Super Dragon Ball Heroes: World Mission teszt

Link másolása
Goku, társai, ellenségei és egészen ismeretlen arcok ezerféle változata esik egymásnak a japán játéktermek után immár a nyugati gépeken is. A küzdelmeknek azonban egy gyűjtögetős-harcolós kártyajáték ad terepet ezúttal.

A World Missionben a Dragon Ball-franchise szinte minden karaktere megfordul, ráadásul olyan elképesztő, soha nem látott erősségi szinten és változatokban, fúziókban, melyek csak itt találhatók meg. Belőlük áll majd csapatunk, akikkel felvesszük a harcot a játék fejezeteinek főgonoszaival - a virtuális térben pedig mi magunk is megfordulunk, és aktívan részt veszünk a harcban.

Fontos leszögezni, hogy a Dragon Ball-címek nagy részével ellentétben ez nem egy verekedős cím, sokkal inkább hasonlít a mobilos Dragon Ball Dokkan Battle-re. Másodsorban érdemes tudni, hogy a Super egy port, aminek eredeti formája kifejezetten különlegesnek mondható, pláne itt a nyugati világban, ahol manapság már igen ritkán játszunk játéktermekben.

Az ősváltozat, a 2010 óta futó, számos kiadást megélt Dragon Ball Heroes a hazájában viszont pont egy ilyen árkád anyag, annyi csavarral, hogy a saját paklink kézzelfogható kártyákból áll. Ez az átirat a körítés tekintetében alig keveset változott, így a grafika kapásból elavultnak mondható (viszont az eredeti anime és manga stílusához közel áll), akárcsak a hangeffektek minősége, ami érezhetően egy célszámítógép szpíkeréhez lett igazítva.

Tegyük fel, éppen Akihabarában járunk, és ha már ott vagyunk, tennénk egy próbát ezzel a Dragon Ball címkés szerencsejátékkal. Két, fizikailag is létező kártyát szükséges vásárolnunk hozzá, az egyik tárolja a felhasználói fiókunkat, a másik pedig saját karakterünket jelképezi. Úgysem leszünk elégedettek az alapból osztott alapértelmezett hősökkel, szóval fordulhatunk is a legközelebbi kártyaautomatához néhány booster packért - ez szépen, csomagolva, tokban adja ki a pakkhoz tartozó lapokat, melyeken még érezzük a tinta szagát. Ekkor kell odasétálni a tényleges géphez, melyen az ütközetek zajlanak: a kapott Capsule Corp.-accountkártyát odaérintjük, és kezdődhet is a csatározás.

Amikor csapatunkat összeállítjuk, harcosainkat és a minket jelképező OC-t (original character) a kezünkben tartott lapokból helyezzük a kijelző megfelelő helyére. A masina azonnal felismeri a kártyáinkat és hőseink digitális változatai jelennek meg a képernyőn - harcra készen! Gyakran kell embereinket ide-oda helyezni, a csapatmozgásokat és kombókat a valódi lapok áthelyezésével tehetjük meg, míg a küzdelmek során felmerülő QTE-szekvenciákhoz, minijátékokhoz különböző gombokat, beviteli eszközöket találunk a gépen.

A kép a játéktermi változat 2018-as amerikai turnéjának weblapjáról származik

Tesztünk alanya, a World Mission ezzel szemben rengeteg "terhet" levesz a vállunkról, mellyel a játéktermi gépeken nyomuló japán kollégákkal szemben nekünk már nem kell megküzdenünk. Először is, ugyan teljesen adná magát mindenféle mikrotranzakció, de ennek végül nyomát sem leljük, így kezdeti (nagyobb) beruházás után a játék teljesen ingyenes. Ingame kreditekkel fordulhatunk a virtuális automatákhoz, a zsákbamacska kártyákért.

Másodsorban a fizikai lapok, és az accountkártya is mind olyasmi, amit saját gépünkön játszott verzió nem tartalmaz - azonban az átirat esetében látszik is, hogy nem kontrollerre vagy egérre találták ki az irányítást, bizonyos műveleteknek nincs értelmük pointerrel. A fizikai kártyák pakolgatása is jó mókának tűnik, és sokkal személyesebb, mint egy virtuális gyűjteményt nézegetni.

Indítás után Hero-Cityben találjuk magunkat, ahol mindenki rajong az univerzum(ok) hőseiért, és a Dragon Ball Heroes CCG maga elképesztően népszerű. Éppen egy nagytorna zajlik, ahová avatárunk is odakeveredik, totál kezdőként. Természetesen rövidesen megjelennek a gonosztevők személyesen is a városban, mi pedig különleges erő birtokában csöppenünk bele az események sűrűjébe. A történet a "valódi" világban, és a kártyajáték síkjában is egyszerre játszódik, a köztük lévő kapcsolatot és a furcsa eseményeket kell kinyomoznunk.

