#97: Nem azért, de a 4. részben sem küldtek ki sokkal több TIE vadászt Luke-ék ellen, pedig ott a lázadók bombázókat is bevetettek, míg itt tényleg egyetlen egy vadászraj esett neki az Első Rend csodafegyverének. Ráadásul az eredeti trilógiában egyetlen egy csillagromboló nem tűnt fel a Halálcsillag védelmében, pedig ott tényleg az űrben voltak, míg itt egy bolygó felszínén. Arról nem is beszélve, hogy itt is, akárcsak a 4. részben, jócskán megszórták a támadó vadászgépeket a felszíni lövegekkel.

Az Első Rend erejére maximum következtetni tudunk a filmből. Lehet erős, vagy lehet kevésbé az, mindenesetre egyetlen egy csillagromboló alapján ezt nem lehet eldönteni.

Azt is megemlíteném, hogy Leia szintén csak a 4. részben megpuszilja Lukeot az arcán, pedig még akkor ismerte meg. Igaz, hogy megmentette, de itt meg épp együttes munkával rázták le az Első Rendet. Ezek után én simán elfogadhatónak tartom ezt a fajta reakciót, főleg ekkora adrenalinbomba után. (most eldönthetjük, hogy ez a reálisabb, vagy az hogy egy nő megpuszil valakit, akit épp, hogy csak megismert és mindezt egy menekülés/tűzpárbaj kellős közepén).

Nekem Finn karakterfejlődése kifejezetten tetszett (ahogy úgy dönt el kell hagynia a Rendet, majd inkább csak menekülni akar, nem harcolni, de végül az újdonsült barátjáért mégiscsak fel veszi a kesztyűt). Kylo karaktere is megfogott, érződik rajta, hogy próbál velejéig gonosz lenni, de még nem sikerült neki. Inkább egy ijedt gyerek, phsziopata hajlamokkal, mintsem egy igazi gonosztevő.

A végső csata kimenetele annyira nekem sem tetszett, bár azt meg kell említeni, hogy Rey láthatóan jól bánik a kézifegyverekkel, valamint Kylo-t konkrétan egy szép kis has lövés érte a balhé előtt. És igen, ezt nem kell magyarázni, mivel egyértelműen látszik a filmben (sőt a jelenet elején még direkt ki is emelik, hogy vérzik). Azért remélem, hogy a 8. részben kiderül néhány dolog Rey múltjáról.

Tény, hogy nem volt tökéletes film. Engem inkább az zavart, hogy a film végére érezhetően megfáradt a forgatókönyv és a Köztársaság főbolygójának, valamint flottájának (vagy legalábbis egy nagy hányadának) pusztulása nagyon kevés súllyal bírt.

Mindezek ellenére nekem nagyon tetszett a film és méltó folytatásnak tartom, a hibáival együtt is.

Megkésve, de biztos olvasni fogja legalább pár ember.

#91
Igaz, finoman is lehetne, kicsit Csernusra sikerült.

Akkor kezdjük a wall-of-text-et (tudom, hogy lesz elütés, így előre is kérem, hogy grammar nazik kiméljenek):

"Az is megemlítendő, amikor például a világ legjobb palacsintáit szolgálják fel neked, de hiába, mert egyik sem olyan finom, mint amit a mami készített kiskorodban. :) Pedig dehogynem jobbak! Persze nem nekünk, mert számunkra az a palacsinta sokkal több volt egy tojásos-lisztes-tejes tésztánál. Sokkal több."

Ebbe a témába totálisan felesleges volt egy abszolut objektíven mérhető, biológiai különbséget idekeverni. Minden egyénnek más az ízlelő berendezkedése, sőt, az ízlelés összefügg a szaglással is. Azok, akiknek rosszabb a szaglása, rosszabb az ízlelése. Nem velem kell vitakozni e téren, hanem biológusokkal. Nosztalgiába, meg úgy ebbe a témába, személyes ízlést és biológiai különbséget belekeverni hatalmas balgaság volt.

