The Serpent Rogue teszt

Egy névtelen doktor közeledik a távolban, akinek feltett szándéka, hogy visszaszorítsa a vidéket megtámadó fertőzést, ami minden élőlényt fenyeget. Vajon beválik a gyógymód, vagy csak a harc segíthet elérni a céljait?

Hősünk tehát jó szándékból érkezik meg a jobb sorsot érdemlő helyszínre, ahol a helyiek már rettegve várják az elkerülhetetlennek tűnő borzalmak beteljesülését. Míg mások egy ilyen helyzetben kardot, vagy másféle fegyvert ragadnának, és csatakiáltások közepette rohannának a végzetükbe, mi inkább egy békésebb módját választjuk a környék megtisztításának. Orvos végzettségünkből fakadóan amúgy sem forgatjuk hatékonyan a pallost, sebzés osztás helyett inkább a helyi fauna felfedezésében és szakszerű felhasználásában látjuk a kiutat.

Jegyzetelnivalóból pedig lesz is bőven, mivel az ismeretlen helyszínek rengeteg olyan titkot rejtenek, amiket bevethetünk egy nagyobb jó érdekében. A játékmenet alapja tehát a felfedezés, aminek hála megannyi kulcsfontosságú tárgyhoz juthatunk hozzá, amiket vagy magukban használhatunk, vagy egymással keverve főzhetünk belőlük valami finom koktélt. Előbbi kategóriába eshet akár egy fejsze, amivel utakat elálló fatörzseket apríthatunk, vagy egy ásó, amit használva rég elveszettnek hitt kincseket kutathatunk fel. Rengeteg lehetőségünk lesz, így ajánlott észben tartani, hogy hol, mit hagytunk hátra, bár ebben a jobb felső sarokban fekvő minitérkép mindig segíteni fog. Ez viszont csak a játék egyik része, hiszen a The Serpent Rogue valódi nagy dobása, az a különféle főzetekhez való hozzávalók felkutatása, megismerése, majd pedig sikeres kombinálása lesz.

A madártávlatból történő felfedezés közben ugyanis megannyi olyan tárgyat találhatunk, amikről nem tudjuk megmondani, hogy mire is lennének jók. Az elsőre használhatatlannak tűnő vackokat azonban megismerhetjük, ezt követően pedig jól összekeverve őket olyan italokat kaphatunk, amiknek használata kötelező lesz az utunk során. Ugyan barangolás közben előre elkészített receptekre is rábukkanhatunk, viszont így sem ússzuk meg teljesen a vaktában történő kotyvasztást, amivel olyan főzeteket készíthetünk el magunknak, amikről nem is álmodtunk. Azért a naplónknak hála nem leszünk majd teljesen elveszve, ráadásul a megismert elemek mindegyike egy bizonyos jellemzővel bír, így például az életet adó füvet elég csak hozzáadni a mennyiséget szabályozó rokonához és máris kész a gyógyital. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy az elkészült üvegcséket nemcsak magunkon használhatjuk, sőt, akár hozzá is vághatjuk valakihez, vagy valamihez, így adva értelmet a sebzést okozó főzeteknek is.

Bár a békésebb, gyógyítással övezett út kifizetődőbb, sajnos így is kerülhetünk olyan helyzetekbe, ahol kötelező lesz a harc. Ahogy azt fentebb már említettem, hősünk nem egy képzett katona, így aztán nem meglepő módon az efféle képességei eléggé el vannak hanyagolva. Ugyan ragadhatunk fegyvert, de ezeket rendszerint körülményes használni, a játék elején nem is sebeznek sokat, ráadásul pár suhintást követően összetörnek, így hagyva minket cserben a legfontosabb pillanatokban. Pontosan emiatt ajánlott a különféle főzetek felfedezése, hiszen mindig akad majd egy olyan itóka, ami kihúzhat minket a csávából, ha pedig mégsem, akkor marad az elkerülhetetlen halál. Ilyenkor egyébként a legutolsó békés helyszín egyikére kerülünk, a nálunk lévő összes tárgy pedig ott marad, ahol meghaltunk. Ha visszaérünk hozzájuk, akkor hiánytalanul bezsebelhetünk mindent, ha azonban ismét utolér minket a végzet, akkor búcsút inthetünk a szeretett felszerelésünknek.

Ez legtöbbször akkor fordul majd elő, ha egy fertőzött vihar sújtotta területre tévedünk, ahol bizony úgy kell tevékenykednünk, hogy közben egy visszaszámláló ketyeg a fejünk felett. Amíg a sáv töltődik, addig bátran mozoghatunk, de ha eléri a száz százalékot, akkor egy olyan anomália csap le a helyszínre, amiből ajánlott kimaradni. Ebbe belekerülni ugyanis egyenlő a biztos halállal, ráadásul az időjárás csillapodása után sem nyugodhatunk meg igazán, mivel a korábban felfedezett tárgyak, ellenfelek és érdekesnek tűnő helyszínek véletlenszerűen megkeverednek. Bár emiatt a játékba került egy kis rougelike faktor, szerencsére annyira nem vészes a helyzet, az éppen bejárható kombináció csak ritkán igyekszik megszívatni minket, mondjuk, amikor mégis, akkor nagyon.

