Monster Energy Supercross 4 teszt

Ha egy játék borítóján a Milestone logója díszeleg, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy a dobozban lapuló zsákmánytól nem fogjuk eldobni az agyunkat, de cserébe fel sem forralja azt.

Az olasz gárda már évek óta szállítja nekünk a közepesnél közepesebb versenysorozatait, melyek ugyan évről évre fejlődnek, nagy áttörést soha nem hoztak. A negyedik részéhez érkezett Monster Energy Supercross ugyancsak illeszkedik az előbb felvázolt mintába, hiszen a már jó ideje futó szériának valahogy sosem sikerült igazán felnőnie azokhoz az elvárásokhoz, amiket a sárdagasztás rajongói támasztottak felé. Ahhoz kétség sem férhet, hogy a fejlesztők igyekeznek, ez meg is látszódik a részeken, de végül mindig van egy fránya fogaskerék, ami félrecsúszik. Az akarás az idei epizódon is érződik, de mielőtt kiderülne, hogy örömködés, vagy nyögés lesz-e a vége, nézzük meg, ezúttal milyen újdonságokkal igyekeznek elkápráztatni minket a milestone-os srácok!

Azt már most elárulom, hogy nem lesz hosszú a lista, és egy-két komolyabb újdonságot leszámítva csak kisebb finomhangolásokat kapunk a pénzünkért. Utóbbiak sorát erősíti a javított irányítás és fizika, aminek hála kicsit élethűbb lett a motorok terelgetése. A gépeknek immáron érződik a súlyuk, ezáltal egy-egy kanyar bevételénél sokkal jobban kell megválasztanunk a sebességet és a szöget, mint a korábbi részekben. Azért a tökéletes valósághűségtől még nagyon távol állunk, ami leginkább akkor szúr szemet, mikor pilótánk kiesik a nyeregből, és rongybabaként vergődik a többi versenyző között. Ezek a jelenetek még mindig elképesztően röhejesek, nem értem, hogy a fejlesztők miért nem kezdenek vele valamit.

És bizony bőven lesz időnk ezekben a pillanatokban „gyönyörködni”, mivel a mesterséges intelligencia nincs igazán a helyzet magaslatán, és rengetegszer fog minket kilökni a pályákról. Azért a nagyrészt sínen haladó ellenfelek is tudnak hibázni, például elég sok olyan kanyar lesz, ahol úgy szállnak ki egymás után a pályáról, hogy öröm nézni, máskor pedig simán leállnak büntetőfékezni a leghosszabb egyenes közepén. Sajnos ezeket a problémákat a nehézségi szint állítgatásával sem lehet megoldani, mivel a gép a legnehezebb fokozaton is képes pokollá tenni a versenyünket, szóval érdemes felkötni azt a bizonyos kezeslábast. Egyedüli fegyverünk ellenük talán csak a visszatekerés lehetősége, amit bekapcsolva versenyenként háromszor vehetünk igénybe, viszont ha ügyesen motorozunk, akkor feltölthetjük az elhasznált alkalmakat.

A megvalósítás terén ugyancsak nagyítóval kell keresni a különbséget a korábbi részekhez képest, de mintha a motorok és a pilóták kidolgozottsága valamivel szebb lenne, mint tavaly. A környezet szintén javult valamelyest, de ott már azért több elnagyolt elemmel fogunk találkozni, szóval érdemes nem megállni a versenyek közepén és nézelődni, mert igencsak kiábrándító látványban lehet részünk. Hangok terén a motorok zúgása szódával elmegy, ellenben a zenei lista valami hihetetlenül hangulatosra sikeredett, és az elektromos zenével kevert zúzósabb témák remekül állnak a játéknak.

