Yanez

Yanez

41/F
Moderátor
üzenetet írok neki

KLISÉ

Link másolása
Utáljuk, nem szeretjük, megvetjük.

 Jó reggelt, jó mozizást!

  Sok minden van a filmekben amit szeretünk, és úgyanúgy amit nem. Előbbihez rengeteg példát lehetne sorolni, a jó színészi alakítástól kezdve, az izgalmas történetig. Sajnos ez nem lehet jelen minden alkotásban, hiszen mára már annyi filmet stampolnak, hogy a megtekintésükre kerített idő is problémát jelent. A többségük minőségéről nem is beszélve. Szintén egyre gyakoribb a klisétenger, ami egyre nagyobb negatív faktorként vési be magát a filmipar legkíválóbb darabjaiban is. Bár ez korántsem elhanyagolható jelenség az élményrombolás körében, de tenni ellene szintén egyre nehezebb.

 Most gondoljunk bele, mennyi filmet csináltak már! Nagyon nehéz lecke újat mutatni az iparban, hiszen majdhogynem minden részlet ki lett szipolyozva a történetet kialakító, futó, kezdő és végző fázisban. Persze lehetne beválalósnak lenni, de a sikeresség szempontjából ez rizikós ötlet, mert hát mindenki tudja mi kell az embereknek, mi az amire befizetnek a moziban. Például, egy romantikus vígjátéknak mindenképp azzal kell végződnie, hogy a két fél egymásra talál, ergo beteljesül a szerelmük. Egyszóval heppiendre vágyik a közönség.  Most képzeljük el, hogy mondjuk egy ilyen film végén nem a jól megszokott befejezést kapjuk. Például, amikor elcsattan a stáblista előtti nyálas csók, a srác feje hirtelen egy idegen lénnyé alakul át, és megeszi a csajt. Puff neked klisé! Vagy rájuk zuhan egy repülő, esetleg elnyeli őket a föld. Vagy bármi ilyet találjunk ki a végére, az már elrontaná a jól megszokott témakör lezárását. Hiába, az ilyen alkotásokba kell a klisé, na meg a giccses hatásvadász jelenetek, amikor gyakran csalnak ki könnyeket a néző szeméből. :)


 Hasonló példákkal más műfajú filmeket is lehetne illetni, akciófilmek valaki? Mindegy, hogy Jason Statham, Liam Neeson, Bruce Willis, vagy Jackie Chan az, a recept egy könyv szerint készül: megölni, vagy elrabolni szerettüket, ezzel okot adva a bosszúra, meg az egyszemélyes kommandó hadműveletre. A végén pedig elkerülhetetlen ”csattanó” a sikeres befejezés. Karatés Pista bá mindenkit lepörgőrúg, vagy szitává lő, a főgonoszt meg gyakran megszánja az utolsó pillanatban, aki ezt nem nézi jó szemmel, így általában inkább megöli magát. Na szóval így vagy úgy, nehéz lenne meglepetést okozni a nézőnek. Egy apró példa, amikor ez sikerült: a ’90-es években imádtam a Steven Seagal filmeket, így a Tűzparancs ( Executive Decision) óriási, nem várt fordulatot vett. Elhitették a nézővel, hogy Seagal a főszereplő, ő pedig egyszercsak, hirtelen kipurcant, és innen Kurt Russel vette át a stafétát. Én pedig emlékszem a film végéig arra vártam, hogy a latin-amerikai hős mindjárt visszatér. :) No de itt is ez volt az egyetlen ilyen meglepis cucc, a továbbiakban a jól kitaposott ösvényen ment minden. Mellesleg, ha kicsit több a főszereplő/mellékszereplő a szokásosnál, tuti hogy valamelyiket, vagy néhányat megölnek. Ilyenkor mondjuk még van kakaó benne, hiszen ha jól rakják az írók a kártyákat, a néző nem tudja kit fognak eltenni láb alól. Ide sorolnám az olyan mozit, mint A Fűrész, vagy sorozatokból Lost, Game of Thrones. Ugye mennyire másak ezek? 

