Előszőris Boldog ÚJÉVET a GK-nak, és minden tagjának! Eljött hát 2015, és ez az első napja. Ilyenkor szeretem összegezni, mint gamer, megvan-e még bennem a videójátékok iránti láz? Vajon én hány játékot pipáltam ki tavaly, és hányat nem? Gondolom nektek is megvan a listátok ezen a téren, de nem csak ez a kategória lesz megtalálható. Jó szórakozást!

(kevesebb képet raktam be, hogy ne legyen túl "nagy" a bejegyzés)

KIPÖRGETVE ✓: 

Rayman Origins

 Még 2013-ban vágtam neki, de a felénél elakadtam egy igen szívatós pályán. Ne essék félreértés, nem a célbajutásról van szó! Az új Rayman játék előásta a bennem lakozó kisördögöt, és addig nem kapcsoltam be a következő pályát, amíg az előzőt nem maxoltam ki. Nos a kimaxolás gyakran okozott kisebb-nagyobb gondot, s mint olyannak, ennek is eljött a végső izzadságátlót nem kímélő fokozata. S ahelyett, hogy folytattam volna a játékot, és majd visszamentem volna 100%-ra kívégezni azt a pályát, én 5 hónapos pihenőre küldtem az egészet. 2013 végén újra elővettem, és majdnem azonnal sikerült is totális sikerrel letudnom az adott szintet. 2014 elején pedig teljesen kipipáltam, ergo kiplatináztam, amit megjegyzek, baromira nem szoktam. Sokan mondták, hogy a Rayman Legends még jobb játék, de nem tudtam elhinni. Aztán nemrég megvettem, és hát... erről majd lejjebb! Mindenesetre leszögezendő, hogy hosszú idő óta ez volt az első vérpezsdítő, felüdülést hozó platformer játékom!

GTA V

 No bizony, annyira elhúztam a Rockstar üdvöskéjét, hogy csak a (most már) tavalyi év elején sikerült befejeznem. Az viszont figyelemreméltó, hogy nem volt kedvem félretenni, félbehagyni, vagy hasonlók. Mindennap játszottam vele, hol többet, hol kevesebbet. Valódi nyalánkság volt számomra a legutóbbi GTA IV óta, amelyben személyszerint csalódtam, ha nem is óriásit. A három karakter irányítása igencsak elnyerte tetszésemet, a látvány sokkal szebb lett a GTA IV konzolverziójához képest, a küldetések pedig annál jóval érdekfeszítőbbé, unalommentesebbé váltak. A San Andreas után ismét egy vérbeli GTA-t éreztem a véremben! :)

 Castle of Illusion

 Mit ad Isten, a Rayman után ismét kedvet kaptam a platformerekhez, és épp akciósan vesztegették PSN-en a Mickey Mouse-os játék remake változatát, azaz a Castle of Illusion-t. Bevallom, ennél a stuffnál screenshotok alapján döntöttem + az is közrejátszott, hogy templom egerét megnevetettő áron lehetett hozzájutni. Nem bántam meg. Itt persze már nem kaptam kedvet a 100%-os teljesítményhez, de élveztem minden egyes percét, még ha azok a percek nem is voltak annyira hosszúak, mint az imént említett játékban. A platformer műfaj szerelmeseinek kihagyni bűn, erre a fütyimet teszem!

Smart As

 Hosszú ideig tartó agytorna után végre sikerült megnyitnom az összes minijátékot, és azoknak maximális/magasabb fokozatát. A cucc már az első perceiben birtokába vett, és kényszert éreztem a feladatok napi szinten való teljesítésére. Nagyon sokáig elvoltam vele, így csak pozitívan nyilatkozhatok róla. Akinek van Psvita-ja, az pótolja, különben dühbe jövök! (bocs Frank, ez a Te szöveged! :D)

Metal Gear Solid V: Ground Zeroes

 A PS4 megvételével, az első 2014-es játékot is magam mögött tudhattam. Ez a kis szeletkéje az MGS V: Phantom Pain-nek, teljesen lenyűgözött! Tudniillik PC-n nem játszom, ezért a full hd, és a 60fps már önmagában jó érzés volt, ami persze mit sem jelentett volna, ha nem a pompás, minden ízében tökéletes játék. Azt ugye tudjuk, hogy fájóan rövid, de én azért igyekeztem azt a pár órát megtriplázni a játék kitanulmányozásával, és a mellékküldetésekkel. Sikerült! Az egyetlen nagy negatívum, hogy tudtam, ezután sokat kellesz várnom a Phantom Pain-re. :(