Aki azt mondja régen jobb volt, az "hülye". Aki azt mondja, hogy most jobb, az is. Aki azzal érvel, hogy a technikai fejlődés miatt minden jobb, az totálisan téved. (Aki szerint a filmek azért jobbak, mert fejlődött a technika, az most hagyja abba az olvasást és menjen játszon fakockákkal.) Más volt akkor, más most. És van egy igen komoly tétel: ugyan jobb az életminőség, mégis szarabbul érezzük magunkat. Ajánlott irodalom: Paradox of Choice (legalább a TED-es előadás, de ajánlom a könyvet elolvasásra).

Az élet felgyorsult, ellepi az embert az információ, körülvesznek a lehetőségek, emiatt hihetelen mértékben nőtt a depresszió. Van egy olyan jelenség, hogy valaki fél attól, hogy lemarad valamiről az Interneten, ettől "internet függővé" válik. Egy elszalasztot hír már katasztrófa. Akkora információ mennyiség zúdul az ember nyakába, hogy képtelenség nem hogy átlátni, de keresni is. Biztos észrevette már mindenki, hogy egyes Youtube videók alatt akár pár hozzászólásnyira, de ott a kérdés, hogy milyen zene szól a háttérben. Nincs se idő, se türelem keresni. Tavaly nyáron volt egy hír, hogy egy repülőjegyeket áruló oldal bevezeti, hogy az ember csak megadja hova és melyik nap akar repülni, minden mást a rendszer nem csak kiválaszt, de még ki is fizeti. Nincs olyan, hogy meggondolja. Annak az egyszerű ténynek a felismerése miatt, hogy ma annyi mindenben kell dönteni, hogy az ember egy olyan egyszerű kérdéstől, hogy "milyen fagyit szeretnél?" elküld a picsába, mert annyi a választék. És ezzel a választékkal jön egy fontos megfigyelés: véges az időnk, és ezt a véges időt nem akarjuk rossz döntésekre pazarolni. Így ha választok és mégis rosszul döntöttem akkor szarul fogom érezni magamat. Jobban kifejtve tessék megnézni a TED-es előadást. Nem akarom leírni azt, amit ott mond. Ha ez megvan utánna tessék ezt tovább olvasni.

Jön a kérdés, hogy ez miként kapcsolódik a filmekhez vagy játékokhoz.
Ahogy az helyesen lett megfigyelve, könnyen hozzá lehet jutni bármihez, nem kell videókazettákkal bohóckodni. Ám a következtetés téves, mert ahogy írtam, az időnk véges, ugyan akkor megnőtt a választék, és ha rossul döntök, akkor elpazaroltam az időmet, miközben jót is választhattam volna. Ugyan ezt a jelenséget elemezte ki az egyik neves filmes lap a Transformers 4 kapcsán (linket most nem keresek :) ). Mindenki tudta, hogy szar, mindenki tudta mit kap, mégis sikeres lett. Pont emiatt. Nagy választék volt, de nincs a filmekről egységes vélemény. Egyik ismerős szerint X film szar, másik szerint X jó. A Transformer 4-ről mindenkinek ugyan az volt a véleménye, ugyan az volt az elvárása (béka segge alatt két méterrel), vagyis a nagy választékban nem tudsz mellé nyúlni, tudod mit kapsz, nem kell rajta gondolkodni, nem tudja alul múlni az elvárásodat. Hasonló miatt sikeresek a sorozatok (Fast and Furious, Call of Duty, stb). Olyan nagyon nem kell változtatni. A többség tudja mit kap, mire számítson, és nem fog kisérletzgetni, hogy X cím jó-e vagy sem. Véges idő. Nem kell feleslegesen megtanulni/megismerni valami újat, hogy végül mégis csalódjál. Ugyan ez a jelenség áll a konzol háborúk mögött. Sokan vallási kérdést csinálnak belőle, hogy az a konzol, ami neki van, miért jó, mert a másik elérhetetlen (vagy véges idő, vagy véges pénz forrás miatt), így egy ideológiát kell saját magának legyártania, hogy igen is jól választott, a többiek választottak rosszul. (Nagyjából ez áll a teljes Marvel filmuniverzum mögött is. Nem azt mondom, hogy szarok, mert nem azok, igen is jók, de nem is filmtörténeti mérföldkövek. Tudod nézhető, tudod mire számítasz, tudod hova rakd az elvárásod, és azt tökéletesen szállítja állandó jelleggel, megfelelő időközönként, nem többet, nem kevesebbet, ahogy azt egy rendes telenovella teszi.)

