Jó reggelt, jó animézést!

 Kissé füllentettem, mert egy írásbéli történetet mégsem hívhatunk animének, de még csak mangának sem. Hát én akartam képeket kreálni, de sem időm, sem egyéb ismerősöm nem volt hozzá, viszont ha lesz folytatás, szívesen felveszek némi rajzolót, akár amatőrt is. Na persze nem pénzért! Nem vagyok olyan, hogy ezért még azt is kérjek. :D

 Hogy miről is van szó? Egy agyament ötletről, amit nem ma találtam ki. Nem szeretném lelőni a poént, de amiről tudnod kell, az a kékmezős részben benne van. A többit csak olvasd, és... szóval csak olvasd! :)

BEVEZETŐ:

 Raditz nagy hűhót okozott a Földön, még Songoku is belehalt. Sajnos ezzel nem lett vége a harcnak, mert mint kiderült, két másik csillagharcos társa már úton van, akik sokkal erősebbek nála. Hőseinknek kerek 1 éve van a felkészülésre, úgyanis ennyi idő múlva fog megérkezni a két jómadár. Songoku sem ül a babérjain, a másvilágon trénéngezik, mert bizony olyat is lehet. Kemény edzések veszik kezdetét, és csak a jóIsten tudja, hogy mivel fog végződni ez az egész kalamajka. Bolygónk sorsa tehát az ő kezükben van! Eddig stimmel a történet, de a valóságban kissé másképp alakultak a dolgok. Hogy miről van szó? Tekerjünk előbbre 9 és fél hónapot, a két csillagharcos űrkapszulájához. Míg ők békésen röpülnek és közben mély álomban vannak, észre sem veszik, hogy egy különös kékszínű portál csillámlik meg előttük. Természetesen áldozatai lesznek, és egy másik idősíkba és dimenzióba kerülnek, ami ugye nem gátolta meg őket abban, hogy a Föld nevű bolygón kössenek ki, csakhogy...

 Letelt a 12 hónap, és a kapszulák erősen a talajba csapódtak. Az ajtók lassan leereszkednek, és egy kéz nyúl ki belőle, majd a másikból. Kilépnek a rosszfiúk, Vegita és Nappa. Félelmetesen nyugodt tekintettel néznek körbe, majd Vegita megszólal:

- Te is arra gondolsz Nappa, amire én?

- Ja. Egy évig voltunk bezárva ebbe a tragacsba, jó lenne lemosdani és dobni egy sárgát.

- Az még ráér. Nem randizni megyünk.

- Akkor már ne is brunyáljunk?

- Várj! Ez a kütyü a szememen 450 egységnyi energiát észlelt... abból az irányból. – emelte mutatóújját Vegita.

- Az képtelenség! Bár ez nem sok, de ezen a bolygón nyugodtan hívhatjuk túlzásnak. Biztosan elemet kell cserélni a szemcsidben. 1 év alatt még a hülye is lemerült volna.- jegyezte meg Nappa.

- Mindig suta voltál a technikához, - mondja Vegita. – a múltkor is lézerkardnak néztél egy lóelefánt vibrátort. Ez a VR okuláré 5 évig bírja töltés nélkül. Menjünk, csekkoljuk le, hogy kinek van igaza!

 E mondat után antihőseink a levegőbe emelkedtek, és a megfelelő irányba vették röptüket. Aki nem tudná, ők repülni is tudnak, ezzel rengeteg pénzt spórolva a repülőjegyeken. Kisvártatva egy hajóra lettek figyelmesek, ahol elméletileg annak a személynek kell lennie, akit bemértek. Leszálltak hát a vitorlásra. Fura emberek tartózkodtak a fedélzeten. Vegita nem sokáig vacilált:

- Ki itt a legerősebb?

 Az egyik figura válaszolt:

- A kapitányunk. És kikhez van szerencsénk?

- Nappa, intézkedj!

 És a fickó intézkedett is: percek alatt kicsinálta a legénységet. Az egyik paprikajancsit életben hagyta a nagydarab kopasz csillagharcos, és ezt mondta neki:

- Most menj a kapitányodhoz, és mondd el neki mit műveltünk az embereivel! Látni akarom... akarjuk őt!

 A szerencsétlen fejvesztve menekült a főnökéhez. Vegita mosolyogva szólt:

- Heh! A szemcsim szerint tényleg a kapitányuk lesz az a ”nagy erejű”, pontosan 450 egység még most is.

- Akkor talán egy picit hosszabb ideig szórakozok majd vele. – jelentette ki örömteli arccal Nappa.