Stick It to the Man

 A következő PS4-es game, amit sikerült végigvinnem. Ez azafajta játék, ami vagy baromira megtetszik, vagy nem. Nálam az első nyert. Viszont szükséges hozzá angoltudás is, különben oly gyorsan unalmassá válhat, hogy még pislogni sem érkezel. Na azért a puzzle feladatok (amelyek nem túl nehezek), rendesen megnövelhetik a kipörgetés vágyát, ám én inkább a jópofa karaktereket, és párbeszédeket élveztem a legjobban. Most is megmosolyogtat, ha visszagondolok rá. :) Ez egy egyedi kategóriájú, vagyis inkább játékmenetű game, amelyből sajnos nincs sok. Magyarán: játsz vele!

Velocity Ultra

 Azelőtt nem voltam oda az ilyen űrhajós arcade lövöldékért, de ennek a játéknak sikerült megváltoztatni az ízlésem egy darabkáját! Nap, mint nap elővettem, amíg ki nem végeztem. Itt is hajtottam a maximális teljesítményre, de egy idő után feladtam, mert nem gyerekjáték. :D Na de a végére értem, és nagy élmény volt! Változatos, egyre nehezedő, ügyességet ígénylő és még sztorija is van! Aki szereti az efajta shootereket, az ne is gondolkozzon, csapjon le rá!

Bioshock Infinite

 Soha nem csíptem a Bioshock szériát. Ahányszor csak próbálkoztam vele, keserű szájízt hagyott bennem, így látván az új epizódot, fel sem merült, hogy esélyt adjak neki. Furcsamód nagyon sokan dícsérték, és (majdnem) csupa pozitívat mondtak róla. Ezért amikor megjelent ingyé a PSN kínálatában, gondoltam letöltöm, mert attól, hogy belenézek, még nem fordul fel a világ. Mégis felfordult, mert nem tudtam abbahagyni, és a végére kellett járnom. Igazság szerint a stuff első órája volt az, amely magába szippantott. Utána közönséges fps-é vált, de az atmoszférája, a steampunk környezet, szerencsére megadta neki azt a löketet, amely mindvégig képes volt pezsdíteni a véremet. A sztoriról már nem is beszélve, ami külön oscardíjat érdemelne. A legvégén már végképp átment hentes módba az egész játék, de ugye annyi letudott óra után ki az a hülye, aki épp ott adja fel? :) Várom a következő Bioshock-ot!

Rango

 Bementem a Gamestop-ba, és a használtjátékok felé vezetett az utam. Tudjátok, ez egy olyan alkalom volt, amikor épp arra sétáltam, és nem volt tervben semmi új gamma. Csupán nézegetni akartam. Ekkor pillantottam meg ezt a cuki 3D-s platformerjátékot, melynek borítójáról kedvesen, de mégis viccesen meredt rám Rango, az animációs film jópofa kaméleon főhőse. Mivel 10$ sem volt az ára, és már nagyon rég toltam hasonlót, ezért gondolkodás nélkül a kasszához siettem vele. Ezt sem bántam meg. Jónéhány remek órát köszönhetek Rangónak. Örültem, hogy PS3-ra is van pazar játék ebben a stílusban. Nem mondom, hogy labdába rúghat egy Crash Bandicoot mellett, de még így is szép amit nyújtott. A műfaj szerelmeseinek pedig kötelező darab, legalábbis szerintem.

Blue Estate

 Ha a memóriám nem csal, már nem emlékszem mikor toltam utoljára jó railshooter-t. Legutóbb Wii-n próbáltam a Resident Evil: Darkside Chronicles-t, ami jónak jó volt, de nem adta meg azt a lökést, amiért kedvem lett volna folytatni. A Rambót pedig magától értetődően hagytam ki, a sok kritika, teszt, komment, meg minden egyéb miatt, és ( a gameplay videók tömkelegét végignézve) biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem. :) A Blue Estate viszont egy új, reményekkel teli alkotásnak tűnt. Sajnos ez sem hozta vissza a koronát a ’’király’’ fejére. Tetszett, és elszórakoztatott, de csak egynek volt jó, plusz rövid is. Ennek ellenére, mindenképp ajánlom annak, aki szereti az ilyen sínen futó lövöldéket! Egyrészt azért, mert siralmasan gyenge a felhozatal ebben a műfajban, másrészt pedig, mert a Rambo the Videogame után angyalpusszancsnak fog tűnni. :)