Mivel ez a blog bejegyzés az Ébredő erő kapcsán keletkezett ezért arra is kitérek.
Akár tetszik, akár nem, vallási fanatizmus védi azt a filmet. Nem bűn rossz, de azért az kevés, hogy jónak mondjam. (Régen rossz ha annak kell örülni, hogy egy fos felhozatal között van egy szar.) Védik, hogy mese, meg kell magyarázni mindent, meg kell nézni tízsre, mert fenomenális. Valójában ha nem Star Wars lenne, akkor rohadt nagy bajban lenne a készítője, mert az erő az védett licensz. :) Szóval, izé. Tudod mit kapsz, egy látványos mesét, és meg lehet ideologizálni, hogy ez fantasztikus, mert kiemelkedik a jelenlegi mezőnyből.
Nem az a baj, hogy "mese", mert lehet mesét jól írni (lásd Momo című könyv). A baj, hogy saját részén belül inkonzisztens, ha hozzá csapjuk a többihez, akkor azokhoz képest is inkozisztens, nincs karakter építés, nincs merészség, nincs trilógia építés. Meg kell magyarázni, hogy Poe és Finn azért ugrik egymás nyakába, mert...lófaszt. Én mint egyszeri néző megkérdőjelezem, hogy 10 perc ismertség után úgy ugrik a nyakába, mint rég elvesztett ikertesvérének. Meg kell magyarázni, hogy Rey badass, mert meg kell. Leia-nál nem kellett, mert adta magát.
Rey legyőzi az erős, de a megingott Kylo-t könnyű volt, mert, hű, az erő. Egy korai Van Damme filmre hasonlít az a jelenet. A hőst a film végén lepofozza az ellenfél, mire az a földön fekve felidézi a régi mesterét, majd felpattan és leveri mint vak a poharat. Egy B kategóriás filmben kínos, nem hogy egy A-ban. Igen is, Rey-nek veszíteni kellett volna, ahogy Luke-nak az 5.-ben. Magyarázni kell, hogy az Első Rend valójában nem is olyan erős, ezért van csak 10 Tie a végső ütközetben. A film elején lévő Csillagrombolót (mindjárt jön valami SW nerd és lehord, hogy az nem az, hanem Pitypang, így szart sem ér az írásom) meg halucinálta mindenki. Hagyjuk, kínos. Egy üres látvány film. De Star Wars, és ennyi elég a többségnek. Nekem nem. Ha már van technológia, ha már fel van építve egy franchise, akkor legyen már koherens egész, normálisan felépítve, ne csak repkedünk 3d-ben, mert az jó.

Azzal vádolni egyeseket, a Star Wars kapcsán, hogy erős bennük a nosztalgia érzés, és emiatt nem élvezték annyira a 7-et, totális tévút. Igen, van aki másra számított, igen van, akinek megszépíti az emlékét az idő. De van, aki csak annyit kért, hogy ugyan, ha lehetséges, legalább hozzon egy minimális színvonalat, legyen már felépítve, legyen már koherens egész, ne csak rohanásba torkolló látvány orgia, amit még így is sikerült elcseszinteni.

Záró bekezdésnek a Die Hard 2 kép kapcsán.
Az a film egynormális ívvel rendelkezik, saját világában egységet alkot, normális karakterekkel. Van benne marhaság, fizikai képtelenség, de elnézzük (suspension of disbelief), mert kerek egészet alkot, élvezzük.
Ma kapunk a moziba Furios 7-et, ami inkább Lorenzo Lamas filmeji szintjén mozog, csak azokat kazettán adták ki, ezt meg moziba tolják. Ezek az agyatlan, lelketlen akció filmek. Van a másik véglet, a James Bond, Kingsmen, okos akció film, amik a titkos ügynök fantáziára játszanak. És közben hiányzik a kettő közül a Die Hard 2 által képviselt, "okos" (értelmesen megírt, normális ívvel rendelkező), atlétatrikós akció film.

