Ma a világrajövetel napról lesz szó. Vagy ahogyan mások ismerik: születésnap. Mellesleg nem véletlenül kerül ma szóba e téma, de erre mindjárt visszatérek. Az ilyen nap az utóbbi időben elég nagy ünneppé vált, ami jogos, hiszen csak egyszer egy évben van alkalmunk rá. De ez már a bizniszről is szól. Restik, partigyártók, piaboltok meg még egyéb mások is vannak, akik csak azért örülnek ennek, mert szép plusz pénzt hoznak nekik. Dehát mi élvezettel ugrunk neki az ilyen napnak, hisz mindenki imád bulizni, ekkor leszarjuk a pénzt. Fejjenek meg minket! Ez így van rendjén. Ezzel nincs is mit vitatkozni, hisz csak egyszer élünk. Élvezzük, amíg bírjuk szusszal. Nyilván sokan másképp szeretik megünnepelni ezt a napot, mint mások. Van aki a családdal, rokonokkal, de velük inkább idősebb korban. A többség a barátokkal szeret vadulni. Ám sokan a felsoroltak egybeeresztését választják, mert a kombó az igazi. Ritkán van két egyforma sz.nap, főleg úgy 5 évente változik, eltér az addigiaktól. Mindegy hogyan csinálni, csak az ünnepeltnek legyen jó. Élvezzük az ilyen napot azzal, akivel a leginkább akarjuk. Nekem is megvannak a saját nézőpontjaim ezzel kapcsolatban. De most másról is akarok írni.

 Szóval csak azért jött létre ez a blog, mert ma vagyok 30 éves. És sajnos a fenti torta nem az enyém :( Soha máskor nem csinálnék posztot egy sz.nap miatt. Nem is rólam szól ez az egész, Isten ments! A 30-adik év az, ami éppen varázslatos számomra. Nem mintha történt volna velem valami jó! De mindig is ez volt és lesz a kedvenc évem. Mert ez az a kor, amikor éppen kilábalunk a fiatalságból, de még mindig nem lépünk tovább. Ilyenkor érjük el az életünk azt a részét, amikor minden világossá válik. Amikor úgy tudunk visszanézni, hogy mindent értünk és úgy előre, hogy semmit se. Ez egy misztikus kor, ahol a legszebb éveket már elmúltnak tekinthetjük, holott lehet, hogy csak most jönnek. Én már 13 éves koromtól képzeltem el gyakran ezt az évszámomat, hogy hogyan fogok kinézni akkor és mi lesz addigra belőlem. Az előbbivel kapcsolatban mondhatjuk beletrafáltam, de csak egy kicsit. Míg az utóbbi teljesen megjósolhatatlan lett. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen remek lehetőségekkel fogok szembenézni (amik eddig csak lehetőségek, de megvannak) és soha nem gondoltam volna, hogy ennyire eltávolodok sok-sok hozzám közel álló embertől. Az élet kiszámíthatatlan és teli van meglepetésekkel, ezt most már biztosan tudom. De 30 lettem és a megváltoztatásra való lehetőség kapúja "welcome" felirattal vár engem. Ha egyáltalán akarok-e változtatni. Mert ugye meg vagyok elégedve meg nem is. Ilyen helyzetben bizony fifty-fifty a döntés fennállása. Miként ünnepelem ezt a fasza kort?

 Nem vagyok 30, csak 29.95+áfa

 Anno belevalóan ünnepeltem szülinapjaimat, de mostanra már ritkán van kedvem ehhez. Piálni, őrjöngeni meg hányni? Kérem, ezt mindig lehet. Összejönni a családdal, rokonokkal egy jó kis kortyolgatós csevelyre? Ugyan már! A szülinap ünneplésének hangulata engem mára már hidegen hagy. Egyszerűen nem szeretem, ha körülöttem forog a világ, mégha csak egy napra is. Talán idióta vagyok, hogy így gondolkodok, de a barátokkal bármikor lehet lazulni. A család mindig ott van. Akkor meg minek a felhajtás? A rokonok miatt, akikkel egész évben szinte egyáltalán nem tartom a kapcsolatot? Nem hiányzik nekem az álmosollyal felvértezett arcuk. Úgyis felhívnak és megpróbálják tettetni, hogy számítok nekik, miközben meg valamelyik családtag értesítette őket, hogy ne felejtsenek el felköszönteni engem. Nekem nagy a rokonságom és ismerem a dörgést. Mostanra már rászoktattam őket, hogy nem tartok sz.napot, titokban pedig összeülök azokkal, akik tényleg számítanak és akiknek én is. Nekem nem kell a nagy buli, ha kedvem van olyanra, mindig csinálok vagy találok egyet. Ez vagyok én :)

 Mivel írtam, hogy mindenki más, ezért gondolom Ti is másképp vélekedtek a szülcsinapcsiról. Kiváncsi vagyok hogyan!!! Meg arra is, hogy nektek mi a kedvenc életkor számotok, ill. mi a véleményetek erről a 30-as korról?