átlagosság sötét univerzumában. Azt a világot éljük, ahol a Halálos Iramban filmsorozat pénzügyileg sikeresebb, mint sok más, igazi mondanivalóval rendelkező, mély történet. Azt a világot éljük, ahol Luke Skywalker egy zsémbes öregember, aki lemondott a családjáról és elbújt a világ elől, félve a kudarctól. Azt a világot éljük, ahol egy 4 éves kisgyerek tudja, hogy ki Thanos és kik a Marvel szuperhősök a moziban, de nem tudja ki volt Robin Williams. Azt a világot éljük, ahol a popcornzabáló tömegek üres látványt akarnak és nem érdekli őket az, amin gondolkodni is kellene. Azt a világot éljük, ahol nem kell meglepődni semmin sem...