#90: Te aztán jól megaszontad! :-) Ez nem egy harminc oldalas esszé, hanem blogbejegyzés, azt ugye tudod?

Az Ébredő erő tizedik megnézése viszont jó ötlet.

Angol véce? Én szeretek kint vécézni...

Jó kis írás ez Yanez :) És én is mint öreg motoros én is szeretek nosztalgiázni. Régebben nehezebben lehetett hozzájutni egy-egy filmhez játékhoz de azokat nagyon megbecsültük. Manapság ahogy írtad mindent az arcunkba kapunk kvázi ingyen és persze hogy nincs megbecsülve semmise. Csak a fikázás megy hogy miért így miért úgy ez a játék így sz.r ez a film úgy sz.r. Ha egy játék/film elé ülök azt azért teszem hogy szórakoztasson nem azért ülök le hogy filmkritikust vagy játékkritikust játsszak. Ha nem tud kikapcsolni nem tud szórakoztatni hagyom a fenébe max elmondom a véleményemet (kevés olyan film vagy játék volt amit már nyomdafestéket nemtűrően kommentáltam) és ennyi. Az a baj hogy a következő generáció akik most nőnek fel a 14-18 évesek velünk 20-30 évesekkel keverednek és hát ők (nem általánosítani akarok) aztán igazán nagy rinyagépek. (és ne is beszéljünk az élettelen unatkozó trollokról akik szítják az indulatokat) Amúgy a 2016-os évre megfogadtam hogy semmiféle vitába nem állok bele csak ha tudom hogy igazam van tehát nem a magam igazát fújom hanem amiről teljes meggyőződésem hogy nekem van igazam. Minden más esetben én nem fogok senkit meggyőzni ez miért jó miért nem jó mindenkinek egyéni szocproblémája. Meghát ezaz hogy annyiféle ízlése van az embernek hogy felesleges is meggyőzni az ellenkezőjéről. Ízlések és pofonok.

#90: Nem gondolom hogy hülyeséget írt volna Yanez csak azért mert nem tért ki az általad említett tényekre és te sem mondtál hülyeséget de a kommunikáció látom nem az erősséged ha csípőből hülyézel.Nyilván nem egy esszéről van szó hanem egy blogról abból is az igényesebb fajtából.Amiben nagyon jó benyomások és igazságok vannak, de ne várd már el hogy minden igényedet kielégítse.
Másrészt a kritikát okosabban és emberségesebben is meg lehet fogalmazni hátha egy építő jellegű párbeszéd alakul ki a blogíró és közted amelyből mindannyian tanulhatunk.

"Az is megemlítendő, amikor például a világ legjobb palacsintáit szolgálják fel neked, de hiába, mert egyik sem olyan finom, mint amit a mami készített kiskorodban. :) Pedig dehogynem jobbak! Persze nem nekünk, mert számunkra az a palacsinta sokkal több volt egy tojásos-lisztes-tejes tésztánál. Sokkal több."

Aham, ennyi hülyeséget összehordani.
Istenem, keverni a nosztalgiát az ízléssel, megfeledkezni a választási lehetőségek paralizáló hatásáról, összemosni a történet vezetését és karakter építést a látvány fejlődésével, sajnálkozni, hogy egyeseknek van igénye egy normálisan felépített történetre, keverni a való életbeli gazdasági történéseket az emlékek megszépítésével, elsiklani a technikai fejlődés által előídézett mentális bezárkózásról.
Összefüggések? Pha, még mit nem, a végén még megterhelné mindenki azt a 2 darab agysejtjét amilye van. Inkább irány megnézni tízedjére az Ébredő erőt, hátha most máshogy fordul az X-Wing.

Tökéletesen egyetértek Yanez!Újabb kiváló, igényes blog amit öröm olvasni, mert nemcsak igaz hanem szórakoztató és olvasmányos.
Már csak a kurvázást kéne abbahagynod és a végén még üdvözülsz...