Mutant Mudds Deluxe

 Talán kevesen ismeritek ezt a játékot. Nagy hiba. A cuccos páratlanul adja vissza a 8bit-es játékok világának a varázsát! Komolyan mondom, rég nem szórakoztam ilyen jót, egy ilyen egyszerű, de nagyszerű játékkal! Sok pálya, hullámzó nehézség (ami ide nagyon passzol), és gyűjtögetnivaló dolgok. 2D-s, ugrabugra lövölde, ami mindössze két gombot vesz ígénybe, ennek ellenére mégis lesznek pillanatok, amikor a főszereplő srác anyját többször is megszeretgetnénk. Tényleg érdemes esélyt adni neki, főleg, ha veterán gamer vagy, de ha nem, az se riasszon el!

The Walking Dead season 1

 Vicces, hogy csak idén fejeztem be, de az van, hogy anno, amikor megjelent, megcsináltam az első 3 fejezetet, a többi pedig meg sem jelent. Mire kijött, én már rég más-más játékokkal voltam elfoglalva. Most újra elővettem, és nekiugrottam az elejétől, majd ezzel is végeztem. Álleejtős vége, egész idő alatt érdekes sztori, én nem tudtam letenni, most már nem. Nem mindenkinek jön be ez a játékstílus, de aki a filmeket is szereti, az ne panaszkodjon. A Telltale nagyon nagyot alkotott, ezért ötcsillagos pacsi jár nekik!

Oddworld: New ’n’ Tasty

 Az egyik várva várt remake, melynek megadtam azt a tiszteletet, hogy előrendeltem, pedig ilyet rohadt ritkán csinálok. Nem titok, hogy bár a screenshot-ok, és gameplay-ek pozitívan hatottak rám, mégis féltem a csalódástól, hiszen nem egy példa volt már ilyesmire. Gondoltam arra is, hogy megtetszik, de még álmaimban sem reméltem, hogy ennyire! Előszőris visszahozta a nosztalgia csúcsának krémjét, másodszor pedig szinte ugyanolyan élvezettel toltam ki, mint anno PS1-en. Az egykor AAA-s címből, ma már egy csupán digitálisan elérhető játék lett, ami szerencsére nem rontott a minőségen. Ez persze a ’’remake’’ team-nek köszönhető! Próbáljátok ki Ti is, ha még nem tettétek meg!

Treasures of Montezuma Arena

 Egy remek kis puzzle játék, amelynek nem ismerem az előző részét, csak hallásból, de ez mindenki szerint jobb lett annál. Itt már történet is kapcsolódik az egyjátékos részhez, és mellesleg nem is olyan rövid az egész. Ezt fokozza a multi, amely újabb kihívások elé helyezi a játékost. Az egyetlen negatívum a mikrotranzakciós rész, de nem kell pánikba esni, mert anélkül is kilehet pörgetni, hogy egy vasat is adnánk érte! És igen, ha mikrotranzakió, akkor ftp, úgyhogy hajrá! :)

Gravity Rush

 A Psvita nem büszkélkedik az exclusive játékok felhozatalával, de az a kevés ami van, igencsak magas minőséget képvisel. A Gravity Rush az elsők közé tartozik, és aki rendelkezik a kütyüvel, annak súlyos bűn kihagyni eme gyöngyszemet. Steampunk, harcok, fejlődési lehetőség, és a gravitáció törvényeit megszégyenítő képesség. Bár számomra a végefelé már kissé unalmassá vált, a története miatt mégis kitartottam a végéig, de amúgyis érdekes a stuff. Kihasználja a Vita képességeit, ad egy aranyos főszereplő csajt, érdekes sztorit, és nyíltterepű játékmenetet. Nekem tetszett, és nektek?

