GRID Legends teszt

  • Írta: szlav
  • 2022. március 7.
Erős mezőnyben indult a GRID Legends - vajon sikerül helyt állnia? Miután a Codemasters nemrég újraindította a jelenlegi legárkádosabb versenysorozatát, úgy döntöttek, egy sztorimóddal is megfejelik a legújabb epizódot.

Csillogó aszfalt, többszáz lóerő, csikorgó gumik, padlógáz. A 2019-es soft reboot után ismét pályára álltak a GRID versenypilótái. Sokáig úgy tűnt, hogy a Codemasters nem tudja hová tenni a TOCA Race Driver gyökereiből sarjadó versenysorozatát, mára azonban a GRID a brit stúdió egyik elsőszámú címe lett a könnyedebb, árkádos vonalon. A fejlesztő alkotásai közt azonban fellelhető némi átjárás, hiszen az F1 2021 példáját követve most a GRID Legends is egy önálló sztorimóddal csábítja a boxutca drámájára fogékony játékosokat. Éppen ezért nagy kíváncsisággal ültem le a versenyjáték elé, de sajnos rá kellett jönnöm, mint ahogy az egész játéknak, úgy nagydobra vert sztorimódnak is nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Mielőtt belevágnánk a GRID Legends hagyományos egyjátékos módjaiba, a játék a Driven to Glory névre keresztelt sztorimódra hív meg bennünket. Az előre elrendezett, lineáris történet során egy feltörekvő versenycsapat, a Seneca új pilótáját alakítjuk egy küzdelemmel, és nem várt fordulatokkal teli szezon során. A futamok közt dokumentumfilmes stílusban előadott, élőszereplős felvételekben követhetjük végig az elszánt csapat embert próbáló harcát a széria rezidens nemeziscsapatával, a Ravenwesttel szemben. Mivel egy klasszikus underdog-sztoriról van szó, a Seneca könnyen szerethető tagjai hamar elnyerik a játékos szimpátiáját, a Ravenwest bajuszpödrősen gonosz, már-már karikatúrába illő rosszfiúi pedig lépten-nyomon azon lesznek, hogy édessé tegyék azt az elkerülhetetlen pillanatot, amikor végre megfosztjuk őket a bajnoki címtől.

Habár határozottan értékelem a Codies igyekezetét, be kell látnunk, hogy a GRID Legends párórás sztorimódja végtelenül egyszerűre sikeredett. A britek tavaly a Forma-1-es játékuk történetét sem bonyolították túl, de számomra mégis sokat dobott az élményen, hogy kezdő csapatként gyakran hatalmas sikernek könyvelhettük el azt is, ha csak pontszerző pozíciót értünk el, a versenyek közben beütő technikai problémák és egyéb nem várt komplikációk pedig néha alaposan felforgatták a futamok menetét. A Driven to Glory nem mer csavarkulcsot hajítani a gépezetbe. Minden alkalommal hagyományos futamokat játszunk, és habár a játék sosem helyezi elérhetetlen messzeségbe a pódiumot, az elért helyezéseink sosem változtatnak a cselekmény alakulásán.

Azt azonban el kell ismernem, hogy az élőszereplős átvezetők sokat dobtak az összképen. Annak ellenére, hogy a játékban feltűnő színészek feléről egy percig sem hinném el, hogy valódi versenypilóták, örültem, hogy a futamok során leelőzött nevekhez valódi arcokat, személyiségeket társíthattam. Az pedig igazán nyerő választás volt, hogy a brit stúdió beszervezte Ncuti Gatwát, a Sex Education sztárját is. Gatwa éppen azt a végtelenül szerethető, jókedvű, szimpatikus karaktert hozza a versenypályán is, mint a Netflix sorozatában, így csak azt sajnáltam, hogy nem kapott a jelenleginél nagyobb szerepet a játék sztorimódjában.

Ha végeztünk a nem éppen laktató, de ízelítőnek megfelelő történettel, ideje belevágnunk a GRID Legends valódi tartalmaiba – irány a hagyományos karriermód! Ahogy azt a széria korábbi részeiben már megszokhattuk, ismét lehetőségünk nyílik arra, hogy a saját csapatunk élén meghódítsuk a GRID-bajnokságok összes kategóriáját. A fejlesztők érezhetően leegyszerűsítették a csapatmenedzsmentet. A gépészünk és csapattársunk igazgatása mostantól kifúj egy-egy „képességfában”, ahol passzív fejlesztések megvásárlásával növelhetjük a hatékonyságukat. A szponzorok kívánságait sem muszáj különösebben hajkurásznunk, hiszen az általuk megadott kihívásokra nincs időkorlát, a jutalom pedig nem több néhány garasnál, amit a korábban említett fejlesztésekre vagy új járgányok megvásárlására költhetünk.

Aki játszott a 2019-es előző résszel, az egész biztosan otthon érzi majd magát a GRID Legends volánja mögött is, hiszen az új epizód hasonlóan könnyed vezetési élményt kínál, csak ha lehet, annál is árkádosabb formában. Ez már rég nem az a játék, ahol az ideális íveket keresve precízen kell bevennünk a kanyarokat, hiszen itt az agresszív vezetés és a driftelés az úr. Ha versenyjátékokról van szó, én abszolút mindenevőnek tartom magam, a GRID Legends azonban mégis elveszített engem az alapvető mechanikáival. A vezetést indokolatlanul pontatlannak, szinte kiszámíthatatlannak éreztem, néhány autó mintha csak úszott volna az aszfalton, így akkor sem éreztem kellő sikerélményt, ha magasabb nehézségi fokokon csupán tizedmásodpercekkel sikerült győzelmet aratnom a gépi ellenfelek felett.

