Achilles - Legends Untold próbakör

Az mondjuk mindenképpen dicséretes, hogy az első játékát fejlesztő Dark Point Games csapata egyáltalán nem zárkózik el a kritikák elől, sőt, igyekszik a lehető leggyorsabban kijavítani a felmerülő problémákat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a pár hónappal korábban elérhető verzió óta sokkal jobb a helyzet, bár még így is kaptam egy vaskos listát a tesztpéldányom mellé azokról a hibákról, amikről tudnak, de még nem javították ki őket. Reméljük, hogy mire ezeket a sorokat olvassátok, és miután elstartolt a korai hozzáférésű kiadás, ezek mindegyike tárgytalan lesz, a nagyobb gond azonban ott van, hogy még ezek mellett is belefutottam olyan kellemetlenségekbe, amik sokszor teljesen alávágták a játékélményemet.

Ezek előtt viszont nézzük meg, hogy a fejlesztők miként is próbálják újragondolni és felkavarni az általunk ismert görög mitológia alapjait. A történetünk Trója ostrománál veszi fel a fonalat, ahol címszereplő hősünket irányítva kell bevennünk a magasba tornyosuló falakkal körbevett várost. Miután átvágtuk magunkat a közkatonákon, elsőként Hektórral, majd később Parisszal kell összecsapnunk, de sajnos, ahogy azt már az Iliászból és a Trója című filmből is tudhatjuk, utóbbi harcunk alatt halálos sebet kapunk. Akhilleusz azonban ahelyett, hogy megpihenne a túlvilágon, elfogadja Hádész ajánlatát, aki arra kéri őt és ezzel együtt minket is, hogy számoljunk le Árésszal, cserébe pedig visszakapjuk az életünket. Természetesen rögtön elfogadjuk az ajánlatot, de komoly árat kell fizetnünk érte, hiszen legyengülten visszatérve olyan szörnyek fogadnak minket, amikről addig csak a mítoszokban hallottunk.

Ebben a csontvázakkal, skorpiókkal, félistenekkel és egyéb mitikus fenevadakkal teli világban kell helytállnunk hősünkkel, akit izometrikus nézetben terelgethetünk a megannyi rá váró borzalom között. Bár a játék első pillantásra egy mezei ARPG benyomását kelti, jobban tesszük, ha gyanakvóan közelítjük meg az ellenfeleket, mivel akár egyetlen egy szerencsétlen csontváz is miszlikbe apríthat minket, főleg a kalandunk elején. A későbbiekben megszerezhető képességek birtokában ugyan valamicskét javul a túlélési esélyünk, viszont még ilyenkor sem bízhatjuk el magunkat teljesen, mert a legendákkal ellentétben nemcsak a sarkunkon vagyunk sebezhetőek. Ha pedig véletlenül valahogy mégiscsak meghalnánk, akkor a legutóbb meglátogatott oltárnál tudunk újraéledni, az összegyűjtött pontjainkat pedig megpróbálhatjuk visszaszerezni, miközben a leölt ellenségeink is újratermelődnek.

Ismerős a felállás? Nos, ez nem véletlen, ugyanis a fejlesztők korábban már többször hangoztatták, hogy a játékmenet alapjaihoz a különféle soulslike-címeket vették alapul, azonban próbálták úgy belőni a kihívást, hogy az efféle játékokban kevésbé jártas játékosoknak is legyen sikerélménye. Természetesen még sok minden változhat a végleges megjelenésig, de nagyjából sikerült elérni a céljukat, hiszen lassan, kimérten és a staminát jól menedzselve simán keresztül vághatunk egy elsőre lehetetlennek tűnő szörnyhordán is. Később, mikor már nemcsak ütni és védekezni tudunk, hanem kicsit fejlesztettünk is Akhilleuszon a fentebb már említett oltároknál, akkor még inkább nyeregben érezhetjük majd magunkat. Külön kiemelném, hogy a sima statisztikanövelés mellett elsajátíthatunk pár egyedi képességet is, így hajigálhatjuk, mondjuk a pajzsunkat, szívhatunk ki életerőt a gyanútlan ellenfelekből, vagy épp megkontrázhatjuk a támadásaikat.

A lehetőségeink száma ugyan véges, így is bőven elég kombinációt hozhatunk létre, ezáltal alakítva ki játékstílusunkat a saját szánk íze szerint. Ha pedig még ez sem lenne elég, akkor idővel kovácsoltathatunk magunknak egyedi fegyvereket, pajzsokat és vérteket, amihez csupán pár ritka és még ritkább alapanyagra lesz szükségünk. Ezeket rendszerint mellékküldetésekből, valamint az amúgy meglehetősen nagy és szerteágazó területek felfedezése közben szerezhetjük meg, ha pedig eleget gyűjtöttünk belőlük, akkor irány Héphaisztosz, aki szívesen összeolvaszt belőlük ezt-azt a számunkra. Az biztos, hogy minden adandó lehetőséget meg kell ragadnunk, hiszen ellenfélből nem csak sok van, hanem még okosak és alkalmazkodnak is hozzánk, legalábbis papíron.