Devil May Cry

 Ha hack’n slash, akkor nálam csakis a God of War jöhet szóba, sőt, Kratos szeretette meg velem a műfajt! A DMC anno sem tetszett, magam sem tudom miért, de talán mert nem a 2-ik részével kellett volna kezdenem. Gondoltam kipróbálok egy másik ütöm-vágom-amputálom stílusú játékot is, és egyúttal újra esélyt adok a DMC-nek. Mondanom sem kell, nem bántam meg! Nagyon jó történet, badass főszereplő(k), szuper bossharcok, olykor változatos pályák, és dícséretes szavatosság. Ezenkivül rengeteg fegyver, azoknak fejlődése minden ízben, na meg az emaradhatatlan platformer részek is tarkítják az amúgyis jó játékot. Számomra továbbra is a God of War marad a trón birtokosa, de egy percét sem bántam a DMC-nek sem! Előbbiben csupán jobban bejön a játékmechanika, a főszereplő, és a környezet, de ettől még Dante kalandja is letehetetlen!

Beyond: Two Souls

 Emlékszem ez azok játékok egyike, amelyet szintén előakartam rendelni, végül pedig egy évvel később jutottam csak hozzá. Hát igen, ez van, ha több címmel is rendelkezel, és nincs elég időd rájuk. Szerencsére sikerült hozzájutnom, és sikeresen kipörgetnem! Amikor nekiugrottam, akkor kérdeztem csak magamtól: - Bro, miért vártam ezzel 1 évet??? Tudnom kellett volna, hogy ennyire bejön, hiszen a Quantic Dreams előző két alkotása is nyomot hagyott bennem. Egy misztikus sci-fi interaktív film-játékban lehet részünk, ahol olyan színészek játszották el a főszereplőket, mint Ellen Page, és Willem Dafoe. Ha csak film lenne, biztosan több díjat is nyerne, bár így is nyert. Ez a game megér egy misét!!! Ja többet is, mert több befejezése van! :D

The Last of Us: Remastered

 Ki gondolta volna, hogy kb egy évre rá ismét kipörgetem a TloU-t, és megint kiadok érte egy rakás pénzt? Én nem. :) Azt azért szögezzük le, hogy ha valamit kitolok, és durvára bejön, azt csak jónéhány év múlva teszem magamévá újra. Na de PS4, full hd, 60föpösö, TloU, bizony újból elkapott a láz. Érdekes, de pont ugyanolyan élménnyel, és izgalommal játszottam végig, mint egy évvel előtte PS3-on. Ez a játék megunhatatlan!!! Posztapokaliptikus világ, amely hibátlanul van kivitelezve. Fertőzött emberek, akik ügyesebbek, és gyorsabbak a zombiknál, ezzel növelve adrenalinunkat. Ezenkivül lélegzetelállító harcok a sima emberek ellen is. A sztori pedig... bámulatos, és meglepetésekkel teli! Ezt a játékot nem lehet elmagyarázni, ezt játszani kell!

Jetpack Joyride

 Amikor a legkevésbé számítottam arra, hogy valami megint képes lesz vadul a Vita képernyője elé szegezni, akkor pottyant ölembe egy újabb ftp játék. Eleinte csak nézegettem, hogy semmi változatosság sincs benne, majd észrevettem a teljesítésre váró célokat, amelyeket hiába csinálsz meg, folyton jönnek újabbak. Viszont ’’növekszik’’ a szinted, és pénzt keresel, amiből aztán rengetegféle cuccert vásárolhatsz. Ezeket igazi lóvéért is meglehet nyitni, na de én voltam olyan végtelenségig türelmes, és mindet megszereztem keserves, kétkezi munkával. :D Örülnék, ha lenne folytatása!

Escape Plan

 Nem pihentettem a Psvitát, így újabb gémet végeztem ki rajta. Végre sikerült az Escape Plan-be is belekóstolni! S ha már így adódott, végigvittem. Ez a játék is kihasználja a Vita tulajdonságait, de mégsem mondanám azt, hogy egetrengetően fergeteges. Logika, puzzle, néha egy kis ügyesség – ez kell ide! Ezeket az elemeket baromi izgalmasra sikerült hegeszteni, a probléma gyökerét inkább a tempóban, és olykor a repetitív játékmenetben kell keresni, mert néha olyan lassúnak tűnik az egész, mint az éjjeli buszjárat, és gyakran ismétlődik a feladatok mechanikája. Na de egynek mindenképp jó volt!