Természetesen a hivatalos licenceket most sem kell nélkülöznünk, ennek hála pedig valódi versenyzők ellen, létező helyszíneken kell megmutatnunk, hogy ki az igazi bajnok. Több mint 100 pilótával mérhetjük össze a tudásunkat, összesen 11 stadionban és 17 pályán, amik a tavalyi részhez képest alaposan megváltoztak. A nyomvonalak sokkal technikásabbak lettek, viszont azt még mindig nem értem, hogy miért nem lehet a játékba integrálni a különféle felületek változását. A motorok nyoma pár pillanat eltűnik, és hiába kapunk egy-két homokos részt, ahol jóval nehezebb a haladás, ott sem hagyunk magunk után semmilyen csapát, ami azért alaposan kivesz az élethűségből.

Játékmódok terén a tavaly már megismert listával fogunk találkozni, azaz visszatérnek az online lehetőségek, a pályaszerkesztő és a hatalmas szabadságot ígérő Compound is. Az első kettő sajnos teljesen szinte változatlanul maradt, utóbbi esetében viszont már jóval több változás érhető tetten. A Compound pályája lecserélődött és a mérete is jócskán megnőtt, ami rengeteg új szórakozást rejt magában. Számos ugrató vár arra, hogy akár többedmagunkkal felfedezzük őket, de teljesen egyedi versenyeket is indíthatunk, amikkel ideig-óráig elüthetjük az időt. Sajnos azonban hamar kifogy belőle a szufla, amin a változó időjárás és napszakok sem segítenek, de semmi pánik, mivel az alaposan kibővített karriermód igyekszik kárpótolni minket ezekért a sérelmekért.

Miután létrehoztuk az általunk megálmodott férfi vagy női versenyzőnket, rögtön bele is vághatunk az alaposan átgyúrt kalandunkba. Persze rögtön nem indulhatunk a nagyok között, először ugyanis a Future kategóriában kell megmutatnunk, hogy érdemesek vagyunk valamilyen komolyabb csapat és szponzor figyelmére. Ez természetesen a versenyeken való jó szereplésekkel érhető el, de a futamok között sem kell unatkoznunk, ugyanis minden héten teljesíthetünk kihívásokat, amikkel tovább erősíthetjük magunkat, illetve a motorunkat.

A pilótánk ugyanis kapott egy képességfát, amin folyamatosan erősíthetjük a főbb tulajdonságainkat, így érve el, hogy egyre jobbak legyünk a kormány mögött. Minden egyes sikeres edzés, verseny, vagy speciális esemény ad pár extra pontot, amiket többféle készségünk között oszthatunk el, annyi megkötéssel, hogy a Future osztályban kettő, a Rookie-ban négy, míg a Pro-ban hat szintet léptethetjük feljebb őket. Szerencsére a program elég bőkezű, szóval pár jó hét után simán elérhetjük a maximumot, amit viszont egy-egy bekapott sérülés alaposan visszavethet. A rendszer érdekes, viszont a megvalósítása kissé felemás, mivel a többi versenyző a mi szintünkhöz fog igazodni, így valódi előnyt nem nagyon lehet kiépíteni belőle.

Ahogy már említettem, nemcsak a versenyen kell jól teljesítenünk, hanem az edzéseken és a speciális eseményeken is. Előbbire hetente háromszor van lehetőségünk, amivel rengeteg bónuszpontot kaphatunk, utóbbiak pedig néha feltűnnek a naptárban, és szintén a fejlődésünket segítik elő. Sajnos azonban pár érthetetlen hiba ide is becsúszott, amik könnyedén keresztbe tehetnek a sikerességünknek. Mivel csak háromszor ugorhatunk neki az edzésnek, ezért néhány végzetes hiba, és máris üres kézzel távozhatunk a pályákról. Itt jön képbe a játék igencsak furcsa büntetésrendszere, ami sokszor úgyis elvesz tőlünk pár lehetőséget, hogy nem hagyjuk el a kijelölt nyomvonalat. Számtalanszor előfordult velem, hogy egy hatalmas ugrató miatt úgy érzékelte a rendszer, távol kerültem a pályától, így aztán minden szó nélkül visszarakott rá, amivel buktam az egész kihívást. A respawnrendszer amúgy is képes röhejes dolgokat produkálni, például ha leesünk a motorról, és a gép közben kivágódik a rekettyésbe, a számláló sokszor akkor is elindul, nem nagyon mérlegelve a szituációt.