Az őket vezérlő GAIA névre keresztelt rendszer ugyanis pórbálja úgy terelgetni őket, hogy bekerítsenek minket, ami sokszor meg is történik, illetve vannak jelek arra vonatkozóan, hogy összedolgoznak ellenünk, mint mikor például egy sima ellenfelet feldob a pajzsos társa, így lepve meg minket a harc hevében. Ezek a pillanatok feldobják kicsit az unalmas vagdalkozást, legalábbis addig, míg rá nem jövünk, hogy sima körbetáncolással nagyjából bármelyik ellenség legyőzhető. Sőt, időnként annyira nem tudnak ezzel mit kezdeni, hogy vagdossák a levegőt, elfutnak elölünk, vagy ami még rosszabb, beakadt animációval próbálják valahogy feldolgozni a történteket. Akárhogy is, a vége mindig az, hogy brutálisan levágjuk őket, bezsebeljük az XP-t, aztán indulunk a következő hullajelöltek felé. Ebbe a metódusba csak a laggok, akadások és időnkénti fagyások képesek beleszólni, amik sajnos elég sűrűn előfordulnak, és ezen a grafikai beállítások tekergetése sem segít igazán.

Mondjuk legalább a látvány egész korrekt, a környezet kidolgozása több, mint elfogadható, valamint a különféle ellenfelek is jól néznek ki. Egyedül talán csak a már emlegetett animációk zavarnak bele az összképbe, amik nem elég folyamatosak, és ugyebár bármikor képesek beakadni, de sajnos ezzel még nincs vége a listának. A játék ugyanis jelen állapotában elképesztően bugos, simán beszorulhatunk bárhová, de olyan is előfordult velem, hogy egy adott küldetés teljesítése az ellenfelek hiányában elmaradt. Az interfész ugyancsak hagy maga mögött némi kívánnivalót, az alsó területen helyet kapó életerő, stamina- és manacsíkok túl keskenyek és közel vannak egymáshoz, ami meglehetősen zavaró a nagyobb harcok közben. Szintén idegesítő a küldetéseink irányát jelző füstvonal, ami néha össze-vissza repdes előttünk, vagy egy lezárt szakaszon, esetleg láthatatlan falon keresztül vinne tovább minket a célunk felé.

Az irányítás sem hibátlan, kontrollert használva sokszor billentyűzetikonokat dobál elénk a játék, a menüben történő navigálás pedig sok esetben túl lett bonyolítva, amin talán csak az egér használata enyhít egy kicsit. Itt tudjuk beállítani egyébként a feliratokat is, amik kizárólag a játékban és annak motorjával készített átvezetőkben kaptak helyet, az előre lerendelt videókban nem, szóval utóbbiak esetében rá leszünk kényszerítve a hallás utáni angol szövegértésre. Ekkor tűnt fel nekem egyébként az is, hogy Akhilleusz szinkronja nem a legjobb, szinte minden történést unottan vesz tudomásul, ami egy pokoljárás közben egészen furcsa pillanatokat szül. Még így a bemutató végére megemlíteném, hogy a játékban helyet kap egy kooperatív mód is, ahol egyszerre ketten indulhatunk majd útnak a karaktereinkkel, viszont ebben az esetben nem a történetet játszhatjuk majd végig, hanem procedurálisan létrehozott kazamatákat fedezhetünk fel. Reméljük, hogy később már itt sem lesz gond, mert egyelőre a lag és egyéb szerveroldali problémák miatt jelen állapotában szinte játszhatatlan az online szegmens.

Ez utóbbi pedig kicsit az egész játékra igaz, ugyanis hiába épül egy remek alapötletre az Achilles – Legends Untold, jelenleg több szenvedést okoz, mint örömöt. Akad, fagy, bugos és még sorolhatnám a felmerülő hibákat, de eközben a sok probléma mögött ott rejlik egy, a görög mitológiát remekül használó RPG, amiben van lehetőség és kihívás bőven. Csak aztán elindulunk és pár perc után rájövünk, hogy ez minden, csak nem élvezetes, főleg, mikor lépten-nyomon belefutunk valami idegesítő és alkalomadtán a továbbjutásunkat ellehetetlenítő marhaságba. Korai hozzáférés ide vagy oda, egyelőre bőven kihagyható kategória, még azoknak is, akik amúgy imádják a mítoszokat és a soulslike-játékokat sem vetik meg. Ettől függetlenül érdemes lehet kívánságlistára pakolni a műfaj rajongóinak, mert a fejlesztők gőzerővel igyekeznek kijavítani minden felmerülő gondot, csak az a kérdés, hogy az igencsak hosszúra nyúlt hibalistával végeznek-e valaha, vagy Akhilleusz örökre a pokolban ragad.

Az Achilles – Legends Untold kizárólag korai hozzáférésben érhető el, méghozzá Steamen.