Carto teszt

Kívántad már játékban, hogy ne neked kelljen felfedezned a térkép elemeit, hanem azok jöjjenek hozzád? A tajvani Sunhead Games logikai programjában pont ez a helyzet, sőt, a feladványok teljesítéséhez elengedhetetlen eszköz lesz.

Egy sor puzzle, az agyunkat megdolgoztató kihívás kellemesen pihentető élményt nyújthat. Ennek megfelelően Carto világa úgy elevenedik meg előttünk, mintha egy csoport kisiskolást szabadítottak volna rá a projektre egy nagy adag színes vízfesték társaságában. Élénk színek, csupa mosolygó karakter, gyermekien bájos animációk és meseszerű történet tartja egyben az elénk kerülő feladatokat. Az eltérő helyszínek zenéi is kellemesek, szelídek, bármelyik lehetne egy klasszikus RPG „itt biztonságban vagy” területének témája.

 

Garantáltan semmi sem fogja elvonni a figyelmünket a program elemi részéről, a rejtvényekről. Ezeknek a túlnyomó többsége egyetlen játékmechanika köré épül. Főszereplőnk – a kislány neve stílusosan Carto – rendelkezik egy mágikus térképpel. Ha ezen a térképen a négyzetekben ábrázolt tájakat elmozgatjuk és forgatjuk, akkor körülöttünk ennek megfelelően változik a világ is. Azonban nem lehet bármelyik két négyzetet egymás mellé rakni, az azokon szereplő talajtípusoknak egyezniük kell. Például ha az egyik ilyen négyzet két felén fű és erdő van, a másik négyzeten pedig erdő és víz, akkor a két négyzet csak az erdős oldaluk felől érintkezhet.

Ezen az egyszerűen hangzó sémán nehezítenek folyamatosan a fejlesztők, egészen az utolsó pillanatokig. Először is, sosincs meg a térkép összes darabja elsőre. Vagy meg kell keresnünk a térkép már kirakható és így bejárható részein, vagy a helyiek adják jutalmul miután végeztünk kisebb-nagyobb kéréseikkel. Később egyre több talajtípus kerül elő, a darabokon átlósan térnek el a felszínek, vagy tekergős utak jelennek meg rajtuk ezzel szűkítve a szabad lehetőségeinket, és még sorolhatnám. A szabad lehetőség, pedig hatalmas érdeme a játéknak. A feladatok tényleg a mi logikánkat tesztelik. Nem egyetlen jó megoldás van, amit meg kell találnunk, hanem a kapott eszközöket használva kell célt érnünk az egyéni ötleteinkkel.

Viszont nem csak a térképet machinálva kell haladnunk. Az említett feladatok, amiket a megismert szereplőktől kapunk, ugyanúgy igénybe veszik a szürkeállományunkat. Lehet, hogy egy általuk leírt geometriai képződményt kell létrehoznunk, lehet, hogy egy egyszerű „hozd ide” küldetést kapunk. De akadnak rendkívül kreatív, igazán metakihívások is. Anélkül, hogy konkrét példát lőnék le, olykor addig kell forgatnunk egy helyszínt, amíg valaki el nem szédül, vagy a napóra nem a megfelelő időt mutatja. Akadnak emellett tárgykeresgélő pillanatok is, ezért érdemes szó szerint minden kő alá benézni.

A kihívás nehézsége szépen, fokozatosan emelkedik. Egyedül a legutolsó feladványok tűntek váratlanul összetettnek, az addig kellemesen hajló ívnek adva egy hirtelen tüskét. Az sem volt elsőre világos, hogy egyes feladatok nem csak a térkép tologatásával oldhatók meg, hanem valamilyen interakciót, valaminek a megtalálását igénylik. Szerencsére a használható tereptárgyakat egyértelműen jelzi a program, de én például sokáig a térképet variálva igyekeztem megoldást találni egy problémára, mikor csak arrébb kellett volna bolyonganom egy kicsit. Hosszú percek idegeskedésétől szabadulhattam volna meg, ha szól a játék, hogy más eszközeim is akadnak a megoldásra!

A maximalistáknak külön öröm, hogy akadnak elrejtett feladatok is a világban. Ezek általában nincsenek direkt megemlítve, felfedezőutunk során akadhatunk különös tárgyakra, vagy egy NPC félig oda dobott mondatából következtethetünk rájuk. Ezek jutalma egy – szó szerint – puzzle-darab. Hatot találhatunk összesen, belőlük a történet végén egy, a főmenüből elérhető kép lesz. Ha pedig nem sikerülne első végigjátszásra mindet megtalálni, akkor a menüből elérhető fejezetválasztással könnyen a hiányzó puzzle-k után indulhatunk.

A Carto egy végtelenül szeretetre méltó kis játék, amit érdemes elővenni két fegyveres mészárlás, vagy epikus kaland között, hogy egy kicsit megpihenjünk. A játék saját tempója még támogatja is nyugodt játékot, 20-30 percre lévő mentési pontjai nagyon jó kilépési pontokat jelentenek. Hat óra körüli végigjátszása során kerüli a vért izzasztó, hajkitépős feladatokat, meseszerű világa pedig biztos mindenkit jókedvre derít, így bátram ajánlom mindenkinek, aki csak egy kicsit is vonzódik a logikai játékokhoz.

A Carto PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre is megjelent. Mi PC-n teszteltük.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...