 A kliséket a minimálisra csökkentve, csavarokkal tarkítják a sztorit, ami gyakran sikerül is, de olykor előfordul, hogy ez sem menti meg a filmet. Szerintem épp ezért csökkent a horror filmek népszerűsége, mert ez egy olyan kategória, amelybe piszkosul nagy kihívás változatosságot vinni. Adott egy szörny/lény/Lagzi Lajcsi, akinek erejét, hatalmát, mindenképp demonstrálni kell. Erre a legmegfelelőbb cél, ha az adott monstrum legyilkol néhány ártatlan embert, és fontos, hogy minél brutálisabban! Ezután már kezdhetünk aggódni a főszereplő ripacsért, aki a végén úgyis felveszi a dög ellen a harcot, és diadalmasan legyőzi azt. Persze ez nem csak a horror filmekre jellemző: Sarah Connor – T800, T800 – T1000, Neo – Smith ügynök, Batman – Joker, Szellemírtók – szellemek, stb, stb, stb. De térjünk vissza a horrorhoz, ahol a szűk lehetőségek végett egyre nehezebb feladat maradandót alkotni. Persze akadnak egész jó darabok, de hol van ezeknek a lenyűgöző erejük a ’70-’80-as évek horrorjaihoz? Jason, Freddy Krueger, Halloween, A Texas-i Lánfűrészes, vagy az Alien. Na hol?

 Sok esetben viszont nem a történet végével, vagy annak általánosságával cseszik el, hanem a részletekben rejlő klisékkel, ami olykor már akkora csalódást okoz, hogy az ember legszívesebben kikapcsolná az adott filmet, de ha nem teszi, másnapra úgyis elfelejti az egészet. Ilyen volt számomra az Elrabolva 3. Szinte minden egyes részletéről, jelenetéről tudható volt, hogy most mi fog történni, hiszen előtte már több tízezerszer láttuk ugyanazt, évtízedeken keresztül. Olyan 15-20 éve százszor nagyobbat ütött volna. Az izgalmas akciójelenetek sem mentették (volna) meg, hiszen azokat is ellőtték már az első kettőben. Pont az ilyen dolgok miatt lesznek az ilyen akciófilm sztárok csak ideiglenesen favoritok. Nézzük meg Jason Statham utóbbi alkotásait! Annyira egy kaptafára épültek, mintha már egy sorozat lenne. Egyik kedvenc színészem volt, de már meg sem nézem a filmjeit. Néha változtatni kell a szerepen, és csak egyeseknek hullik az ölébe ez a lehetőség.

 Brad Pitt, Leonardo DiCaprio, Robert Downey Jr, vagy Tom Hanks, de még sorolhatnám. Ha ilyen színészekkel készült filmről hallok, akkor nem kell előzetest néznem, vagy kritikát olvasnom róla, csak leülni a képernyő (vagy mozivászon) elé, és élvezni. Ahol ők vannak, ott ritkán ér csalódás. Persze akadnak egyéb kategóriák is. Nemrég pótoltam a Match Point című remekművet, ami fogalmam sincs hogyan maradhatott ki az életemből, mert ilyen jó filmet rég láttam már. Annyira klisémentes volt, hogy minden másodpercét izgalomtól adagolva élveztem. Sok hasonló kedvenc létezik: Forrest Gump, Birdman, Hetedik, Ryan Közlegény Megmentése, és még sok-sok más. Az ilyen filmeket egy külön kategóriába sorolnám, mert szerintem a hasonló témakörökben még bőven van fantázia, ami a fentebb említett klisértetiesen egyhangú műfajokra nemigen mondható.

  Ugyancsak vannak kívételek, amikor például a főhős a végén meghal, vagy annak szerelme, de ez leginkább már a drámák keresztje. Na mégegy kategória, amiért nem rajongok, mert ebben szinte minden az érzelmek kíváltására épül, amit gyakran a legvégére tartogatnak, s ennek köszönhetően film közben nem kapunk semmi érdemlegeset. Nagyon ritka amikor akad egy-egy valóban figyelemreméltó darab. Viszont, ha akad, azt szívesen nézem meg. Továbbá ha minimális klisét szeretnénk, a történelmi filmek is jók erre, hiszen ott nem csak a vége, meg miegyéb érdekel a legjobban, mivel már tudjuk mi lesz, hanem maga a megvalósítás, a hitelesség visszaadása. A vígjátékokban meg a humor a lényeg, bár ott is gyakran sütik el a már kismilliószor eljátszott tréfákat, poénokat. Azért olykor akad bőven fogyasztható alkotás is. Fantasy, mese, fantasztikus, sci-fi – na ez is abba a pakliba tartozik, ahol szinte kimeríthetetlen a kreativítás forrása. Arról már nem tehetünk, hogy gyakran a hozzá nem értő személyek próbálkoznak alkotni ezekben a műfajokban. Ide komoly hozzáértés szükséges, ha bizonyítani akarunk! Gyűrűk Ura – magában a könyv még nem lenne elég egy sikeres megvalósításhoz, viszont ha fürge újjak veszik kezelésbe a cuccost, akkor kb azt az eredményt kapjuk, amit kaptunk. Harry Potter, Jurassic Park, Matrix, stb, aki tud, az alkot!