The Evil Within

 A játék, amelytől többet vártam, és végül mégis megkaptam. Végre kiélhettem horrorhiányomat, ami nem 2-3 óra erejéig tartott. Ami valóban horrorá teszi a TEW-t, az az atmoszférája, ergo azok a darkos, nyomasztó, síkamlós, véres pályák, és az undorító dögök. A többi félig-meddig akció, de mondjuk ez is beletartozik a túlélés repertoárjába. A dolog pedig nem oly egyszerű, ha a munició igen kevéske. Teljesen elégedett vagyok ezzel a beteg játékkal, szerintem baromi király akció-horror! Egy folytatást valamiért mégsem szeretnék látni belőle, mert félő, nem sikerülne jól. Mire alapozom? Megérzésre, meg arra, hogy sokaknak már ez sem jött be, ami számomra rejtély, hogy miért (hacsak nem a pc-s, és a last gen bugok miatt).

The Walking Dead season 2

 Az első évad annyira epic volt, főleg a lezárása, hogy bevallom, biztos voltam benne, ez nem fog akkorát ütni. Pozitívan csalódtam. Meglepett, hogy ugyanúgy elvarázsolt, s ezekután mindig nagy reményeket fogok fűzni a következő évadokhoz. Mondjuk úgy, hogy az első akkoris egy icipicit jobban tetszett. Nem kell nagy különbségre gondolni, ha a season 1 nálam 100%, akkor a 2-ik 98%, tehát elenyésző. Az, hogy így tetszik ez a játék, lehet az is közrejátszik, hogy a tv sorozatot is imádom, viszont a képregényt nem olvastam. Érdekelne nektek melyik évad jött be jobban!

Rayman Legends

 Az Origins után nem számítottam jobbra, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni, de a Legends mégis feltette a pontot az ’i’-re! Itt is próbáltam mindent kimaxolni, ami majdnem sikerült is. Mindenesetre a játékot befejeztem, a platináért pedig még majd visszamegyek. :) Ami valamivel jobban tetszett, mint az Origins, az a nagyon változatos pályák, rengeteg karakter, és megnyitható cucc, az online challenge-ek, a zsír főellenségek, és a hab a tortán: a páratlan zenék/dallamok. Az Origins, és a Legends megmutatta, milyennek kell lennie napjainkban egy vérbeli platformernek! Könnyű, mégis nehéz, ha a valódi kihívásokat keressük. Tartalmas, és rákényszerít, hogy újra, és újra elővegyük. Bitang nagy türelmetlenséggel várom a következő részét, ami remélem lesz!

The Binding of Isaac: Rebirth

 Már majdnem úgy volt, hogy Rayman-nel kezdtem az évet, és azzal is zárom le, csakhogy elővettem egy, a Psvitán ’’porosodó’’ címet, amely már rég rajta volt, de valamiért soha nem kezdtem bele. Gigantikus hiba volt. Ez a játék amilyen csúnyácska, olyan szórakoztató, sőt! Az ötletessége, és a szolid videójátékelemek egyvelege, valami zseniális egészet alkot! Minden benne van, ami egy jó videójátékhoz szükséges, kívéve talán a milliós megapixelű karaktereket, ergo a tűzben edzett grafikát. Dehát ez egy Indie game, úgyhogy kérem erre szemet hunyni! Vagyis, van benne jó sok boss, úgyszint változatos ellenség, és bővűlő pályarendszer! Ezt most komplikált lenne elmagyarázni, de például, ha egyszer végigviszed, másodszorra több pálya fog várni, újfajta ellenfelek, és elemek. Ez benne a hihetetlen: akárhányszor meghalsz, és újrakezded, mindig másképpen megy a játék. Másfajta szobák generálódnak, és mindenféle elemek/cuccok. A cuccok a játék krémje! Annyi van belőlük, hogy rohadt sok, a játékba fektetett óra után is folyton vannak újak. Ezek a mi fejlődésünket szolgáják, de olyan mértékben, hogy teljesen megváltozhat tőlük a kínézetünk, gyorsaságunk, képességünk, életerőnk, meg még sok-sok minden. A kombinációjuk pedig szinte végtelen. Csak egyszer vittem ki, így még rengeteg Isaac-el eltöltendő idő vár rám! :) A gyér hangok, és a zene hiánya is lehet negatívum, de amikor belemerülsz, hidd el, ezek alaposan elkerülik a figyelmed!

FOLYAMATBAN:

 Most pedig tehát röviden azokról a játékokról, amelyeket nem érkeztem kipörgetni 2014-ben, és legalább a 90%-ukat a 2015-ös >>kipörgetve<< listámban szeretnék tudni.