Ezek a problémák a speciális eseményeknél szintén tetten érhetőek, annyival súlyosbítva, hogy az általában trükkök bemutatását szorgalmazó kihívásoknál a rendszer nem számolja megfelelően a végrehajtott mutatványokat. Nem egyszer fordult elő velem, hogy egy látszólag hibátlan ugratás után nem kaptam semmit, máskor pedig egy eséssel végződő trükközést is megadott. Ennek hála akkor sem érdemes újrakezdeni menet közben, ha úgy tűnik, nincs esélyünk a cél elérésére, mivel bármikor bebugolhat, és odaadhatja nekünk a győzelmet.

Szerencsére azért akkor is tudunk majd fejlődni, ha esünk-kelünk, ugyanis a játék kapott egy egész baráti teljesítményrendszert, ami szinte minden egyes megmozdulásunkat díjazza. Csináljunk pár trükköt, vezessünk le távolságokat, esetleg előzzünk párat, és máris kapjuk az elismeréseket, amikkel további extrákat oldhatunk ki. Ha pedig egy ilyen kategória minden egyes kritériumát megcsináltuk, akkor további pontokat kapunk, amiket bármikor eloszthatunk a képességfán. Ennek hála a kissé ügyetlenebb versenyzők sem maradnak folyamatosan hoppon, cserébe ez a megoldás jóval lassabb, mint a folyamatos győzelmek esetén.

A karriermód tehát kicsit finomodott, ami bőven lekötheti az egyszeri játékost ideig-óráig, viszont sajnos idővel így is felüti a fejét az unalom. Az osztályok bevezetése jó ötlet, de megvalósításban szinte semmi különbség nincs közöttük, ami azért a valóságot ismerve eléggé kiábrándító. A fejlődési rendszer ugyancsak érdekesen indul, de miután rájövünk, hogy a többiek velünk együtt kapják a képességeket, nagyjából értelmét veszti az egész. Kiegészítők terén is hiába széles a választék, a versenyek után annyira sok pénzt kapunk, hogy pár futamot követően mindenki megveheti magának a kedvenceit, onnantól kezdve pedig rá sem néz a többire. Ez különösen igaz akkor, ha behúzzuk (de miért tennénk ilyet?) a Credits Multiplier DLC-t, ami megduplázza a futamok után járó összeget. Remélem, a fejlesztők itt megállnak, és a későbbiekben nem fogják elrondítani a menüt további mikrotranzakciós lehetőségekkel!

Végszóként ha kicsit rosszmájú szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy aki játszott akár csak egyetlen Milestone-játékkal, az nagyjából mindet kipróbálta. Ez alól sajnos a Monster Energy Supercross - The Official Videogame 4 sem igazán kivétel, ami ugyan igyekezett bevezetni pár újdonságot, de ezek sem sikerültek hibátlanul. Pontosan emiatt nehéz értékelni a játékot, mert bár tett néhány lépést a jó irányba, de közben még mindig egy hatalmas sárkupac tetején toporog, miközben a többiek körberöhögik. Nyilván konkurencia híján a sportág szerelmeseinek nincs sok választása, és aki eddig imádta a szériát, az a negyedik részben sem fog csalódni, viszont mindenki másnak csak egy komolyabb leárazás alkalmával érdemes bukósisakot ragadni, főleg akkor, ha már megvan valamelyik korábbi epizód.

A Monster Energy Supercross - The Official Videogame 4 megjelent PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és Stadiára. Mi PC-n teszteltük.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...