Jó legyél Yanez és vigyázz magadra,az Úr áldjon meg Téged! :)

Így érthetőbb:

http://kepfeltoltes.hu/160105/T_l__2__www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A nosztalgia tényleg megszépíti a dolgokat - de ez nem jelenti azt, hogy régen nem volt (majdnem) minden sokkal jobb! ;)

http://kepfeltoltes.hu/160105/T_l_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

#80: Szerintem ne félj ettől! Nem mondom, hogy nincs valóságalapja ennek a félelemnek, hanem azt, hogy a játék- és a filmipar tovább közeledik egymáshoz, ez pedig csak nagykonzolokon és PC-ken lesz igazán megvalósítható. Mindig igény lesz olyan játékokra, amik 100 centis tévén tolhatók. Egy tableten se osztott képernyő, se normális multi nem lesz. A CoD, AC, Sims, talán sokat szídott franchise-ok, de életben fogják tartani a játékipart, és a nagy kiadóknak elég pénzt termelnek ahhoz, hogy más projekteket is támogathassanak.

Ez van a nyomtatott könyvek piacán is. Egy magyar szerzőt megjelentetni általában csak egy bestseller (Harry Potter, Stephen King, stb.) bevételeiből lehetséges. Amíg az UBI, EA és társai nyereséges franchise-okat tudnak fenntartani, addig más játékokat is támogatni fognak. Legyen az akár csak egy Vailant Heart, vagy egy rétegjáték.

Egy Inquisition, egy Bloodborne vagy Forza sosem fog mobilon tarolni a nagygépek ellenében, ezekre a száz-kétszáz órás cuccokra mindig lesz igény.

#80: A kommented végére eléggé pesszimista lettél. Tudom, hogy nem vagy oda a szerepjátékokért, de a CD Projekt lerakta nekünk a Witcher III-at, amit most mindenhol az év játékának szavaztak meg, mégis van 1-2 ember, aki szerint szar. Ha irreális elvárásaim lennének, akkor azt mondanám, hogy ez nekem még mindig kevés, mert egy komplexebb harcrendszerrel, illetve egy régi szerepjátékokhoz hasonló fejlődésrendszerrel gyakorlatilag a tökélyt hozták volna el. De mégis, meg van benne az a mélység, amire szükségem volt és tudom, hogy van ennél összetettebb játék is, például Divinity OS, de mivel nekem tetszik mindkettő, nem fogom a Witcherre azt mondani, hogy kevésbé minőségi a Divinity-hez képest, mert mindkettő kiemelkedő élményt nyújtott, csak más-más területen. A CD Projekt egyébként az ellentétes erőt próbálja felszabadítani, és ez olyan, mintha az árral szemben úszna, mégis sikert sikerre halmoznak.

#75: Akikről beszélsz, azok már a túlzás kategóriájába tartoznak. Teljes realitást elvárni... ezt most hagyjuk. Ez pont olyan, mint amit a Star Wars VII.-nél is tapasztalhattunk... nem mondok SPOILER-eset, csak annyit, hogy sokan nem tudják, milyen volt a Star Wars.

A Jurassic Wolrd-öt is, ha valaki túl komolyan akar venni és teljes realitást vár tőle, akkor persze, hogy a világ legszarabb filmjének fogja nevezni. Pedig az is csak egy családi mesefilm, élőszereplőkkel... ha el tudsz vonatkoztatni a valóságtól, még talán azt fogod rá mondani, hogy tetszett is valamelyest. Jó, persze nem egy többször nézhető kategória.