Giana Sisters: Twisted Dreams: Egy aranyos platformer, amelyet nemrég vásároltam a store-ban PS4-re. Ezt is screenshot-ok alapján vettem meg, és nem tévedtem, jó játék. Megvan az egyedi varázsa, csak még jobban ki kell ismernem, és belemerülnöm.

Mirrors Edge: A demója nem fogott meg, de nemrég ugye ingyen vesztegették PS3-ra, így adtam neki mégegy esélyt. Eddig eléggé tetszik, de pihentetem egy kicsit, mert ha túl sokat tolom, kezd monotonná válni, de nagyon.

NFS: Most Wanted: Szintén nulla pénzért Psvitára. Egy-két menetre nagyon jó, de úgy látom ezt a játékot nem biztos, hogy befejezem, bár ki tudja. Számomra az Underground 2 óta nem volt figyelemreméltó NFS. :(

Injustice: Gods Among Us: Hiába a Mortal Kombat készítői, ahhoz képest nekem ez kevés, de ha nem hasonlítom hozzá, remek bunyós játék az Injustice! Eddig a sztori mód kb felénél tartok, és egy online meccset is letudtam. Szerintem tuti benne lesz a listámban, mert tetszetős a game, főleg, hogy rajongok a képregényes cuccokért! :)

Puppeteer: Elég régen folyamatban van, de időnként mindig előveszem. Valami mintha hiányozna belőle, mint platformerből, de unalmasnak nem unalmas, ígyhát biztos kipipálom majd ezt is! Amúgy szerintem PS3 tulajoknak kötelező darab!

Dust: An Elysian Tail: A Psplus egyik ajándék játéka. Hack’n slash 2D-s platformer, és bitang jó! Eléggé hanyagolom a többi játék miatt, de mindenképp végigviszem!

Batman: Arkham Origins: Az első két Arkham játék számomra páratlan alkotás, és ez is a már jól kitaposott ösvényt választotta, és talán pont ezért nem tud annyira lekötni, mert nulla az újdonság varázsa. Olyan érzésem van játék közben, mintha már egyszer kipörgettem volna, pedig nem. Ennek ellenére mégegy jó kis Batman-es játék, és hosszabb pihi után ez is sorra kerül.

Velocity 2X: Az első részét ugye kívégeztem, a második még jobban bejött, de a kimaxolás hülyeségem miatt most félretettem egy időre. Biztos nem fogom 100%-ra teljesíteni, de idén ezt is letudom.

Pixeljunk Shooter Ultimate: Talán az elsők között lesz, amit hamarosan kipipálok, mert piszok jó game! Nem gondoltam volna, hogy eltolom 2015-re, de mint látjátok, rengeteg más cím állt az utamba. Mellesleg tényleg nagyon jó játék, próbáljátok ki, ha lemaradtatok volna róla!

Trine 2: Nem vennék mérget rá, hogy befogom fejezni, mert nem bírom a lassú előrehaladást, ha hasonló platformerről van szó, de ugye Yanez útjai kifürkészhetetlenek, így bármi megeshet.

Metal Gear Solid 4: Hosszú idő után ismét belevetettem magam az öreg Snake kalandjaiba. Sajnos már ennek is vagy egy éve. Kevesebb játékba kéne belekezdenem, mert ez így nem lesz jó.

Thomas Was Alone: Nem érzek kényszert a befejezésére, de annyira egyedi egy game, hogy egyszerűen muszáj lesz még elővennem!

Uncharted: Golden Abyss: Ennek is eljött az ideje, mármint az újrajátszásának. Ezúttal hardon tolom, és vagy 5-6 fejezeten már túl vagyok. 100% a kipörgetése, mert hát UC. :D

 A fenti játékokon kivül van még kettő, amelyet folyton tolok, kisebb-nagyobb pihenőkkel. Nem tudtam hova sorolni őket, így külön kiemelem:

Fifa 2014: Megunhatatlan! Ennyire jó focival még nem játszottam. Nagy előrelépés volt ez a nextgen konzolok világában, és bár a Fifa 2015 nyilván jobb, de már nincs akkora változással szolgáló hatása, mint a 2014-nek. Gondolom a 2016-os már tényleg sokban fog különbözni a 2014-estől, így arra majd beruházok.