 Úgy néz ki jelenünkben a sorozatok is nagy részt vesznek ki a szórakoztatóiparban. Ez jó hír, ugyanis itt valóban könnyű elkerülni a kliséket, vagy háttérbe szorítani őket, mivel a készítők számára nem csupán szűk másfél, vagy két óra adott a történet kidolgozásához. Sőt, olykor meghosszabbítják azt, ha sikeres a széria. A határ a csillagos ég. Nem mondom, azért vannak itt is gyenge alkotások, ami inkább az unalmas párbeszédeknek, és lassú cselekményeknek tudható be. Ám a minőség ebben a kategóriában is hullámzó! Ha mondjuk összehasonlítom az Arrow és Gotham akciójeleneteit, ég és föld. Előbbiben nagyon gyakran röhejes, már-már gyerekesen egyszerű, ahogyan egy ütéssel ütik ki egymás után a kemény fiúkat. Utóbbi viszont jól tükrözi, hogy senki sem egy akcióhős, és a sikerhez vezető úthoz olykor nem elég az öklünk, vagy pisztolyunk. Hibák halmaza mindenütt van. Akármennyire is bírom a The Walking Dead sorit, elszomorít, hogy olyan könnyedséggel szúrják át még a friss zombik fejét is, mintha nem is lenne koponyájuk. Egyedül a Game of Thrones-ba nem tudok belekötni, az számomra páratlan. Nuku cenzura, szinte semmi klisé, és a részek is hosszabbak, mint más sorozatoknál.

 A témát illetően a legjobban a következő dolgokat utálom már sokadjára látni: a végén a csók; amikor egy gyenge alak edzeni kezd, hogy aztán visszavágjon, és tudod, hogy sikerülni fog neki; a főhős hülye beszólásai a küzdelmek előtt, amelyekkel vicces próbál lenni; az hogy mindenki szép és szexi, legalábbis az esetek 90%-ában; ha valaki edz egy kicsit, mindjárt egszemélyes kommandós lesz belőle, és sem a rendőrség, sem a hadsereg nem állíthatja meg; a rosszat sejtő zenék, amiknek ”hála” tudod, most valami történni fog; a már agyamra ment lassítások, és mozgó kamerák, amelyeket tudni kell hol és mikor alkalmazni, de nagyon sokan csak hadonásznak ezzel a lehetőséggel. Na jó, sok van még, és nem akarok mindet felsorolni, mert az megduplázná a bejegyzést. :D A lényeg, hogy bár rohadt sok a popcorn mozi, és mind teli van klisékkel, csak más-más csomagolásban, azért bőven vannak egyéb alkotások is, úgyhogy senki ne sírjon... annyira. Mondjuk engem már az zavar, hogy beülök a legújabb Bosszúállók mozira, és tudom, hogy úgyis legyőzik a főellenséget, nulla drámaisággal meghintve a végén. Na de az ilyen filmekben nem is ezt élvezem, hanem hogy láthatom kedvenc képregény hőseimet hús-vér megvalósításban, maximális valósághűséggel megcsinálva.

 

További kellemes napot! Ja igen, nálatok mi csapja ki a biztosítékot, ha kliséről van szó?

 