#77: Nos, akkor kifejtem, hogy mire gondoltam, ugyanis ez már egy bonyolult dolog részemről. Vannak, akik komolyan foglalkoznak a videojátékokkal, és vannak azok is, akik csak alkalmi kikapcsolódást várnak tőlük. Utóbbiaknak teljesen felesleges egy összetett programot legyártani, mert "macerás" megtanulni kezelni, nem akarnak annyi időt "elszarni" benne, hogy előrébb jussanak, szóval ha a nagy játékkiadók, csakis ilyen alkotásokat gyártatnának le, akkor most nem lennének ennyire sikeresek anyagilag. Nézd csak meg a Star Wars Battlefrontot... Abban ott lapul az a helyzet is, amiről beszéltem, hogy egy erőteljes marketinggel, emberek millióinak csavarhatják el a fejét, de ugyanakkor az is benne van az EA sikerében, hogy az alkalmi játékosok odavannak az online lövöldékért. Neked az, amit ők játszanak, nem számít minőségnek, mert komolyabban kidolgozott játékokhoz vagy szokva, de nekik viszont majdhogynem a tökéletes játékot adták ki, hisz látványos, szórakoztató és mert Star Wars. Most perpillanat, a Star Wars menő. Idegesítő, nem? Mert azt hallod, szinte mindenhonnan, hogy mennyire keveset ad a játék az árához képest, de azért az eladások igencsak meggyőzőek. Az EA nem csinált mást, mint kihasználta a Star Wars erejét. Jól csinálta? Naná! Volt egy hír, bő hónappal az Ébredő Erő premierje előtt, hogy a Star Wars Battlefront, az elemzőik szerint simán el fogja érni a 13 milliós eladott példányszámot. Az emberek azt kérdezgették, mégis hogy érné el, mikor "ilyen rossz" a fogadtatása? És nézd csak meg, hogy most hol tart a játék. 13 milliónál!!! És ez csak növekedni fog! Szóval kijelenthetjük, hogy anyagilag sikeres. Ergo a minőség, nézőpont kérdése és persze az ízlésé is. Ha elég egy Battlefront játékot készíteni és vadul reklámozni, akkor miért is ne csinálnának sok hozzá hasonló címet? Oké, a Battlefront sikere sokban a Star Wars név miatt is van, de azért a CoD-ok és Battlefield-ek sem panaszkodhatnak, hisz évről-évre termelik a nagy pénzt. És sajnos bőség zavara van, mert nemcsak az EA létezik és mások is ugyanazt a sikert akarják elérni - tisztelet a kivételnek.

#70: Szerintem érdekes, hogy azzal hogy minél több embernek akarnak pl. egy játékot készíteni annál szarabb lesz. Ilyen a zene is. Sokan mondják az amcsi (vagy akár magyar) mainstream énekesekre, hogy szarok, ettől még több száz millióan hallgatják, ami azt jelentené, hogy jó. De szerintem nem jó. Lehet, hogy páran hőbörögnek is a kommentekben állandóan (köztük én is), de a legtöbb ember ugyan úgy megeszik bármit a bőség zavarában is. Ugyan úgy mint 20 éve. Sok esetben tényleg igaz a nosztalgia faktor, stb. De rengeteg dolog tényleg rosszabb mint régen. Ha tényleg akkora a bőség zavara, akkor minél minőségibb termékeket kellene létrehozni. Én nem látom, hogy ez történne.

#73: Persze hogy vannak, nincs is ezzel baj. Sőt megértem őket is. Van amikor én is úgy mazsolázok, hogy valami komolyabb hangvételű film legyen terítéken.
Legyenek olyanok, akik színészi játékot, komoly történetet és egyebeket akarnak.
De kérlek. Amikor beül a fickó egy F&F 7-re, vagy egy Edge Of Tomorrowra, és a kritikájában azt fejtegeti, hogy Ő bizony kiszámolta, hogy ha a 6. részben, az az autó a repülő után xy sebességgel halad, akkor xy kilométer hosszúságú kifutóra lenne szükség, de ő utánanézett és a világon nincs olyan. Ugyan már :)
Tehát ezektől a barmoktól borul ki az ember, nem attól hogy neki nagy igényei vannak. Na most, ha egy olyan társaságba csatlakozik, akik imádják a sültokrumlit, Ő meg alapból nem szereti a krumplit sem, és ennek minden nap hangot ad, akkor egy idő után kiborul a csapat, és biztosan meglincselik. Holott, ha egyszer elmondja, és a társaság megértő, valószínű nem kínálják azzal.
Nekem nem egyszer van, hogy biza nincs kedvem gondolkodni. Csak beülni a tv elé és megnézni egy Tengerészgyalogost vagy egy 12 menetet. (Azért hoztam fel ezeket, mert ezek is a sárba lettek tiporva, pedig szerintem nagyon jó akciófilmek)
Divat..divat...divat. Mint ahogyan a nagy Amerika utálat, az amerikai zászló szerepeltetésének köpködése (mondjuk ilyenkor megnézném ezeket az embereket, hogy mit szólnának egy Szabadság, szerelem-ben ha a magyarok Román zászlót lebegtetnének) Ezek mind olyan dolgok, amik fel sem tűnnének, ha nem lenne egy két lázító aki nincs kibékülve a világgal. Ugyan az, mint a Jurassic World-be a nagy magassarkúban futás. Szó se róla, hülyeség, na de ha nincs ezzel a szarral tele az internet, valószínűleg észre sem vettem volna, vagy nem is figyelem.

