Tony Hawks Underground 2 Teszt

Link másolása
A világ egyik legjobb gördeszkása, Tony Hawk nevével fémjelzett első játék 1999-ben került a boltokba. Akkor nagy sikert aratott az eredetileg konzolra készült gördeszkás játék, a Tony Hawk’s Pro Skater. A siker titka az volt, hogy addig nem volt hasonló színvonalú játék, extrém sport kategóriában. Azóta minden évben elkészült egy újabb epizód. A legutóbbi már Underground alcímmel. Így idén elérkeztünk a 6. Hawk játékig. Kérdés, hogy ennyi idő után mi újat tudtak a készítők felmutatni?

  Jó döntés volt ’99-ben a készítők részéről, hogy megegyeztek Tony Hawkkal, hiszen az ő neve is hozzájárult a Pro Skater sikeréhez. Hazánkban azért nem csengett még olyan ismerősen ez a név, de az óceán másik partján nagy sikereket elérő gördeszka bajnok neve garanciának számított. Ahogy sorra kijöttek az újabb részek, a készítők lassan kimerültek az ötletekből, amin nem is lehet csodálkozni, ugyanis rengeteg trükköt lehetett megvalósítani, de ezek is elfogynak egy idő után. Így az addig jól bevált „classic” módot -, amelyben időre kellett egy pályán különböző kis feladatok megoldásával minél több pontot szerezni – felváltotta a story mód. Az előző részben már ezzel találkozhattunk. Itt a feladatainkat valamilyen egyszerű kerettörténetet követve kell teljesítenünk. Közben Tony Hawk feltűnt az MTV-n népszerűvé vált Jackassben. Aki esetleg nem látott még egyetlen Jackass epizódot sem, annak csak javasolni tudom, hogy legalább egyet nézzen meg, persze csak erős idegzetűeknek! Az azóta feloszlott Jackass banda ugyanis félőrült kaszkadőrökből állt, akik mindenféle mazochista mutatványokra vállalkoztak. Nos miután Johnny Knoxville, a banda vezéregyénisége abba akarta hagyni, a többiek új műsorokkal álltak elő. Így Bam Margera, az ő apja, Phil, a törpe Wee Man és még néhányan tovább folytatták érdekes munkájukat. Miután Hawk legtöbbször köztük tűnt fel, jó ötletnek tűnt a folytatás történetét köréjük építeni. Így el is érkeztünk a Tony Hawk’s Undergound 2 (továbbiakban THUG2), végülis legnagyobb újdonságához.

 

  A story módban ugyanis megjelenik elsősorban Bam Margera, de rajta kívül még sok ismerős a Jackassből. A játék World Destruction Tour alcímet viseli. A történet ugyanis arra épül, hogy Bam és Tony összeszedi őrült bandáját, plusz egy kisvárosi deszkást, akit mi fogunk irányítani. Két csapatot alakítanak, az egyiket Bam, míg a másikat Tony vezeti. Mi Tony-hoz kerülünk. Ez a két csapat verseng egymással a világ 8 különböző pontján, hogy minél nagyobb kárt okozzon mindenben. Mindezt gördeszkázás közben. Miután a tréning pályán megszoktuk az irányítást, régi játékosok megtanulták az új mozgásokat, akkor nekivághatunk a pontgyűjtögetésnek. A történet ennyiből áll. Én személy szerint szerettem a Jackass-t, annak morbid humorával együtt. A THUG2-be behozott hasonló elemek viszont elvették a kedvemet a játéktól. A legnagyobb hiba szerintem az, hogy teljesen elvesztette a gördeszkás mivoltát a rengeteg irreális elemtől. A mellett, hogy a THUG2 teljesen komolytalan lett, alig találkoztam olyan résszel, ahol el lehetett egyáltalán mosolyodni a poénokon. A legfájóbb nekem az volt a story módban, hogy igazából nem lehet úgy nekivágni, hogy most deszkázok egy kicsit, mert ránk kényszerítik az esztelen feladatokat. Ezek közül csak néhányat említenék: ki kell engednünk egy felbőszült bikát az utcára, versenyeznünk kell a Bam csapatában lévő tolókocsis fazonnal, aki úgy közlekedik, mint a villám, vagy éppen szét kell zúznunk egy szobrot. Ugyanakkor találkozhatunk néhány érdekes feladattal is, mint az egyik kedvencemmel, a ritmusra deszkázással. Ahogy megoldottunk néhány feladatot, mobilunkra üzenet formájában érkeznek újabbak. Az egyes pályákon válthatunk is karaktert, akivel további feladatokat oldhatunk meg. Így rögtön az első pályán lehetünk egy bőrruhás emberrel, aki egy kétkerekű, ugyanakkor bivalyerős motorral hajtott rollerszerűséget vezet. Miután ezzel képtelenség felborulni, annak ellenére, hogy rendkívül instabilnak látszik és elképesztő magasságokba lehet vele felugratni, azt mondtam elég volt. Úgy érzem, hogy nagyon elrontották a story módot. Persze a THUG2 is, akárcsak a régebbi részek eredetileg konzolra készült. Ott pedig korlátozottak a lehetőségek, ezért megszokott az arcade stílus. Ennek ellenére a story mód nem jó többre, mint rövid, önfeledt kikapcsolódásra.