                                                         Free Web Counter

30.
30.
Yanez
#29: Köszi, de most már megvárom a teljeset. :)
29.
29.
Neo1989
Nos ahogy az apám mondta nem ezért nézünk filmet.
Az Ultron Kora am nagyon jó nézd meg nyugodtan.
28.
28.
Yanez
#26: Sorozatok: Ebben igazad van, szinte mindben megtalálható.
Akció: Hát itt már vitatkoznék, mert legtöbbször a főhős éli túl, de azért nagyon gyakran sikerül megmentenie a szerelmét, ez igaz. Szal a már klisét is megszégyenítő happy end. :)
Horror: Az a baj a horrorokkal, hogy túlzásba viszik a témának megteremtett ijesztő környezetet, és annak szereplőit. Legyen egyszerű, hétköznapi, akkor még jobban is hatna a hirtelen befosatás.
Vígjáték: Ez a minimum amit elvárok egy vígjátéktól, hogy a főszereplő legyen jópofa: Jim Carrey, Rowan Atkinson, Leslie Nielsen, stb. Ez nem klisé, hanem alap, a kettő pedig más sorban helyezkedik el.
Sci-fi: Különösen a mai, fiatalos sci-fikben erőltetik ezt a love storyt. Emiatt sokat ki szoktam hagyni, mert már a plakátokon is ott virít a két szerelmes pár, akkor meg hogyan vegyem komoly sci-finek?
Fantasy: Ez viszont a fantasy-k egyik erőssége, hogy van egy különleges szereplő. Bár ha a Game of Thrones-t vesszük...
27.
27.
daenath
#26: Ja, majd elfelejtettem, a ma divatos dolgokat a sorozatokban! Legyen az sci-fi, horror, kaland vagy tortenelmi sorozat, szinte mindegyikben van lesbiezes meg buzulas! Black Sails-ben peldaul, ahelyet hogy a kalozokrol lenne szo, minden resz feler egy softporn-nal, SPOILER!!!!! Flint-bol buzit csinalnak (itt majdnem abba hagytam a sorozatot)
26.
26.
daenath
Sorozatok: Minden alkalomal szerelmi 3szog!
Akcio: Egy csaj aki mindent tulel.
Horror: Varosi tinikbol par ora alatt Bear Grills-t megszegyenito survivor-ok lesznek, es persze hogy par ora tortenes utan tok normalis hogy mindenhol belek meg ver van, de ok meg csak megse szedulnek.
Vigjatek: A jopofa mindig vicces foszereplo
Sci-Fi: Love story
Fantasy: Semki ember fia akirol kiderul hogy o a vilag sorsat donti el, nagy dolgokra hivatott

Vegszo: Most fejeztem be a The 100 masodik evadot, na itt is kiakkadtam hogy par nap alatt a tinilanybol (aki inkabb kefelni akkart) hirtelen dzsungel lako harcos lett olyan szinten ami az oslakosoknak evekbe telik :D
25.
25.
randall13
A szófosó négernél rosszabb nincs.
24.
24.
Yanez
#23: Tényleg. Az a rengeteg filózás, amit lenyomnak, szinte már fáj. Ahogy mondod, mindig van egy figura, aki olyan bátorító, ösztönző vagy diadalmikusan epikus beszédet mond, amelyet még az elnök is megirigyelne. :D
23.
23.
ApexFos
A legnagyobb klisé, amit utálok minden filmben az az erőltetett okoskodás. Mindig kell valaki, aki jól megmondja azt, amit már kb mindenki tud.
22.
22.
Shannaro
Yanez és gatyamadzag: Már nem is tudom mikor kezdődött a 3. évad, két éve talán. Akkor adtam fel. Egyébként nem az a bajom, hogy túl emberszerűek a karakterek, hanem az, hogy a saját személyiségükhöz képest, akkora képtelen döntéseket hoznak, hogy nem tudom eldönteni, hogy túl összetettek a karakterek, vagy egyszerűen összecsapottak. És igen Tyrion érdemelné meg legjobban, hogy megkedveljem, de remek cselszövő létére pont egy r/banc a gyengéje...

Már először is úgy ráncigált oda egyik haverom a géphez, hogy nézzem már meg a GoT-t, ha már akkora Tolkien fan vagyok ez biztosan bejön majd. Csak ezért szenvedtem át bő két évadot.
19.
19.
#17: Én már nem terveztem többet írni ide, dumáltam eleget, de muszáj a GoT védelmére kelnem. Szerintem ebben rejlik ugyanis az erőssége, a karakterekben. Én örülök, hogy nem állandóan csak bátor lelkű szőke hercegeket és társait kell bámulni, hanem valódi embereket. De már az első évadban elmondták, ez nem a becsületes emberek világa, az élethez aljasnak kell lenni és mocskos húzásokkal operálni. Viszont ami engem is meglepett: a szereplők megszerettetésére is képes. Ott van Jaime. Egy tapló, rühelltem nagyon sokáig. Aztán amikor egyszer megismered végre belülről, az érzéseit, motivációit (S03E05), rájössz, hogy mégse annyira rossz, akárcsak számos másik szereplő, de ebben a világban csak így lehet helytállni. De pl. azt sem értem Tyrion-ért hogy nem lehet rajongni. :P Szerintem nem fogadod meg, de azért én ajánlom, hogy fejezd be azt a harmadik évadot is, ha már elkezdted. Lesz azért 2 jelentősebb fordulat is még, az utolsó részére már végleg el fogod tudni dönteni, hogy érdekel-e még a szereplők további sorsa.