Ezt azonban könnyedén ellensúlyozhatta volna a GRID Legends másik nagy dobása: a teljesen kötetlen többjátékos mód. Amellett, hogy a Codies teljes cross-play támogatással látta el a játékot, a karrier összes versenyét megnyitották az opcionális online játékra. Máris izgalmasabbá válik a verseny, ha a rivális gépi ellenfelek mellett megjelenik néhány valódi név is, főleg akkor, ha azok a barátlistáról érkeznek. Az ismerőseink mostantól akár a verseny kellős közepén is beugorhatnak a játékunkba, lecserélve a gépi ellenfeleink egyikét. Összességében tehát remekül hangzik ez a könnyed, korlátok nélküli többjátékos mód, a GRID Legends azonban megköveteli, hogy itt is kerüljön egy „de” a mondat végére. A cikkünk írásakor már lassan egy hét telt el a hivatalos megjelenés óta, de a rendszeresen jelentkező hálózati problémák miatt továbbra is rendszeresen azon kapom magam, hogy a frusztrációt elkerülve offline módban indítom a versenyeimet.

Pedig a játék tényleg remek eszközöket adna a laza körözgetésre. A több járműkategóriát felvonultató futamok, az Elimination-versenyek vagy az elektromos autók gyorsítókapus mérkőzései mind remek talajt adnának a barátokkal való bohóckodáshoz, de az erősen középszerű vezetési élmény és a megbízhatatlan multiplayer nem teszi ezt egyszerűvé. És akkor még szót sem ejtettem a játék teljesítménybeli problémáiról. Én igazán értékelem, hogy a Codemasters egy 120hz-es módot is elérhetővé tett a konzolos változatban, de túl sok értelmét nem látom a dolognak, ha a játék Xbox Series X-en is rendszeresen becsúszik akár 30 fps alá. Zuhogó esőben és egy forgalmasabb kanyarban garantált, hogy megzuhan a képkockaszám, ezt pedig a zárt pályák és a középszerű látvány mellett aligha lehet indokolt.

A GRID Legends tehát sajnos nem találta meg az optimális ívet. Túlzás lenne azt állítani, hogy nem lett a maga módján szerethető, és ideig-óráig szórakoztató a Codies legújabb játéka, de ahogy a széria előző része, úgy a Legends is inkább a felejthető kategóriát erősíti. A játék esélyein persze az sem segített, hogy két oldalról zárja őt satuba az árkádos Forza Horizon 5 és a szimulátorrajongóknak imponáló Gran Turismo 7, egy ilyen mezőnyben pedig egy kisebb csoda kell az életben maradáshoz.

A GRID Legends PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.

14.
14.
crytek
GP-ba elkezdtem. Nem semmi ez a sorozat na... Grid 1 óta számtalanszor eladni kb ugyanazt ahhoz már valami skill kell. Fogták ugyanazt és megtoldották élőszereplős videókkal... Végülis ha van egy alapod minek nyúlj bele nagyon :)
Félelmetes na..

Series X-en semmi teljesítmény problémával nem találkoztam. Ezt most kivételesen nem felhőben játszom nagynehezen felszabadítottam helyet neki.
13.
13.
crytek
#12: Dirt 5 nagyon jó kis arcade cucc pedig.. alapgame kimaxolva..
12.
12.
semike
Konkrétan ugyan az mint az előző.:)))))
Tiszta vicc ez a játék….a”sztori mód” pedig olyan mint egy kilencvenes évekbeli NFS élőszereplős videó.
Nagyon kemény!
Jó,hogy van hozzá egy 10órás demó így nem adok ki rá pénzt.Mondjuk a Dirt 5 után minden Codi játékot kétszer is meggondolok…:)))))
11.
11.
Parano1d
#8: De játszottam, vártam is a Toca után, de eléggé csalódtam benne.
10.
10.
crytek
#9: Viszont a game passba előbb fogja tolni az ember mint a GT7 valaha olcsóbb lenne..
Szóval a Grid ha egy fos is sokkal több emberhez eljut majd :)
9.
9.
Sz0ty1
Ugyanúgy 24 ropit kóstál, mint a GT7...
8.
8.
_Rej
#7: Így van, tényleg nagyon jó volt. Gondolom nem is játszott vele
7.
7.
logic5
#5: Az első GRID az nagyon jó volt.
6.
6.
Heldengeist
Fura, hogy a Codemasters elő tudott állni a Dirt Rallyval, de nem bírta még akkor egy jó résszel helyreállítani a Race Driver sorozat jóhírét és azóta is csak szenved vele. Bár igaz, hogy az F1 sorozatuk kb felét is elszúrták.
5.
5.
Parano1d
Amennyire szerettem az elődjét a Toca Race driver-t, annyira érdektelen amióta Grid-nek hívják.
4.
4.
Aanash
Az agresszív vezetésnél már el is veszített, ahogy az előde is
3.
3.
Őrnagy
#2: Á, én pont a sztori miatt veszem meg! ;)
2.
2.
crytek
#1: Full más a 2 game célközönsége.. Nem mellesleg ennek hotmindegy mikor jött volna ez a Grid 1 óta kb semmit nem változott ugyanaz az unalmas fostenger csak most már "sztorival" hozza mindezt
1.
1.
C0m1n65un
Én már rég nem vagyok autós játék fan, de bátor (vagy hülye) húzás volt ezt az új Grab Turismo-val együtt kiadni. Elképzelésem sincs, hogy ki vásárolja ezt meg. Értem, hogy a Gran Turismo PlayStation exkluzív, de én néhány hónap különbséggel mertem volna kiadni.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...