P.A.M.E.L.A. alfateszt

  • Írta: zoenn
  • 2017. április 5.
Az utópisztikus Edenben minden tökéletes lett volna, ám miután felébredsz a hibernációból, rádöbbensz, valami borzalmas történt a kolónián. Az embereket rejtélyes betegség támadta meg, és van rá esély, hogy te is ugyanígy jársz.

A torontói NVYVE Studios mindössze hat főt foglalkoztat, de már első játékukkal nagyot szeretnének gurítani. A P.A.M.E.L.A. egy disztópikus jövőben játszódik, műfaját tekintve pedig horrorelemekkel megspékelt túlélőjáték, amit tényleg komolyan kell venni: egyetlen rossz húzás és majdnem mindent kezdhetünk elölről. A korai hozzáférésű változat márciusban landolt a Steamen: bejártam az elszigetelt várost, amely hiába nyitott világú, a szűk folyosók és szobák tengerében gyorsan eluralkodott rajtam a klausztrofóbia. Még nem minden rendszer működik tökéletesen, de a koncepció és a látványvilág egyfajta szerelmeslevél a komolyabb sci-fi horroroknak.

Elég rápillantani a játékra, máris nyilvánvalóvá válik, hogy a készítők a System Shockból és a BioShockból merítettek ihletet. Az előbbitől a sci-fi környezetet és a kütyühasználatot örökölte a játék, az utóbbitól a disztópikus környezetet. Az emberiség a jövőben elért arra a szintre, hogy egy virágzó mikrotársadalmat hozzon létre. Neonfénybe burkolódzó, a kor technikai vívmányaival teletömött város felépítése volt a cél, ahol mindenki boldogan élhet, még az egészet üzemeltető munkások is. Ám egy ponton beütött a baj, különös fertőzés támadta meg az embereket, akik aztán agresszív zombiként törtek az egészségesek életére.

Hősünk ebből semmit nem tapasztalt meg, lévén a játék elején hibernációból ébred fel egy cyropod belsejében. Sötét van, holmink nincsen, nem tudjuk, milyen irányba vágjunk neki az Eden felfedezésének. Miután megtanuljuk az alapvető dolgokat, teljesen szabad kezet kapunk, ám a túlélés egy ilyen pokoli környezetben nagyon nehéz. Kezdetben rengetegszer meghalunk, mire kitanuljuk az alapvető biológiai szükségleteinket (evés, ivás) kielégíteni, már rövidtávú feladatokat is kitűzhetünk magunk elé. A mutánsokkal való első találkozások is nem kevés feszültséget tartogatnak, lévén közelharcban egyetlen ellenféllel még csak-csak végzünk, ám ha többen is ránk támadnak, már esélytelen az egész. Érdemes hát olyan fegyvert találni, vagy építeni, amivel megvédhetjük magunkat.

A P.A.M.E.L.A. történetét az út közben fellelhető terminálokból, szöveges és audionaplókból ismerhetjük meg. Ezek puszta mennyisége elismerésre méltó, mindig egy keveset adnak hozzá az eddigi ismereteinkhez, és végül lassan világossá válik, hogy miért történt pontosan a tragédia és kik a felelősök. Minden polgár máshogy szembesült a fertőzéssel, néha egészen megható sztorikat olvashatunk az unalmas pillanatokban, amiből nem sok lesz, elvégre rengeteget kell kutatnunk erőforrások után. A játék egyszerűen nem könnyítette meg a dolgomat, minden egyes nyugisabb percért meg kellett szenvednem.

A legfontosabb eszközünk a bal kezünkben fogott szkennerünk lesz, amivel a fontosabb tárgyakat tudjuk letapogatni. Mindegyik doboz, ami talán ellátmányt rejthet, zárva van, és csak egy idegőrlő minijáték keretében tudjuk kinyitni. A nagyon gyorsan mozgó kurzort kell a megfelelő időben lenyomunk, ami nem mindig jön össze. Egy zár kinyitása három fázisból áll, ha párszor tévesztünk, a biztonsági rendszer beriaszt, és örökre elzárva marad annak tartalma – nem lehet újból próbálkozni. A hackelés tehát roppant repetitív és lassú folyamat, dacára annak, hogy maga a rendszer relatíve egyszerű. Nem semmi reflexekre van szükség.

A fegyverek nélküli harc sem valami nagy durranás, pedig elég sűrűn összefutunk majd a betegség különböző fázisaiban tengődő zombikkal. Mindössze egyetlen támadásgombunk van, és egy kitérés és egy blokkolás – ha megfelelő időben váltunk köztük, biztosan győzedelmeskedünk. Szkennerünk pajzsa egy ideig megfelelő védelmet nyújthat, ám a nem várt támadások ellen nem sokra megyünk vele. Néha egészen váratlan helyen tűnnek fel, akár egy sötét helyiség sarkában, így minden lépésünket alaposan meg kell gondolnunk. Az kétségtelen, hogy van némi feszültség ezekben a pillanatokban, de azért nem fogunk vérben és verítékben úszni. Később persze találunk használható fegyvereket, de lőszerből szintén hiányt szenvedünk majd.

