Jó napot, jó mozizást!

 Sokan szeretik a horror filmeket, főleg azok, akik a ’80 –’90-es években cseperedtek fel rajtuk, és mi tagadás, azokban az időkben volt néhány alkotás, ami a maiakat is képes megszorongatni, de azt sem túlzás kijelenteni, hogy kenterbe verni. Legalábbis a hangulat, amivel akkor bírtak, fölényesen uralkodik a maiéval, amikor a rettegés érzete csak gyengéden simogatja hátszőrzetünket. Szerencsére azok a filmek nem lettek beszippantva egy fekete lyuk által, vagy örökké törölve az Föld színéről, így bármikor elővehetjük (letölthetjük) őket, és újra átélhetjük gyerekkorunk kedvenc mozgóképeit, nem kis nosztalgiával megspékelve.

 A műfajon belül rengeteg féle alaptörténettel lehet felruházni a filmet. Vannak akik a zombikra esküdnek, másoknak egy íjesztgetős szörny is elég már. Bár a lényeg úgyis a rendezésen, a történet megvalósításán, illetve a nem gyerek szemnek való jelenetek kivitelezésén van. Na de visszatérve a horror változatos főszereplő bestiáihoz, ritkábban fordul elő, hogy egy állat az. A cikket erősítve, pontosabban a kutyákra gondolok. Ha egy klasszikus horror kedvelőtől megkérdezni, hogy melyik a kedvenc, vagy legemlékezetesebb kutyás horrorja, sokan kapásból a Cujo-t vágnának rá. Ez nem meglepő, hisz amellett, hogy egy Stephen King regényének alapján készült alkotásról van szó – a neve pedig évtizedeken át hódított – abban az időben valóban rohadt jónak számított! Viszont, ha engem tisztelne meg valaki az adott kérdéssel, gondolkodás nélkül a Man’s Best Friend lenne a válaszom, amit magyarul ezen a címen ismerhetünk: Max 3000 – Az Ember Legjobb Barátja. 

 Megjegyzem, nálam mindkét film a klasszikus horror kedvenceim közt van, és nem állítom azt, hogy a Max 3000 valóban jobb lenne, ez csupán az én szubjektív véleményem! A két mű között amúgy 10 év korkülönbség van, s a kettő közül Cujo (1983) az idősebb, mellesleg velem egyidős. Viszont Max 3000-re sem kellett várni 3000-ig, hisz már 1993-ban meglett a ”kicsike”. Az az igazság, hogy mindkettőt baromi rég láttam már, így emlékeim is elavultak. Ám a nosztalgiázás nagy szó, így amikor véletlenül szemem elé került Az Ember Legjobb Barátja, örömmel vetettem elé magam! Ezután nem volt kérdés melyik lesz a következő film a képernyőmön, s már lebegett is előttem Cujo. Felnőttem, így mai szemmel sokkal könnyebb volt kritikus oldalról is megnéznem e két műremeket. Nem titkolom, az idő vasfoga őket sem kímélte, de még mindig zseniális mindkettő, és bizony van hangulatuk!

 Első elemzésem a történeti szálra esik. Az évek alatt sok-sok megtekintett film után, természetesen ezekben már alapszerű a klisé jelenléte, ami megjegyzem, akkoriban ez fel sem tűnt, mivel még nem volt népszerű eme negatívum. Szóval az alapsztori nálam mindenképp Max-é, mivel sokkal ötletesebbnek tartom Cujo-énál. Utóbbiban egy hétköznapi család kerül a középpontba, amelynek megvannak a maga gondjai. A nő megcsalja a férjét, amire a fickó nemsokára rá is jön. Sajnos a film első 40 perce ezzel telik el, és csak sejtetni próbálják a nézővel, hogy valójában mi is lesz itt nemsokára. A másik fontos dolog a nő folyton meghibásódó kocsija, amelyet végül egy nem hivatalos szerelőhöz kényszerül vinni a férj. Ennek az ”ezermesternek” a birtokában van Cujo, a család barátságos bernáthegyije. Cujo-t már a film elejétől láthatjuk, főleg mert fontos megmutatni a nézőnek a bajt okozó jelenetet, amint egy denevér megharapja a dögöt. Innen már csak idő kérdése a veszettség kialakulása. Tehát a férj elutazik üzleti ügyben, amit örömmel tesz, miután rájön, hogy asszonykája félrelépett barátjával, aminek mellesleg már vége. A nő egymaga kénytelen elvinni a szerelőhöz a négykerekűt, pontosabban a 7 éves kisfiával, Tad-el. Azonban Cujo ekkor már teljesen megveszett, nem kímélve gazdáját, és annak barátját. A nő kocsija pedig pont akkor leheli ki az utlosó szuflát, amikor a helyszínre érnek. Ez már itt Cujo birodalma, és erre hamar rájön az autóban rekedt két áldozat. Itt kezdődnek a valódi izgalmak, a kétségbeesés és a túlélés harca. Nem mondom, nem nagy eresztés, viszont tökéletes szituáció a hidegrázó izgalom megvalósításának, nem kis sikerrel beteljesülve.