A World Missionben is elkészítjük OC-nket, aki a kártyavilágban harcol majd. Itt lehetünk akár Dermesztő fajának egy tagja, férfi vagy női saiyanok, majinok, démon istenségek, vagy namekiak is; választásunk szerint különböző előnyökkel és hátrányokkal, fúziókkal járulunk hozzá a küzdelmek menetéhez, és mi is másképpen fejlődünk majd. Már a kezdetekben hatalmas mennyiségű információt zúdít nyakunkba a World Mission, így a tutorial szerves része a történetnek és a bevezetőnek - nem hagyhatjuk ki és nem is lenne érdemes (annak ellenére, hogy nem kifejezetten kellemes része a játéknak, sok türelmet igényel).

A csaták egyébként maximum öt körig tartanak, és hét harcost nevezhetünk egy-egy bunyóba. Őket négy sávon kell elhelyeznünk, minél feljebb toljuk őket, annál erősebb támadásokat vihetnek be, a legalsóban pedig pihentethetjük a csökkent állóképességű hősöket. Adott körben kihelyezett támadóink együttes ereje határozza meg a csapás hatékonyságát, és minijáték keretében dől el, mennyi sebzést sikerül bevinnünk ellenfeleinknek. Védekezésnél ennek fordítottja történik, ha mi nyerjük az adott kihívást, csökkenthetjük a támadás erősségét.

Ez igazából csupán a jéghegy csúcsa: vannak lapok, amik az előttük állókat képesek erősíteni, vagy megfelelő fázisban elsütni valamilyen kunsztot, más esetben bizonyos harcosokkal fúzióra léphetünk, ha megfelelően időzítünk. Hasonló okosság, ha sikerül összegyűjtenünk a legendás (valamelyik univerzumban legalábbis) csoportosulásokat és vezetőiket, megsokszorozódik támadóerőnk.

Bizonyos típusú pályákon minden minijáték-győzelem hozhat egy-egy sárkánygömböt a konyhára, hetet összegyűjtve pedig a nameki Szent Sárkány maga tápolja saját kompániánkat vagy árt a másik csapatnak. Kártyáink, akárcsak saját magunk, folyamatosan szintet lépnek és erősödnek, új skilleket megnyitva a harcban. Több mint ezer lapot tartalmaz a World Mission, így ez a játék gond nélkül képes hónapokra képernyő elé szegezni a fogékony rajongót - hogy mennyi fajta hasznos paklit érdemes (vagy lehet) összerakni, azt szerintem csak a jóisten tudja.

A tutorial szekció után fejest ugorhatunk nagytornákba, multiplayerbe, ezernyi minijátékba apróbb-nagyobb jutalmakért. A nagytornán elért győzelemből tokeneket szerezhetünk, majd meglátogatva egy gachapon-gépet (a két hangból képzett japán kifejezés az ilyen masináknál megszokott tekerés és az áhított játékot/tárgyat tartalmazó kapszula leeséséből áll), válthatjuk be boosterekért cserébe. Hero-City navigálása kicsit esetlen, a világ bejárhatósága csekély, interaktivitása minimális, és nem mindig egyértelmű, hogy kivel és hol kell beszélni egy adott funkció eléréséhez.

A Super Dragon Ball Heroes: World Mission a lehetőségekhez képest kiváló átirata egy olyan jelenségnek, amely másképpen nem is létezhetne errefelé. A PC-s irányítás gyenge, egérrel és billentyűzettel a rajzolós minijátékok, de még néhány QTE-esemény is meglehetősen béna, a Nintendo Switch-átirat itt bizonyosan erősebb.

A játék sztorija összefogja a 2010 óta futó kiadások történéseit és fejezeteit, melyeknek alapfeltevése gyakran a közismert anime-szériákban fogant, bár némileg máshogy alakulnak a kártyás változatban, így tulajdonképpen egy tucatnyi, hivatalos "fan-fictiont" ismerhetünk meg interaktív formátumban. A World Mission műfajának egyébként valószínűleg tényleg jobban áll egy játéktermi, pénzbedobós mechanizmus, mert így PC elé leülve, töményen fogyasztva hamar repetitívnek mutatkozik a játékmenet (meg a zenék is).

Akik szeretik a hősgyűjtős, szerencsén alapuló gacha-játékokat és örömüket lelik a Dragon Ball valamennyi univerzumában, ők hazaértek! Ráadásképpen még anime is fut a kártyajátékra épült történetekből. Egyébként akkor sincsen feltétlen baj, ha csak az egyik irányból közelítesz: ez esetben a megjelenés óta kiadott demóverzió neked szól.

A Super Dragon Ball Heroes: World Mission Nintendo Switchre és PC-re jelent meg. Tesztünk az utóbbi verzión alapul.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...