És amúgy furcsa, de ebben a sorozatban már pont hogy a főszereplők legyilkolása (ami azért még mindig ritkaság) lett klisé. :) De továbbra is zseniálisnak tartom, hogy hiába húznak ki egy-egykulcsfontosságú "elemet", mindig rájön az ember, hogy a gépezet megy tovább, és anélkül is működik.
18.
18.
Yanez
#17: Hát ha már addig eljutotál, csak nem hagyod abba. :) Nekem nagy pozitívum a GoT-ban, hogy a karakterek nem olyan copy/paste szerűek, mint szinte minden sorozatban.
17.
17.
Shannaro
Engem magában a klisék nem zavarnak annyira. Ha valaki jól egymásra tudja pakolni a dolgokat, és ezáltal egy élvezhető filmet/sorozatot épít fel, akkor nincsenek nagy gondok. Csak persze ez igen ritka eset.

A Game of Thrones-t meg annyira ki nem bírom állni, hogy az már hagyma tea. Egy karakter megismerésétől számított 10. epizódon belül (a sorozatról van szó) maximális sikerrel útáltatja meg velem az adott szereplőt. Hiába imádom a fantasy zsánert, egyszerűen nem tudok egy olyan sorozatot nézni, ahol minden képernyőre kerülő személy iránt a legmélyebb gyűlölettel viseltetek. (A 3. évad 1. részéig jutottam.)
16.
16.
Yanez
#15: Nekem meg erről az jut eszembe, ha van egy ilyen csapat, akkor mindenki totál más személyiségű, ami jó, de már nagyon ott van minden filmben/sorozatban. Arra gondolok, hogy pl van egy rinyálós, egy kemény gyerek, egy humorherold, egy szépségkirálynő, egy feka, egy okostojás, meg egy vezetőnek született típus. Na de ebbe inkább ne kössünk bele, mert ez nem annyira gáz.
15.
15.
piskóta
#14: A hányásról jut eszembe :) Azt gyűlölöm a legjobban, főleg a túlélős filmeknél, amikor egy csapatban mindig van valaki, akinek kötelezően rinyálnia, meg hisztiznie kell és ez akkor a legrosszabb, amikor az illető férfi. Ilyeneket legszívesebben én magam lőnék le már a film elején. pl. Anakonda 2 - poénos afro gyerek, akit eldergirl is említett. Rohadtul utálom a hisztit egy filmben.
14.
14.
Yanez
#13: Ja egy feka a csapatba, vagy minimum minden filmbe, ami amcsi, ez kész közhely. :D Az pedig végképp kikészít, amikor emiatt képesek egy eredeti ötletet más "színben" felmutatni, lásd az új Fantasztikus 4-es, vagy Will Smith, mint Deadshot. Semmi bajom a bőrszínnel, csak nem kéne annyira erőltetni mindenhová.

Az írókon pedig én is csodálkozom. Hogy is van az, hogy egyforma dolgokat írnak bele a filmekbe? Szerintem ezek leírják a történetet, majd kibővitík klisékkel, hogy azért legyen valami rendes hossza, meg forgatókönyv kinézete. Most pedig megyek, mert egy vödör odakinn alig várja, hogy belehányjak.
13.
13.
eldergirl
Legjobban utált klisé amitől felfordulok: az a poénos feka a csapatokban, és még az is hogy pl horror filmekben ők halnak meg először xD
Nehéz téma amit jól összefoglaltál a gondolataiddal, ment is lájk. Amit te is és többiek is írtak kliséket azok is jók. Nem is értem, hogy a forgatókönyv íróknak ezek nem szúrnak szemet? Nem kéne gyakrabban meglepniük inkább minket?
12.
12.
Yanez
#10: Na bakker, tényleg! Nem tudom hogyan hagyhattam ki a megemlítését, pedig még én mutatok rá erre mindig az ismerôsöknek, haveroknak. Ez nagyon idegesítô már, az tuti. Persze folyton van egy szép csaj, és egy helyes pali, akiket egymásnak teremtett a rendezô. A kedvenc filmembôl, a Terminator 2-bôl, szerencsére kihagyták. :)
11.
11.
Yanez
#9: Valóban, ezt a bombást mókát már jó sokszor ellôtték. Meg leggyakrabban mindig két drót közül kell választani, és persze szinte folyton találomra vágják el, ami valamiért nagyon sikeres módszer. :D
10.
10.
Arian
Engem az tud lefárasztani, mikor már lassan az összes filmre ráerőltetik a romantikát. Van egy főhős, vagy főhősnő, aki nagy meglepetésünkre megtalálja az igaz szerelmét a filmben és utána csupa boldogság, vagy az egyikük meghal. Mekkora nagy! Amúgy tök mindegy, hogy sci-fi, fantasy, akció, vagy horror filmről beszélünk, lassan már mindenhol ezt látod. A néző persze nagyon korán észreveszi az első jeleket, és valamikor a film fele arról szól, hogy hogyan jönnek össze - pedig már mindenki tudja, mi lesz, de azért megy a klisé, hogy az egyikük kéreti magát és ellenkezik, aztán hirtelen nincs menekvés a csábítás elől. Amint elcsattan az első csók, már morgok, hogy újra és újra ugyanaz a recept és a sok ember között, én vagyok az az egy, aki már nagyon unja az ilyesmit? Szerencsére nem.