 

  A leghasznosabb játékmód a classic mód lett, ahol a jól megszokott feladatokkal találjuk magunkat szembe. A story mód után pedig felüdülésként hat, hogy ezeket deszkán, trükköket bemutatva teljesíthetjük. Feladataink között szerepel a SKATE és a COMBO szavak betűinek összegyűjtése, valamint bizonyos kombinációk bemutatása meghatározott idő alatt. Körülbelül 120 feladat vár ránk 14 pályán, melyek között sok, a régi részekből visszatérő helyszín. Ez mindenképpen hasznos dolog, mert így az új mozgáskombinációk segítségével olyan helyekre is eljuthatunk, ahová régebben nem volt lehetőségünk. Valószínűleg a játékosok ebben a módban fogják a legtöbb játékidőt eltölteni.

 

  Ha gyakorolni szeretnénk a kombókat, akkor választhatjuk a free skate módot, ahol a már feloldott pályákon gyakorolhatunk, mindenféle korlátozás nélkül. Gyakorlásnak a training pályát találtam a legmegfelelőbbnek, hiszen ott nincs annyi nehezítő körülmény, mint az utcai pályákon.

 

  A THUG2-ben megtalálhatóak a régebbről ismerős Creat-A-… játékmódok, ahol saját pályát, arra feladatokat szerkeszthetünk. Újdonság a karakteralkotás, minek segítségével bő választékból, részletes beállítások mellett alkothatjuk meg álmaink deszkását, akinek saját arcunkat is adhatjuk, hála a face mapping funkciónak. Ehhez csak egy 128*128-as méretű bedigitalizált önarcképre lesz szükségünk. Másik újdonság a Creat-A-Graphic, ahol saját graffitinket készíthetjük el, akár kész elemek, akár külső kép felhasználásával. Összesen 10 layeren alakíthatjuk ki a számunkra megfelelő falfirkát.

 

  A legnagyobb különbség a konzolos és a pc-s verzió között, a multiplayer opció. PC-n ugyanis neten keresztül mérhetik össze tudásukat a játékosok. Itt két érdekes játékmód közül választhatunk, a "Scavenger Hunt" és az "Elimiskate” közül, ahol az adott körben legkevesebb pontot gyűjtő kiesik. Aki könnyedén meg tudja csinálni a legnehezebb kombókat, annak itt biztos nagy sikere lesz.

 

  Egy Tony Hawk játék nem jöhet ki úgy, hogy nincs benne új mozdulat. A legnagyobb újítás a gyaloglás. Mostantól ugyanis leszállhatunk a deszkánkról és így olyan helyekre is eljuthatunk, ahová egyébként nem tudnánk. Ugyanakkor egy sík falnak nekiugorva és ott még egyszer megnyomva az ugrás gombot, kézzel lökhetjük vissza magunkat, ezzel hirtelen irányváltásra bírva karakterünket. Ezt a mozdulatot nagyon hasznosnak tartom, mert egy hosszabb kombónak így nincs vége, ha egy függőleges falhoz érünk, ugyanis ott alkalmazva ezt a mozdulatot, azonnal visszaindulhatunk az ugratók felé. Újdonság a graffiti készítése is. Ha gyalog megyünk egy falhoz, ott festhetjük fel, akár saját magunk által elkészített tag-ünket is. Ha elesünk, akkor pedig az F8 gyors nyomogatása után előhozható a dühöngés, melynek leginkább a deszkánk látja kárát. Ezért kaphatunk pontot ugyan, de legtöbb esetben fölösleges időveszteség. Érdekes különlegesség a lassítás funkció is. Ezt akkor használhatjuk, ha a Special csík megtelik. Ha ugrás közben használjuk, akkor bullet-time féle belassulásnak lehetünk tanúi. Ennek előnye az, hogy pontosan megvalósíthatjuk a kívánt kombót, hiszen több időnk van. Ezeken kívül természetesen megtalálhatóak a régebbi részekből megismert mozdulatok, illetve azok módosított változatai. Menüből megtudhatjuk a kombókhoz szükséges billentyű kombinációkat. Karakterünk mozdulatai jól kidolgozottak, noha találkozhatunk néhány szembetűnő hibával. Ezek közül a számomra legidegesítőbb az ütközéskor tapasztalható hirtelen irányváltások voltak. Így esett meg velem az, hogy gurulva mentem be egy oszlopokkal övezett szűk területre, majd ott hozzáérve az egyik oszlophoz, a fizika törvényeinek ellentmondó irányba váltott deszkám. Ennek köszönhetően nekiütköztem egy másik oszlopnak is, így irányíthatatlanná vált a gördeszka, mert ide-oda pattogtam az oszlopok között. Ennek az vetett véget, hogy gyaloglásra váltottam és kijöttem az oszlopok közül. Ezen kívül sokszor irreális magasságokba ugrathatunk.

 

  A THUG2 grafikáján erősen meglátszik a konzolos eredet. Mind a környezet, mind a karakterek modelljei kevés poligonból állnak. A karakterünknél gyakran előfordul, hogy belelóg a különböző pályaelemekbe. A textúrák pedig egytől-egyig alacsony felbontásúak. Mindennek előnye, hogy nincs nagy gépigénye, de szerintem a konverzió során javíthattak volna, legalább a textúrák minőségén. A kameramozgás sokszor zavaró tud lenni. Gyalog módban ha irányt váltunk, a kamera nem követi, így legtöbbször magunkkal szembe futunk. Természetesen lehet külön forgatni a kamerát, de a legtöbb esetben erre nincs idő.

 

  A játék legnagyobb pozitívuma számomra a zene volt. A THUG2 50 számmal büszkélkedhet, melyek között van hip-hop, metal, de olyan különlegességek is, mint például Frank Sinatra, vagy az intro zene, a Doorstól. A legtöbb szám neves előadóktól van, ami mindenképp plusz pontot ér. Akinek nem tetszik valamelyik szám, az letilthatja azt a listáról, így külön playlistet is készíthet. Én meg voltam elégedve minden zenével, megfelelően passzolt a játék stílusához, és a bő választéknak köszönhetően nem lehetett megunni egy számot sem. A játék további hangjait, effektjeit is jónak találtam, igaz ezek kimerülnek a gördeszka-hang, utcazaj és eséshang különböző változataiban.

 

  Apró ajándék a készítőktől, hogy a menüből elérhető sok videó, ami valamilyen kapcsolatban áll a játékban szereplő személyekkel, vagy a játék zenéjével. Így megnézhetünk néhány videót, ahol a „nagyok” deszkáznak, de egy rövid Metallica kisfilmet is megtekinthetünk, ugyanis a Metallica egy száma is bekerült a THUG2-be.

 

  Összességében a Tony Hawk sorozat egy olyan új taggal bővült, amelyet érdemes kipróbálni azoknak, akik a régebbi részeket is szerették, de azoknak is, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak. A régi fanoknak érdemes megszerezni a játékot, mert hasznos új mozgások kerültek bele, de másért nem. A story módról mindenki döntse el, hogy bejön-e neki. Nekem nem jött be, főleg ha hozzáteszem, hogy rövid is, egy veterán játékos gyorsan végig tudja nyomni. Így marad a régi játékmód és a néhány újítás. Ha figyelembe vesszük azt, hogy képesek a készítők kiadni a kezükből egy relatív elmaradott grafikájú, kevés újdonsággal rendelkező játékot, akkor meg kell, hogy mondjam, nem igazán értem Tony Hawk-ot. A mostanra garanciául szolgáló nevét adta egy olyan játékhoz, ami elmarad az elvárásoktól, de majdnem, hogy az elődeitől is. Ezzel választ is adtam a bevezetőben feltett kérdésemre: Nem tudott elég újat nyújtani a legújabb folyatás. Talán pozitívabb lett volna a játék mérlege a végelszámolásnál, ha kihagyják a story módot és több energiát fordítanak a játék többi részére. Mindezen negatívumok mellett azért nem olyan rossz játék ez, érdemesnek tartom a Tony Hawk’s Undergound 2-t egy próbára, mert le tudja kötni az embert egy időre, és néhány vidám, könnyed percet hozhat a sok fps-től és rts-től megfáradt életünkbe.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...