Ezt kiküszöbölendő nem muszáj egyedül kóborolnunk, hiszen több lehetőségünk is nyílik arra, hogy társakat szerezzünk a kalandozásaink során. A faluban sétálgató lakóknak rendszerint csak segíthetünk, viszont a különféle állatokat meggyógyíthatjuk, sőt, ha megismertük a kedvenc étkeiket, akkor akár meg is szelídíthetjük őket, így állítva magunk mellé kutyákat, csirkéket, vagy akár patkányokat. Mindegyikük egyedi képességekkel bír, amit mi is megtapasztalhatunk, hiszen később a megfelelő tudás birtokában bármikor felvehetjük egy élőlény alakját, aminek hála nagyobbat sebezhetünk, vagy akár eljuthatunk korábban még lezártnak hitt helyekre is. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy a nálunk lévő tárgyak hiába férnek el a hátizsákunkban, egy tollas jószágnak már nincs akkora teherbírása, így aztán érdemes előbb kipakolni, mielőtt állatkerteset játszanánk.

Ehhez ajánlott egy ládát használni, mivel egyrészt ezekben keresgélve bárhonnan elérhetjük a félrerakott javainkat, másrészt a szabadon szétszórt cuccok csak úgy vonzzák a rágcsálókat. A legtöbb tettünknek tehát lesz következménye, így nem árt alaposan eltakarítani magunk után, mert míg az eldobált szemét csak kisebb dögöket hív az adott térségbe, addig a halomra ölt élőlények a hullazabálók számára lehetnek íncsiklandóak. Szerencsére ezeket a problémákat már ideje korán felfedezhetjük, amiben leginkább a kristálygömbbe rejtett térképünk lesz segítségünkre, ami egyfelől elképesztően ötletes, másfelől pedig kijelzi, hogy melyik területen milyen borzalom várható a közeljövőben.

Ha már szóba került a térkép egyedi megvalósítása, akkor ideje megemlíteni a játék grafikáját is, ami egyszerű, de nagyszerű. A mosottabb textúráknak hála a már-már rajzfilmes hatás remek összképet alkot, amiből a különböző karakterek sem lógnak ki. Utóbbiak ráadásul egytől-egyig remek animációkat kaptak és mielőtt bárki kérdezné, igen, a beidomított állatokkal lehet játszani napestig. A szürkés-zöldes látványvilág kellően baljóslatú, amit remekül támogat meg a játék zenéje, így emelve az amúgy sem csínján mért hangulatot. Ebbe a kiváló összképbe egyedül talán csak a menük rondítanak bele egy kicsit, amiket sokszor körülményes használni és bizony egy-egy cselekedet rengeteg felesleges kattintás mögé lett rejtve. Szerencsére idővel hozzá lehet szokni és bár a The Serpent Rogue játszható kontrollerrel is, én mindenképpen a billentyűzetes irányítást javaslom, mert úgy jóval precízebb és gyorsabb a játéktéren kívüli navigálás.

Ami viszont egyikkel sem lesz kellemes, az a harc. Ahogy korábban már említettem a játék harcrendszere nem éppen végletekig csiszolt, ami egyfelől érthető, hiszen orvosok vagyunk, másfelől azonban hiába van rá logikus magyarázat, attól még idegesítő. Egyedül csak ütni és blokkolni tudunk, kitérés például egyáltalán nincs, ráadásul az ellenfelek rendszerint mindig jóval többet sebeznek, mint amire mi képesek vagyunk. Persze a játék későbbi szakaszában, már felszerelkezve és pár fontosabb képesség birtokában játszi könnyedséggel bánunk el egy nagyobb ellenséges falkával is, addig azonban ajánlott inkább elkerülni az összetűzéseket, farmolni a hozzávalókat és imádkozni, hogy a fertőző vihar nem harap a fenekünkbe. Ha viszont mégis sérülnénk, akkor irány az ebédlőasztal, mivel az életerőnket az állóképességünk tölti, míg utóbbit egy kiadós lakomával tudjuk helyrebillenteni.

Ugyan a tesztem vége sokakban negatív érzéseket hagyhat, még a véletlenfaktorból adódó időnkénti nehézség, a körülményes harc, valamint a kusza menürendszer se tántorítson el senkit a kipróbálásától, mivel jóval több minden lapul itt belül elrejtve, mint az elsőre látszik. A The Serpent Rogue ugyanis egy kifejezetten kellemes kis indie gyöngyszem lett, ami könnyedén elrabolhatja a felfedezésre ácsingózok szívét, akik nem nyugszanak bele abba, hogy mindent csak harccal lehet megoldani. Rengeteg egyedi ötlet, megannyi lehetőség és egy olyan varázslatos világ, ami csak arra vár, hogy valaki végre megmentse azt az örök enyészettől. Számomra talán ez az év eddigi legkellemesebb meglepetése, hiszen nem vártam semmit, de végül egy olyan élményt kaptam, ami ugyan nem tökéletes, de maradandó és azt hiszem, a legvégén csak ez számít igazán.

A The Serpent Rogue április 26-án jelenik meg kizárólag PC-re. Mi egy 5-4590, 16 GB RAM és egy GTX 1660 társaságában teszteltük.

1.
1.
Ganzer
Jól hangzik, teszek majd vele egy próbát.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...