 Nem kellett sokáig nézniük a tenger merészen csapdosó hullámait, mert a kapitány olyan gyorsan jött, mint a hétfő. Nagyon-nagyon mérges volt, és nem azért, mert nemrég eltörték az orrát. Nem is bírta sokáig szó nélkül:

- Kik vagytok, ti halálrajelölt pancserek?

- Kérlek, mondd, hogy ismered Raditz testvérünket, és közöd van a halálához! Vagy inkább kitalálom: te vagy Songoku, esetleg az egyik bajtársa? – kérdezte Vegita.

- Te jószagú szar! Miről zagyválsz, te kretén? Én Arlong vagyok, az Arlong Kalózok kapitánya! Most pedig kicsinállak titeket, bárkik is vagytok!

 Nappa megszólal:

- Arlong kalózok? Vegita, én ilyenekről még csak nem is hallottam Raditz-tól, amikor a végszavait hallgattuk. Neked ismerősen cseng?

- Hmm... nem. Ám meglep, hogy kb Songoku szintjén mozog az arc. Akkor téves hívás, tovább kell mennünk.

- Várj egy picit, hadd szórakozzam! – mondta Nappa.

 Arlong türelmetlenül közbeszólt:

- Ti most komolyan a szórakozásról cseverésztek, míg én itt égek a bosszúvágytól???

- Nyugi, kékbőrű! Azonnal kezelésbe veszlek! – vigyorgott Nappa.

- Nem tudod kivel beszélsz, golyófejű! – vágott vissza a halemberek vezére.

 Majd hirtelen mozdulattal Nappa elé suhant, és egy hatalmasat ütött a gyomrába. A csillagharcos meg sem moccant, s magabiztosan mosolygott. Elkapta Arlong karját, majd a másik kezével állba vágta. A fűrészorrú kapitány kigülledt szemekkel terült el a padlón. Nagy nehezen feltápászkodott. Ezt mondta, miközben állkapcsát fogta:

- Basszus! Életemben nem volt még ”szerencsém” ilyen erős harcoshoz! Kik vagytok ti?

- Songoku-t keressük, - válaszolta Vegita. – akit sajnos nem ismersz, de talán könnyít a helyzeten, ha azt mondom, ő a legerősebb. Tudod ki lehet az?

 Arlong sem most jött a falvédőről, így kapott az alkalmon, hogy visszavágjon az embernek, akivel legutóbb összecsapott, és miatta orra épségét vesztette. Tehát nem kellett sokáig gondolkodnia a válaszon:

- Tudom ki az! Itt úgy hívják Luffy.

- Ha kegyelmet akarsz, mondd meg merre találjuk! – parancsolta erőszakosan Nappa.

- Természetesen segítek, hiszen közös ellenségről beszélünk. Sőt, asztalt terítek nektek, ha elteszitek láb alól azt a szalmakalapos majmot! Értesüléseim szerint a Grand Line felé vette az irányt, ugyanis ő akar lenni a kalózok királya, hehe! Arra kell mennetek! – mutatta Arlong. – Viszont nem árt, ha majd közben pontos útbaigazítást kértek... valakitől.

- Remek! – felelte Vegita. – Esetleg van még valami, amit tudnunk kell?

- Hát csak annyi, hogy arrafelé sok fura dolog történik, úgyhogy legyetek résen.

- Tudsz-e valamit a kristálygömbökről?

- Előszőr hallok róluk. Ám tudok a démoni gyümölcsökről, amiből Luff... Songoku is evett! Hála neki különleges ereje van, de úgy vélem nektek nem fog gondot okozni.

- Engem nem hat meg mit kajált, az rajta tutira nem segít. – mondta Vegita. – Most életben hagyunk, de miután végeztünk Songoku-val, elpusztítjuk az egész bolygót. Gyerünk Nappa, ne vesztegessük az időnket az ilyen botcsinálta alakokra!

 Nappa kissé elégedetlen volt:

- Oké, bár számítottam egy kis mókára, de amúgysem éri meg a fáradságot ez az alak. Mint gondoltam, 450 egységnyi erő, számunkra nem kihívás.

- Pontosan. – adott igazat Vegita. – Útközben bemérjük Songokut, úgy könnyebben fogjuk megtalálni. Előre!

 A majomfarokkal rendelkező két kíméletlen pusztító száguldva távozott. Arlong álleejtve bámulta, ahogyan azok elrepülnek.

- Ezek is tuti, hogy ettek a démoni gyümölcsből! Nagyon erősek lehetnek, de ez csak a javamat szolgálja. Viszlát Luffy! Hahahahahahahaha!!!