Bevezető helyett inkább olvassátok el az előző két részt (Part 1 és Part 2), ha kimaradt volna és véletlenül még érdekel is. Továbi jó olvasást!

És íme a végső fejezet:

Az egyetlen személy, akiben a reményemet láttam, Elizabeth volt, a Bioshock Infinite-ből.

 Odasuhantam hát hozzá, miközben egyre jobban éreztem azt, hogy a többiek kezdtek rájönni arra, hogy ki vagyok én. Nagy veszélyben éreztem magam. Amint Elizabethez értem, nem fecséreltem a szavakat:

-Helló! Megfoghatom a csecsedet?

 Kiadós pofon követte eme reménnyel teli szavakat. Ismét beszédbe elegyedtem:

-Bocsi, csak biztosan meg akartam győződni róla, hogy ez nem álom! És igen, a pofon eléggé hitelesre sikeredett. –mondtam mosolyogva.

-Ki a lókolbász vagy te és mi a tehénlepényt akarsz tőlem?

-Nevem Yanez és a segítségedet kérném. Mellesleg veled nincs bajom, ami a videójátékokban játszandó szerepedet illeti, ha egyáltalán szerep az. Bár ha lenne egy saját bankom, tuti nem vennélek fel oda melózni, mert ördögien bánsz a zárakkal. Igaz az én bankomban digitális lenne a rendszer...ugye nem vagy hacker?

-Nem ismerlek és nem is nagyon szeretnélek megismerni. Zagyválsz itt mindenféle marhaságokat. Mit is akarsz, segítséget?

-Ja! A Bioshock Infinite egyik pályáján...ó azt majd! Szóval tudom, hogy képes vagy portálnyitogatásra és visszaszeretnék kerülni a világomba, különben itt...nos kinyírnak.

-Te vagy az ’’idegen’???

-Kérlek ne! Bajban vagyok, vili? Te is nagy gubbancban voltál, amikoris Booker kirántott a slamasztikából. Vagyis tudod, hogy kb milyen helyzetben lehetek.

-Ok! Sajnos itt benn senki sem használhatja a videójátékos képességét. Kintebbre kell kerülnünk. A kiút egy hosszabb hídon át vezet. Majd alagút és ösvény jön. Már intettem a férjemnek is, jobb ha ő is segít nekünk, mert ha tényleg te vagy az, akit keresnek, szükségünk lesz még valakire.

-Várjunk csak! Abe hogyan tudott portált nyitni itt? És ki a férjed?

-Abe-nek megvannak a trükkjei. A férjem pedig nem más, mint...á itt is van!

 Amikor megfordultam, ismerős arc nézett vissza rám.

-Wow! A te férjed Leon Kennedy a Resident Evil-ből? Helló Leon, én Yanez vagyok! Nagyon bírlak, de áruld már el, hogyhogy mindig olyan szuper kondiban van a séród? Mit használsz, L’oreal-t?

-Szia! Parókát viselek, a legjobb orángután szőrből. De ez maradjon kettőnk közt. Mi történt Elizabeth? Épp egy érdekes beszélgetést folytattam Jim kukaccal a földigiliszták párzási szokásairól, amikor ideintettél. Tudtad, hogy ismerik a kámaszutrát?

Elizabeth-el gyorsan elmagyaráztuk a szitut Leon-nak, aki máris reagált:

-Hoppá! Akkor ezért figyel téged annyira Snake, miközben a gyilkolós kését feni. Gyorsan, a hátsó kijárathoz! Onnan pár méter a verdámig.

 Amennyire lehetett, észrevétlenül kisuhantunk. Leon járgánya nem épp olyan volt, mint amire számítottam:

-Mi a frászkarika? Te ezzel közlekedsz? Nem valami zombiapokalipszis biztos!

- Valójában busszal jöttem, ez pedig Kratos szekere, de most nincs idő finnyáskodni! Ugorjatok bele és előre! Mellesleg nincs jogsim, neked van, Yanez?

 Közben Elizabeth szólalt meg:

-Egy lovaskocsihoz jogsi? Kihez mentem hozzá? Majd én vezet…vagyis hajtom.

 Felpattantunk a cuccra és a hídhoz értünk. Csakhogy a hídon egy meglepi páros várt ránk.

-Hú de hamar megöregedett Snake! Az előbb még fiatal volt…de repül az idő!

 Snake hozzánk szólt:

-Adjátok át a fickót és senkinek nem esik bántódása!

Elizabeth nem bambult el:

-Kapjátok be! Álljatok félre az utunkból és akkor meghagyjuk értéktelen kis életeteket. Különben a férjem jól megleckéztet titeket. Ugye drágám?

 Amikor az asszony Leon-ra nézett, annak épp a lábai reszkettek és valami pánikszerűségben lehetett. Ettől én is hátast dobtam.

-Jéé, te nem is vagy olyan dögös csávó, mint a játékban!

-Nem hát! Valójában egy egyszerű pizzafutár vagyok, aki szerepet vállalt abban a hülye játékban. M-most meghalunk??? Anyuci, hol vagy?!!??!!!?

 Raiden:- Nem lehettek ennyire idióták! Ha nem öljük meg az embert, összedőlhet a világunk vagy ha futni hagyjuk, akkor… senki sem tudja mi fog történni. Talán még a világvégénél is rosszabb vég vár ránk.

 Ekkor hirtelen egy nagy fekete repcsiféleség csapódott Raiden-be és Snake-be, illetve söpörte le őket a hídról. Nocsak, csak nem?

-Arkham Batman! A legjobbkor, mint mindig! Most aztán síkálhatod a repcsidet a sok vértől, úgyhogy köszi haver!

-Amikor tudomást szereztem arról, hogy ki vagy, megakartalak ölni. No de én vagyok a bőregér, aki nem gyilkol! Nem tudom, hogy kampec lesz-e a világunknak, de fussatok! Raiden és Snake még él, velük én elbánok. Menjetek, MOST!

-Csak annyit szeretnék még kérdezni tőled, hogy nem izzad a segged ebben a szerkóban? Bocs, de nagyon kíváncsi tudok lenni.

 Batman csak lenézően rámnézett, majd a mélybe ugrott, hogy lerendezze a két katonát. Közben Elizabeth a férjéhez fordult:

-Leon, te jobb ha kimaradsz ebből és...egyszerűen menj haza, mr Anyámasszonykatonája. De a stukkert add ide!

-Ez csak egy vizipisztoly. Soha nem vennék igazi fegyvert a kezembe, még a végén megsérülne valaki.

-Ha nem az a király frizurád, soha nem mentem volna hozzád. Yanez, akkor pattanjunk!

 Immár csak ketten vágtattunk előre, remélve, hogy sikeresen kiérünk az ösvényhez. Már az alagútban voltunk, amikor valami furcsa csámcsogást hallottunk a szekér mögül. Hátranéztünk és egy nagy sárga izé látványa fogadott minket. Veszély szaga érződött a levegőben.

 Ez bizony Pacman! Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a játékban. Sokkal nagyobb volt és ijesztőbb. Mondjuk a méretét a játékból sem lehetett kitalálni. Szívesen megkérdeztem volna tőle, hogy mik azok a fehér kis pöttyök, amiket mindig zabál. Az én tippem a tic-tac lenne. És az is érdekelne, miért ekkora bélpoklos? Sajnos ezeket a kérdéseket most nem a legmegfelelőbb a pillanat, hogy feltegyem. Elizabeth-ez szóltam:

-Csapj a lovak közé, bébi! Ez a dög egyre jobban közelít.

-Oksa, de ha mégegyszer bébinek nevezel, te leszel Pacman következő fehér pöttye.

 Sehogyan sem tudtuk lerázni. Hirtelen valaki a szekerünkbe esett fentről. De hisz ez az egyik kedvencem, Nathan Drake!

-Helló emberek! Az unokatestvérem, Batman, küldött egy sms-t az akció részletes ügyéről. Előre mentem a batmobillal és elbújtam az alagútban, hogy majd csatlakozzak hozzátok, a segítségnyújtás fényében. Akkor hát mi a szitu? Nem tudjátok lerázni Pacman-t?

-Üdv Drake! Hozzád semmi kérdésem sincs, kívéve persze: Leállítod Pacman-t?

-Hát...semmi ötletem! Én nem hordok magammal olyan kütyüket, mint a bátyám. Egyszer mondta is, hogy ez lesz a vesztem. Na persze!

-Nem értem hogyan lehettek Batman-nel tesók, de most cselekednem kell, mert a dög már ITT VAN!

 Mégis mit tehettem? Odahajítottam neki Drake-et. Pacman leállt falatozni, mi pedig nemsokára az ösvényhez értünk, ahol Elizabeth képessége hatásba lépett.

-Nos Yanez, itt az idő! Nem tudom mi fog történni, de szorítsunk azért, hogy minden rendben legyen!

-Úgyis tudom, hogy ez egy álom. Hadd ébredjek már fel!

A csaj megnyitotta az átjárót. Bólintottam egyet neki, ezzel megköszönve a segítségét. Majd mielőtt az átjáróba ugrottam volna, előtte gyorsan megfogtam még Elizabeth cicijét. Tudjátok, hogy biztos legyek benne, hogy nem valóság, de abban is, hogy valódiak. Fura dolog történt, az átjáróból egy villám repült ki és egyenesen belém csapódott.

 A következő amire emlékszem, hogy a kórházban tértem magamhoz. Azt mondták valami körvillám tévedt a szobámba és az terített le. És ők sem tudják hogyan úsztam meg, de 6 hónapig kómában voltam. Tehát mégiscsak álmodtam. Valamit azért el kell mondanom. Azóta érdekes dolgok történnek. Például hiszitek vagy sem, de néha mintha rámkacsintana meg mosolyogna egy-egy videójátékszereplő, akit épp irányítok. Mégegy dolog. Az eset vagy 1 éves már és azóta valahogyan egyre több a szar játék, mintha... valami történt volna...!