Főleg a betanuló időszakban, de az új területek felfedezésekor is elég sűrűn a fűbe harapunk. A P.A.M.E.L.A. elég zordan jutalmazza a kudarcot. Újrakezdésnél a világ alaphelyzetbe áll, de legalább nem a nulláról kezdünk újra mindent, előrehaladásunk függvényében némi tapasztalati ponttal vágunk neki a kalandnak újra, amivel kicsit javíthatunk a karakterünkön, pótolhatjuk az elvesztett augmentációkat, ám akkor sem leszünk annyira fejlettek, mint közvetlenül a bukásunk előtt. Ha szerencsénk van, és az Eden egyik fő területének közelében haltunk meg, akkor ott is éledünk újjá. Ne tápláljatok hiú reményeket: így is többórányi haladásunknak mondhatunk búcsút egyetlen apró hiba miatt.

A műfajból adódóan a kraftolás is elengedhetetlen a boldoguláshoz. A fegyver- és pajzsépítés logikus folyamat: ha megvannak az alkotórészek, gyerekjáték az összerakásuk. Egy Halóból ismerős energiakard összerakása igazi sikerélményhez vezet, és gyerekjáték lesz vele a zombik felaprítása. A bázisépítés már más tészta, lévén a játék elég szűkmarkúan adagolja az ehhez szükséges információkat, ami nagy kár, hiszen összetett folyamatról van szó. A lényeg az lenne, hogy amikor megvannak a kívánt komponensek, a világ bármely pontján felhúzhatunk energiafalakból álló kisebb tábort. A legfontosabb az energiamag, amit a menedék közepére rakunk, de ebből hamar elfogy a nafta, és a pajzsok kikapcsolnak. Ha az Eden központi tartalékait átirányítjuk, biztosíthatjuk a tartalékot, ehhez meg kell látogatni az egyes kerületek kapcsolóit, az útba eső területeket is feltöltve. Igen, tényleg ennyire bonyolult!

Amiben viszont rendkívül erős a játék, az a hangulat. Hátborzongató, ahogy egy tökéletesnek tervezett, futurisztikus kolónia egyik napról a másikra összeomlik, és nem marad utána csak egy elhagyatott, rideg, de még mindig gyönyörű szellemváros. A környezet is rendkívül változatos, a főbb negyedek jól elkülönülnek. A karantén alá vont egészségügyi részleg után, lakószobákban, bevásárlóközpontokban, étkezőkben fordulunk meg, mindezeket krómozott folyosók kötik össze. A szabad átjárásért meg kell küzdenünk, energiával kell ellátni a lezárt részeket, magyarán újra életet kell lehelnünk beléjük. Könnyen lehet, hogy valamit be kell áldoznunk: ha a bázisunk túl sok energiát szív le, a szomszédos területek sötétségbe borulnak, ami nem jó, ha fertőzöttekbe botlunk.

Sajnos a címben szereplő mesterséges intelligenciáról még nem sokat tudunk meg, azon kívül, hogy kötelességtudóan narrálja a főbb tudnivalókat, ha megvizsgálunk egy adott tárgyat. Segíteni nem fog, mindenre magunktól kell rájönnünk – remélem, ez a jövőben változni fog. Az irányítás is a megszokottnál lassúbb, a karakterünk úgy mozog, mintha túlsúlyos lenne, ráadásul a szkennerfunkció közti váltás is nagyon macerás, amit szintén folyékonyabbá kéne tenni. Még nagyobb baj az, hogy a térkép nem elég informatív, így a navigálás is nehézkes, ha az átlagosnál gyengébb a térérzéked, könnyen összezavarodhatsz a folyosók és kerületek tengerében. A folyamatos sötétség és az elemlámpánk gyér fénye még jobban hozzájárul a kilátástalanságunkhoz, szinte fellélegeztem, amikor napfényes nyitottabb részekhez értem.

A fejlesztők szerencsére valami elképesztő látványvilágot prezentálnak a P.A.M.E.L.A.-ban, a fényhatások és az éles textúrák nagyon rideg hatást váltanak ki, persze a jó értelemben véve. Emellett a játék művészeti stílusát is dicséret illeti, a különböző kerületek más és más atmoszférával bírnak, ugyanakkor a nyitottabb részekről le kell mondanunk, a bezártságérzet egy percre sem tompul. Szintetikus dzsungel ez, ahol minden sarok mögül a veszedelem leshet rád. A Unity Engine tisztességes framerate-et biztosít még közepes gépeken is, és már egy javítással a korábban öt percre rúgó töltési időt is sikerült drasztikusan lerövidíteni. A programhibákat és összeomlásokat a korai verzió számlájára írtam, így ha már most beruházol az anyagba, ezekkel nem árt tisztában lenni.

A P.A.M.E.L.A. tehát már most is egy kegyetlen túlélőjáték, amelyben a játékosnak kell rájönnie az egymást kiegészítő rendszerek működésére. Ez bizonyára sok embert elriaszt majd, ám az egyedi légkör, a megannyi apró, de érdekes háttérsztori miatt érdemes lesz kitartani mellette. Ha az irányítást és a harcot ráncba szedik, és finomítanak a fontosabb elemeken, akkor bérelt helye lesz a túlélőjátékok élmezőnyében. Ha kijön a végleges verzió - amire még sokat kell várni -, adunk neki még egy esélyt.

A P.A.M.E.L.A. jelenleg korai hozzáférésű státuszban vásárolható meg a Steamen.

4.
Prax
Igeretesnek tunik, remelem nem olyan lesz, a the forest, ami vagy 2 eve alfa/beta korul van asszem. Nem is nagyon hallani rola, de lehet csak en elek ko alatt.
2.
StarSet
Vagy jah oké, alfateszt, akkor csak lesz ez meggyőzőbb is :)
1.
StarSet
Elég fura egy valaminek tűnik (gameplay alapján :X)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...