Pinball Arcade: Örök kedvenc marad. Több éves flipper játék, de folyton jelennek meg új asztalok, és kihívások. Rekorddöntögetések, erről szól a pinball! A Zen Studios flippere nekem közel sem jön/jött be annyira, mint ez. Még sok órám lesz benne, annyi szent!

 Nos, ha azt gondoljátok csak ennyivel játszottam, akkor tévedtek. Mint minden gémernél, nálam is voltak olyan címek, amelyek nem jöttek be, és soha többé nem veszem elő őket. Az esélyt megkapták, de hiába, szerénységemnek több kellett annál, mint amit tudtak nyújtani. Nagyon röviden!

SOHA TÖBBÉ:

Steamworld Dig: Nem olyan rossz, és tudom, hogy rengeteg ember imádja, engem viszont csak 1 órára tudott ’’beszippantani’’.

Titan Attacks: Egy klasszikus játék modernizálása, ami nem tudott a szívembe lopózni. Pár unalmas órára azért jó volt...

Spelunky: Tényleg bitang jó game, ezt elismerem, de valahogyan nem az én világom. Előfordul.

Pix the Cat: No komment.

Frobisher Says!: Jót hülyültem vele, mert mókás darab, de rövidebb idő után a feledés homályába merült. Ftp, úgyhogy nyugodtan próbáljátok ki!

Joe Danger: Szórakoztató darab, viszont ez is olyan cucc, amit meg kell kedvelni. Több óra után bizton állíthatom, nekem nem sikerült.

Playstation All-Stars: Battle Royale: Soha nem értettem, mi lehet olyan jó az ilyen játékokban. Ugye a Nintendón is van ilyen, de tőlem annyira távol áll ez a party ’’bunyós’’ műfaj, mint a Földtől a Namek.

Dragon’s Crown: Egy rpg beütésű hekkenszles. Több pályát is kívégeztem, de marhára monoton lett, főleg a harcok. Ment is a kukába.

FEZ: Nehéz volt abbahagynom ezt a zseniális játékot, messzire eljutottam benne, de annyira vontatott, hogy nálam bizony kicsapta a biztostékot. Kár érte, mert ezerszer jobbra lehetett volna faragni.

Deadpool: Ez is csak 2014-ben került sorra, és eleinte hihetetlenül beszippantott, de néhány óra bunyózás után a pokolba kívántam, annyira idegesítő, és unalmas lett. Bírom Deadpool-t, mint karakert, de ami sok, az sok.

Sly Cooper: Thieves in Time: Régebben sem voltam oda érte, most pedig pár óra után bebizonyosodtam, ma sem. Nem bírom a játék stílusát, nekem ne legyen lopakodással teli egy 3D-s platformer, legalábbis ne hasonlóképpen. Persze nem csak arról szól, de így is hamar meguntam.

Surge Deluxe: Egy puzzle game, mely oly hamar ment a francba, mint a 2014-es év. :D

The Saboteur: Gondoltam bepótolom, és kb a játék felét le is tudtam. Egyedi sandbox játék, amelynek megvan a maga varázsa, mégsem volt türelmem végigvinni.

Mercenary Kings: Szinte az első játékom PS4-re. Klasszikus 8bit-es alkotásra hajazó darab, ami nagyot is ütne, ha nem az ide-oda járkálás, meg egyéb idegesítő elemek. A műfaj kedvelőinek viszont tuti bejön!

Stealth Inc.: Van benne valami, de a fene tudja hová tűnt, amikor rám került a sor. Nagyon nem tetszett.

Lone Survivor: Nem tudtam letenni, azután valami történt, és többé nem vettem elő. Nem jött be annyira, hogy tovább mókázzak vele, pedig nem rossz a gamma!

Metro: Last Light: Tényleg imádtam, a felét (vagy többet) letudtam, de amikor átment hétköznapi fps-be, még a története sem mentette meg. Tudom, velem van a baj.

 Hát ennyi lett volna számomra 2014 játékok terén! Nem tudom, hogy ez soknak számít-e, vagy kevésnek, de ahhoz képest, hogy 31 éves vagyok, szerintem ez nem rossz teljestmény, mint veterán gémertől. 24-et vittem végig, és 13-at tolok jelenleg. Remélem Ti is találtatok bőven mivel játszani tavaly, és azt is remélem, hogy idén is lesz rengeteg pazar játékunk!!! További boldog Újévet mindenkinek!