 A Man’s Best Friend-ben, akárcsak a Cujo-ban, már az elején lefektetik a történet alapját, amihez egy áldozatra lesz szükség, ám mivel nem mutatják meg a négylábút, a néző ekkor még csak találgathat, vajon miféle lényről vagy szörnyről lehet szó. Az egész kalamajka egy MAX nevű cégnél kezdődik, ahol állatokon kísérleteznek. Lori, a riporternő erről tudomást szerez, és mindent megtesz, hogy világsikerű cikket és egyben leleplezést csináljon a gaz állatkínzókról. Nem sokkal később, kolléganőjével együtt, sikerül betörnie az épületbe, és lencsevégre kapni az ottani laborban megkínzott állatokat. Egy letakart ketrecet is talál, amelyben egy Cujo-nál is nagyobb kutya van bezárva, Max névvel kitűzve. Az eb barátságos, és úgy néz ki nagy szenvedéseken mehetett keresztül, amit a rajta található öltések, sebek is bizonyítanak. Lori megsajnálja, és kimenekíti Max-ot. Sajnos leleplezik őket, és csak a szerencsének köszönhetően menekülnek ki, ráadásul a videóanyagot is elvesztik. A kutya szintén sikeresen kijut, azonnal a riporternő kocsijába tessékelve magát. Amikor a nő meglátja mennyire intelligens Max, és mekkora hűséget mutat iránta, nincs szíve megválni tőle, de a párjának idővel sikerül rávennie Lori-t. A szőrős jószágot egy roncstelepre viszi, ahol az ismerőse a tulaj, és elmondása szerint van egy farmja vidéken, ahol tökéletes élete lesz Max-nak. Nemsokára kiderül, ez humbuk, a férfi pedig egy kegyetlen állat. Na de így vagy úgy, kutyánk túlságosan megszerette a riporternőt, hogy kiszálljon az életéből. Itt kezdődik a valódi buli, ám az érdekfeszítés motivációját és fokozását már akkor megkapjuk, amikor kiderül, hogy Max egy kísérleti project, amelybe milliókat fektettek. A dögből gyilkos fegyvert akartak faragni, sikeresen megváltoztatva dns-ét, más ragadozók génjeivel felturbózva. Innen csupán a fantáziánk szabhat határt, mire lehet képes Max, akinek intelligenciája az emberével vetekszik. Ebünket erős nyugtatók ”tarják” kordában, de ezeknek hatása múló...

 Hadd ejtsek szót a színészi alakításról, illetve a rendezésről is. A Cujo-ban, amikor kezdetét veszi az izgalmas rész, valami fantasztikusan jól teljesítenek a színészek! Ha kicsit túlozni akarok, az ember olykor képes megfeledkezni, hogy ez egy film. Addig viszont valami rémes! Itt leginkább a szövegekre gondolok, amelyek annyira gépiesek, mint egy terminátor. A legtöbbször mintha minden szereplő egy papírfecniről olvasná fel a rövidebbnél rövidebb mondatokat, minimális alakítást produkálva hozzá. Ez pedig nem róható fel a kor múlásának. A Max3000-ben sem remekelnek ezen a téren, a professzoron kivül, szinte mindenki a közepes szintet hozza. Amolyan tipikus ’90-es évekbeli akciófilmekbe illő színészi játék, s ha az évet meg a műfajt nézzük, szódával elmegy. A dumálással nincs különösebb probléma, az is kb az előbbinek felel meg.

 Gondolom az is kíváncsiságra méltat, hogy melyik film erősíti inkább a horror műfaját. Ezen a téren szerintem mindkettő egyformán teljesít, ami azt jelenti, véres jelenetekben sincs nagyobb hiány, habár elárasztani sem fognak velük. A Max3000-ben ezek a részek viszont jóval fantáziadúsabbak, amelyeket egy mai rendezés mellett sokkal látványosabban lehetne kivitelezni. Az izgalmas átéléseket a Cujo javára írnám inkább, mert hihetetlen mekkora drámába torkollik a végén a film. Ám van egy nagyon fontos ”apróság”, amiért szintén Max viszi nálam a pálmát, ez pedig a kutya hűsége és szeretete, ami még egy gyilkos állatban is mindvégig megvan! Bár a Cujo-ban ezt nehezebb lett volna megcsinálni, mivel veszettségről van szó, de abban az első 40 percben, inkább többet szólt volna erről, mint a kisfiú mutogatásáról, ami a film felét kissé családi szappanoperává alakította. Összeségében tehát két klasszikus, jól megfaragott horrorról van szó, amit a műfaj szerelmeseinek mindenképp bátran ajánlok, ha véletlenül kimaradt. Annak pedig aki rég látta, akárcsak nekem, kellemes nosztalgiázást okozhat!

Trailerek:

Man's Best Friend:

Cujo: