Anarcute teszt

  • Írta: Daks
  • 2016. július 28.
Aranyos cicák, cukin pislogó nyuszik, mosolygó krokodilok és apró kölyökkutyák vonulnak utcára. Elegük van a rendszerből, autókat gyújtanak fel, és házakat rombolnak le - a forradalmat senki nem állíthatja meg.

Öttagú francia játékfejlesztő csapat hozta el a nyár legaranyosabb indie játékát. Az Anarteam egy iskolai projekt keretén belül született meg, a srácok házi feladatként kezdték el írni az Anarcute alapjait, aztán már nem volt megállás. Több diákversenyen is elsők lettek vele, beneveztek az ID@Xboxra, megnyerték a Paris Game Week és a Unity Awards legjobb új indie fejlesztéseknek járó díjait, a rengeteg bemutató és zárt ajtós tesztelés után most pedig elérkezett a megjelenés napja. Az Anarcute július közepén meghódította a világot, szupercuki állatokkal kell benne forradalmat szítanunk a Föld minden táján, megbuktatva egy népsanyargató, gonosz és globális hatalmi rendszert.

Egy tüntető tömeget kell vezetnünk. Az Anarcute elején alig néhányan vagyunk csak, transzparensekkel a kezünkben kezdünk villanyoszlopokat döntögetni, meg rendőröket verni, aztán hamar eszkalálódik a helyzet. Az utcán álldogáló kisállatok egyre többen csatlakoznak hozzánk, ahogy pedig vonulunk, folyamatos lesz a rombolás. A kis cukik fákat tépnek ki tövestül, és épületeket rombolnak le, miközben egyre keményebbé válik a hatóságokkal is a helyzet. Először rohamrendőröket, majd mesterlövészeket, drónokat és helikoptereket küldenek ellenünk, aknákkal és más csapdákkal védve a kormányépületeket, utána bevetik a nehéztüzérséget. A játékban egyszerű a feladatunk, hatalmas tüntető tömeget kell összegyűjtenünk, majd különféle pontokat elfoglalni a városban. Minden pálya egy ilyen küldetést dolgoz fel, a fejezetek végén pedig beteljesítve célunkat, végső csapást mérhetünk a várost uraló erőkre.

Az akció országokon, földrészeken át ível. Tokió után fel kell szabadítanunk Párizst, Miamit majd Reykjavíkot, miközben az ellenség minden helyszínt egyre keményebben, egyre elszántabban védelmez. Új tüntetőket úgy tudunk szerezni, ha a csoportot irányítva egyszerűen odamegyünk hozzájuk, az állatkák ilyenkor automatikusan csatlakoznak hozzánk, illetve maguktól kapják fel a különböző közterületi tárgyakat is. Napernyőkkel, büfékocsikkal, dobozokkal és autókkal felfegyverezve mennek a hatóságok ellen, meg lehet őket dobálni, de verekedni is tudunk. A puszta erő mellett a csoportunknak pedig vannak speciális képességei is, tud például úgy összedolgozni, hogy együttes erővel nagyobb tárgyakat tudjon arrébb lökni, illetve ugyanígy egyesítve erejüket képesek sorstársaikat az utcai cellákból is kiszabadítani. A képernyő bal oldalán látjuk, hogy mekkora a csoportunk, minél nagyobbak vagyunk, annál komolyabb dolgokat lehet csinálni, illetve van még egy térképünk is, ami meg az utcán lófráló többi állatot és a célpontokat mutatja.

A pályák végén pontokat kapunk. A játék értékeli, hogy mennyi idő alatt szabadítottuk fel a kerületet, hány tüntetőnk maradt az akció befejezésére, illetve hány rendőrt győztünk le. A pontokat súlyozva aztán kapunk egy végső értékelést, illetve egy kis zsebpénzt is, amit meg a sarki üdítőautomatában költhetünk el. A gépnél különböző hatású energiaitalokat lehet vásárolni, vannak köztük olyanok, amiktől gyorsabbak leszünk, vagy csoportunk jobban szétválva, nagyobb területen tud rombolni, míg mások különleges képességeket adnak nekünk, úgy mint dupla dashelés vagy pattogó tárgydobálás. Apró érdekesség pedig, hogy a nagyobb fejezetek végén vannak bossharcok is. Ezeknél a részeknél mindig valami nagyobb ellenség ellen kell helyt állnunk, jön ellenünk óriás robotpók és mozgásérzékelős védelmi ágyú is, nagyon ötletes mindegyik.

A játékvilág eszméletlen aranyos. A kisállatok cukiságfaktora az egeket veri, hatalmas szemük van, totyognak a kis lábaikkal, mosolyognak és gügyögnek, miközben mesésen színes világ veszi őket körbe. A rombolás fülbemászóan dúdolós aláfestő zenére történik, a játék a hangulatát és a stílusát tekintve a Katamari, illetve a Jet Set Radio keverékének írható le, megszórva egy kis Happy Tree Friends-brutalitással, az alapötlet és a végeredmény elképesztő lett. Mekkora kár, hogy a játékmenet már nem ennyire meggyőző. Az Anarcute pályái egyhangúak és önmagukat ismétlik, a felkelőkkel alig néhány alap dolgot lehet csinálni, ráadásul nincsenek checkpointok se. Így ha a főellenségnél fogynak el a támogatóink, akkor oda az egész, kezdhetjük az egészet elölről. Kicsit úgy érzi az ember, hogy az alapötlet sikere annyira a fejébe szállt a srácoknak, hogy nem is gondolták tovább az egészet. Besöpörték a díjakat, és itt hátra is dőltek, mint akik jól végezték dolgukat.

Ez nem jelenti azt, hogy az Anarcute rossz lenne, sőt. Csúcsszuper órákat lehet vele tölteni, a hangulat nagyon ott van, és az 5-10 perces pályáknak köszönhetően akkor is elő lehet venni, amikor nincs nagyon időd játszani, de valamit mégis nyomnál egy kicsit. Összességében azt mondom, hogy jó kis anyag landolt most nyáron a kezünk között, és aki teheti, az próbálja ki. Nem egy drága játék, mégis széles mosolyt csal az arcokra - én azt mondom, jó vétel.

 Az Anarcute PC-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi ez utóbbi változatot teszteltük.

1.
Angelwing
Kösz a tesztet de ez kb 10 perces játék(nálam).
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...