Egyébként, szerintem a romantikus vonalat, nemcsak azért gyömöszölik bele a filmbe, mert a nézők annyira szeretik, hanem azért is, mert ez egy remek időhúzás. Egy izgalmas filmet azonban teljesen tönkretehet, ha a sztori amúgy ígéretes, de keresztezik egy amerikai szappanoperával például.

A másik, amit pont nemrég olvastam valahol, hogy az emberek kikapcsolódni mennek a moziba és nem azért, hogy gondolkozzanak egy filmen. Micsoda önző banda! És, aki pihenten megy moziba, hogy egy komoly alkotást láthasson, azzal mi van? Különben is, ma már ki ér rá munka után, ha 8-12 órákat dolgozik egyhuzamban?
9.
9.
piskóta
Én már azt rühellem, de nagyon, amikor a bomba időzítőjét mindig az utolsó másodpercben állítják le. Nem tudom miért, de én azért szurkolok mindig, hogy felrobbanjon, mert így a film folytatódhatna úgy, mint pl. a The Divide. Persze más szereplőkkel. Ezért szerettem annyira a 24 c. sorozatot. Ott nem cicóztak ilyennel, 2 atombombát is felrobbantottak. Egyébként a zombis témát ( ami játékoknál már nagyon klisés) pár éve elég érdekes módon dolgozták fel. Eleven hús vagy mi a fene volt a címe. Nem mondom, hogy jó film vagy rossz film volt, de mindenképpen szokatlan szemszögből mutatták be a témát. A blog jó lett, kapsz egy pacsit érte. :)
8.
8.
Red-E-Kamp Van
#5: Az első koncert.
Amikor az indiai srác(patel?) párbajra érkezett. ott már furán néztem, hogy most akkor ez hogy is van, aztán elkezdődött a harc és onnan borult az egész.
persze azóta már bőven ismerem az univerzumot, de akkor még azt hittem egy teljesen "valós", amerikai pite szerű film lesz.
7.
7.
Yanez
#5: Tatantino nálam példa arra, hogy ha klisés is egy film, le van tojva, ha a hangulat mindenért kárpótol (Kill Bill).
6.
6.
#4: Jogos, jogos. :) De szerintem továbbra sem fogod tudni, mire is számíthatsz igazából. De már az elején észre fogod venni, hogy ennél a filmnél valami bizony nem oké, valami más lesz. :D
5.
5.
#3: Fú, a Scott Pilgrim-et valahogy nagyon nem bírta az én gyomrom.. :D (Van pár film, amit bár dicsérnek, nekem abszolút nem jön át, lásd Tarantino összes, nemes egyszerűséggel hányok tőlük.) Amúgy kíváncsiságból: melyik volt az a pont? :) Ez valahogy nem maradt meg, vagy csak nem tűnt fel, szerintem már az elejétől kezdve tartotta az "elborult" szintet. Csak hogy maradjunk az előző példánál, a Cabin in the Woods-nál az a bizonyos pont tök egyértelmű, hol van. A Scott Pilgrimnél már sajnos nem tudnám megmondani. :)
4.
4.
Yanez
#2: És most, hogy felkészítettél rá, úgy sem lesz az? :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...