#72: Értem, de akkor ez a példának felhozott "cipő dolog" lehet igaz a játékokra is. A régi neves kiadók (Pl.: EA, Activision), akiknek annak idején bizalmat szavaztunk és örömmel költöttük el a pénzt a játékaikra, ugyanúgy megpróbálnak silány terméket eladni nekünk, természetesen ugyanazon az áron. Persze a termék megvétele rajtunk múlik.

#72: Ja és a pont a lényeget hagytam ki az első bekezdésre reagálva: Azért bőven vannak, akiknek jóval több igényük van, mint látványfilmeket bámulni, vagy filmszerű lövöldékkel játszani, melyben nagyon nincs komoly mélységű tartalom, de azért, ha megnézed közelebbről a dolgokat, láthatod, hogy még így is jócskán el vannak maradva létszámban a másik véglettől.

#71: Az első bekezdésre: Egyrészt ízlés kérdése a dolog. Vannak, akiket nem olyan könnyű egy jó reklámmal elbolondítani, más meg szinte azonnal ráharap a csalira, mert olyan szinten felértékelik benne a terméket, hogy kérdés nélkül vágja oda érte a pénzt. Előbbi azért okos, mert józan ésszel gondolkozik. Végiggondolja, hogy tényleg szüksége van-e rá, vagy eléggé érdekli-e a kérdéses fizikai / szellemi termék. Utóbbiak csak szórják a pénzt... elvégre ha van lóvé, akkor miért is ne költsék el?

A második bekezdésre: Mit gondolsz, mikor ilyen sok a konkurens és ennyire nagy a túltermelés, vajon hogy oldják meg, hogy nyereségesek maradjanak a cipőboltosok? Csökkentik a minőséget, hogy minél gyakrabban vegyél új csukát. Az árak természetesen nem csökkennek. Ma már nem biztos, hogy minőségi terméket kapsz, csak mert mélyen a zsebedbe nyúlsz.

#70: Ez nagyon jó magyarázat, de akkor miért van az mind a játékok, mind pedig a filmek terén, hogy feltűnően sokaknak bejönnek a sorból kilógó, kis költségvetésű projektek amik szembe mennek a mai trendekkel?

Amúgy meg a piackutatás mellett a cégek arra is ráálltak, hogy minél silányabb terméket minél többért el tudjanak adni a vásárlóknak és a vásárlók megveszik, mert ott van rajta a márkanév. Pl.: A kilencvenes években csak Adidas cipőket vettem, egyrészt mert a rendszerváltás után azt hú de menő volt, másrészt, mert 2 évig simán kibírta. Manapság meg azért nem hordok Adidas cipőket, mert 15-30 ezerért olyat kapok, ami max 1 évig bírja, pedig jóval kevesebbet sétafikálok, mint 20-22 éve. A legutolsó cipőt fél év után kellett visszavinnem a boltba, mert mindkét cipőnek levált a talpa. Szóval manapság nem azért szólom le ezt a márkát, mert vannak "elvárásaim", hanem mert nem felejtettem el, hogy anno ennyi pénzért milyen minőségi árut kaptam. Nem akarok általánosítani, de ez ugyanúgy lehet igaz másra is.

Ha már visszatértem, akkor itt a véleményem erről a témáról: Azt már kitárgyaltuk, hogy bőség zavarában élünk, szóval ez nem is lenne újdonság tőlem, de szeretném ismételten felhívni a figyelmet a kényelemre. Vannak alapvető dolgok, amikre mindenkinek szüksége van. Régen ezekből meglehetősen kevés volt, de ha ma bemész egy áruházba, vagy tízféle márkából választhatsz minimum, amik mind eltérő ízesítéssel, vagy tulajdonsággal bírnak. Attól függ, milyen termékről beszélünk. Szükségünk van ennyi mindenre? Nézőpont kérdése az egész. Szerintem nem, de más elvárja, ha bemegy valahová, akkor kedvére válogathasson millió dolog közül. Hát egészségére!

Star Wars 7 filmkritikánál láttam egy véleményt, ahol valaki ilyet szólt, hogy az embereknek 30 év után, igenis vannak ELVÁRÁSAI... hogy oda ne rohanjak! :D Ismét feltűnt ez a gyönyörű szó: Elvárások... Ebből csak azt akarom kihozni, hogy régen egyáltalán nem az volt a legfőbb szokás, hogy kinyalják az emberek valagát, hanem nemes egyszerűséggel létrehoztak valamit, ami, ha tetszett, akkor minden szivárványszínű volt, ha nem, akkor így jártál. Például leforgattak egy filmet, aminél nem volt kőbe vésve, hogy már pedig ennek ilyennek kell lennie, hogy minél több nézőnek tetsszen és legközelebb is eljöjjenek a folytatásra, hanem megálmodtak valamit és az vagy tetszett, vagy nem. De ma már okosodott az emberi faj... Hohó, de még milyen okosak lettek. "Mindenki" elkezdett piackutatást csinálni, hogy felmérjék, mire van igénye az ebereknek, miben van a nagy lóvé, meg hogyan lehet ügyes pszichológia trükkökkel és egy rakat pénzzel(marketing) rávenni másokat, hogy vegyék meg a "szarjaidat", amire igazából semmi szükség.... lásd.: okos óra, meg még nagyobb okosságok. Aztán, ha valami beválik, akkor többen elkezdik ugyanazt csinálni, csak más néven... Megindult a nagy versengés, a tömeggyártás és ezt az egészet, a fogyasztói társadalom, nagyon is megérezte! Olyannyira hozzászoktak ehhez a túlzott célirányossághoz, hogy már valósággal elvárják, hogy mindent az ő igényeik szerint csináljanak meg. De, ha ez nem így történik, akkor jön a felháborodás, meg az elégedetlenség, emellett repkednek a szar, fos, meg hasonló jelzők... Valljuk be, ez azért elég szomorú.

Egy idő után rájöttem, hogy felesleges túlzott elvárásokat lefektetnem valami elé, mert nem biztos, hogy azt fogom kapni, amire áhítozom. Képes vagyok elfogadni, ha valami olyan lesz, amilyen. Lehet, nem nyűgöznek le teljes egészében, mégis meg tudom látni az értéket abban a valamiben, mert van hozzá szemem. És ezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy velem minden szart le lehet nyeletni, hisz engem az a valami érdekelt, kifizettem az árát, az én bajom, ha pofára esek. Legközelebb hanyagolni fogom. Viszont, ha nekem valami nem tetszik, nem fogok divatból érdeklődést mutatni iránta. Egész egyszerűen magasról teszek majd rá. Amiről nem tudom eldönteni, annál informálódom. Ennyi.

Az idő megszépíti az emlékeket ez igaz, mert akkor mások voltak az igények és lehetőségek. Számomra is egy-egy régi filmet megnézve vagy játékot játszva szembesülök azzal ténnyel hogy nemhogy nemvolt meg azaz érzés mint régen, de még kifejezetten untam is magam rajta (persze ott vannak az időt álló alkotások amik mai napig "elvarázsolják az embert") Például egy könnycsepp ígyis lecsordult amikor meghalottam a Jurassic Park vagy Robocop, Superman returns főcímdalát, de fejemet fogtam a sok hülyeségen. Játékok terén viszont a nagy átlaggal ellentétben én mindig örömmel fogadom a Reboot vagy remakeket, mert mindig hozzátudnak valamit adni ahoz a játékhoz amit régen megszerettem.